2018. május 12., szombat

Szolgálati anekdoták - 147. rész


Nagyjából fele annyi idős lehettem, mint most, amikor először másztam fel erre a mozdonyra. Ez a kétezres évek elején történhetett. A helyszín ugyanúgy Győr volt, de nem hatodik, hanem a hetedik vágány. Arra már nem emlékszem, hogy celli, vagy bakonyi vonat élén állt, de az biztos, hogy fordítva állt. Karesz barátommal felkéredzkedtünk és az idős, ma már nyugdíjas kolléga szívesen látott bennünket, fiatal kölyköket a konyhán. Sőt, a felügyelete mellett megkísérelhettem az indítást. Persze kinyomta a gombát, ezért az sikertelen volt. A lehetőség emlékére az első H0-ás Csörgőmet át is számoztam 2204-re - a mai napig megvan, pedig a gyűjteményem nagyobb részét már eladtam.
Ugyanez a mozdony volt az első Csörgő, amit vezettem felügyelet mellett 2005 nyarán. A mester Nagy Zoli volt és a szombathelyi gyorsot továbbítottuk a géppel Cellig. Akkor elég lomha jószágnak számított.
Szintén ezt a gépet igazítottam az első önálló vonali és egyben Csörgős szolgálatomkor is. 2006. december 28-án történt, a kimlei baleset másnapján. 5:30-ra mentem szolgálatba, valamelyik tartalékra. A felvigyázó egyből lecsapott rám és közölte:
- Kint az a Csőrgő. Megmászod és ha szólnak, akkor kijársz. Ráfarolsz valami vonat végére, elhúznak Csornára, onnan meg átviszed Hegyesbe. Vissza meg majd valamivel. 
Köpni-nyelni nem volt időm. Alig fél éve voltam önálló és az előzetes tervek szerint még minimum egy év tartalék várt rám. Mire feleszméltem már a Kálmán Imre EN végén találtam magam. Átrántottam Hegyesbe, majd vissza a Lehárt hoztam.
A sors fintora, hogy pár hónappal később, amikor a baleset helyszínén anyagolni kellett, akkor is ezzel a mozdonnyal mentem. Persze indításkor kinyomta a gombát és gépmenetben is elég lomha volt, ugyanúgy, mint utána még számtalan más szolgálatomban, amikor összehozott minket a sors - meg a forda készítő és a vezénylő.


Álca.

Ma ismét együtt tehettünk meg 160 kilométert. Meglepetésemre gond nélkül indult és meglepően agresszíven gyorsult. Szinte ugrott, akár egy puma. Egy 66 tonnás puma. Örülök neki, hogy utolsó útjai egyikén mehettünk még egy kört a 36 éves hölggyel. Köszönet a Cégnek a lehetőségért. 

Mehet a kohóba!


Kipróbáltam az új Céges telefont. Ilyen képet készít jó fényviszonyok között.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése