...veszélyes. Legalábbis az Animals Cannibals dalában. De se részeg nem voltam (de kár) és a feleségem se várt haza - mert nincs. Szóval nem veszélyes volt, hanem termékeny. Sikerült két szösszenetet összeszedni.
Először: nem szeretem, ha bámulnak. Megyek az utcán és mint borjú az új kapura, merednek rám úton út félen az emberek. Aztán keresek egy autót, tükröt, kirakatot és azt kezdem vizslatni, hogy lenn van-e a sliccem, vagy taknyos az orrom, esetleg morzsa, majonéz, vagy egyéb ragadt a szakállamba, de egyik se. Aztán elgondolkoztam már azon is, hogy esetleg ismernem kellene-e az adott illetőt? Úgyhogy egy ideje azokra, akik megbámulnak ráköszönök. Hátha. Nem egyszer meghőkölnek. Vagy azért mert nem várt fordulat következett be (észrevettem, hogy elbambult a bámuló), vagy nem számított rá, hogy köszönni fogok. Persze nem fogadják a köszönésem. De ma reggel a bámuló fogadta. Lehet tényleg ismerjük egymást csak én nem emlékszem...
Másodszor: az egykori tüdőgondozó mellett a kerítésen túl lógó bozótost nyírta egy arra alkalmas fiatalember. (Még rám is mondják, de már én is mondhatom. Tök poén). Jöttem a kis batyummal a kezemben és néztem az elvégzett munkát. Meóztam. Olyan volt, mint az ökörhugyozás. Aztán a "kertészeti szakmenedzser", azaz a már fent említett fiatalember a szerszámmal (biomechanikus sövényvágó, alias olló) észrevett. Gondoltam jelzem, hogy szart se ér a munkája. Ahhoz nem volt kedvem, hogy megszólaljak, úgyhogy inkább a hírhedt mimikámat használtam: felvontam a szemöldököm, grimaszoltam. Gyakorlatilag szemmel megaláztam - őt és a munkáját. A srác - a cicabajusszal (vagy cirkuszkerítés) az orra alatt - vette a lapot, kilépett az útra és messzebbről is megvizsgálta mit művelt. Megvakarta az üstökét és kezében a szerszámmal visszalépett a sövényhez, hogy igazítson rajta.
Szóval nekem már jól indult a reggel. Pedig tegnap este elütöttem egy őzet. Sírt. Hallottál már őzet sírni? Borzasztó. Pedig ez volt a második. Az elsőt még hat évvel ezelőtt éltem át. Vonalismeretet csináltam a Komárom - Székesfehérvár vonalon. Visszafelé jöttünk a Bz motorossal. Bakonysárkány és Kisbér állomások között egy kanyargósabb szakaszon haladtunk, amikor észrevettük, hogy a két sínszál között egy anya áll a két gidájával. Dudáltam, fékeztem, az anya és az egyik kicsinye kilépett, de a másik leblokkolt és aztán... Sosem felejtem el, ahogy felsírt az ütközés előtt. Rengeteg állatot ütöttem el, sokszor, sok helyen. A javára nem emlékszem, de ez az egy nagyon megmaradt... A másik, amire nagyon emlékszem az még 2008 decemberében esett meg. Első önálló utam volt a Flirt-tel. Szerelvénymenetben mentem Tatabányára Győrből. Esett a hó (akkoriban még előfordult). Szőny megállóhely pesti végén egy rókát fejeztem le. Aztán napokig kerülgethettem a dögöt, mert akkoriban arra jártam haza...
Hát igen: hazafelé az út izgalmas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése