Vesztegzár alá vont Rock On-ok

Még mindig a hatása alatt vagyok...

Egyszerűen hihetetlen volt. 

Na jó, megmondom a frankót, úgy, ahogy van: nem sokat vártunk ettől a csúsztatott és összezsúfolt lehetőségtől. Eredetileg egy három napos fesztiválon lett volna negyven percünk. Külső okok miatt a fesztivál és a játékidőnk is zsugorodott, a Népliget helyett pedig a Barba Negra Trackbe (továbbiakban BNT) kerültünk át. Kitartottunk (még néhány társunkkal egyetemben) a lehetőség és a fesztivál mellett, és egyébként is hálásak lehetünk a Kiadónknak, hogy ezt összeboronálta nekünk. 

Az új helyszín nem volt ismeretlen, hiszen egy-két évvel ezelőtt Testament koncerten voltunk ugyanitt. Ránk most a kisebbik színpad várt 15:30-tól. Az előttünk nyomuló brigádok hangosítása kifelé nem volt túl tetszetős -az okát nem feszegetném. A backstage mérete pedig... maradjunk annyiban, hogy az mindig kicsi. Ellenben a színpad technikusai teljes mértékig segítőkészek voltak és mindenben a rendelkezésünkre álltak! 

A számunkra kiosztott 20, azaz húsz perc nem sok, ellenben arra elég, hogy megvillantsunk négy új számot és egy ismertebb -számomra egyébként is kedves- dalt a Beteg világ lemezről. Hogy konkrétan miattunk tódult oda akkor ennyi ember -a kollégáimat és ismerőseinket kivéve-, vagy mert a nagy színpadon épp két zenekar közötti időszakot élték, azt nem tudom, viszont az előttünk elterülő látvány páratlan volt -nem csak a dekoratív lányok miatt (szegény Monesz, ebből mindig kiamarad). 

Lenyomtuk az első számot. Nagyjából a végénél jöhetett rá mindenki, hogy nem csak beállásról van szó. Aztán ahogy haladtunk egyre felfokozottabb lett a hangulat, az ováció számról-számra nőtt. A végén -a Gyűlölet és harag alatt- elég komoly pogó alakult ki.

Mivel a számaink nincsenek spagetti hosszúságúra írva, így hamar lenyomtuk a bulit -a közönség pedig dübörgő "Vesztegzár! Vesztegzár! Vesztegzár!"-ba tört ki. Hihetetlen volt. Mindannyian úgy voltunk vele, hogy nyomnánk még ("Míg kér a nép, most adjatok neki"), de nem lehetett. A technikus széttárt karokkal és megértéssel és sajnálattal jelezte, hogy "sajnálja, de nincs tovább". Mi pedig tisztában voltunk ezzel, hogy csak ennyi jutott. (Most!)

Összecsomagolás közben még egy pengetőt is kiosztottam (ezúton is kézcsók a hölgynek). Lecuccolás után összenéztünk és mindannyian azon a véleményen voltunk, hogy ez egy kibaszottul tartalmas és jó kis húsz perc volt! Imádtuk!

Reméljük a jövőben is találkozunk mindazokkal, akik ott és akkor jelen voltak! Köszönjük, hogy ott lehettünk és nektek játszhattunk!


Jah! És megjelent a lemezünk és van hozzá csinos póló különböző színekben, és rendelhető is meg minden!