Amikor az est leszáll
Éjszakás szolgálatba általában mindig ugyan úgy megy a dolgozó: vagy kipihenten, vagy nem. Vagy van kedve az egészhez, vagy nem. Ez mindig állandó. Kivéve így a hónap vége felé. Ilyenkor van egy plusz drukk is a munkavállalókban, hogy vajon mit tartalmazhat a jövőhavi vezénylése? Velem ellentétben, ugyanis én egy hálózsákkal a hónom alatt érkeztem -az új beosztásról ugyanis megfeledkeztem.
Ha már szóba hoztam a vezénylést, el kell mondjam, nem lettem tőle túl boldog. Most nem az általános elégedetlenség beszél belőlem és már gondolom néhányan már unjátok is, hogy állandóan arról panaszkodom, hogy szeretnék újra komáromi lenni, hanem arról van szó, hogy a kötelező óraszámot úgy hozzák össze, hogy két nap szabadság kiadása mellett 17-szer meg is kell jelennem a munkahelyemen. Hidegen hagynak a kora hajnali kezdések, mert ugyan olyan mozdonyvezetőnek számítok, mint a többi (kivéve, hogy nincs 3T-s vizsgám -Talent-Taurus-Traxx), ha szívunk, akkor szívjunk egyenlően, viszont még mindig nem tudom felfogni azzal az egy tekervényemmel, hogy ha már egyszer 20 órával többet jövünk havonta, mint öt évvel ezelőtt, akkor ugyan keressünk már valamivel többet is. A szabadidő megvonásának kompenzálását csak pénzbeni ellentételezésként tudom elfogadni. (Ki szeretné természetben? Attól hogy a vezénylőket és a cég vezetését szájon át történő kielégítésemre szólítom fel, az nem azt jelenti, hogy arra fizikálisan is igényt tartanék)! A probléma azonban nem ott kezdődik, hogy a cég vezetése nem akar több pénzt adni a dolgozóinak. Az eredet még feljebbről indul és a munkavállalók képviselői pedig szintén azon a szinten és/vagy állásponton vannak, mint politikusaink. Azt mondják a kutya se szarik oda, ahol enni kap. De fogalmazhatok úgy is, hogy ha valakinek szemet szúrna ez a bejegyzés sorozat és azt szeretné, hogy abbahagyjam, biztos tudnának olyan árat mondani, amitől elhallgatnék. Nehéz időket élünk, mindenki megvásárolható...
Szolgálatom első felére egy friss vizsgás Bz jutott, a 177-es. Alig múlt két hetes. Ahogy azt annak idején Karesz barátom jellemezte: festékszagú! Annyira nem volt erős és irritáló, mint egy évvel ezelőtt a 191-es, de azért érezhető. Ami feltűnt, hogy az alváz szürkéje már nem selyemfényű, hanem matt a felület, valamint a sok ablakcsere helyenként eléggé tönkre tette a külső lemezt, a foltozgatásokat pedig vastag glett réteggel próbálják takarni katasztrofális minőségben. Minőségi szakmunka? Szarnak bele. Egy bizonyos szintet elérnek, később pedig annál már csak lejjebb adják, feszegetve a határokat, hogy minél olcsóbban és rövidebb idő alatt kihozzák a "megfelelő" szintet. Ez igazából nem csak a Bz-kre igaz, hanem a cég többi járművére is, amit ugyan ott újítanak fel.
Mostanában mindenki összerezzen az ellenőrzésre jogosult szervek nevének hallatán. Szinte minden nap hallani, hogy hol ezt, vagy azt a kollégát küldték haza azzal, hogy legközelebb már csak a felmondásának aláírására jöjjön vissza. Nem minden esetben kegyetlenek, vagy könyörtelenül vadászók, de időnként feleslegesen kekeckedők és hatalmukkal visszaélők. Hogy az elmúlt pár napban miért rajzottak ki, azt nem tudni, de egy embernek viszont már biztosan nincs munkahelye. Az egyetlen dolog, amit én sem tolerálnék, az a szolgálat végzése ittas állapotban. Aki nem képes megállni, hogy a munkaideje alatt ne piáljon, az megérdemli, hogy elbocsássák. Efféle gyenge jelleműekre egy ilyen munkahelyen nincs szükség! Minden esetre ezen az éjszakán Győr, környéke és a hozzá kapcsolódó vonalak dolgozói remegtek, mint a nyárfalevél, amint megtudták, hogy kirajzott "a Nagy csapat"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése