Szolgálati anekdoták - 135. rész

Valahogy a július számomra mindig úgy alakul, hogy nem nagyon marad időm blogot vezetni. Minden mást igen, de a blogra nem marad időm. Tizenhárom éves pályafutásom alatt talán a leghosszabb hónapot tudhatom magam mögött. Bár a 2013. júniusi árvízkészültség felveszi vele a versenyt. Nem számoltam utána, de megközelítettem a 210 szolgálati órát. Nem, nem az éves túlóráról beszélek, hanem csak erről a hónapról. Százhatvannyolc volt a kötelező, azt ügyesen megfejelték egy kis túlórával. Persze mindez köszönhető a krónikus létszámhiánynak (amit odafent igyekeznek nem tudomásul venni és ügyesen titkolni - lásd a Andy Vajna-féle TelaViv 2 című kanális által közölt "hírt", ahol a szalagcím azt hirdette, hogy a mozdonyvezetők félmilliót keresnek. Még csak a bruttóm se közelítette meg azt az összeget...) és köszönhető a nyári szabadságolásoknak. Mindezen problémák ellenére jövünk. 

Még!

Mert azért a hónap utolsó szolgálata után, éjszakásból hazaérve a szervezetem azt mondta, hogy ma nem mész sehova. Úgyhogy a zenekari próbát ki kellett hagynom.

De lássuk, hogy mi történt a legutóbbi bejegyzés óta: 

07.16. - Örömteli "Dupla-Déli"

Semmi különösebb öröm nem éri a munkavállalót, aki 520 kilométert kénytelen levezetni. Vagyis... Az első 131 km után a Déliben jön a kolléga, hogy kivigye szippantani a járműveket. Persze van olyan túr, ahol úgy intézik, hogy a 12-re fogadják le a vonatot és akkor ott elintézik a szippantást, így a délis Start Ek-nak nem kell elhagynia a beírót. 

Vezetett kilométer: 520

07.17. - Zűr a bakonyi nyugalomban

Az éjszakás bakonyi elég laza szolgálat szokott lenni. Feljelentkezel 17:41-kor, felkocogsz 'Szentlászlóra, körüljársz, 23 óráig csendes pihenő (kivéve ha hangos csajt viszel fel magaddal), éjfél körül váltás, aztán 3:40-ig pihi (vagy tetszés szerinti foglalkozás...) Ezúttal nem így történt...

Feljelentkezéskor Tartalékos Zsolti mesélte, hogyan járt legutóbb. Jeleztem neki, hogy ne fesse az ördögöt a falra. Későn szóltam. Az utolsó Veszprémbe tartó személy Győrszabadhegyig jutott. Az irányítás kitalálta, hogy az én vonatomat adjam át majd ott a kollégának, aki felkocog vele Veszprémig, én meg vigyem vissza a hulladékot Győrbe. A motornak annyi gondja volt csak, hogy felgyorsult negyvenig, aztán eldobta a hajtóművet és amíg nem csökkent 20 alá a sebesség semmit nem tudtál vele csinálni. A probléma jelentkezett kisebb sebességnél, kisebb fordulatemelésnél is. A lényeg: visszakocogtam vele Győrbe és betámasztottam a fűtőházba. Fél órával később felhívott a MOI, hogy a cseregép elé kéne mennem. Egy pici probléma adódott a képlettel: nincs vonalismeretem Celldömölk felé. Úgyhogy a kolléga kénytelen volt feljönni a motorral és elvinni a romot. 

Vezetett kilométer: 94

Indulásra készen a romhalmazzal Győrszabadhegy állomáson.

07.20. - Extra szolgáltatás

Azon már meg se lepődöm, hogy az IVU-ban közölt adatok nem felelnek meg a valóságnak. Pedig nagyban segítené a munkánkat. Azon se lepődöm meg, ha a MOI kitalál valamit és intéz valami kis pluszt. Nem ágálok, teszem a dolgom. Ezért jöttem el otthonról. 

A forda IVU szerint: 4915 - 4934 Tb-ig - vált * önk927 Su * vált - 9308 - 9428ek. Nem egy bonyolult, vagy fárasztó valami. Feljelentkezéskor azonban közölte a Felvigyázó, hogy nem kell visszajönni Tbányáig, mert már a droidok csinálják. Dörzsöltem a tenyerem, hogy fasza, akkor hamar átérek a Keletibe. Mikor jártam be szólt a torony, hogy "most kaptuk a megrendelőt..." - na persze - "... a vonat végéről azt az egy egységet ki kéne vinni a tárolóba." Mondok rendben van, vastagon belefér. Leakasztottam, megyek hátra, hív a MOI - óra negyvenötkor. Mondja, hogy valami szerelvénymenet késésben van, ezért a dombóvári kollégának nem fér bele a szerelvénymenet átvitele a Keletibe, úgyhogy legyek már szíves, szálljam meg a Szilit és csináljam meg. Mondok rendben van, ha itt a szerelvény - mint fél évvel korábban szokott -, akkor semmi gond. Mondja ám, hogy majd csak később jön. (Délis felvigyázó kinyomozta, hogy fél kettőkor ér majd be az egyik fele, a másik fél négykor. Matekoztunk kicsit, és mindenki rájött, hogyha tényleg velem akarják átjuttatni a kócerájt, akkor csak az egyik felével induljak meg, különben nem érek át időben (17:00-kor érkezik az a szerelvény, amit váltani kell és 17:53-kor indulok is vele Győrbe)). Mondok a MOI-nak, hogy igen ám, de a 4934-re még nem jött meg a droid. Kereste, hogy melyik telepállomásé, aztán derült ki, hogy a pubi indulás előtt 30 perccel jelentkezik fel. (Vagyis ha nekem kell előkészítenem, akkor nem fér bele, hogy kivigyem a felesleges egységet, így a Start Ek-nak kéne). Mondok a MOI-nak, hogy akkor szóljon már a felvigyázónak, hogy fogja ott a csávót, viszem fel a kulcsokat és akkor senki nem sétál feleslegesen. Végül fiatal Start Ek-nak mégis be kellett sétálnia a csarnokba a két kulccsal, mert a MOI nem telefonált a Délis felvigyázónak.

Megszálltam az egykori győri lovat. Nem mondanám, hogy túl meleg volt rajta, de az átizzadt póló megszáradt rajtam. Ha jól emlékszem fél három felé vittek rá a csarnok egyre. Mivel addig nem ettem, így közöltem a kv-val, hogy én most a boltba el, majd jövök. Összekapkodtam ezt-azt és siettem vissza. Érdekes módon addigra rákapcsoltak a szerelvényre, előkerült egy jv is, aki felírta a vonatot és megjelölte a végét. Fékpróba és az EVTK megérkezése után jeleztem, hogy indulnék. Valamikor fél négy felé meg is mozdulhattam. Kijutottam Kelenföldre, körüljártam, fékpróbáztam. Aztán vártam. Meg vártam. Leszálltam a gépről. Megcsapott némi "hűvös" szellő. Tovább várakoztam. A szervezetem kezdett hozzászokni a hőséghez. Már nem izzadtam annyira. Vagy nem vettem róla tudomást. 16:30 után felhívtam azt a kollégát, akit váltanom kellett volna, hogy szóljak neki: nem érek oda 17 órára, nem tudom leváltani, úgyhogy ha siet, dolga van, űzik, akkor hagyja ott a kotlát, aztán majd megyek. A kolléga jelezte, hogy nincs semmi sürgős feladata, úgyhogy tud várni. (Ezúton is köszönet érte, hogy megvárt és előkészítette a vonatot)! Ha jól emlékszem 17:28-kor beszéltem a Keletis felvigyázóval a csarnok három bakon, hogy küldi a leváltómat... Sietve vettem magamnak másfél liter vizet (aminek a felét Kelenföldig magamba öntöttem) és igyekeztem a tizediken várakozó vonatomhoz. 

Vezetett kilométer: 288

Csak vártam és vártam és vártam és izzadtam. Csak abban a szolgálatban fogytam vagy három kilót. Biztos nem meglepő, de utána sietve pótoltam a veszteséget. Somogyszob szülötte biztos büszke lenne rám az elfogyasztott sör mennyisége miatt.

Következő nap nem szolgálati, de ettől függetlenül fontos tényező. Fellépésem volt a Vesztegzár zenekarral az esztergomi  Sportalshow fesztiválon. A felkészülésre a sűrű vezénylés miatt nem sok időm maradt, de ettől függetlenül nagyon odatettük magunkat. Jó volt levezetni a szolgálatban felgyülemlett feszültséget.

Elfogyasztott sörök száma: ismeretlen

Másnap vörösen izzott a bőröm a "napozástól".

07.24. - Díjazott átvezénylés oroszlányi ingára

Az oroszlányi inga a menetrendváltás óta hétköznap már nem annyira szédítő, de kilométerre több. Csak a 8:51-es kezdésűnél 474 km, amiben háromszor tekinthetem meg a Délit és ugyanennyiszer Oroszlányt. Mivel még a hétvégi élmények hatása alatt voltam, így nem nagyon hatott meg. 

Az időről időre lecsapó vihar még jótékonyan is hatott - a szélvédőkre. 

Ennek a szolgálatnak az utolsó Délis látogatásakor adta át szerzőtársam, Juhos Gábor író azt a pár darab könyvet számomra, amelynek társszerzője vagyok. Rögtön egyet el is adtam a jegyvizsgálómnak. 

Vezetett kilométer: 474

A képre kattintva elolvasható a beltartalmi ismertető és az ára. 

Nálam megrendelhető, ha valakit érdekel.

07.25. - Bakony, probléma nélkül

Újabb éjszakás bakonyi menet. Ezúttal nem sikoltozta át senki az éjszaka csendjét. A megjelent könyv folytatásán dolgoztam, amíg a cserére vártam.

Vezetett kilométer: 82

07.27. - Húzódzkodás a Húzón

Mindig is értettem, hogy miért kapaszkodnak, dörgölőznek, simulnak a vezénylő(k)nek egyes kollégák a tartalékért: nem kell megszakadni. A pénz meg ugyanannyi, mintha leszopatod magad egy "Dupla Délin". Az viszont számomra kissé elfogadhatatlan (és egyben felháborítónak tartom), hogy a nyugdíj előtt álló kollégák, akik már levezették, amit kellett, miért nem cserélhetnek helyet azokkal a munkavállalókkal arra a kis időre, ami még hátra van számukra nyugdíjig, akik tartalékra járnak. Régen ilyenre azért odafigyeltek.

Ezúton kijelentem, hogy szívesen átadom az összes tartalékos szolgálatomat azon nyugdíj előtt álló kollégának, akit egy Dupla Délis fordára vezényelnek! 

Vezetett kilométer: 13

07.28. - Újabb Dupla Délis.

Unalmas és monoton. Már az is megmosolyogtat, ha ilyet látok:

Szőny mh. 

Az új gát tetején négy gólya nézelődik. Vasárnap reggel szintén kint álltak, száz méterrel arrébb.

Vezetett kilométer: 520

07.29. - IC 930 és ami mögötte van

Nem megterhelő maga a szolgálat (4951 - összezár - 4810 * önk4819/BKK Su * vált - 930Gv-ig), bár rápihenni ebben a nyári hőségben nem lehet. Ki is purcantam a végére, úgyhogy a vasárnapi próbát le kellett mondanom. Hogy a felgyülemlett stressz miatt, vagy mert összezabáltam mindent, azért hánytam ébredés után, azt nem tudom. 

Ezúton köszönném meg a keletis kollégának, hogy kinyitotta nekem a hatos Teknőt és megvárt. Jelezném a T. vezetőségnek, hogy egy év után még mindig nincs kulcsom a járműtípushoz, bár ezt több alkalommal is szóvá tettem az illetékeseknél!

Vezetett kilométer: 365

Summa summarum: kemény hónap van mögöttem. Biztos, ami biztos alapon megvettem a talicskát, hogy a pénzt majd hazatoljam az automatától. 

A hónapban levezetett kilométer: 4567

Ehhez hozzá jön a szolgálatba/-ból járáshoz szükséges út, ami 2x37x18: 1332

Azért az elgondolkodtató, hogy van, aki annyit vezet egy évben(!), mint én egy hónapban... 

Még jó, hogy mindenki egyenlő...