Szolgálati anekdoták - 84. rész

Rájöttem egy jó poénra. Meg arra, hogy alkalmazva is jó poén lesz. Ez csak egy oldalú vicc. Csak én röhögök majd. Legalábbis, ha beválik.

Tegnap reggel hazajöttem, és megnyugodva tértem nyugovóra. Idegesen nem is lehet. A nagy nyugalmam aztán szerte-szét szaladt én meg sziszegtem -csak hogy még egy "SZ" betűs szót használjak. Szívtam a fogamat, hogy bassza meg, este mehetek vissza. Észrevette a kedves olvasó mennyi "SZ" betű lett itt hirtelen egymásután? 

Ha az "A" betűre hívom fel a figyelmet, vagy az "E"-re, akkor meg arra bólintottak volna. 

Aztán ma reggel is hazajöttem épségben -mert a páromnak megígértem, hogy így teszek és hát mivel ritkán ígérek meg bármit is, ezt most betartom- és a napi teendőim közt lapozgattam, mikor rájöttem, hogy ma este megint mehetek. Mert ezt dobta a gép. A változatosság kedvéért -csak, hogy szemléltessem a csodálatos és törvényes, ellenben abszolút nem családbarát mivoltát- a péntek éjszakás esztergomi remot Daihatsu után jött szombat estére egy Talentos Délis kanyar. Hétfőn meg hajnali háromnegyed négykor(!) jelentkezem, hogy Bz motorossal megmásszam a Bakonyt. Csak halkan jegyzem meg, hogy csütörtökön meg a Keletibe mentem Flirttel, vissza pedig Traxx-szal jöttem. Színes egyéniséget csináltak belőlem. Még jó, hogy nem vertek össze, vagy nem vagyok nigger, vagy kínai...

Paraszt vagyok...

Magyar paraszt.

Meglepő módon semmi baj nem akadt a Talnettal. Ezért nem is érdekes a szolgálat. Nem hitte el senki? Jogos. Mi a francért kezdenék bele egy "Szolgálati anekdotába", ha nem is volt érdekes? Hacsak nem a poénom miatt...

Valójában egy említésre méltó esemény mégis akadt. Azon túl, hogy a reggeli vonatkísérő személyzetem a szerelvényben aludt. Bár ezen a szinten -11 szolgálati év után- már ez sem hat meg. Eléggé sok leszarom tablettát fogyasztok ahhoz, hogy az ilyen apró szarságokon örömködjek, vagy említésre méltónak találjam. Most mégis megemlítettem. Hm... Ennyi erővel a Talent vécéjében vígan lubickoló szaromról készült fotót is posztolhatnám ide:

Az egész nagyjából annyit is ér. Szar a szarban...

Dögöljek meg, ha értem az öregeket! Mármint a hatvan pluszosokat. Ezek komolyan azt hiszik, hogy koruknál fogva nekik alanyi jogon jár az elsőbbség! Közútra tértem át, ha esetleg valakinek nem lenne érthető. Bár volt már olyan is, amikor Tóvároskertnél az öregasszonyt a botjával együtt majdnem sikerült rövid úton eltennem láb alól.

De tényleg veszélyesen közlekednek! Nem néznek körül, nem jeleznek haladási irányt, ha kanyarodnak és még a banyatankját is áthúzza a lábadon, ha épp olyan napja van! Én értem, hogy látnom kéne az elvágyódást megfakult szemeikben, vagy olvasnom a gondolataikat, ha épp arra van teendőjük, amerre én állok -mert bár igaz, hogy az öt méteres körzetemben egy döglött madár sincs, se korlát, se oszlop, se egyéb természeti, vagy természet ellenes akadály, de ezek kihívást látnak abban, hogy provokációt generáljanak. A banyatank vonszolás után lehet ez a napi sportjuk. Valamivel fel kell pörgetniük az öreg motort, máshogy nem egy kis konfliktus által termelődő adrenalinfröccsel. 

Katikát meg mindenki dobálja meg bazalttal Ácson! Had jelentsen be még párunkat, hogy aztán utána rajta röhögjön az egész CSÁF, meg a vonal. Alighanem legközelebb majd én is bejelentem, ha nem a vonat végétől meneszti a páros vonatokat, vagy nem fogadja le őket, késve meneszt, satöbbi. Pont a legmegfelelőbb kollégát találta meg a faszságával: a mi Gyulánkat. Szóval így, vagy úgy, de Katika szívni fog...

Megyek, és megiszom a sört, amit egy volt kollégától kaptam. Nem meséltem? Miért nem szólnak? Már mondom is:

Történt ugyanis, hogy éjfél tájban kopogtatnak a Talent ablakán. Nem tudtam mire vélni, hogy ilyenkor ki akar halnak halálával halni, mert alvó vasutast még a légy se meri felverni álmából, mert utána csak úgy hívnák, hogy áldozat (észrevették: itt meg sok a "H")... Kitekintek az oldalsó ablakon -a rolót nem kellett felengednem, mert ezen a szutykon nincs az oldalablakon- és egy rég látott, egykori kollégát pillantok meg. A nyitható nyílászárót kitártam, üdvözöltük egymást, majd megkérdezte, hogy beszállhatna e a szerelvénybe? 

- Minden további nélkül! -feleltem gondolkodás nélkül. Elszaladt a bőröndjeiért, majd feljött. Amióta felmondott nem találkoztunk így beszélgetésbe elegyedtünk -mint régen, amikor csak találkoztunk. Épp Németországból jött haza - Mer'kel-lett. A sört tőle kaptam, amit onnan hozott. Az ideiglenes szállásért és hálája jeléül. Anélkül is felengedtem volna. (A múltkor a dunai kollégát is beerisztettem a hátsó vezetőállásra, aki Győrben végzett és 610-ben tért haza). Úgyhogy most a hazatérő kollégák egészségére!

5,4%
Nézd meg, egy darab magyar szó nincs rajta! Ez nem Kőbányai!