Vesztegzár alá vont Arló

2015. augusztus 21-22. XX. Hellness hétvége. Arló. 

A rendezvényt BAZ megyében, Ózdtól 3 kilométerre a hegyekkel körülvett arlói tó partján szervezik meg évek óta - dupla X-ből könnyen rá lehet jönni, hogy már huszadik éve. A helyszín csodálatos, az egész társulat egyből beleszeretett a meghittsége, nyugodtsága miatt. Mi az első napra kaptunk fellépési lehetőséget és mivel Hökinek vasárnap melóznia kellett menni, ezért csak szombat kora délutánig maradhattunk. Igen, jól érzi az olvasó: nem akartunk hazajönni! Volt egyfajta "bassza meg a világ" hangulata.

Most sem sikerült megtalálni elsőre a helyszínt. Valamiért csak Ózd felől van kitáblázva az irány, de mivel korán indultunk -bár Fabyra várnunk kellett vagy fél órát- így nem okozott késést ez a kis bolyongás.

Érkezés után a szokásos terepfelmérés és első sörök felszisszentése következett, majd nagyjából egy órával később megérkezett Monesz is a családi nyaralásból. Hangulatunk már ekkor kellően felszabadult szinten leledzett, így azt felfokoztuk még némi szokásos ugratásokkal és poénokkal -hát igen, nem mindig vagyunk fal merevek.

A mi blokkunk előtt három zenekar vonult fel. Javarészt feldolgozásokkal operáltak és némelyikkel elég jól eltalálták a egyre népesedő publikumot. A hangosításra, a színpadi kiszolgálásra és a szervezők jelenlétére -ha osztályozni akarnék- ötöst adnék. Óriási kontraszt érzékelhető a Vekeri fesztivál, az utána következő salgótarjáni -nem tudom minek nevezzem... talán szabadtéri buli- és az Arlói Hellness között! Utóbbi magasan vitte a pálmát! Ezer köszönet ezúton is az ott serénykedők munkájáért!

Balra a színpad -amit kis mérete ellenére is frankón be tudtunk rohanni Sapival és Hökivel-, jobbra pedig a kantin, a Hableány Vendéglő

Az előttünk játszó brigád blokkja alatt igyekeztünk minél több mindent előkészíteni, hogy gyorsan átszerelhessünk és minél hamarabb nyomhassuk a bulit. Egy perccel a kezdésünk előtt egy gyors beállás is frankón belefért. Sajnos nem sokkal az első hangok után Fabynak szakadt a mély E húrja így mire újrahúrozott négy másik dalon túl jártunk. A közönség szép lassan tömörödni kezdett előttünk, egyre többen és többen járultak elénk és onnan fentről hatalmas energiaként lökött minket mellbe a közönség szimpátiája, mely minden dalunk után nőttön nőtt. Természetesen ez minket még jobban felspanolt és még veszettebbek lehettünk így löktük vissza az energiát a publikumnak. A blokkunknak csak az idő szabott határt, viszont szívbemarkoló volt az az orkán erejű "Vissza! Vissza! Vissza!", amit levonulásunk közben kaptunk! A közönség csillagos ötösre vizsgázott és ezúton is köszönet nektek, hogy ott voltatok és ilyen energiát kaphattunk tőletek! Reméljük még találkozunk máshol is!

Összeszedtünk a színpadon szétszórt maradványainkat, majd a különböző alkoholfélék és a közönségben újonnan szerzett és régi ismerősök társasága nyújtotta frissítő hatásának adtuk át magunkat. Nagyjából a Don Gatto fellépése idején valami fenomenális étkezésben lehetett részünk. Nem sokkal később Faby megfáradt testét az egyik sátrunkba pihenni vitte -meglepő módon most nem egy nő társaságában. Fent említett HC brigád blokkja és pár sörrel később választottam én is egy sátrat magamnak, de a legkitartóbb Höki és Monesz -elmondásuk alapján- hajnali ötig elvoltak.

Meglepne, ha lenne valaki, aki nem veszi észre a sört Hökinél...

Id. Imi és Sapi másnap.

Másnap talán kilenc körül szedtük össze maradékainkat. Monesz apósa -egyben sofőrünk, roadunk és mindenesünk-, idősebb Imi és Faby kávéval indított, én a hosszú kávé mellé egy hideg Stella-t is pattintottam. Némi ejtőzés és pár sörrel később Pál Feca kínált otthonról hozott vodkával. Nem mondhattam -és nem is akartam- nemet. Viszont a negyedik söröm felbontása után nem biztos, hogy teljesen jó ötlet volt a stégről a tóba ugrálni... Egyszer élünk és úgyis meg akartunk mártózni a vízben, hát akkor meg miért ne csináljuk egyszerre? A csobbanásaink felverték a tábor többi lakóját é kisebb csoportokban csatlakoztak a mókához.

Megszárítkoztunk, majd összeszedtük sátrainkat és befejeztük a bepakolást...

Fabyt felmálháztuk, hogy ne lógjon meg a pakolás elől és segítsen a kocsihoz vinni a motyót...

... és majdnem el is ért a kocsiig.
(Érdemes megfigyel

ni eme ritka pillanatot: rövidnadrágban van a fiú! Mintája miatt alkalmilag elneveztük Spongya Bobnak...)

Nagyon nehezünkre esett elindulni ebből az idillből. Maradtunk volna még... pár hetet! Hazafelé természetesen a budaörsi Mekinél megálltunk -merő hagyománytiszteletből. Furcsán is nézett ki így nappal. Általában hajnalban járunk erre és olyankor gyalog McDrive-olunk...

Summa-summarum: jöttünk, láttunk, vesztegzár alá vontunk és még maradtunk volna! Köszönjük a lehetőséget, a technikusok és szervezők munkáját, a kiszolgálást és természetesen a közönségnek a lelkes fogadtatást! Reméljük még találkozunk és eljöhetünk még ide! 

Imádtuk!!