Szolgálati anekdoták - 82. rész

Az embert minden nap meglepetések érik, váratlanul, mint a lottó ötös, vagy mint vérkatolikus apácát az orgazmus. Nem lehet rá felkészülni, de miután vége valami eufórikus és érdekes érzés önt el minket. Nem először fordult elő velem, hogy rögtönzött író-olvasó találkozó alakult ki, de még mindig szarul reagálom le a dolgot. 

Épp élveztem a hűs októberi levegőt a tehénszaros Déliben, valahol a 9. vágány baknál és valahol messze jártak a gondolataim. Talán bele is bambultam a világba -már nem emlékszem, de biztos, hogy nem akartam ott lenni. Azért várakoztam ott, mert nagyjából oda kellett érkeznie az Ügyelet által ígért szerelvénynek. (A szerelvényt ígérték, nem a vágányszámot). 

Szóval ahogy ott álltam a Cégtől kapott ásványvizes palack és hátizsák társaságában egyszer csak odalépett hozzám egy fiatal pár. Első ránézésre mindenképp ez jutott eszembe. Meg az, hogy biztos a pusztaszabolcsi, vagy kanizsai vonatot keresik. Most őszintén: mi másért szólítana meg bárki? Gondoltam én. Bárki megszólíthat, ha csak magadban állsz -gondolta a táskám. Bugy-bu-buggy -gondolta az ásványvíz.

Hármunk gondolatainak hadakozása közben a férfinemű a fiatal hetero párból megszólított. 

- Helló, olvasom a blogodat! - mondta a férfinemű a fiatal hetero párból.

- Baszki. - gondoltam én.

- Bukta. - gondolta a Céges táskám.

- Bugy-bu-buggy. -gondolta az ásványvíz.

A fiatalember a hetero párból felismert. Dicséretét fejezte ki. 

- Hát öh... köszi... megtisztelő. -hebegtem én.

- Hm. -gondolta a táskám.

- Bluggy. -gondolta az ásványvíz.

Mint kiderült kollégák vagyunk, csak ő rajta múlik a közlekedésünk biztonsága. Rajtam meg az utasok és áruk épsége. Továbbra sem tudtam hogyan kezeljem a szitut, ezért az ásványvízzel folytattam erőszakos vitát:

- Blugy-bugy-blugy-blu-blugy. -mondta az ásványvíz.

- Gl-gl-gl-gl. -mondta a torkom.

- Jó trükk. -gondolta a táskám.

Váltottunk néhány szót az ETCS-ről, a GSM-R rendszerről, vagyis csupa szakmai szarságról. Az idő pedig telt.

- Tak-tak-tak-tak-tak... - így.

- Hm. - gondolta a táskám.

- Bugy-bugy. -gondolta az ásványvíz. 

Kiderült továbbá, hogy nem csak kollégák vagyunk, hanem földik is. Ennek ellenére nem rémlik az arca. Bár a déli városrészben nagyjából 25 ezren élnek. A legtöbbjüknek nem rémlik az arca. 

- Odanézz! Micsoda biciklije van annak a szakállas bácsinak. - mondják a városlakók apró ivadékaiknak, mikor elhaladok előttük a chopper szerű kerékpárommal.

- Ennyi barmot. - gondolom én cikázva a biciklisávban eszetlenkedő gyalogosok közt.

- Nyííí. - mondja a féktárcsa és a fékbetét kórusban.

- Hm. - gondolja a táskám az öltöző szekrényben.

- Bugy. - gondolja az ásványvíz.
Persze megoldásom továbbra sincs, hogyan is kéne kezelnem az efféle szituációkat. Nincs erre valami tréning?