Mindennapi B terv

Mindig az az átkozott reggel. Legalábbis így vélekedett róla. Már csak tudat alatt, mert annyira berögződötté vált maga a gondolat. Mégis az első mozdulatai rendre erről árulkodtak. Az álommanóknak köszönhetően homokkal teleszórt szemeit nehezen feszegette fel, de arra nem vette a fáradtságot, hogy kipiszkálja a nagyobb darabokat a tisztább látásért. Ellenben ebben a félkómás katatón állapotban is képes bármikor megtalálni a múlt éjszaka félbehagyott whiskey maradékait és a karnyújtásra lévő asztalon, koszban hempergő cigijét. A napi rutin első fele ezzel letudva.

Egyre rosszabbodó hátproblémái miatt óvatosan kecmergett az ágy szélére ülő pozícióba. Jobb kezének mutató és középső ujja közé szorosan illesztett füstölgő koporsószög lassan csonkig égett, közben tenyerével időről-időre viszkető orrát körkörös mozdulatokkal masszírozgatta. Szemei komótosan felvették az éber állapotot és egy laptop képernyőjén kezdték felismerni a jeleket, amit aztán továbbítottak az agynak. Az agy felfogta a látottakat, majd meglepő gyorsasággal egy mondatot parancsolt az alant elhelyezkedő szájnak, mely félhangosan kiejtette a szavakat:

- Kibaszott agyhalottak.

Arcát borító rőt szakálla alig valamit libbent a mondat súlyától.

Mikor a cigi végig égett, a hobó szerzet agya parancsot osztott a lábaknak, hogy vigyék el a húgyhólyagokat lecsapolni. Előtte a szakáll mögött elhelyezkedő áporodott szájba került még némi égetett szesz, majd a megtermett jetiklón a wc-re cammogott, ahol méretes farkát méretes tenyerébe rejtette és vizelni kezdett. Másnapos szag kezdett terjengeni a lakásban. 

Az unatkozó jetire hasonlító rőt szakállú átcaplatott a konyhába, a hűtőből elővett egy doboz energiaitalt, felnyitotta, majd jó nagyot kortyolt belőle. Eztán elöblítette a kávégép kiöntőjét, majd bekészített egy adagot. A gomb megnyomásával jelezte az eszköznek, hogy az előkészületek befejeződtek, innentől ő következik. A kávéfőző megnyomott gombjával jelezte az unatkozó jetinek, hogy vette a parancsot, majd komótosan elkezdte melegíteni a belé öntött vizet. A rőt szakállú hobó visszacsoszogott a szobájába a szanaszét dobált ruhák, papírok, táskák, sörös dobozok és üres üvegek szegélyezte tanösvényen, hogy újabb cigire gyújthasson. Ha már ott volt ismét lezuttyant a monitor elé és ha már ismét kéz közelbe tévedt az előző esti whiskey maradék, abba is belekortyolt. Szobahőmérsékletre melegedett, de ez cseppet sem zavarta.

Ébresztés gyanánt végig vakargatta a hosszúra nőtt szakállát, majd újabb komótos túrára indult, mert lefőtt a kávé. Amíg a nedű kiöntésével bajlódott felhajtotta a maradék energiaitalát, majd a frissen főzött feketéjével visszakacsázott a laptopja mögé, hogy az alábbi jelzőkkel illessen mindenkit:

- Nyomorult barom. -mormolta- Idióta. -ezt is mormolta. Aztán lejjebb vette a hangerőt és kombinált szóhasználatokkal folytatta:

- Agyatlan idióta. -ezt is mondta. Végül keretes szerkezetre vitte a mondandóját az utolsó poszt láttán:

- Kibaszott agyhalott. -így. Nem is volt sok barátja. Tett érte. Bár nem hiányolta az emberek társaságát túlságosan. Rájött, hogy leszívják az energiáit. Azt a keveset, amit minden nap több liter kávéval és/vagy energiaitalok bevitelével állít elő. Ennek köszönheti álmatlanságát is. Azt, hogy naponta alig pár órát alszik.

Miután végzett a feketéjével és a szobahőmérsékletet átvevő whiskeyvel felvette kiselejtezett német gyakorlóját. Innentől fogva úgy nézett ki, mint egy unatkozó jeti német gyakorlóban. Aztán ez az unatkozó jeti a kiselejtezett német gyakorlójában vállára vetette fényképezőjét, fülébe nagy hangerejű zenét rakott és felkapott egy könyvet az egyik fotelból, majd a tőle megszokott tempóban kisietett a lakásból. Mögötte a bejárati ajtó nagyot vágódott, ezzel felrázva a hátsó utcában alvó macskákat.

A lépcsőház fordulójában egyik szomszédjával kikerülték egymást. A szomszéd mintha elborult elmével, szinte ténfergőn közlekedett volna felfelé a fokokon. Üveges tekintetében az unatkozó jeti a német gyakorlóban hiába keresett volna bármi érzelmet. Nem mintha akart volna. Nem volt szokása. Valójában leszarta a szomszédait. A környezetét és a világban élőket is. Talán két barátja akadt még. Mind a kettő állandóan utazott. Az egyik külföldre járt sokat, meg Motörhead koncertre. A másik meg mindenhova az országban. A szomszéd aztán pár nappal később felakasztotta magát.

A rőt szakállú unatkozó jeti a kiselejtezett német gyakorlójában lajhár módjára kisietett az állomásra, jegyet váltott és megvárta az első célja felé tartó vonatot. A külvilágot teljesen kizárta a szemére biggyesztett napszemüvegével és a fülébe bömbölő Lamb of God muzsikájával. Amikor a vonat bejárt az állomásra épp a Redneck ment. Hozzá illett. 

Az első alkalmas helyen feltépte a kupé ajtaját. Odabent egy sötét szakállú fickó ücsörgött. Épp körülbástyázta magát a cuccaival. Ő is nemrég szállt fel. És ugyanúgy, mint az unatkozó jeti a német gyakorlóban, szintén ezzel a cselekedetével elszeparálta magát a külvilágtól. A rőt szakállú a lehető legtávolabbi ponton foglalt helyet a fülkében, hanyagul terpeszkedett még egy keveset és egyből olvasni kezdett, ezzel is jelezve, hogy nem kíván bájcsevejt folytatni a másokkal. Még ha szakállasok, akkor se. Csak hogy ez a körülbástyázott fazon nem hagyta magát és egy kérdést intézett a hobóhoz:

- Hol itt a macska? -ostobán hangzó kérdésnek hat annak, aki nem olvasta Kurt Vonnegut Macskabölcsőjét. Ők olvasták.

- Hol itt a bölcső? -kérdezett vissza némi cinkos mosollyal a szája sarkában a kiselejtezett német gyakorlóban parolázó jeti. Ezután sablonos beszélgetésbe elegyedett az ablaknál helyet foglaló bástyázóval. Mindketten viszolyogtak az efféle társalgástól. Haszontalannak és időrablónak találták, de mivel egyiküknél sem volt sör, így kénytelenek voltak ezzel beérni. Viszont kialakult némi bajtársiasság az alkalmi beszélgetőpartnerek között: bárki akart volna belépni ebbe az alkalmi közös szférájukba a puszta tekintetükkel elhárítottak minden érdeklődőt. Bár lehet, hogy a hobó által árasztott áporodott szagok miatt történt meg, hogy senki nem akart a kupéba betársulni addig, amíg az unatkozó jeti a német katonai gyakorlóban le nem szállt néhány állomással később.
A peronon nem várta senki. A szocializmus alatt felhizlalt város komor betondzsungelében otthonosan mozgott az unatkozó jeti a kiselejtezett német gyakorlóban. Szájából állandóan lógott a cigarettája, a kifújt füstje pedig hosszan körül lengte. Hamarosan megtalálta a keresett lépcsőházat. A kaputelefonon kikereste a nevet, majd megnyomta a hívó gombot. A készülék idegesítő dallamot játszott. A hobó kifeszítette zsíros füleiből a hallgatót, hogy érzékelni tudja, ha kapcsolat jön létre. A várakozása nem vezetett eredményre. Egy perc után a rendszer bontotta a vonalat. Némi meglepettség és némi csalódás ült ki a jeti arcára. Az érzéseit és mimikája jó részét a rőt szakálla ügyesen elrejtette. Súlypontot váltott, ránézett a telefonjára, forgatta a fejét, újabb cigire gyújtott, majd ismét hívást kezdeményezett a kaputelefonon. Az idegesítő dallam ismét trillázni kezdett és válasz nélkül hallgatott el. Mérgét ezen a szinten még könnyen elfojtotta. Különben is egy alkalmi numera miatt régebben se hatódott meg, ha elmaradt. Biztos, ami biztos telefonjából egy számot keresett elő, majd tárcsázott. A készüléket a füléhez emelte, majd az ezt súgta neki:
"A hívott számon előfizető nem kapcsolható."
A legidegesítőbb és mégis megnyugtatóan megszólaló hang, ami emberi kommunikációban valaha elhangozhatott. A hobó sem rajongott érte, de továbbra is jól játszotta, hogy nem dühös és nem érdekli tovább a kérdés. Sarkon fordult, fülébe ismét helyet foglalt az őrjítő hangerőn tomboló Lamb of God és ordította hősünknek Randy Blythe:

This lie of a life can as quickly as it came dissolve.
We seek only reprieve and welcome the darkness.
The myth of a meaning so lost and forgotten 

Az unatkozó jeti a kiselejtezett német gyakorlóban megcélozta az első útba eső kocsmát. A pulthoz érve köszönés nélkül whiskeyt kért. A kezében lévő könyvet hanyagul a pultra csapta, válláról lekanyarította a fényképezőjét és hasonló lelkesedéssel a könyv mellé helyezte. A nagy koppanásra kimérés törzsgárdájának alkoholgőzben pácolt egyedei is felfigyeltek és a környék hantása félbehagyta a semmiről sem szóló hosszas fejtegetését.
Egy üveg égetett szesz és egy teljes szótlanul eltöltött nap után az unatkozó jeti a német gyakorlóban feltápászkodott, vállára kanyarította a fényképezőgépét, megmarkolta az idő közben többször megáztatott irodalmat és nekivágott a hazavezető útnak. Fogalma sem volt merre jár, hogy mennyi az idő, de mindezek ellenére megtalálta a vasútállomást és a hazatérő vonatát.
Leszálláskor rá akart gyújtani, de a tűz csiholó eszközét a kocsmában felejtette. Vagy a vonaton. Vagy valahol máshol. Szájában a meggyújtatlan koporsószöggel hazafelé bandukolt. Hanyagul csoszrogott és ugyan ilyen hangulatban fityegett vállán a fényképező gépe is. Akár egy retikül. Az utcán már senki nem járkált. Se autó, se gyalogos. Se biciklis, se egy kóbor kutya. Se macska, se bölcső.
Otthonától nem messze az egyik parkolóban egy motorost pillantott meg, aki épp indulni készült. A német gyakorlós jeti keresztülvágott a füvön, nem törődve semmivel, majd a motoros fölé magasodott. Mormogott neki valamit, ami valójában némi gyújtóeszköz igényt akart jelenteni. A fickó megkínálta, majd a rőt szakállú hobó újabb ősemberi hangok adásával és egy félig meglendített kézzel jelezte, hogy köszöni, majd elbaktatott.
Másnap megint az ablakon besütő felkelő nap melegítő sugarai keltették. Első karcsapásaival kitapintotta cigijét, közben levert ezt-azt az egyébként is rumlis asztalról. Az álommanók múlt éjjel sem tétlenkedtek és jó alaposan megszórták szemeit homokkal, így a látási viszonyai egy keskeny résre szűkültek. Egyre rosszabbodó hátproblémái miatt óvatosan kecmergett az ágy szélére ülő pozícióba. Jobb kezének mutató és középső ujja közé szorosan illesztett füstölgő cigaretta lassan csonkig égett, közben tenyerével időről-időre viszkető orrát körkörös mozdulatokkal masszírozgatta. Szemei komótosan felvették az éber állapotot és a laptop képernyőjén kezdték felismerni a jeleket, amit aztán továbbítottak az agynak. Az agy felfogta a látottakat, majd meglepő gyorsasággal egy mondatot parancsolt az alant elhelyezkedő szájnak, mely félhangosan kiejtette a szavakat:
- Kibaszott életbe! Mi a szart csináltam az elmúlt hét hónapban?