Már nap közben kérték többen, hogy ezt írjam meg. Úgyhogy tessék.
Hétvégén nem szeretek annyira a 13:00-s szabad-teheres szolgálatba menni, mert akkor nincs Komáromból a betétjárat. Azzal frankón beérek 12:53-ra, van idő besétálni a beíróig, felvenni a szükséges eszközöket, aztán kimenni váltani, vagy nyitni, meg ilyenek. Most viszont fél órát megint adtam a Cégnek. Első adandó alkalommal majd lecsúsztatom. Így megy ez.
Béla bácsin keresztül a tehénszaros fűtőházban dekkoló 006-os Gringót jelölte ki számomra a nappalos mozdonyos. Első gondolatom az volt, hogy hoztam e füldugót. Meglepetésemre nem volt rá szükség. Na nem azért, mert átvételkor szolgálatképtelennek nyilvánítottam a masinát, hanem mert meglepően jó a futása. Mikor megmozdul kicsit megropogtatja a gerincét, de aztán a szűkebb ívek kivételével meg se nyikkan.
A rendezőben várt egy kerülő útirányon közlekedő konténervonat. Hamar ráfaroltam és a társszolgálatok is -a megszokottól eltérően- fél órán belül elvégezték a feladatukat. Ennek ellenére csak a 14:28-kor Győrből induló gyorssal nagyjából egy időben vághattam neki az útnak, ami egy kisebb alkalmi, vasárnap délutáni versenybe ment át. Gyárvárosban előztem meg először Ede bácsit, de mikor a vonalit tartottam el húzott. Engem a helytelenben vittek -mielőtt kérdés lenne. Gigantikus akciótársam pikk-pakk felrántotta az ezer tonnás terhét 90-re. Így iramodtam a meglógó gyors után.
Győrszentivánban hanyag eleganciával vágtattam el mellette, de az állomás kezdőponti oldal bejárati jelzőjénél ismét verve voltam. Ezzel a jelenettel aztán vége is lett a kis versenyünknek, ugyanis Nagyszentjános nem volt partner ebben. Ekkor láttam először, hogy a műanyag féktuskók nagyobb fékezésnél mekkora jelenséget produkálnak - a szúnyogok még most is azt könnyezik.
Ács előtt felhívott Ede bácsi, hogy ne nagyon kepesszek utána, mert Füzitőnél leszakadt a madzag. Őt Komárom lefogadja, engem Ácson parkolnak le. Arról persze nem esett szó, hogy ez öt, azaz 5 órán át fog tartani. Az irányítás egyébként ismét nagyot alkotott: IC-k és gyorsok gerjedtek rá egymás farára és kényszerültek így tovább közlekedni -nagyobb kését okozva a magasabb prioritással rendelkező szerelvények számára. Ellenben az ácsiak elmondhatják, hogy megállt náluk a Rajdzset.
Az ácsi állomás vendégszeretetét élvezve elfogyasztottam az uzsonnám 75%-át és a desszertet -egy szelet Balatont-, olvastam a nálam lévő könyvet és mikor megfáradt a szemem kicsit leeresztettem a fedőit. Időnként egy-egy légy megzavarta a nyugalmam, de rövid időn belül átkereszteltem őket áldozattá és tehetetlen kecses ívben hullottak alá. Úgy sejtettem, hogy mikor az alállomási motor visszatér, nagyjából akkor indulhatok majd el -lottóznom kéne.
Tessék mondani Imrénk Tatabánya előtt hívott fel -a legrosszabbkor, mert nem állt a bejárat se, attól nem messze van egy fázishatár és az ív is elég szűk, így a forgóváz recsegésével és morgásával nyomta el még az éberségi felhívó hangját is. Imrénk az alábbi kérdést szögezte nekem:
-Megoldható e, hogy Fradiból vissza Tatabánya, ott madzag alá rántania csornai vonatot, majd irány vele Csornára?
Erre csak a legőszintébb választ adtam:
-Beleférhet.
Ezen felbuzdulva rögtön ígéretet tett a VPE szám és egyéb aparátusok megszervezésére.
Kelenföld magasságában visszahívott és közölte, hogy változik a kotta, mert nem meri bevállalni, meg a nevem mellett nincs ott a 610. Meg kell mondjam nem sírtam a bánattól.
Fradiban körüljárás után felszedtem az írásbelit és egy szintén zártosztály béli "ápoltat", aki hazafelé igyekezett. Druszám kérdezte, hogy merre megyek, majd mivel az útirány megfelelt neki egy Kelenföldig volt szerencsénk egy kicsit elbeszélgetni.
Azt tapasztalom mostanában a más fűtőházak dolgozóival való kommunikációk során -a minap egykor ideiglenesen Győrben állomásozó debreceni honosítású Jani jött velem-, hogy a helyzet kritikus és a probléma országos szinten mozog. A kényes kérdés továbbra is a sűrű szolgálat (több nap egymás után -négyes túr hiánya), az alacsony létszám és a túl korai jelentkezések. Mindez a magánélet és a szabadidők hátrányára mennek. Pénzzel ezek nem megfizethetőek, pláne annyival, amennyit mi ennél a Cégnél keresünk.
Így telt hát a negyedik szolgálati nap a 16-ból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése