Meglepő lehet, de most is egy nőszemély volt a póráz végén. Pontosabban egy egykor szuka. Nem is tudom, hogy hívják azokat a kutyákat, amiket ivartalanítanak? Mert a herélt kos az ürü, a szarvasmarha ökör, a kakas kappan, a disznó pedig ártány, de kutyára nem találtam kifejezést.
Legutoljára kutyát akkor sétáltattam, amikor még Cornelius Amadeus Wolfgang Titus (legalábbis az exem állítása szerint ez volt a törzskönyvi neve), vagyis Corey ideiglenesen az én felügyeletem alatt állt - másfél évig. Szerettem azt a kutyát, de mivel egyre kevesebb szabadidőm maradt a munkám miatt(!), így nem maradhatott tovább. Ha kertes házban laknék semmi esetre se adtam volna vissza az eredeti gazdájának, mert ott vígan elfutkározna, vécézne, de egy társasházban az élet nem egészen ilyen egyszerű. Az utolsó hónapokban már fel kellett kérnem Bálint barátomat, hogy időnként sétáltassa meg a jószágot. Minden akadékoskodás nélkül vállalta. Most pedig, hogy neki volt szüksége a segítségre, rajtam volt a sor.
Luna egy mentett spanyol agár. Nevét a világos szőre miatt kapta. Amióta a Bálintnál van sokat javult a kondíciója, a viselkedése és ez a tartásán is látszik. Az izomzata szépen fejlődik, bár kezd egy kis súlyfelesleg is jelentkezni. Abszolút barátságos, minden érdekli, még az a fiatal sztafi (vagy pit) is, akivel sétálás közben találkoztunk. Ha jobban ismerném (és a másikat is), akkor valószínűleg közelebb engedem őket egymáshoz, de emlékezve Corey viselkedésére (aki szintén sztafi volt) nem akartam megkockáztatni.
Kiélveztem a helyzetet és sétáltunk egy jókorát. A végén nem tudtam eldönteni melyikünk fáradt el jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése