"Honnan jönnek neked ezek?"
Jó néhányszor hallottam már ezt a kérdést és erre a válasz mindig az, hogy az életből. Nyitott szemmel járok és egyszer csak puff, ott hever az utca kövén a poén, amit felveszek, gondosan becsomagolom, majd itthon leporolgatom, sütök mellé krumplit köretnek, meg teszek mellé egy kis zöldséget, hogy könnyebben fogyasztható legyen és tálalom. Aki szereti a főztöm az gyakran felemlegeti és az összetevők felől érdeklődik -úgy, ahogy az az első idézőjeles mondatban már olvasható volt.
A legfrissebb szerzeményem folyékony halmazállapotú, de nem az aperitif kategória, hanem a longdrink. Bár a számba nem venném, mégis van egy réteg (régen osztálynak hívták: munkásosztálynak), amely kifejezetten rajong ezért a minőségért. Mert olcsó. A készítője meg hülyére keresi magát belőle, mert a prolikból ismét egyre több lesz. Csak újra hatalomra ne kerüljenek! Valószínűleg itt kezdődött annak idején is minden: a gagyi alkoholok társaságában. Mint '48-ban Petőfiék: jól berúgtak a Pilvaxban, aztán nekiálltak eszmét gyártani, meg hőzöngeni. A kommunistáknál tovább tartott a lendület, meg nagyobb volt a háttér. Csak később áttértek a jugoszláv konyakra. Az meg eltakart mindent.
Kanyarodjunk vissza a történelmi áttekintéstől a "minőségi" bornak nevezett löttyökre. Kevés fiatal ne tudná milyen. Legalábbis az én időmben még ettől lettünk vagányak, mert erre tellett. Mondjuk nekem részben szerencsém is volt, mert nagyapám után, apám is készített bort. Utóbbi kevesebb sikerrel, de az sem volt olyan rossz. És itt befűznék még egy szösszenetet. Szintén kérdés volt már:
- Te mégis mióta iszol?
- Reggel óta.
- Nem úgy értem. Hány éves korod óta?
- Apám nyolc éves koromban jött rá.
Na jó, ez valójában nem igaz. Mert hét. Nem, ez sem igaz. Valójában ez nem is az én poénom, de ha felteszik a kérdést, elsütöm. Miért ékeskedem más tollával? Mert nevetnek rajta. És ettől jól érzi magát a publikum. És ez a lényeg.
De megint elkalandoztam... Ez könnyen megy. Előfordul, hogy egy-egy elkalandozásnak köszönhetően egyesek elvörösödnek... Így megy ez. Legalább valamiben tényleg jó vagyok.
Szóval, hogy visszatereljem a dolgokat a valódi sodrásba, a múlt éjszakás szolgálatomban -hogy ezt miért nem a Szolgálati anekdotákba írtam...? Na mindegy. - szólított a szükség és elmentem klozetra. Elég gyakran találkozom ott (is) érdekes feliratokkal, hiányzó felszereléssel, le nem húzott, eldugult csészével, satöbbi. Amire most bukkantam, az hozta meg a kedvet az íráshoz is:
A képen a "Bástya" nevet viselő, flakonos tramini látható. Nyomokban szőlőt tartalmaz, amit a fogyasztó gondosan kiválogatott és a mosdókagylóba helyezte díszítésnek. A kocsmahangulathoz csatlakozik egy elszívott szivarka csikkje és a cipő talpához ragaszkodó padló. Az idill -mondhatni- tökéletes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése