Kedves Magyar Posta!
Ezúton írok egy legkevésbé sem szívhez szóló levelet. Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki elégedetlen az önök szolgáltatásával. Nem csodálom, hogy egyre gyengül a szolgáltatás színvonala, hiszen a cég idén 150 éves. Valószínűleg ennyi idősen már én se nagyon szállítanék semmit, vagy ha mégis, nem másznék fel egy lépcsőfoknál magasabbra.
Az önök egyik alkalmazottja (továbbiakban csak kézbesítő), K.-né Éva június 20-án járt a Mártírok út 16 szám alatti háztömbben. A rengeteg kézbesítendő levél és a nagy hőség (?) miatt a kézbesítő hölgy nem volt hajlandó a hivatalos iratot az első emeletre felhozni, helyette hagyott egy értesítést:
Először magam is arra gondoltam, hogy talán nem hallottam meg a kopogást, vagy a csengetést (pedig a postás mindig kétszer csenget), mert aznap reggel éjszakás szolgálat után fáradtan hazaérve ledőltem aludni. Aztán később láttam az értesítésen, hogy az girhes kézbesítőjük 13:30-kor helyezte el a cetlit a postaládában. Vagyis akkor, amikor már ébren voltam! Tehát vagy előbb érkezett az épületbe, és amikor aludtam halkan kopogott (pedig csengetnie kellett volna!), majd mikor nem nyitottam ajtót (mert aludtam) meglátogatta a kedves szomszédaim valamelyikét és 13:30-ig nála kávézgatott és trécselgetett, vagy fel sem jött az emeletre az a tetű!
Nem aggódtam a dolgon különösebben, hiszen az értesítést csak másnap este vettem ki a postaládából. Harmadnapra rá jeleztem a Főbérlőmnek, hogy ilyen eset történt. Ő egyből intézett egy hivatalos Megbízást, hogy a következő héten majd ha újra jön az a szarházi kézbesítő, akkor át tudjam tőle venni azt a hivatalos iratot.
Eljött hát a nap, a 27-e. Délelőtt kilenc előtt keltem fel, mert előző nap a Húzó tartalékon aszalódtam a Győri Rendező pályaudvaron és sajnos a mozdonyon sincs légkondi nem csak a postás biciklin. Telt múlt az idő, elérkezett a dél, de a kézbesítő még sehol. Gondoltam magamban, hogy a régi bevett szokást alkalmazzák már, hogy mikor nagy hőség várható, akkor aznap korábban hozzák ki a leveleket. Nem így történt. Beléptünk a délutánba, és elérkezett a szolgálatba indulásom ideje is, ami 16:35 után történt meg. Az a nyomorult kézbesítő, addig egyszer sem kopogott, vagy csengetett volna. Lehet, hogy nekem kellett volna jobban kihegyezni a spirituális érzékeimet, vagy szagról felismerni, hogy az a mocsok ott áll a gangon tanácstalanul roskadva a levelek súlya alatt, de sajnos ezen tulajdonságoknak híján vagyok. Útba ejtettem a levelesládát, amiben viszont ott várt ez:
Megbasszátok a narkós kurva ... (amit gondolok, azt) a tróger kézbesítőitekkel együtt, baszd meg! Arra nem veszi a fáradságot az a szarházi mocsok, hogy feljöjjön egy nyomorult emeletet és kézbe adja át azt a hivatalos iratot! Amíg megírta ezt a cetlit, azalatt igazán megtehette volna!
Ez szolgáltatás? És még csodálkozik a posta vezetése, hogy csak az állam hathatós segítségének köszönhető, hogy fennmaradt ez a cég? Az ilyen munkavállalók rontják a renomét, nem az olyan hírek, kampányok, vagy blogok, mint például ez!
Boldog születésnapot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése