Kikecmergek a konyhába, hogy készítsek egy kávénak csúfolt löttyöt. Vizet eresztek a bögrémbe, amibe pár órával ezelőtt az előző adagot is összedobtam. Az edényt beteszem a mikróba, rácsukom az ajtót, majd az elkezd körbe-körbe utazni az üvegtálcán. Kinyitom a fejem feletti szekrényt, hogy kivegyek egy adag port és közben ezt olvasom:
"Fehér bors. Feketeerdő tortához."
Zacskó kivesz és mielőtt feltépném a száját egy pillanatra megtorpanok és szöget üt a fejemben a kérdés:
"Mióta kell a Feketeerdő tortához fehér bors?"
Folytatom a zacskó feszegetését, de csak nem hagy nyugodni a kérdés. Újra felpillantok a kitárt szekrényre. Most is ott van:
"Fehér bors. Feketeerdő tortához."
A pupilláim ismét kidüllednek, miközben a tekintetem visszasiklik a bíbelődő kezeimre. Mérgelődöm, mert az a szar nem akar engedelmeskedni.
"Kling!"
Szólt hozzám a mikró. Bögre kivesz. Tűzforró. Majdnem ráejtem az egészet az alant elterülő kutyára.
"Fehér bors. Feketeerdő tortához."
Bassza meg, ilyen nincs! Újra a polcra emelem lassan karikásodó szemeimet és méregetni kezdem a konyhaszekrény tartalmát. Nem találom sem a fehér borsot, sem az utalást a Feketeerdő tortára.
"Le kéne állnom a délelőtti piálással... vagy kávéról..."
A faszt! Ebben a pillanatban megtalálom a rejtély kulcsát:
A Fehér bors zacskója és a macskás kakaó doboza egymás mellett helyezkedik el.
"Már kezdtem aggódni, hogy változtatnom kell az életvitelemen..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése