Imádom az őszt!
Mármint az igazit, amikor már sárgulnak a levelek, kanos szarvasok bőgésétől hangos az erdő, az esték csípősen hidegek, reggelre köd ereszkedik alá, satöbbi.
Vagy azért érzem így, mert magam is az ősz szülötte vagyok -bár szüleim elmondása alapján aznap esett eső, hó, sütött a nap, meg fújt a szél... szóval elég szélsőséges időjárás volt (lehet azért lettem én is ilyen)- vagy csak egyszerűen mert ki nem állhatom a nyarat és egy enyhülést hozó időszak erős kontrasztja tud lenni egy utálatosnak.
Nem készültem hosszú memóval, hazafelé sem fordult meg a fejemben semmi ezzel az időszakkal kapcsolatban sem -más felé járnak a gondolataim mostanában. Viszont hazaérve és a gangról letekintve a "hátsó utca" felé valami azt súgta, hogy ezt az élményt meg kell, hogy osszam. (Aztán úgyis tudom, hogy akik csak a szolgálati és vasúti szarságok miatt követnek mindezt nagy ívben körülsz... sziszegik, de nem érdekel.
Egyébként -ha már a vasút szóba került... mert szóba hoztam- ez az időszak a rodeózás időszaka. A kora reggeli nedvesség és a falevelek elegye finoman összetaknyolja a sínt és máris izgalmasabbá válik minden megállás -pláne, ha nincs homok...
Egy kora reggeli -teljesen semmit mondó kép társaságában- egy idézettel zárnék:
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja Isten mi okból
Szeretem? de szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése