Nagy hal

Két teljes nap és két éjszaka zajlott a megnyitó. Nem panaszkodhatunk: az állandó, közel száz vendég folyamatosan cserélődött, a Prospectek alig érkeztek meg az egyik hiánypótló tétellel, már mehettek is egy másikért. A raktárt teljesen kiürítettük és még az új Hangaround klubunk, az északi városrész béli Gyermekek is hoztak egy furgon sört. 

A harmadik napon - ami hétfőre esett - már mindenki kifulladt. Az estém nagyobb részét igaz otthon töltöttem egy fekete hajú, harmincas démon társaságában, de reggel hét előtt néhány perccel mégis kivetett magából az ágy. Kikászálódtam az ágyból, felhúztam egy rövidnadrágot és egy trikót, elindítottam a kávéfőzőt, elintéztem a szükségleteimet a klozeton, majd egy bögre feketével a kezemben kiültem húsz percre a teraszra. III. Corey rögvest a lábamhoz telepedett. Csipás szemeivel bágyadtan rám nézett, mire megvakargattam a füle tövét. Amikor úgy érezte, hogy eleget vakarásztam a fejét a két mellső lába közé ejtette és unottan egy nagyot fújt. Az augusztus végi reggelek kezdtek hamvas hűvösséget árasztani. Egy pillanatra bele is borzongtam.

A ház hűséges kutyája a lábamnál hevert, az éjszakai macskám pedig az ajtóban állt meg. Formás alakja még az este levedlett pólómban is jól látszott. Bájosan mosolygott, amikor észrevéve a jelenlétét felé fordítottam a fejem:

- Jó reggelt.

- Neked is. - felelte kacéran.

- Ha kérsz kávét, van még egy adag.

Nyugtázta, majd sarkon fordulva a házba ment, hogy kiszolgálja magát. Néhány pillanattal később a jobb oldalamra telepedett.

- Mit tervezel mára?

- Be kell mennem a DH-ba, rendet tenni.

- Hogyhogy te csinálod?

- A többiek éjszakáztak és hát valakinek meg kell csinálnia.

Hümmögött egyet. Pár percig csendben ültünk, amit valahogy jobban tudtam értékelni ott és akkor, mint a semmiről szóló csevegést.

- Veled mehetek?

- Semmi akadálya.

Gáláns úriemberként nem azt feleltem neki, hogy "Mégis mi a francnak jönnél? Csak egy könnyűvérű lotyó vagy, akit az éjjel hanyatt vágtam." Valójában ő vágott hanyatt engem, de ez mellékes. Ekkora termettel, mint amit az évek során kelt tésztákból, sörből és kávéból neveltem ki, már nem nagyon fekszem másra.

Sietve felhajtottam a maradék kávét, kisalakoltam magam és vettem egy frissítő fürdőt. Még szerencse, hogy anno akkora zuhanyzót építettünk, hogy ketten is kényelmesen elférjünk, mert az éjszakai pillangóm nem bírt a vérével és repetát is kért.

Nyolc után néhány perccel érkeztünk be a DH-ba. Csongor és Rob a Gyermekektől beszélgetett a pultnál, a terem többi részében pedig néhány szatmári, letenyei és nomád tag hevert elszórtan. Valakinek hiányosan öltözött nő is jutott, de a biliárdasztalon horkoló Steffi egy guminőt ölelgetett indokolatlanul.

- Menj haza fiam, majd én vigyázok a helyre.

- Ő a fiad? - kérdezte a fekete démon.

- Épp akartam kérdezni, hogy miért jöttél az apámmal? - húzta fel a szemöldökét Csongor.

- Ti ismeritek egymást?

- Futólag. - felelte szégyellősen Kornélia, a démoni szépség.

- Így is mondhatjuk. - biccentette le a száját Csongor.

- Akarom tudni?

- Kornit szombaton én vittem haza. - bökte ki a fiam.

- Oh...

- Juuuj. - kuncogott az orra alatt a pultnál ülő Rob.

- Szóval akkor lyuksógorok lettünk... - tettem az I-t a pont alá.

A hangaroundból kiszakadt a nevetés. Olyan hevesen hahotázott, hogy néhány alvót felébresztett, és két perc után már fulladozni kezdett. Kornélia kínjában a WC-re sietett, Csongor a fejét tenyerébe temette, Steffi pedig tovább horkolt.

A pult mögé mentem, megveregettem az ivadékom hátát:

- Ne sajnáld, fiam. Majd beosztjuk. 

Ebben a pillanatban egy tenyér csapódott az előttünk álló falapra, a Gyermekek alelnöke hátravetette a fejét, majd nevettében lefordult a bárszékről. A könnyei patakokban folytak.

Mire Rob megnyugodott Kornélia kissé pufogva előkerült a mellékhelyiségből és a pult legtávolabbi pontján foglalt helyet, majd rágyújtott. Egyik szálat szívta a másik után, a folyamatot néha megtörte némi körömrágással. Csongor a további kínos jeleneteket elkerülve elkísérte a Nomádok és a Letenyei chapterek azon tagjait, akik az orkán erejű hahotázástól tértek magukhoz - kivéve Steffit, mert ő továbbra is a biliárdasztalon horkolt.
Robbal beszélgettem, amikor megjelent a Szigorú:
- Itt a csomag!
Ez természetesen nem egy megrendelt vázát, vagy egyéb tárgyat jelölt, hanem egy kód volt az elfogott bűnözőre, akit jutalomért átadunk Horációnak.
- A mellényed alatt?
- A furgonban. 
- Hozzátok be. 
- De... - biccentett Rob felé.
- Hátulról.
- Hová tegyük?
- Ültessétek az asztalhoz. Gondoskodjatok róla, hogy ne száradjon ki.
- Oké. Mikor adjuk át?
- Azt intézem és szólni fogok, ha aktuális.
Szigorú sarkon fordult, de mielőtt az ajtóhoz ért volna utána szóltam:
- És vigyázzatok, hogy nehogy lába keljen!
- Hm.
Az ajtó becsukódott Rob pedig kérdőn nézett rám:
- Jó drága cucc lehet, ha ennyire féltitek.
- Nem annyira, de jó pénzt hoz. 
- Anyagoztok?
- Dehogy. Van egy fejvadász vállalkozásunk és a srácok elfogtak egy kőrözött bűnözőt.
- Akkor ezért viselte az morcos fickó azt a gagyi "Hunter Crew" feliratú pólót?
- A fickót Szigorúnak hívják és igen, azért.
- Azért nem láttuk a hétvégén, mert vadászott?
- Igen, de nem egyedül.
- Hányan csináljátok?
- Akin ilyen terepmintás mellényt látsz, azok biztosan. - emeltem fel a coloromat.
Ekkor lépett be Majom az ajtón.
- Látom visszajöttek. - kérdezte a testőröm, miközben végigstírölte Kornéliát.
- Jól láttad.
- Ő is? - súgta oda nekem Rob. Némán helyeslően biccentettem. A fickó felhajtotta a maradék sörét, felkászálódott a helyéről és a zsebébe nyúlt.
- Hagyjad! A vendégünk voltál. - utasítottam vissza a fizetséget.
- Kösz!
Lepacsiztunk és kitámolygott a bejáraton. Majommal csendben figyeltük, ahogy felül a gépére és nyélgázzal elhajt. Steffi nyugodtan horkolt tovább a biliárdasztalon.

A régi titokszoba felől tompa zaj szűrődött ki, röviddel később Szigorú jelent meg a résnyire nyitott ajtóban. Jelezte, hogy menjek be egy kicsit.
Az asztalnál egy zsákfejű fickó ücsörgött hátra kötött kezekkel. A háta mögött Dan és Picúr tornyosult. 
- Veled mi történt? - kérdeztem a helyi óriásunktól, akinek egy merő vér volt az arca.
- Ellenállt. Orrba vágtam.
- Menj, szedd rendbe magad!
Felvettem az aktát az asztalról, ami a zsákos fickó adatait rejtette. Sietve átlapoztam, csak hogy tudjam kivel állok szembe.
- Mi legyen vele? - érdeklődött Dan, mikor Picúr kilépett.
- Ahogy elnézem, nem fog hiányozni senkinek, az ellenértéke csekély, úgyhogy... adjunk rá betoncipőt és úsztassuk meg.
A zsákos idegesen forgolódni kezdett és valamilyen szláv nyelven kezdett tiltakozni.
- Szóval beszélsz magyarul, mi, te szemét!? - Szigorú ököllel az arcába csapott. Nem sajnáltam, ugyanis egy hosszú lajstromú bűnözőhöz volt szerencsénk. A listán nemi erőszak, kiskorú megrontása, súlyos testi sértés, zsarolás és betörés is szerepelt.
- Beszélek! Beszélek!
- No, akkor halljuk. - leültem vele szembe, Dan pedig felém fordította a zsákos fejét. - Mennyit ér meg a nyüves életed?
Dan és Szigorú egymásra, majd kérdőn rám néztek. Nem értették a dolgot.
- Mindent megadok!
Szigorú kézzel, lábbal jelezte, hogy kicsit távolabb beszélni akar velem. Felkeltem a székből és a szomszédos helyiségbe mentünk át, amit raktárként használtunk.
- Ez most mi? Tudod Te milyen nehéz volt elkapni ezt a faszt?
- Elmentetek egy szegedi diszkóba, ahol egy nagy sárga kanapé közepén pöffeszkedett pár mindenre kész lánnyal és néhány buzeráns spanjával, akiket Dan és Te könnyedén félrelöktetek. Picúr berobbant köztetek, egyetlen ütéssel kiterítette, felkapta a vállára, bevágtátok a raktérbe, megkötöztétek és hoztátok. Kihagytam valamit?
- Hát ö...
- Alig háromszázat kapnánk, ha leadjuk. Viszont ha van zsetonja, akkor elhitetjük vele, hogy megússza. Egy haverja elhozza nekünk lét, de tuti, hogy az is sáros lesz, szóval őt is elfogjuk és a kettőt együtt adjuk át Horesznak. 
Szigorú némi töprengést követően rábólintott a dologra.
- Na, fiacskám. Két milliót megér a nyüves életed? - ültem vissza a székre. Picúr belépett a szobába.
- Igen. Van annyim. 
Ahogy várható volt, Picúr idegesen fészkelődni kezdett, de nem mert szólni. Elkértem Szigorú mobilját, amibe beleütöttem a zsákos fickó által közölt számot. Közöltem vele, hogy működjön közre velünk, különben a betoncipős történet életbe lép. Tárcsáztam, kihangosítottam a készüléket, ami hosszan kicsöngött.
- Ki vagy? - hangzott a vonal túlsó végéről egy álmos hang.
Dan tarkón csapta a zsákost, hogy válaszoljon.
- Alex? Itt Joszif.
- Hol vagy haver?
- Nem tudom, de segítened kell. Szedj össze két misit. 
- Minek?
- Idefigyelj Alex! - vágtam közbe némi akcentust imitálva. - Joszif élete a kezedben van. Este nyolcra gyere el Komáromba. A város déli részén, a 13-as úton, Fehérvár felől van egy konténerekből épített raktár. Ha odaértél ezen a számon hívj! 
Azzal leraktam.
- Na, akkor most van még néhány óránk felkészülni az üzletre. - ismét felálltam a helyemről és a kijárat felé indultam, magamhoz intve a társaimat. Az ajtóban megálltunk, és a kíváncsi Majom is odalépett - Menjetek a raktárhoz és készítsétek elő a terepet. Ma senkit nem fogadhatunk ott. A 113-as konténerbe vigyétek a csomagot. Szóljatok Csongornak, hogy a konténer végében van egy ezeréves gitártok. Azt adjátok oda neki és mondjátok meg neki, készüljön fel, rejtőzködjön el egy számára legmegfelelőbb helyre. Mesterlövész volt a seregben, tudja mit kell tennie. A kapuban Majom álljon őrt, Ti pedig őrködjetek. Járőrözzetek a telep körül, de ne feltűnően. A jelölt a lehajtónál gyakorolja a kerékcserét. Ha behajtottak a vendégek, állja el a kijáratot, hogy Horeszék ne tudjanak berontani.
- Gondolod, hogy képes lenne feldobni az egyezségünket?
- Simán megteszi. Ettől függetlenül megkérem, hogy ha lehet, akkor a körforgalomnál kapcsolják le őket, miután átadtuk a fickót. 
- Meglesz főnök.
- Ez jó terv.
- Ja, és még egy! A pénzt minél hamarabb rejtsétek el. Ha netalán mégis rajtatok ütnek, akkor se találják meg az ellenértéket, így nem verhetnek ránk semmit.
- Hatan elegen leszünk? És ha nem egyedül jön a faszi? - aggodalmaskodott Dan.
- Kik vannak még itt?
- G, Cinege és a Szatmáriak. - felelte Majom.
- Valamint Steffi és Ladislav. - tettem hozzá. - Nicu a csapatával menjen a sztrádához Lafaty Bandival, Ladislav Steffivel (már ha magához tér) pedig Molajba a Gyermekek egyik felével. G és Cinege Bobbyval és a Gyermekek másik felével az ipari parknál lévő benzinkútnál várakozzon.
- Hogyan szúrjuk ki ennyi autó közül, hogy kit keressünk.
- Akik karavánban utaznak, azok szorosan követik egymást, nem szakadnak le. Ha csoportosan közlekedőket észlelnek, akkor azok hozzánk jönnek. Kövessék őket kellő távolságból és így szükség esetén meglesz a kellő erősítés.
- Hívom, akit kell. - jelentette ki komoran Majom.
- Mi pedig intézzük a többit. - közölte Szigorú, majd mindenki szélnek eredt.

Alig egy órával később megjelent a DH-ban G. Nyomában egy vörös démon érkezett, aki kiköpött mása volt Kornéliának.
- Hát te? - kérdezte egymástól a két nőszemély egyszerre. A meglepődések napja volt ez.
- Ha tippelhetnék, akkor ti testvérek vagytok. - néztem felváltva a hölgyekre. 
Steffi a biliárdasztalon horkolva helyeselt. Ladislavnak nem sikerült felkeltenie.
- Mit keresel itt lotyó? - kérdezte Karolina, Kornélia vörös másolata.
- Te mit keresel itt ribanc? - sikította a mellettem álló fekete hajú. Úgy tűnt, hogy a kifinomult és választékos beszédstílus csak a behízelgéshez használatos nála, mert amint a húgával kerül szóváltásba, előjön belőle az egyszerű vidéki suttyóság minden árnyalata.
- Hol szedted fel a vöröskét? - kérdeztem bizalmasan G-től, bár nem volt rá semmi szükség, hiszen épp két körfűrész próbálta túlharsogni egymást. Steffi mindezalatt a biliárdasztal kényelmét élvezve nyugodtan horkolt tovább.
- Tegnap átmentem Miroékkal a Gyermekek főhadiszállására. A csaj meg szabad prédaként kellette magát. Gondoltam nem hagyom parlagon.
- Meg tudom érteni... Apropó: elvileg hívott Szigorú, vagy Cinege. Lenne egy meló.
G előhúzta a mellénye belső zsebéből a telefonját.
- Lemerült. - motyogta az orra alá. - Nincs egy töltőd véletlenül?
- Telefon?
- Nem baszd meg, hurkatöltő. Szerinted? - háborogva lobogtatta a készüléket az orrom előtt. Kikaptam a kezéből és a pénztárgép alatti fiókba dobtam. Egy másikból kivettem egy kézi rádiót.
- Itt van ez. Az egyes sávon van mindenki. Menj nyugatra, a kútnál megtalálod Cinegééket. A többit elmondják.
- Most?
- Igen most! A tyúkok még elkotkodácsolnak egy darabig, szóval mire visszaérsz lenyugszik a vöröskéd és újra megdughatod.
- Te nem jössz?
- Még meg kell várnom Horációt.
- Akkor maradok. 
- Minek? Ezt akarod hallgatni? - mutattam a két sipítozó nő felé, akik a lekezelő hang hatására egyetlen csapásra elcsendesedtek. Szemeik szikrát szórtak. - Mennyivel jobb így. Jó ez a kis csönd.
Kornélia felkapta a táskáját, és látványos sértődöttségében kitrappolt a bárból. A vörös húga hasonló vonásokkal az arcán követte. Hamar kibékültek.
- Sört? - kérdeztem G-től, mikor becsukódott a bejárati ajtó.
- Miért álljak ellent? - foglalt helyet a pult túloldalán a nomád elnök.
Átadtam az üveget, a bejárat ismét kinyílt. Horáció toppant be rajta. Átfürkészte a helyiséget, majd megállapodott rajtunk. 
- A kedvenc bűnözőim. - lépdelt közelebb.
- A legkedvesebb bűnözőidet majd este kapod... Kávét?
Kezével hárította el az ajánlatot. Helyet foglalt G mellett és végigmérte:
- Elnök? Mióta?
- Mintha nem tudnád. - szólt vissza G.
- És mi az a "Nomads"? Egy új állatfaj? 
- Ne játszd itt az agyad. Tudod jól, hogy egy új chapter. - köptem oda neki megunva a kötözködését. Lassan felém fordította a fejét.
- Igen tudom és természetesen jelentettem is, hogy ideje lenne jobban odafigyelni arra a szemesi kupira. Ha bármit találnak ott a kollégáim mész vissza te is a kóterba. - bökött felém fenyegetően az ujjával.
- Semmi terhelőt nem fogsz ott találni.
- Hát persze... G pont a stiklijeid miatt lépett le, hogy végre egy kis nyugalomhoz jusson. Pechére beszervezett néhány egykori sittest, ami már elég indok ahhoz, hogy kicsit jobban odafigyeljünk rájuk.
- A selejteket már kiszanáltuk.
- Óh, nem mindet. Nem bizony.
- Az már a mi dolgunk, hogy kivel állunk össze.
- Legyen... Adj már egy kis áfonya levet. Már ha van ebben a lebujban.
- Mi az, menstruálsz?
Horáció arcáról jól leolvasható volt, hogy nem értékeli a beszólást. Lehajoltam a hűtőhöz, töltöttem neki egy pohárba.
- Amiért idekérettelek, az a ma esti ügyünk. Szeretném, ha akkor kapcsolnátok le a faszit, amikor tőlünk távozik. Szigorú majd felhív, hogy mikor is történt meg és melyik autóban ül a páciens. Nagy valószínűség szerint lesz még pár halacska vele, de értük nem kérünk jutalmat.
- Nofene? Csak nem valami alkut kötöttél?
- Dehogy. Beérjük a tisztességes pénzzel.
- És azt a kis összeget elosztod majd az összes motorosod között? Mennyi jut egyre-egyre? Egy ezres?
- Csak nem azt szeretnéd tudni, hogy hány "emberem" van a városban?
- Azt már tudom. Csak az érdekelne, hogy ez miért éri meg neked?
Steffi felkelt a biliárdasztalról, megdörgölte az orrát és egyetlen szó nélkül kisétált a bejárati ajtón. A jelenetet a Dire Straits: Walk of life-ja kísérte, mi hárman pedig csendben szemléltük azt.
- Kötöttünk egy megállapodást. Ehhez tartom magam.
- Áh... Szóval csak szimplán vamzer leszel.
- Ezt nem így fogalmaznám meg.
- Hanem?
- Polgári kötelesség teljesítés. Feladok egy kőrözött bűnözőt. Ennyi, nem több.
Horáció felhajtotta az italát és felkelt a helyéről:
- Te tudod. Csak ne üsd meg a bokádat miatta. Nem szeretnék a hulláitok felett helyszínelni.
- Csak nem aggódsz miattunk?
- Ne reménykedj... - ezzel kiment a helyiségből.
Ekkor vettem észre, hogy a hangszórókból a Megadeth-től a My darkess hour dala szól. 

Az átadás a terveink szerint, gördülékenyen, probléma nélkül lezajlott: a pacák haverjai a sztrádáról a 13-as főúton át érkeztek két kocsival, autónként 4-4 fővel, egytől egyig szerbek. Ahogy az várható volt, elég komoly mordályokkal szerelték fel magukat, de látták, hogy felesleges procedúra lenne akár csak egyetlen golyót is kiengedni, mert mi sokkal nagyobb létszámmal és tűzerővel rendelkeztünk. Minden felesleges kötözködés nélkül átadták a pénzt, Szigorúék pedig a zsákos csávót. A szerbek bevágták magukat a Mercikbe és kihajtottak a telepről. Horáció ekkor kapta meg az infót, az emberei pedig azonnal lecsaptak. Az egyik hős kiugrott a kocsiból és egy Skorpió géppisztollyal próbált ellenállni, de egy hátulról érkező golyó jobb létre szenderítette. A többiek innentől nem próbálkoztak semmivel, hanem megadták magukat.
Szigorúék az utasításom ellenére a pénzt elhozták a DH-ba, ahová az akció után minden társunk visszatért. Úgy döntöttem, hogy a két millióból minden chapter kapjon egy felet, ez persze nem vonatkozott a Gyermekekre és a Szatmáriakra. Ők csak egy-egy negyedet tehettek zsebre. Mikor ezzel végeztünk, koccintottunk még egy utolsót, majd a Szatmáriak a szolnoki chapterrel, a Letenyeiek a Nomádokkal hazaindultak, kivéve Ladislavot, aki a Gyermekekkel északra ment.
- Miért osztottad szét a pénzt? - vont kérdőre Lafaty Bandi. 
Az egykori titokszobában ültünk. Ő a szatmáriaktól kapott erdélyi köményesének utolsó maradékait szopogatta, én pedig egy szivarral füstöltem fel a helyiséget - a whiskeymet addigra már rég megittam.
- Így tartjuk közelebb őket.
- Közelebb? Mi szükség van rá? Lojálisak a klubhoz egytől egyig! Bármikor számíthatunk rájuk. Akkor miért?
- Nem mindenki hűséges.
- Hogy? Valaki két térfélre játszik?
Bólintottam. Egy sűrű szivarfüst után folytattam:
- G nomádjai közt biztos, hogy van legalább egy besúgó.
- Honnan veszed?
- Horációtól. Ma benn járt és elköpte.
- Picsába. - Lehúzta a köményesét, a poharat mérgében hozzácsapta az asztallaphoz. - Nem lehet, hogy csak megakar malmozni? Bomlasztani, hogy aztán zavart keltsen közöttünk?
- Kizárt. Ismerjük már egy ideje. Tudjuk mikor blöfföl és mikor próbál csak heccelni. 
- Akkor ki kell füstölni a patkányt. 
Helyeslően bólintottam, a szivart letettem a hamutartóra és felkászálódtam a helyemről.
- Hazamegyek. Fáradt vagyok. A többit majd máskor megbeszéljük.
- Menj csak. Bezárunk. - felelte búcsúzásként. 

