Somogy szülötte az este kérdezte tőlem, hogy merre tartok? Halkan és félig remegő hangon feleltem, hogy a "Hegyesi alvósba". (Magam sem értem, hogy kerülhetett rám ez a szolgálat. Vagy táppénzen van az a győri majom, aki szokta csinálni, vagy félre üthették a vezénylők, vagy elfelejtették becserélni valami magasabban kvalifikált munkavállalónak...) Aztán meg is jegyezte, hogy akkor ma biztos nem születik szolgálati anekdota, hacsak nem húzom át az új fázishatárt Rajka felé. Még tanácsot is adott, hogyan lenne tökéletes a kivitelezés (mindkét áramszedő fenn).
Reggelig minden frankón alakult és már Győr előtti fázishoz közeledtem kocogó 120km/h-val -olybá tűnt, hogy még a reggeli söröm ízét is érezni véltem a számban- mikor is a derengő novemberi ködben és mikor már kezdett világosodni (pont az az időszak, amikor a refivel már nem látsz, a nappali fények meg még nem elegendőek), kb háromszáz méterre a fázistól tőlem bal kézre egy böszme nagy szarvas kezdett befelé futni. Reflex szerűen finom mozdulattal fékező állás felé mozdítottam el a MF-kart, amikor is megláttam, hogy az elsőt követi egy féltonnás bika (az elsőn nem láttam az antennát, amin a cseh kettőt fogják ezek a hombár négy lábon kóricáló pörköltbe valók). Egy gyors csuklómozdulattal a kürt kapcsolóját előre, az MF kart pedig tovább, fékező állás felé billentettem (ilyenkor jó, ha az embernek nagy a keze, hosszúak az ujjai és a pár év gitáros tapasztalat sem utolsó hátrány). A legnagyobb szerencsémre a második húskombinát meggondolta magát és nem akart vagdalt lenni és egy jó ütemben végrehajtott fejmozdulattal visszaterelte magát a sínnel párhuzamos irányba, így minden esemény nélkül elhaladtunk egymás mellett.
Gondolom a bal oldalon álmos tekintettel az ablakon kifelé meredő utasaim meglepődhettek, amikor az a dög rájuk kacsintott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése