Fogság egy pincében

Hűvösség és nehéz, dohos levegő. 

"Vagy egy pincében, vagy egy ezeréves beton óvóhelyen lehetek." - gondoltam.

Egy öreg tanárom szerint a pince csak addig pince, amíg van benne bor. Ha már nincs, akkor csak egy verem. Szóval, ha van itt bor, akkor legalább a társaság jó. A vermekben és óvóhelyekben csak patkányok és egyéb, sötétségben megbúvó állatfajták lelhetőek fel. Bízom benne, hogy ez egy pince...

"Talpam a földön."
Óvatosan toppantottam. Koppanó, kemény érzés, vagyis betonozott, vagy kövezetes a padló. Kimozdítottam a jobb lábamon koszló bakancsom néhány centit minden irányba. A sercegésen kívül nem éreztem határozott vonalakat, vagyis a térkő felejtős és némi homokszerű borít mindent. Ismerek néhány borászt, akik homokot szórnak a pincéjük padozatára, hogy az felszívja a nedvességet. Még mindig van esélyem a borra. Megnyugtató.

"Kezem megkötve."
Kitapogatva éreztem, hogy egy fából ácsolt szék háttámlájához rögzítettek. Nem bízták a véletlenre: nehogy eltávolodjak a széktől, vagy netalán fegyverként használhassam.
"Talán a késemet nem vették el. Ha elérem kiszabadíthatnám magam." A derékszíjamon egy bőr tokba rejtve őrzök egy közel nyolc centis pengéjű tőrt. Az ötödik klubévemre kaptam Lafaty Banditól. Hűséges társam azóta is, akárcsak aki ajándékozta. Elértem a tokját, de sajnos a kés nincs benne. "Szemétládák!"

Nem látok. A zsák még a fejemen - érzem a füleimmel és az arcomon az érintését: durva. Föld és krumpli szagot áraszt. Valószínűleg elrablóim a napi bevásárlás után rájöttek, nem lesz elég a konyhára való. Lehet emberhúsra vágynak a krumpli mellé. Kannibálok raboltak el. Vagy engem is burgonyának néztek. Ingyen burgonyának. Egy zsák kötözött krumpli vagyok. Csak nehogy kicsírázzak.
"Mennyi ideje lehetek itt?" 
Ha pár órája, akkor senkinek se tűnt fel, hogy az elnök eltűnt. Bandi még az asztalon húzhatja a lóbőrt, a Mekis meg az emelőn lóghat. Csóri gyerek. Ócska kis szipusként kezdte, aztán ahogy hozzájutott a keményebb anyagokhoz úgy váltott egyre feljebb. Egy ideig nálunk is próbálkozott, hogy hozzájusson a napi adagjához, de elhajtottuk, mert Big Ben részben neki köszönheti, hogy megbukott. Igaz a testvérünk azóta kiszabadult és leigazolt Szolnokra, de nem bocsájtott meg a kis drogosnak. Megígérte, hogyha összefut vele, megöli. Mondjuk Cinegéék majdnem meg is tették.  Elképzelhető, hogy ennyire védenék azt a nyomorultat? Ilyen komoly kapcsolatokkal rendelkezne? Ki védheti azt a kis szarházit? Megannyi kérdés, amire választ kell találni.
"De előbb nem ártana kiszabadulni..."
Valaki kinyitott egy fémes ajtót. Lehet, hogy csak egy cirkli, vagy a helyiség ajtaja. Aprót nyikordult, ezért hallhattam meg. Súlyos léptek közelednek felém. Valaki hozzáér a fejemhez, megemeli. Amikor elengedi hagyom lehanyatlani. Addig se macerál, vagy faggat, amíg azt hiszi, hogy eszméletlen vagyok. Hatalmas pofon csattan a bal arcfelemen és amitől feldőlök székestül. A becsapódást tompítatlanul kivitelezem. Zsong a fejem, cseng a fülem. Ha voltak is csíráim a jobb oldalamon, az biztos, hogy mind letört. A pofonosztó felállítja a széket. Ismét ülő pozícióban találtam magam. Léptek távolodnak, a fémajtó nagyot döndül. Magamra maradtam.
"Legalább megtudtam milyen lehet, amikor Majom pályára állítja G-t!"
Ahogy elmúlt a fejemben keltett zúgás az elmém újra kitisztult, a letört csíráim újra kihajtottak. A megnyugtató csend zavart keltett. Vihar előtti csenddé vált. Sejtettem, hogy előbb, vagy utóbb a pofozkodó vissza fog jönni. Túl sokáig nem játszhatom az eszméletlent. Nem veszik be napokon keresztül. Bár a klub úgysem hagyná, hogy addig dekkoljak egy pince mélyén.
"Senkit nem hagyunk hátra. Ez alapszabály!"
Amikor bekerülsz egy ilyen társaságba nem csak otthonra lelsz, hanem új családra is. Ezt mi úgy fogalmaztuk meg, hogy a klub a családod, a chapter pedig az otthonod. Mindig, minden helyzetben számíthatsz bárkire, aki a klub színeiben motorozik, legyen az bármely chapter tagja. Persze előfordulnak nézeteltérések, kisebb súrlódások (mint például amikor Majom pályára állítja G-t), de annak úgyis sörözés a vége. És különben is: melyik család az, ahol nincs némi összezördülés? Mondhatnak ránk bármit, hogy milyen vadállatok vagyunk, vagy megbotránkoztatóak, veszélyesek, visszataszítóak és nem utolsó sorban hangosak, de számunkra a hétköznapi emberek unalmasak és rendszerint az efféle bélyegeinket olyanoktól kapjuk, akik irigylik tőlünk a függetlenségünket. 
"Elképzelhető, hogy egy ilyen társaság pincéjében vagyok most?"
Kizárt. A hétköznapi emberek inkább fintorogva elfordulnak tőlünk. A gyerekeik szemét eltakarják és messziről elkerülnek, nehogy megismerjenek. Sokkal könnyebben elképzelhető valamelyik szervezet az éjszakai életből. A legvalószínűbb az a szegedi szerb brigád, akiknek a vezetőjét és néhány prominens beosztottját pár nappal korábban rendőrkézre juttattuk. Akár Alex bosszúja is lehetett. Ebben az esetben egy kínzással teli vallatás várt volna rám, aminek a végén golyót röpítenek a fejembe. A zsák ellenére a vérem és az agyvelőm néhány csírám társaságában a részben lehámlott falra fröccsen, a megmaradt fejdarabkáim pedig élettelenül hanyatlanak le. Ásnak egy gödröt, a hullámat beledobják és szép lassan elkezd rothadni minden, ami szerves. Kukacok, férgek lepik el a porhüvelyem, feldolgoznak és visszaadnak a földnek. Néhány évtized múltán egy útépítés során előkerülnek a maradványaim és a helyi rendőrök nyomozásba kezdenek. A DNS-em alapján beazonosítanak és lezárnak egy döglött aktát. Hacsak nem locsolnak le savval, mielőtt rám szórják a földet. Akkor nem nagyon marad mit beazonosítani.
Viszont nem vallattak. Így vagy nem volt jelen a góré, vagy nincs szükség információra. Tudják ki vagyok és inkább a váltságdíjra masszíroznak. Ebben az esetben is szarul állok, mert a Klubnak minden kincse a DH-ba lett fektetve. A többi chapter pedig minden pénzét a saját ügyeibe forgatja. Nincsenek tartalékok, főleg milliók. Mert ha váltságdíjat kérnek valakiért, akkor nem dobálózik senki pár százezerrel. Egyrészt nevetségesen hangzik, másrészt ha csak a motoromat lopják el, akkor is jobban jártak volna.
"Hugyoznom kell."
Mielőtt elindultam volna a Klubházból még italoztam Bandival. Azóta nem engedtem ki a felesleges kondenzvizet, és a hólyagom már jelez, hogy itt az idő! Sok esélyt nem láttam rá, hogy meghallják a kiáltásaimat és hogy rövid időn belül valaki is értem jönne. Elhatároztam, hogy elengedem. Sajnáltam a nadrágomat, de nem tehettem mást. Amikor már nincs más megoldás, akkor hadd szóljon!
Emlékszem egy veszett éjszakára, még a kezdeti időkből. Talán még csak az alapítók voltunk és a Fort City chapteren kívül nem volt más. Esetleg Ladislav, mint az első Prospect. Igazából lényegtelen is. Az tuti, hogy alig húsz-harminc ember bulizott a régi Klubházban. Lafaty Bandi G-vel ment el egy szakadt Opellel Erdélybe néhány demizson köményesért. Mi tagadás: bekúrtunk, mint az állat! Másnap dél körül ébredtem a színpadon Csongor és Csenge anyjával. A csaj a mellkasomon pihent és ha minden igaz, akkor már másfél hónapja viselős volt. De nem ez a lényeg. Arra ébredtem, hogy valami fröcsög rám. Crow, az első elnökünk egy hozzám közeli asztalon feküdt és álmában behugyozott. Addig nem lett volna gond, ha van rajta nadrág, de mindössze a mellényét viselte...
Na igen... a kezdeti időkben durva bulikat tartottunk, de hát volt miből. A Klub pénzének nagyobb részét Crow és csapata hozta össze a régi kapcsolatainak köszönhetően. G ennek annyira nem örült, hiszen nem egészen úgy képzelte el a klubéletet. A megoldást az jelentette, hogy amíg a többség a zűrös bizniszeket intézte, addig ő a Klubházban tevékenykedett.
Minden megváltozott. Kibővültünk, lehiggadtunk. Bár amíg csak Szolnok adta a második chaptert, akkor is akadtak komoly bulik, de már koránt se olyan mértékűek és olyan gyakorisággal, mint az induláskor. Nem bántuk. Viszont a zűrös ügyek továbbra is megmaradtak. Persze ezalatt értem azt, amikor Cinege szemesi klubját, a Vikings-et olvasztottuk be, vagy amikor rátámadtak a Klubházra... Ha visszaforgathatnám az idő kerekét, akkor az azelőtti időre mennék. Túl sok vér folyt el. Elvesztettünk testvért és barátot egyaránt. Frankie, a második elnökünk épp aznap költözött volna Letenyére a feleségével és a kis családjával. A mellénye azóta ugyanolyan állapotban, porosan és Frankie vérétől vörösen egy vitrinben pihen a Klubház titokszobájában. Emlékeztet bennünket mindarra a hibára, amit elkövettünk. Vagy inkább csak én követtem el azokat a hibákat? Frankie-nek miattam kellett meghalnia? Ezen eddig még nem gondolkodtam. Pedig lehet nem ártott volna...
Ajtó nyílt. "Lehet nem kellett volna behugyozni se?"
- Mi ez a bűz? Csak nem magad alá hugyoztál?
Pofozgatott, hogy magamhoz térjek. Megtartottam a fejem, hogy lássa. 
- Oh, szóval már ébren vagy? 
Lehúzta a fejemről a zsákot. Többé nem vagyok krumpli. A mennyezetről lógó drót végén egyetlen ezeréves izzó világított. Érintésvédelmi szempontból nem túl biztonságos. A fénye annyira erős, hogy eleinte szinte megvakít. Hunyorognom kell miatta. A látogatóm elém áll és eltakarja a fényt. Felnézek rá. Hatalmas. Akárcsak Picúr. Csupa izom. Akárcsak Dan.
- Mit akarsz tőlem? - kérdeztem az óriástól.
- Nyugodt lehetsz. Amit akarunk, az már folyamatban van. Csak annyit kell tenned, hogy életben maradj, amíg megérkezik érted az ellenérték.
- Váltságdíjat kértél a Klubtól?
- Hogy is hívjátok egymást? Testvér? - a gúnyba burkolt szavakat nem értékeltem, de helyeslően biccentettem. - A testvéreid mindent megadnának, hogy visszakapjanak.
- Hm.
- Mi az? Mit vigyorogsz?
- Gondolom megadtál egy összeget, egy időt és helyet, ahol a cserebere végbe megy.
- Igen, miért?
- Tudod Te hány emberrel fogod magad szembe találni? 
- Leszarom. Ha valami balul sül el, mind meghaltok.
- Közel százan tagjai a Klubnak. Ha a barátainknak is szólnak akkor számolj a duplájával. Ha bárkinek baja esik, akkor a háromszorosa fog rátok vadászni.
- Először is nem vagytok százan. De még csak nyolcvanan se. - egy fehér papírt tartott elém, amin az összes chapter minden tagja szerepelt. Még a Gyermekek is, akik alig pár napja lettek Hangaround. - Másodszor: a barátaitokkal együtt se lesztek kétszázan. A mi erőnkkel meg amúgy se vehetitek fel kesztyűt. Kevesek vagytok. Feleslegesen fenyegetőzöl.
- Miből gondolod, hogy nem hívják rátok a jardot?
- Akkor meghalsz.
- Sejtettem. - mormogtam az orrom alatt.
A hegyomlás megfordult és a sarokba állított asztalra egy kamerát helyezett.
- Az meg minek?
- Kell egy üzenet a testvéreidnek, hogy tudják még életben vagy. Ajánlom beszélj értelmesen, különben arról kapnak egy videót, ahogy kilyukasztom a fejed.
- Nem tennéd.
- Miért ne?
- Akkor nem kapnál ellenértéket.
- Okos gyerek vagy.
- Messze járok már a gyerekkortól, nem gondolod?
Szakállam őszült, hajam már évek óta egyre ritkább formában éktelenítette a búrámat. Már vagy húsz éve kendőt vagy sapkát viseltem, hogy eltakarjam. A bőröm a szivaroknak és az elfogyasztott alkoholnak, valamint az állandó éjszakázásnak köszönhetően megszürkült, szikkadt lett és májfoltok borították. Jobban hasonlítottam egy otthonból menekült nyolcvanas éveiben járó aggastyánra, mint arra az ötvenesre, aki biológiailag voltam.
- Ne okoskodj, faszfej! - az óriás ökle a magasba emelkedett és kalapácsként sújtott le. Viszonylag visszafogott ütés lehetett, mert csak kibillentem a székemmel. - Ne húzz fel, mert kinyírlak! Hallod?
- Nem nyírsz ki senkit, amíg én azt nem mondom! - szólalt meg mögötte egy kimért hang. Az óriás megfordult. A háta így még nagyobbnak tűnt. A hang tulajdonosa úgy helyezkedett, hogy ne láthassam. - Meg ne tudjam, hogy még egyszer kezet emelsz rá! Világos? Készítsd el azt a videó üzenetet és gyere fel!
- Igenis. - dünnyögte az óriás.
Mire megfordult a hang tulajdonosa eltűnt a pince ajtajából. Kár. Jó lett volna tudni, hogy kinek a vendégszeretetét élvezem, és kinek a pincéjében csírázok ki.
- Szóval nem te vagy a főnök, picinyem? - hecceltem tovább termetes fogláromat.
Morgott valamit az orra alatt, de nem értettem. A kamerával babrált.
- Apu leszidta a pici fiát és most már nem játszhat tovább? - gügyögtem a hegyomlásnak. A feje egyre vörösebb lett. Arra masszíroztam, hogy ismét dühbe guruljon. Tudtam, hogyha újra kiüt, nyerek még némi időt a Klubnak, hogy megtaláljanak. - Ugyan már! Egy ekkora töknek egy pondró dirigál? Te tényleg hülyébb lehetsz, mint amilyennek látszol.
- Fogd be a pofád!
- Na, csak előbújik belőled az alfa hím! Egy igazi díszbika lehetsz a pondró főnököd háremében! Mond csak: a farkát is szopkodod a górénak, vagy csak a seggét nyalod?
- Kussolj!
- Van még néhány ilyen puhány pöcs, mint te? Hányan vagytok? Egy kiadós gruppen azért kinéz, ha a főnök nem látja? Dugattyúztok, mi?
- Fogd be a pofád, vagy kiverem a fogaid!
- Megy a seggből szájba? Nyelitek egymás nedveit, mint azok a kis faszszopó buzik, akik a falusi bárjaitokban rázzák a seggüket az ócska diszkózenére, aztán ha előkerül a főnök, adjátok a kemény legényt?
A hegyomlásnál elpattant a cérna: fölém tornyosult, ökölbe szorított kezekkel. A homlokán kidudorodtak az erek, az izmai megfeszültek.
- Hé, pajti! Mond csak: többnyire te a lányt alakítod, ha nem tévedek. Élvezed, ahogy pattog a zacsi a homlokodon, igaz?
BAMM!