Hajnali kettőkor megszólalt a telefonom. A hangra Kornélia nyöszörgött keveset, de nem ébredt fel, csak magára húzta a takarót.
- Mi az Bandi?
- A Klubházba kell jönnöd.
- Mi történt?
- Siess. - azzal letette.
Felkeltem, vizeltem egyet, felöltöztem, majd autóba szálltam és a kért helyre hajtottam. Az udvart elsötétítették így műhelyből kiszűrődő fény világította csak meg azt. Odabenn egy óriási, vadonatúj BMW parkolt, ami körül Lafaty Bandi, Picúr és Majom ácsorgott a jelöltünkkel. Sittes Májki leszegett fejjel topogott a három szörnyeteg között. Bajt szimatoltam.
- Mi szar ez? - mutattam a Bömbi felé, mikor kiszálltam az autómból. A bajor hajó egyetlen felnije többe került, mint az én ezeréves csotrogányom.
- A kis okos szerezte.
- Mi a fasznak?
- Akartam egy kis pluszt nektek.
- Ezt meg hogy érted?
- Ha eladjuk, akkor a pénz jól jön a klubnak, nem?
- Minden fillér jól jön, de attól mi nem lopunk autókat! - sziszegtem a fölém tornyosuló Májkira. Nevetségesnek hatott a jelenet, hiszen vagy fél fejjel magasabb volt nálam, sokkal fiatalabb és jobb erőben is, mégis úgy állt velem szemben, mint egy megszeppent kisfiú.
- Meséld el szépen, honnan van? - lökött rajta egyet Majom, aki még nálam is alacsonyabb.
- Miután Szigorú hazaküldött elmentem egy címre és ott volt. 
- Miféle címre? - kérdezte Lafaty Bandi.
- A fürdő parkolója. - felelte a Sittes.
- Honnan volt a cím? - faggattam a Prospectet.
- Egy spanom dobott meg vele. Azt mondta, hogy a tulaj minden nap csak lerakja és benne is lesz a kulcs, meg minden. Könnyű pénz.
- Arra nem gondoltál, hogy a zsandárok hagyták ott csalinak?
- Nem.
- Ki ez a spanod?
- Nem rég ismertem meg a DH-ban. Mekisnek hívják.
- Na baszd meg. - szólalt meg a háttérben Picúr.
- Ha nem tudnád, a Mekis egy piti spion. Két térfélre játszik és bárkinek elad egy kis infót, de abban biztos lehetsz, hogy ő húzza a legtöbbet. - világosította fel Bandi a Prospectet.
- Jó, mindegy most már. Majom! Tisztítsátok le ezt a szart, és gurulj át vele a túloldalra. Hagyd ott a kaszinó előtt. Ott elfér a többi ilyen kacat között.
- Meglesz főnök!
- Te pedig hordd el az irhád! - fordultam a jelölt felé. - 10-re legyél a DH előtt! 
 - Tűnés! - ordított rá Majom Sittes Májkira, aki rögvest kiszaladt a kapun.
- Azért megnézhetnénk, hogy van-e benne valami kis cucc, nem? - kérdezte Picúr.
- Oké. Nyisd fel, hátha lapul benne egy kis extra.
Lafaty Bandi megnyomott egy gombot és a csomagtartó fedele lassan felnyílt. Amit ott találtunk, arra egyikünk se számított: egy fóliába csomagolt férfi.
- Hiszen ez... - hebegte Majom.
- Ő a... - próbált szóhoz jutni Bandi.
- Steffi. - fejeztem be a találgatást.
Nem horkolt többé...