Ébredés

Éreztem, hogy valami rászáll a bőrömre. Apró volt és idegesítő.

"Bassza meg, egy kurva légy!"

Gondoltam. Bíztam benne, hogy megtalálja a kijáratot és inkább a konyha hűs kövén heverésző kutyát fogja zaklatni. Tudom alattomos, bunkó és önző vagyok, de ha nem kellő tapintattal ébresztenek fel, ezek a tulajdonságaim felerősödnek... Próbálok visszaaludni, de az a rohadék csak visszajön. Aztán megint. 

"Jó, felkelek, de megdöglesz!"

Tanulság: ha elég kitartó vagy, fel tudsz kelteni... de megdöglesz! Lassacskán egy feszítővas segítségével és egy reumás meztelencsiga sebességével kinyitottam a szemfedőimet. Örömmel tapasztaltam, hogy ismét sikerült úgy elaludnom, hogy a tévét nem kapcsoltam ki. Gratuláltam magamnak, majd megpróbáltam felfogni a külvilágot. 

"Mennyi az idő?"

Teljes katatóniában matatni kezdtem a távollátóm, vagy a telefonom után. Sosem tudom melyik esik először a kezeim közé. Ha egy félmeztelen nőt találok, akkor ott matatok tovább, de jelen esetben erre sok esély nem volt... Ráleltem az ókulámra, rábiggyesztettem a komás fejemre, a fénytelen és homályos tekintetem elé, majd bosszúsan vettem tudomásul:

"7:13"

Csak remélhettem, hogy amennyire előző nap kikészítettem magam, ahhoz viszonyítva jóval többet fogok szunyálni. Olybá tűnik egy bizonyos kor felett már teljesen mindegy mennyire gyilkolom le magam, akkor se fogok hét-nyolc óránál többet aludni. Bezzeg tíz évvel ezelőtt...

"Mi a szar ez?"

Néztem rá a tévére. A villódzó dobozban egy olyan műsort adtak, ahol egy rakás túlsúlyos amerikait összezártak egy táborba, hogy lefogyjanak. Volt aki kimerítő tréning és a diéta ellenére is hízott. Na igen. A fogyitáborban a kutyaszar is mennyei manna! Persze a trénerek, meg diabetikusok egyből összeomlottak, mint a WTC ikertornyai. Annyira színpadiasnak, megrendezettnek és egyben groteszknek tűnt az egész a sok zokogó, önkontroll nélküli amerikai, hogy inkább kibotorkáltam a klozetra, mert ezeken a bizonyos napokon még az is izgalmasabb...

Aztán visszajöttem. Átkapcsoltam egy másik csatornára, ahol járókelőket mutattak deréktájról, a következő szavak záporoztak:

"Ön szerint ezek az emberek elégedettek a testsúlyukkal?"

Egy percig pislogtam a képernyőre, majd ahogy a kikapcsolás gombra siklott a mutatóujjam, csak ennyi csúszott ki a számon:

"Elmentek ti a picsába!"

Még mielőtt teljesen kiborulnék azt hiszem, nyitok egy sört! Szeszt mindenkinek!