A sok tudatlan meg most néz, hogy vajon hol is jártunk. Oroszországban e, vagy Grúziában? Egyik tipp sem nyert, ugyanis valamikor még a módszerváltás előtt Dunaújvárost eredetileg így hívták. Na, de ennyit a történelmi kitérőről. Jöjjön akkor 2015.10.16. elbeszélése -ami ma már szintén történelem.
Részben várakozással töltött el ez a koncert és részben nagy esélyt nem adtam rá, hogy nagyobb érdeklődés legyen, mint mondjuk Szombathelyen, de végül nem így lett. Elsősorban azért vártam, mert már vagy két éve nem találkoztam a fogadott hugicámmal, aki most is meglepett bennünket egy kis saját készítésű ínyencséggel:
Mit ne mondjak... Erről a zenekarról sok minden elmondható, de hogy a tagjai nem szeretnek enni (és inni), na az nem! Mint egy feneketlen kút! Úgyhogy bármikor rá lehet efféle disznóságokra és ösztöni cselekedetekre venni bennünket!
A mostani bulinkra próbáltunk beszervezni helyi zenekart, aztán mikor kiderült, hogy nem lehetséges, akkor igyekeztünk mást szerválni, hogy legalább egy kísérő banda legyen, de Höki győri bandáján, az Aeneis-en kívül mást nem sikerült elcsábítani. Így jártak.
Az Aeneis tagjaival már elég régi a kapcsolatunk, hiszen Sztahi (basszer) és a mi Sapink osztálytársak voltak még valamikor a hetvenes években, valamint a zenekar megfordult pár KZE rendezvényen is és egyszer a Monesz kisegítette őket, amikor a Dani épp Bloody Roots-ot dobolt valahol. Előtte egy próba erejéig ellátogattak a próbatermünkbe, akkor hallhattam őket testközelből. Már akkor lenyűgözött Norbi és Bence gitárjátéka, mert amit ez a két fickó leművel azon a két gitáron, az valami eszméletlen. Gyakorlatilag 3000 hangot pakolnak bele egy riffbe, de úgy, hogy közben nem is jazzt játszik a brigád, hanem progresszív melodikus deathmetált. Az országban nem hiszem, hogy lenne még egy ilyen banda, aki ilyet és ilyen szinten játszik. Sajnos a tizedikei győri buliról lemaradtam, pedig a srácok elmondása alapján voltak szépen már rajtuk is, pedig ők nyitották a rendezvényt. A mostanin egy kicsit szűkösebbre vették az érdeklődést, ennek ellenére jobban nézett ki az az embermennyiség a kis teremben, mint a szombathelyiben.
A bulira most a buszunk nyújtotta teljes ülőhely mennyiségét kihasználtuk, mind a kilencet, ugyanis -ahogy az már lenni szokott- Imi vezetett, a négy komáromi vesztegzár tag mellé beugrott még a zenekar egyik régi barátja, a Kulcsár és Győrben csatlakozott az üres helyek feltöltéséhez a már fent említett Norbi, Sztahi és a közös ló, Höki. Hogy is mondjam... egy elég vidám társaság alakult ki. Fehérvár után kicsit elpilledtem -vagy csak kiesett az az időszak- és mire magamhoz tértem, már Dunaújvárosban számolgattuk az esőcseppeket. (Történetesen olyan esőerdő hangulatú felhőszakadáshoz hasonló élményt kaptunk, amire nem számítottunk). A helyszín nem volt számunkra ismeretlen, hiszen nem először jártunk itt, bár némi felújítás azért történt -pozitív irányban javultak a körülmények, bár a backstage még mindig szűkös.
Mivel a két zenekar egyetértésben érkezett és egyikünk sem kívánta hátráltatni a másikat, így rövid időn belül, de kényelmesen felpakoltunk a színpadra és azután következhetett a beállás. A publikum közben szép lassan érkezett és fogyasztott, valamint nekem is sikerült kicsit leülni a Hugimmal beszélgetni. A kezdést kitoltunk 21:30-ra, ami nézőszám és hangulat szempontjából nem sokat jelentett, bár ezzel kapcsolatban már néhány szót emeltem előző írásaimban.
Az Aeneis táján érezhető némi plusz -a zenei részen túl-, ugyanis hatalmas háttérmolinóval és fekete Robin Hood kosztümben jelentek meg. A kialakított külsőséget ötletesnek találom, illik a zenéjükhöz (progresszív melodikus deathmetal - igazán megspékelhetnék még valami folkos fúziós cuccal...). A közönség... úgy ahogy megértette, hogy mit is akarnak a srácok nyomni, de nyilvánvalóvá vált, hogy ismeretlen számukra a zenekar és a dalaik.
Némi átszerelés után -amennyire lehetett elnyújtottuk, hogy Hökinek tudjon némiképp regenerálódnia a torka, aztán belecsaptunk. Eleinte kevesen voltak, és nagyjából a blokkunk közepén kezdett el a közönség kicsit oldódni, pedig már túl voltunk a nap 23. óráján és bár nem terveztük mégis kiharcolta a közönség a két bónusz számot. Megérdemelték!
Az még megvan, hogy fél egy előtt már befejeztük -pár perccel később beszéltem telefonon a párommal- aztán még haverkodtunk (megismertem egy olyan fickót, aki mellett kicsinek éreztem magam), majd fél három felé el is indultunk. Jah, még a mekis megállóra emlékszem -mert a gyalogos McDrive ugyebár Vesztegzár hagyomány- aztán utána csak arra, hogy Győrben vagyunk. Előbb -talán- az Aeneis próternél, aztán Hökit tettük ki az Audiban -hát igen, ilyen a magyar rockzenész élet: buli előtt, vagy után menned kell dolgozni. A következő ébredésem már Monostoron a mi próterünknél volt, kb hat óra körül. A kipakolást már a csak öten végeztük, amiért hálásak lehetünk Iminek és a Kulcsárnak -az egész esti segítségükért is!
Reggel hétkor értem haza, eléggé meggyötörten -nem kényelmes a buszban ülve aludni-, és most befejezem ezt az élménybeszámolót.
Még jó, hogy kihagytam a sztoriból azt a részt, mikor a Faby egy sörös dobozba hugyozott és egyszer nagyot kellett fékezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése