Egy kicsi retro
Még mielőtt valami szarházi, köcsögszájú seggnyaló spion rohanvást beárulna valamely vezető beosztásúnak tisztáznám, hogy jelen írás nem vét a július elsejétől hatályba léptetett Munka Törvénykönyve (továbbiakban Mt.) idevonatkozó pontjai ellen, vagyis nem sérti a vállalat érdekeit és nem járatja le azt! Alábbi írás csak egy elbeszélés, élménybeszámoló.
Az a helyzet, hogy a jövőben -annak ellenére, hogy szólás szabadság van- csak azt lehet leírni, megosztani, közzé tenni, amit szabad. Nincs cenzúra, nincs figyelmeztetés, mindent ki lehet mondani, de ha elbaszod, akkor akár azonnali hatállyal kirúgnak a munkahelyedről. Kész, vége. Még ha igazad is van, még ha tényleg az történik annál a cégnél, ahol a beled kihajtod -akár immár 20-30 éve- és már kezd tele lenni a kis faszod az egésszel, azzal, hogy egyre szarabb minden, hogy nehezebben élsz meg a fizetésedből és ezt szóvá is mered tenni, akkor egy röpke pillanat alatt ülhetsz is rá a lapátra! És nincs az a bíróság, amelyik egy munkaügyi per esetén neked ítélne.
O. Viktor egy millió új munkahelyet ígért. Ha így fog működni a dolog, akkor előbb utóbb tényleg lesz ennyi. Az más tészta, hogy eközben hányan válnak munkanélkülivé (lásd legutóbb a Nokiából küldtek el újabb 900 embert)... Ohh, és majd elfelejtettem: van még két évük!
Térjünk vissza a szolgálati anekdotához (ha esetleg tényleg lenne egy kibaszott gerinctelen spion az olvasóim között, akkor tényleg ez lesz az utolsó ilyen című írásom). Hajnali 4:30-kor kezdett el pörögni a számláló, de csak hét óra után tettem meg az első lépéseimet. Elutaztam a régióval HegyeShalomba, ahol némi várakozás után megérkezett a 26-odik Gigant vontatta DuFi-s vonat. Lehúzott ablaknál és óránkénti 90 kilométeres sebességnél még a klíma is elviselhetővé vált. Félre ne értsen bárki, a klíma alatt nem az AC-t (Air Conditioned - Légkondicionálót) értem! Sajnos erre a gépre (sem) került fel még a légkondi, pedig évről évre elviselhetetlenebbek a nyarak. Bizonyára ennek hiányossága az lehet az oka, hogy a cég inkább a jövő mozdonyaira, az újabb gépekre fordítja anyagi keretét, mint egy elavultabb, régi konstrukcióra. A fiatalabb generációban van a jövő, nem a matuzsálemben.
Kelenföldön a hőség ellenére vidám kolléga váltott le. A körülményekhez képest sietve lépdeltem -botorkálásra inkább hasonlított- a buszpályaudvar felé. Néhány perc várakozás után beállt a megállóba az öreg Ikarus 280-as (a BKV-nál se jobb a helyzet járművek terén), amivel önköltség átruccantam Fradiba. Ferencvárossal kapcsolatban mindig eszembe jutnak nem túl régi emlékeim. Így volt ez most is. Viszont a most sem volt túl sok időm elmerülni ezekben a gondolatokban, hiszen a feladat már ott várt rám az állomáson. Egy magánvasúti vonat lezárva napozott a a déli tikkasztó forróságban. Hogy tovább fűtsem a kedélyeket beüzemeltem az öreg V43 1068-ast, hogy előkészítsem a mögötte helyet foglaló vonatot. Idő közben Rákos felől megérkezett egyik komáromi kolléga, akivel váltottunk pár szót, latolgattuk az esélyeket az időszaki vizsgán, köpködtünk a vezénylésünkre... szóval csupa olyan dolog, amit általában azért hoznak fel a kollégák egymás társaságában, mert közös téma. Ilyenkor úgy érezzük van, aki meghallgat és nem csak mered ránk kiguvadt szemekkel úgy, mint a civil barátaink. Egy-egy beszélgetés levezeti a feszültségeket és mikor a dolgozó hazatér az otthonába, minden szar, ami a munkahelyén felgyülemlik az ott marad, ahová tartozik.
Nem sokkal később érkezett meg írásom inspirálója, szolgálatom utolsó vonata élén a V43 1011-es (a kanizsai Traxx). (A sorozatról tudni kell, hogy 1963 és '82 között a Ganz-MÁVAG összesen 371 darabot készített. Így könnyen kiszámítható, hogy egy közel ötven éves járműről van szó).
Ami érdekessége a gépnek, hogy ez aztán az igazán hagyományos: az első szembetűnő különbség a szokványostól, hogy a megszokott Zbr 3,7 típusú kiegészítő fékezőszelep helyett egy jóval régebbi verzióval -amit utoljára M44-esen, M43-ason, vagy M62-esen láttam, de még a gőzösök korában fejlesztettek ki- a jó öreg Knorr 3-mal van felszerelve. Annak ellenére, hogy nem egy mai darab, még most is maximálisan teszi a dolgát! A következő érdekesség -bár ez sok alacsony pályaszámú Szilin előfordul-, hogy a motoráram és -feszültség, a vonal- és a segédüzemi feszültség mérőműszerei a régi kivitelűek és mind egymás mellett, a mozdonyvezető előtt vannak elhelyezve.
Mellettük viszont nem az üzemi lámpasor kapott helyett -amiknek kivitele az újabb tervezési hullámoknak és a felújításoknak köszönhetően majdhogynem pályaszámonként változik-, hanem a menetrend tartó. A visszajelzőknek fent, a rolók felett jutott hely, szintén old school stílusban.
A MÁV Nosztalgia Kft. helyében ezt a járművet is megmenteném a lángvágótól, hiszen egy elég különleges kialakítású jármű, még a korai időkből. Egyik nagy javítását egykoron még a dombóvári fűtőház (Nyúljork) lelkes szerelői végezték, amit a vezetőálláson elhelyezett leírások is bizonyítanak:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése