Megmondom úgy ahogy van, hogy személy szerint marhára unom már a rovatot. Mégis írnom kell, mert olybá tűnik, hogy erre nagyobb igény van. Miért? Mert a kollégáim -és a Cég vezetése- erre kíváncsiak. Hozzájuk közel áll. Ahogy egy kedves kolléganő fogalmazta meg:
- Akár mi is mondhattuk volna, csak Te jobban megfogalmazod.
Amit meg szeretek írni, azok a kis novellák, ahol az egyikben mindenféle gyilkosságok történnek, másikban pedig Hüppék rabolják el az egyik kollégát... most lebuktattam magam. Igen, Mr. Adams valójában az egyik kollégáról mintáztam. Beletúrtam az emlékeimbe, előhoztam a képet, amit legutóbbi találkozásunkkor lementettem róla, majd szépen leszedegettem róla külső és belső vonásokat, majd ráillesztettem az elrabolandó karakterre. A történet váza hamar kiugrott a fejemből és könnyedén megszületett a végleges történet. Élveztem, hogy ilyen gyorsan megvagyok vele. Most meg itt van egy újabb anekdota és szenvedek vele. Pedig lenne miről írni, mert azért elég sok minden történik szűkebb hazámban, második otthonomban. Például zajlik egy éves vizsga.
Na, tessék! Elsején voltam. Tizenhét másik kollégával. Volt akinek elsőre sikerült minden. Nekem nem. Elhasaltam Flirtből -mint kiderült mégsem értek hozzá-, eldobtam a Győrszabadhegy-Veszprém vonalat -igaz, hogy hat éve van arra vonalismeretem, viszont az nem számít, hogy egyszer sem akadtam még el takonyidőben, pedig mint kiderült nem tudom hol van 10 ezrelékes emelkedő/lejtő és mely állomás van 2,5 ezreléknél nagyobb esésben. Kelenföld-Déli és Nyugati-Rákosrendező vonalszakaszokból is elhasaltam. Mondjuk utóbbin Desiro típus úton voltam csak... és három éve is elnyaltam belőle. Akkor Fehérvárra kellett mennem pótvizsgázni, most úgy néz ki kilencedikén helyben megtehetem. "Nagyon készülök rá"... Arra azért vigyáztam, hogy a Bz motoros típusom és a Komáromból kiágazó vonalismereteim meglegyenek.
Vizsga másnapján hatórási szabad teherbe jelentkeztem. Egykedvűen cseverésztünk, érkeztek az aznapi akasztófavirágok remegő lábakkal -a nagy térdkocogtatások miatt a vonalon haladó vonatokat sem lehetett hallani. Persze húztuk is a kollégákat, hogy nagy vérengzésre számítsanak. Ettől persze még a kávéjukat is kilöpitykülték. Ekkor tájt kaptam meg a lebaszást a két vezénylőtől is, mert előzőnap nem szóltam nekik, hogy volt bukásom. Igyekeztem olyan fejet vágni, mint aki nagyon szégyelli magát... Ti sem hittétek el? Helyes.
Nagyjából ekkor jött be a beíróba az "bunkó" oroszlányi Barca drukker, aki úgy volt felöltözve, mint egy román középkáder unokája, aki gumimatracot árul a bolgár tengerparton. Van, ahol már felöltözni sem kell már szolgálatba! Nem emlékszem már miről jött észt osztani. Biztos nem volt fontos, vagy túl sok értelme, különben nem felejtem el. Mivel tudom, hogy olvassa: Sanyi, majd kilencedikén viszem a bocsi sört a beszólásért és kérek engedélyt meghunyászkodni! Ezt se hittétek el? He he. Egyébként nem akarom fényezni, de abba a szakszervezetnek csúfolt brigádba több ilyen karakán gyerek kellene, mint ő. Talán lenne még értelme a szakszervnek... Jah! Erről jut eszembe egy eredeti Kupica vicc: a nagy leépítések és megszorítások miatt tudjátok mi maradt a MOSZ-ból? Csak a szerv... Az, igen, az a szerv.
Azt már el se mondom, hogy 2000 tonna elegyet mozgattam meg, és hogy sikerült megint nagyot taszítani a nagy magyar gazdaság szekerén -a lejtőn nem nehéz! Ez is egy klasszikus Kupica vicc. Csak az a baj, hogy ez nem vicc...
Elkészült fÉszbuk oldalam, ahol a jövőben olvashatóak lesznek ezek is. Igen, ez azt jelenti, hogy sehol máshol nem jelentetem meg őket, úgyhogy tessenek kedvelni, meg követni, meg ilyenek és majd akkor lehet olvasgatni. Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése