Az oroszok már a spájzban vannak!

Cári vodka egyenesen Szentpétervárról és az óra, ami először járta meg az űrt! Nem konkrétan ez, de a márka az.

Az idő pénz! 

avagy

Pénzt vagy életet!

Vok

Látom és olvasom, amit írtok. Néha értem is. Bár nem vagyok egy vén fasz, mégis kiakasztanak a mostanában használatos rövidítések. Valaki egyszer felvilágosított, hogy ezek mind azért alakultak ki, hogy egy üzenetben (SMS) minél több "szót" le lehessen írni ugyanazon a leütésszám mellett. Nem tagadom, én is használtam - de mára annyira lecsökkent a telefonhasználatom, hogy szinte kész csoda, hogy a szolgáltató még nem vonta be a számomat. Tehát üzenetben még elfogadhatónak is tartom. Egy közösségi oldalon folytatott párbeszédben... inkább idegesítő. Persze, lehet azt mondani, hogy túl konzervatív a gondolkodásom, meg hogyan jövök én ahhoz, hogy a magyar nyelvtanról papolok, mikor az iskolákban töltött éveim alatt ritkán értem el a közepestől különb osztályzatot, de úgy gondolom, hogy ez akkor is egy olyan kérdéskör, ahol azért illene meghúzni egy egészséges határt. Ezalatt azt értem, hogy tartsuk a rövidítéseket a SMS-ekre, a közösségi megnyilvánulásoknál pedig írjunk úgy, ahogy azt anno tanították.

Ami miatt kiakadtam az a bizonyos VOK. Ehhez, mikor először láttam a rövidítést, kitaláltam egy poént, amit a notórius rövidítés használói általában nem is értenek. Íme:
Kétféle vok létezik. Az egyik egy Kínából származó, főzéshez használt edény és valójában W-vel írják.

A másikból meg hiányzik az AGY.

Azért azt halkan megjegyezném, hogy aki szarul főz, az a wokban is szarul főz, függetlenül attól, hogyan írják.

A munka hősei - Csoportok a Cégen belül

Az alábbi felsorolásban összeszedtük (a teljesség igénye nélkül) a Cégnél fellelhető legutálatosabb munkavállaló típusokat. Egyes halmazok között előfordulhatnak átfedések - korcsosulások. 

Másoló majmok:

Igyekeznek környezetükben kiválasztani 2-3 domináns munkavállalót, akit próbálnak leutánozni, mint a színészek - viszonylag kevesebb sikerrel, mert valójában minden cselekedetük műanyag. Gondos megfigyelés alapján könnyen betájolható, hogy kit alakítanak. Leginkább lazának tűnnek, de hamar elillan az illúzió, amint stresszhelyzetbe csöppennek és olyankor elővillan a valódi énjük, ami elég csekély.

Tudásuk általában halovány. Némelyek balfasz lúzerek és ezért az ellesett technikákkal próbálnak túlélni. Magánéletben szerencsétlenek, olykor papucsállatok.

Csendes csöves-alkeszek: 

Élőhelye: munkaidő után öltözők, keveset használt irodák, raktárak rejtett zugai, kezdetben távolabb eső vendéglátóipari egységek. Gyakran fellelhetőek (kis)boltok italos polcai közelében is.

Tápláléka: fizetéskor üveges borok, később Soltvadkerti, Tabdi asztali, vagy kannás borok

Ismertetőjegyei: a három napos rothadó hagyma és töltött cigaretta aromás elegye, kétes higiénia. Beszéde nehezen érthető a fogak, vagy teljes fogsor hiánya miatt, de szerencsére a közvetlen munkatársai így is megértik.

Fizetéstől számítva nagyjából hat naptári napig aktív, utána enyhe melankólia jellemzi, hacsak nem jön össze valami okosság (lejm, vagy maszek), amiből futja egy kis Krajczár brandy-re. A munkát, ha nem muszáj nem erőlteti. 

Általában elvált, lecsúszott alkoholbogarak. Alapvetően nincs velük gond, mert nem rosszindulatúak, a légynek sem ártanak.

Sunyi szervezkedők:

Ismertetőjegye: személytől függően simulékony, vagy lekezelő

Legfőbb életcélja másoknak keresztbe tenni és ezt ha kell szarkeveréssel éri el. Mindig tudja hogyan játssza meg a lapokat, hogy alátegyen bárkinek - egészen addig, míg bele nem keveredik. Ha kell hazugsággal éri el az akaratát. Képesek a legerősebb ellenszélben is hugyozni, de ha kiborul a szaros fazék, akkor ők az elsők akik táppénzre mennek, csak hogy ne vonhassák őket felelősségre. Amikor már nagyon ég a lábuk alatt a talaj, akkor sietve áthelyeztetik magukat másik csomópontra, vonalra, országrészre, majd közös megegyezéssel, vagy azonnali felmondással másik Céghez távoznak. 

A legtöbb eseményjelentést ők írják, ha kell akár túlórában is - de arról újabb eseményjelentést vesznek fel.

Tudásuk felületes, általában a saját hatáskörükkel sincsenek tisztában, de ettől függetlenül szeretik beleütni az orrukat mások munkájába.

Szolgalelkű megalkuvók:

Jelmondatuk: "máshol még ennyit se fizetnek!"

Ismertetőjegye: mindig csendes

Kizárólag a saját munkáját végzi ugyanazért az éhbérért évtizedeken át, de azért is foggal-körömmel kapaszkodik. Nincs is más lehetősége az életben, hiszen annyira mamlasz, hogy változtatni se képes az életvitelén. Bármit bevállal, akár sztrájk idején a kollégáját is leváltja, csak végre valamiben örömét lelje. Természetükből kifolyólag akarva/akaratlanul bemártják a kollégáikat.

Nagypofájú sötétek:

Élőhelye: mindig mindenhol.

Ismertetőjegye: kidülledő mellkas és önimádat

Meglehetősen irritáló csoport. Rendkívül korlátoltak, az elméjüket borító sötétséget csak az egójuk mérete múlja felül. Az időszakos vizsgákon rendszerint elhasalnak, de csak a vizsgabiztos szemétsége miatt és nem azért, mert már évek óta nem figyelnek az oktatáson és/vagy az utasítást se fogták a tanfolyam óta, legfeljebb ha az ivadékukat kellett rendre fegyelmezni vele. Azt sem fogadják el, ha a vizsgán a "mi ezt pedig így szoktuk csinálni" kijelentés eredménytelen vizsgát eredményez.

Fajtája eléggé elszaporodott, ezért idejük nagy részében egymással vitáznak és próbálják igazukról a többi munkavállalót is meggyőzni, akinek ha szerencséje van, akkor pont akkor megy a vonata és elköszön.

Agitáló nagyhangúak:

Élőhelye: mindig mindenhol

Ismertetőjegye: erőteljes, mindent túlszóló hanghordozás és az önimádat.

Sokban nem különbözik az előző halmaztól, vékony a mezsgye a kettő között, de eme fajta mögött van némi tartalom, de az legtöbbször csak információ, vagy tapasztalat, amit szent meggyőződéssel adnak elő. Nem lehet nekik ellent mondani, mindig nekik van igazuk még akkor is, ha nem.

Rendszerint a szavadba vág és nem hagyja végigmondani senki gondolatmenetét, csak azért, hogy a saját hangját hallathassa és hallhassa.

Kukacoskodó tudorok:

Legfőbb jellemzője, hogy az utasítást, szabályzatokat és parancsokat több évre visszamenőleg, jegyzékszám szerint fejből tudja, hiszen mindet gyűjti, katalogizálja. A család a télikertbe költözik, csak azért, hogy a Cégnél használt tudás fizikális formája elférjen a ház addig gyermek szobaként és nappaliként funkcionált helyiségeiben.

Bármikor felmerül valami anomália, rá bizton számíthatsz, hogy tudni fogja a helyes megoldást - és hogy a tudatlanságodat megosztja legalább egy olyan emberrel, aki szétkürtöli az egész Cégnél. 

Oktatáson ő az első (nem a padban, hanem) aki beleköt az oktatóba, sőt kioktatja őt és le is vizsgáztatja egy időben. Ha valami kérdése felmerül, akkor azonnali választ vár oktatótól, szakszervezetistől, munka- és tűzvédelmistől, de még a feljebbvalóitól is. 

Bár az utasítást kívülről fújja, a rendkívüli eseményekről jelentést tennie derogál és ezt fennhangon híreszteli is.

Perverzek és szatírok:

Leginkább utazószemélyzetből fejlődik ki ez a fajta. Neme legtöbbször férfi és/vagy kis hímtaggal rendelkező, vagy felavatatlan (szűz), vagy állandó elutasításból eredő frusztrációját legyűrni akaró fajtából kerülnek ki.

Ismertető jegye: kiguvadó szem egy nő (vagy férfi) észlelése esetén, alkalmasint az ajkak feltűnő nyálazása ("knight rider-ezés").

Közeledését egyik női (vagy ritkán férfi) utas sem úszhatja meg. Olcsó dumájukkal egyaránt járatják le magukat és a Céget is. Úgy képzelik, hogy az egyébként igénytelenül viselt egyenruhájuk ellenállhatatlanná teszi őket bármely nem számára. Valójában szépségüktől a szén magától feljönne a bányából, ha a bejárathoz állnának. Bármikor készek egy pásztorórára a legmocskosabb illemhelyiségben is. Hódítási történeteiket Andersen és a Grimm testvérek is megirigyelnék, hiszen ezeket a mindenki betéve ismeri (ki így, ki úgy). Beszéd témáik ebben, a bulvársajtó valóságerejű hírein és szánalmas családi életük ecsetelésén ki is merülnek.

Valójában gerinctelen, gusztustalan ösztönlények, akár a legfrissebb kolléganőjükre, vagy kollégájuk nejére is rárepülnek (úgyis titokban marad - hát nem).

A múlt rendszer csillagai:

Ezt a típust leginkább arról lehet felismerni, hogy minden beszélgetésbe képes beleszőni egy olyan mondatot, ami úgy kezdődik, hogy "bezzeg a múlt rendszerben..." Bár valóban a legtöbbet megélt dolgozók, a nosztalgiázásban kimerül a legtöbb beszédtémájuk. A fiatalabb munkatársaikat ritkán kezelik egyenrangú félként még akkor is, ha annak diplomáinak száma egyenlő az öreg csillag hajszálainak, vagy fogainak számával.

Tudása hagyományokra, megszokásokra épül, ami egy folyton változó szabályzattal rendelkező Cégnél nem megengedhető. Munkáját már csak tessék-lássék módon végzi el, miközben folyton mindenkit szid, akár még a saját anyját is.

Képes kioktatni a frissen végzett, diplomás (a Cég profiljához valóban nem értő) alsóbb és felsőbb vezetőket, akár a Cég éves rendezvényein két virsli szétmarcangolása közben. A felettesét statisztika huszárnak, vagy Excel maffiózónak hívja, bár fogalma sincs róla, hogy maga a szó mit is jelent. Kikéri magának sörtől bűzös pofával, hogy a fiatal főnöke korábban lelép a munkahelyéről, pedig ezt ő már lassan negyven éve mesterfokon műveli.

Trónok harca '91-ben

Olvastam egy cikket - már nem emlékszem melyik portálon. Az 1991. évről szólt és a délszláv válságról, mikor Szlovénia és Horvátország kilépett a Jugoszláv államközösségből, amit Slobodan Milošević zokon vett, ezért fegyveres konfliktus alakult ki az államban élő nagyobb etnikumok között.

Úgyhogy akik ismerik R.R. George Martin írását, vagy a televíziós sorozatot, azok tudják most már, hogy a szerző, honnan is vette az ihletet a másokhoz és azok vándorló hajlamához.

Buszmegálló

Várom a buszt a szőnyi kórháznál. Rövidesen csatlakozik egyesével három hatvan plusz ÁFA-s Tena-lady. Az a típus, aki csak a társaság miatt jár rendelőkbe. A közlekedést szidták rendesen, kb úgy, ahogy a várókban a politikusokat, vagyis köpködtek mindenre, de mivel elég nagy volt az egyetértés köztük - és kedvem se volt beszélgetni - nem akartam leállni velük vitatkozni. Inkább hallgattam, hátha egy újabb szösszenetet kaphatok. Íme:

- Mindig csak az egyik irányból jönnek a buszok. (Ez általában így van. Hol az egyikből, hol a másikból). Olyan sokat kell mindig várni! (Hova siet, mama?) 

- Miért nem megy vonattal? (Ezt egy láthatóan fiatalabb, de szintén LX-es korosztályú hölgy mondta). 

- Nem ültem még vonaton! (Azért ideje lenne bepótolni lassan, nem? Nem tetszik emlékezni, mikor a néni nagyjából a középiskolát végezte (a XIX. század elején), egy angol bácsi, bizonyos George Stephenson feltalált egy síneken guruló vízforralót. Kicsit megváltozott azóta, de kényelmes, gyors és még klozet is van rajta.)

Álmok temetése

Sokszor töprengtem már azon, hogy mi lenne, ha leírnám az álmaimat. Ide. Aztán rendre elhessegettem a gondolatot. Ahogy azt már sok más esetben is tettem. 

Eltelt lassan három hét. Nem írtam arról se, ami történt akkor. Először jó ötletnek tűnt, hogy kiadom magamból. Majd rájöttem, hogy aki már úgyis tud róla, azt nem fogja érdekelni. Aki meg nem is hallott róla, azokat meg miért traktáljam vele. A szánakozásra nem vagyok kíváncsi, mert attól nem lesz jobb. És attól se, ha állandóan azt kérdezgetik, hogy "hogy vagy?" A legostobább kérdés, amit valaha feltehetnek.

Azóta nem nagyon alszom. Vagy ha igen, akkor zaklatottan ébredek valami lázálomból. És ilyenkor kapnám a következő kérdést, hogy "ennyire megviseltek a történtek"? Tudom, nem vagyok erre a pályára való. Mondták már páran. Ezért tudom. Magamtól nem jutna ilyen az eszembe. Ők tudják a frankót és én, mint minden mást, ezt is elhiszem első szóra. Miért kérdőjelezzem mások véleményét, mikor ők sem teszik meg velem szemben?

Fáj a fejem. Néhány napja. Amikor alszom nem érzem. De keveset alszom. Vagy ha beveszek egy algopyrin-t, akkor sem érzem, mert az egy frankó fájdalomcsillapító hatású készítmény. Vagy nem érzem a negyedik sör után. De olyan nem fordul elő túl gyakran.

Néha előfordul, hogy csak ülök. Meredek ki a fejemből. Nézek egy pontra és annyi. Se gondolat, se cselekedet, se bevásárlólista készítés nem történik közben. A legrosszabb, ha beszélgetés, vagy próbán fordul elő. Akikkel beszélgetek egy elég zárt kör, ők - remélem - tudják miért van így.

Egy kérésem lenne: bármiről beszélhetünk, de ne kérdezz rólam. Köszi.




(Ez a betűtípus így már jó?)

Égre révedő pumák

Kurvából lesz...

Az emberek sokban nem különböznek az állatoktól. Esznek, ürítenek, szaporodnak, megküzdenek a fennmaradásukért és nem utolsó sorban kirekesztik a gyengébb, vagy tőlük eltérő társaikat. Egyetlen dologban különbözünk a többi állattól: az agyunk nagyobb részét használjuk.

Persze nem mindenki.

Emma egy Pestről származó, félig cigány kurva volt. Az anyja, Hegedűs Fanni még '82 augusztusában, tizenhat évesen szökött el a borsodi mély szegénységben és apróbb bűncselekményekből élő családjától. Egy este Sajóecsegen felszállt az első vonatra, ami az állomáson megállt, bezárkózott a WC-be és várta, hogy a szerelvény hosszú idő után megálljon. Másnap már Pesten szállt le. Egész addigi életében nem járt városban, sőt, még a falu határát se hagyta el soha. Az apja (Emma nagyapja), mikor épp nem a Diana sósborszesztől bűzölögve ütlegelte, akkor próbálta meghágni. Miután lecsukták valami pitiáner betöréses lopásért, akkor a bátyjai igyekeztek maguk alá gyűrni. Családon belül közösülni teljesen hétköznapinak és megszokottnak számított - legkisebb húga a bátyja kilövellésének eredménye. Így ment ez akkoriban - is. Annyi volt számára bizonyos, hogy menekülnie kell.

Akkoriban a pályaudvarokat szigorúbban ellenőrizték a rendőrök, de Emma anyjának sikerült kislisszolnia a fürkésző tekintetek mellett. Ahogy kilépett a Keleti pályaudvar csarnokából a rengeteg látnivaló, a sok ember okozta nyüzsgés teljesen elvarázsolták a fiatal kalandort. Azonnal tudta, hogy megérkezett. Nem volt hova mennie, így az utcát járta. Kereste a helyét. 

Eljutott egészen a Kulich Gyula térig ('91 óta Kálvária tér), ahol az egyik padon húzta meg magát az első pesti éjszakáján. Hajnalban rendőrök ébresztették:

- Jó reggelt kívánok! Haló! Jó reggelt! - böködte a járőr gumibotja Hegedűs Fannit. A lány megrémült, de nem a minden "Ó" után U-t is kiejtő zsandár beszédjétől, hanem a helyzettől. Álmos szemeit Kovács János őrmesterre emelte, és lassan felült a padon. 

- Mit keres maga ilyenkor ezen a padon? - kérdezte határozott, mély tónussal Tóth Imre főtörzs.

- Elmaradtam a szüleimtől. Elfáradtam és ledőltem kicsit.

- Hol lakik? - tolta közelebb a Kossuth cigarettától bűzös képét a főtörzs. 

- Itt Pesten.

- De hol?

Zavartan körülnézett, mint aki próbálja betájolni és felismerni a helyet, ahol felébresztették. Sosem volt jó tanuló, de azt tudta, hogy minden városban, faluban van egy Petőfi Sándorról, vagy Arany Jánosról, vagy bármely híres kommunistáról elnevezett utca.

- A József Attila utcában. 

- Na, hát az nem itt van! 

- Megtudnák mondani merre induljak?

- Egy ilyen fiatal kislánynak nem kéne ilyenkor az utcán csatangolni! Hány éves?

- Épp elég idős. 

- Igazolványa van?

- Az nincs. 

- Na, akkor most felírjuk az adatait, aztán nyolc órára megjelenik a kapitányságon és bemutatja az igazolványát? Világos?

- Igen! - majd szép lassan behazudta az anyja leánykori nevét és a bátyja születési dátumát. Ezután Tóth főtörzs és Kovács őrmester elkísérték egy darabon. 

A következő néhány napot bolyongással töltötte. Kapualjakban, ligetek padjain, húzta meg magát, de a Kulich Gyula teret és vele együtt Józsefvárost kerülte, egészen addig, amíg nem találkozott Horváth Józseffel, későbbi stricijével és egyetlen lánya apjával.

Emma apját, ifjabb Horváth Józsefet erőszakos fickónak ismerték a főváros utcáin és rendőrség berkein belül is. Alapvetően dolgosnak számított, mert minden szabadulása után munkát keresett egy építkezésen, vagy tüzép telepen, de hirtelen haragú természete sokszor juttatta fogdára, vagy hosszabb elzárásra. Épp azon a napon szabadult hét éves börtönbüntetéséből, amikor Emma anyja, a cigány származású Hegedűs Fanni Pestre ért, viszont a nagy találkozásukra még egy hónapot kellett várni.
Nevezett Ifj. Horváth József, alias Málhás Dodi, mint minden alkalommal, ezúttal is megígérte betegeskedő apjának, idősb Horváth Józsefnek, hogy ezentúl dolgozni fog és tisztességes ember válik belőle. A nagy ígéret mindössze három hétig tartott, amíg nem találkozott gyerekkori cimborájával és első tettestársával, Balog Antallal, azaz Rezes Tonóval az Üllői úti Kishordó italbolt kupolatermében. 
- Lenne egy meló. - súgta a frissen szabadult Málhásnak Rezes. Kifújt egy füstfelleget az orrlyukain és belekortyolt a fröccsébe. A bor kevésbé volt zamatos, mint a Balaton partján bármely kiskocsmában, de ezt Rezes sose ismerhette meg, mert rövid élete alatt egyszer sem járt a magyar tenger partján. 
- Nem lehet. Megfogadtam a faternak, hogy többé nem kasztliznak be.  - az olcsó jugoszláv konyak, amit a kocsmáros egy vasutas ismerősétől szerzett be feketén, végigégette Dodi torkát.
- Ugyan, Dodi, ezerszer megtörtént már! - legyintett Tonó. Bizalmasan közelebb hajolt, hogy a kimérés többi vendége ne hallja: - Ez tuti biznisz! A lebukás kizárt! - esetlenül kacsintott, aztán szippantott egy újabbat a Symphonia-ból.
Málhás vacillált egy kicsit. Nem a kötelezettsége aggasztotta, hanem inkább a lebukás okozta több éves börtön. Legutóbbi tárgyalása után a kirendelt ügyvédje figyelmeztette, hogy a jövőben visszaesőként kezelik az ügyeit és az csak súlyosbít a helyzetén. Dodi új életet akart kezdeni, de fogalma sem volt róla, hogyan álljon neki.
- Ezzel megütjük a főnyereményt, Dodikám! - duruzsolt a fülébe tovább Tonó. Nem akart addig részleteket kikotyogni, amíg a Málhás nem adja jelét az érdeklődésének. Dodi egy arra szálló légytől várta a tanácsot, hogy belekezdjen, vagy se Rezes Tonóval egy újabb balhéba. A légy leszállt a kiürült fröccsös pohárra és figyelt. A talponálló asztal megingott, Rezes pedig a pulthoz lépett, hogy egy újabb kört fizessen. A befűzés részének szánta és jó befektetésnek találta Málhás itatását. Úgy gondolta ettől majd könnyebben rááll a dologra.
- Kitől van az infó? - kérdezte Dodi Rezestől, mikor az visszatért az újabb runddal. 
- Ferenczitől.
Az említett fiatalember közös ismerősük volt. Vácon találkoztak vele és tudták róla, hogy nagyban játszik. Egy kisebb szervezet dolgozott neki még úgy is, hogy ő a rácsok mögött hűsölt. Az emberei szállították neki az infót ő pedig kidolgozta a terveket, hogy egy-egy melóra kikre és mire van szükség ahhoz, hogy gond nélkül kivitelezzék azt. Voltak megfigyelők, sofőrök, mackósok, de páran csak rejtegették a cuccot. Málhás a börtön ugyanazon üzemében dolgozott Ferenczivel, a Rezes pedig a szomszéd cellába került így gyakran találkoztak. Tonó hamar megtalálta a közös nevezőt a közismert bűnözővel, aki hamar a strómanjává nevezte ki. A bizalmi pozíció előbb-utóbb kifizetődni látszott és mikor a Rezes szabadulása elérkezett Ferenczi ellátta pár tanáccsal és néhány jó tippel. Beajánlotta a kinti embereinek, hogy sose szenvedjen hiányt munkában. Eleinte csak rejtette Ferenczi emberei által szerzett árukat, hogy megnyerje a bizalmukat és komolyabb melókkal is megbízzák. Így kapta a főnöktől a legutóbbi tippet is, amivel épp a Málhás Dodit próbálta megetetni. 
- Ferenczitől? - kérdezett vissza Dodi. Hitetlenkedve nézett az alacsony termetű gazfickóra.
- Tőle. - bólintott Tonó. Érezte, hogy a Málhás már bekapta a csalit. Dodi tisztában volt vele, hogy Ferenczi nem osztogatja csak úgy az infókat. 
- Miről lenne szó? - súgta alig hallhatóan a már megakasztott Dodi a vele szemben álló Tonónak. Utóbbinak önkéntelenül ravasz vigyor húzódott végig a száján, majd mesélni kezdett, hogy mikor mit kell tenniük. Elmondta a helyszínt, a feladathoz szükséges eszközöket, vagyis a teljes tervet és hogy még nincs minden teljesen kidolgozva. Ekkor lépett a Kishordó Italboltba egy fiatal, származása ellenére dekoratív cigány lány. Málhás legalábbis így gondolta. És innentől kezdve csak rá figyelt. Rezes nem vett észre semmit, csak tolta a szövegét a nagy tervről.
Hegedűs Fanni már nem az a lány volt, aki egy hónappal korábban elszökött az őt körülvevő és megerőszakoló miliőből. Felszabadultnak érezte magát, de ugyanakkor rabnak is. Nem kellett rettegnie a rokonai molesztálásától, de mivel nem értett semmihez, így kénytelen volt a lábai közt rejlő mágiával ételt varázsolni a nemlétező asztalára. Mikor belépett a Kishordó Italbolt 15x15 cm-es, eredetileg fehér és barna csempével kirakott márványtermébe nem sejtette, hogy rövid és szánalmas jövője kapuján lépett be. 
Mint minden alkalommal, ezúttal is a szokásos arcokkal találkozott. A meghatározhatatlan korú Pipással, aki már az Italbolt építése előtt ezen a helyen támasztotta az asztalt, vagy a Gróffal, aki minden betérő vendégnek elmesélte, hogy az öreganyja a császári udvar társalkodónőjeként Ferenc Ferdinánd szeretője volt és minden bizonnyal ő a merénylet áldozatává lett trónörökös leszármazottja. A kimérés levegőjét további három állandó vendég cigarettájának füstje tette nehezebbé, közülük egy az állami titkosrendőrség fizetett besúgójaként figyelte a helyiség eseményeit. A két különhúzódott fickót (a Málhást és a Rezest) is szemmel tartotta, de mikor Hegedűs Fanni felbukkant tekintete egyből a dekoratív cigány lányra siklott. Akaratlanul, kéjes élvezettel megnyalta a cigarettától megsárgult ajkait és hosszan méregette a felnőtté válás előtt álló lányt.
Fanninak is feltűnt a két idegen, így hát igyekezett úgy helyezkedni, hogy minél előbb észrevegyék, vagy leszólítsák. Gyakorlatilag Hegedűs Fanni és Málhás Dodi találkozásának minden pillanata innentől forgatókönyv szerint zajlott le. A lány látszólag ügyetlenkedett, elesett, a fiatal priuszos férfi pedig felsegítette. Tekintetük találkozott, szájukat kedves, meleg szavak hagyták el, s végül beszélgetésbe elegyedtek. A harmadik fél (Rezes Tóni) hamar felismerte, hogy feleslegessé vált a jelenléte, így felhajtotta a savanyú fröccsét, elköszönt, majd távozott. Fanni és Dodi beszélgetésbe elegyedtek, aminek könnyebbé tételében a bevitt alkohol tartalmú italok nagyban segítettek. Záráskor Málhás felvitte magához a lányt és minden megtörtént, ami két begerjedt, részeg fiatal között megtörténhet egy félhomályos szobában, amiben csak egyetlen ágy van, a falra szerelt polcon és néhány képen kívül. A vastartójú polcon néhány kiolvasatlan könyv mellett egy Szokol 403 adhatott volna szórakozást, de őket egymás testének felfedezése jobban érdekelte. 
Egészen '83 januárjáig teljes harmóniában éltek együtt - hármasban. Ekkor adta be végleg a kulcsot Málhás apja, id. Horváth József. Az öreg temetését az állam jóindulatúan kifizette, hiszen az egykor megrögzött kommunista vadászpilóta, és nem utolsó sorban Czinege Lajos volt honvédelmi miniszter nagy barátja mégsem kaphatott snassz mezei szertartást. Viszont így már kettejük keresete nem volt elegendő, ezért úgy határoztak, hogy Fanni testével keresik meg a hiányzó forintokat. Eleinte állandó és megbízható kuncsaftok látogatták a fiatal lányt - mint például a Rezes. Csakhogy egy idő után Tonóban is felmerült a nagy lehetőség és meggyőzte a Málhást, hogy némi jutalékért cserébe szerez még pár vendéget a kis Fanninak. Fél évvel később már napi öt vendéggel kellett együtt lennie, akik előre egyeztetett időben érkeztek. Hamarosan híre ment a zártkörű bordélynak - valakinek eljárt a szája. Hogy aztán a szomszédok, vagy egy kielégítetlen kuncsaft nyomhatta fel őket, azt nem lehet tudni, minden esetre kevesebb, mint egy évvel Hegedűs Fanni Budapestre érkezése után két nyomozó és három rendőr rontott rájuk. Hiába tagadták, hogy nem pénzért feküdt le a konyhában várakozó férfiakkal, a feljelentés és az előzetes nyomozás jegyzőkönyvei megdönthetetlen bizonyítékként szolgáltak a letartóztatáshoz. Előállították Fannit üzletszerű kéjelgésért (prostitúcióért), a Málhást futtatásért, a konyhában várakozó három férfit pedig csak mert jelen voltak - később mindannyian tanúként a pár ellen vallottak. 
Öt hónappal később Hegedűs Fanni a rácsok mögött szülte meg Emma nevű lányát, akit azonnal elvettek tőle. Pár napra rá az egykor dekoratív, alig 18 éves cigány lányt holtan találták. Hogy ő ölte-e meg magát, vagy a rabtársai, az sosem derült ki. Beszélik ezt is, azt is. Ifjabb Horváth József, alias Málhás Dodi - meglepő módon - Emma vér szerinti apja a börtönéveit fokozatosan meghosszabbította a szabályzat ellen elkövetett tetteivel, így '98-ig bekövetkezett haláláig végig rács mögött maradt. Halálának oka tüdőgyulladás. Úgy halt meg, hogy sosem látta a lányát.

Alma a fájától

Hegedűs Fanni és ifj. Horváth József gyermeke, Emma egy párttitkárhoz és feleségéhez került. A pártélharcos Molnár házaspár mindkét tagja meddő volt. Ferencnek a sorkatonai szolgálata alatt egy gyakorlat során az egyik bajtársa fegyveréből távozó lövedék vitte el mindkét heréjét. Az asszony, Piroska pedig egy vegyi üzem alkalmazottjaként dolgozott és az akkori silány előírásoknak köszönhetően a szervezetében felgyülemlett káros anyagok miatt vált sterillé.
Molnár kihasználva a pártban és a tanácsnál betöltött pozícióit megsürgette az örökbefogadási procedúrát és rövidebb idő alatt juthattak hozzá az általuk kiválasztott gyermekekhez. (Becsületükre legyen mondva, hogy a kis Emma mellett még két fiút is nevükre vettek - egyiket '85-ben, a másikat '87-ben). A nagy családbővítésnek a küszöbön álló rendszerváltás vetett véget. A családfőnek hamarosan megszűnt az állása, hiszen a nagy demokrácia nem nézte túl jó szemmel az előző rendszer funkcionáriusait - kivéve azokat, akik ügyesen fordultak a széllel. Molnár nem az eszesebbek közé tartozott, úgyhogy kihasználva az adódó rendszerváltásbeli káoszt hamar leszázalékoltatta magát, alámerült az alkoholizmus tengerében, majd '91 nyarán a földbe. A családfő züllésével a felépített kommuna is elindult a lejtőn. Molnárné Piroska munkahelye a privatizáció során megszűnt. Egyik munkahelyről a másikra vándorolt, míg végül postai alkalmazott lett. Emma ekkor már tizenegy éves volt.
A nevelőanya másfél év postai szolgálat után hozzáment az egyik kézbesítőhöz, Nagy Péterhez. Péter hamarosan összeroppant a három gyermekes család okozta súly alatt és az alkoholizmusba menekült. Már azt gondolná az ember, hogy őt is ez vitte el, de még jóval korábban, '96 nyarán egy rabló szúrta le kézbesítés közben. Támadója 50 ezer forintot zsákmányolt és egy hónappal később egy csepeli posta rablásakor bukott meg. Péter ezt már nem érhette meg, mivel három nap kórházi ápolás után adta ki a lelkét. 
Piroska összeomlott, depresszióssá vált és egyre jobban kezdte hanyagolni önmagát és nevelt családját. Két év szenvedés után Emma nemi érettségének felismerését követően kortárs fiúk alkalmi szeretetével pótolta mindazt, amit otthon már nem kapott meg. '98 nyarán, miután elvégezte a nyolc általánost elszökött a nála öt évvel idősebb Kövecses Sándorral a Balatonra, egy alkalmi találkozóra. Közel negyven 20 év körüli fiatalember és nő jött össze Balatonszemesen. Emma volt köztük a legfiatalabb a maga 15 évével. Sándor csak azért vitte magával, mert szeretett mindennel felvágni. Már az első héten csúnyán összevesztek, mikor a férfi elvitte motorozni az egyik helybéli csajt. Szó szót követett, Sándor ócska kurvának nevezte a lányt, ezért Emma bosszúból lefeküdt egy ismeretlen fickóval. Ekkor jött rá, hogy ha már úgyis kurvának tartják, akkor akár pénzt is kereshetne azzal, amit a legjobban szeret. Sándornak kiadta az útját, aki bosszúval fenyegetett. Emma ezért kiszemelte magának az egyik legnagyobb, legmorcosabb képű fickót, akiről azt hitte majd mindentől megvédheti. Az akkor húsz éves, hosszú szőke hajú, csupa izom fiatalembert a társai csak Cinegének hívták. 
Egyszerű parasztgyerekként nőtt fel, kétkezi munkából élő családban, alig pár száz méterre az akkor már felbomlóban lévő Jugoszláviától. Egy nap felült az apja 250-es MZ-jére és elmotorozott északra, hogy végre láthassa a magyar tengert, amiről oly sokat hallott. Annyira jól érezte ott magát, hogy ezután minden évben megismételte, míg nem találkozott Emmával. Többé nem ment haza. Rájött, hogy ha van valaki, aki szeret a testével pénzt keresni és annak védelemre is szüksége van, akkor miért ne csinálhatná "hivatásszerűen"? Két éven keresztül minden komolyabb probléma nélkül ment minden. Megismerkedett a Balaton környéki éjszakai élet vezető egyéniségeivel, valamint további két lány csatlakozott a pároshoz és minden kuncsaft elégedett volt a szolgáltatásaikkal. A kétezres év nyarán megrendezett találkozón egy Kerekes "Picúr" Csaba nevű, az akkor még csak 18 éves fickó elég durván elbánt Emmával. Cinege felkereste a sátránál, hogy számon kérje a fickót, de ekkor szembesült a ténnyel, hogy van nála magasabb és erősebb ember is, ezért egy kiadós verekedés helyett társulást ajánlott az óriásnak. Az évek során bővítették a szolgáltatásaikat, a "munkavállalóik" létszámát és beköltöztek a település déli részén egy nagyobb házba, ami elég távol esett a kíváncsiskodó szemektől, de megbízható bázisként tudott üzemelni. 
Egy idő után kezdett felbomlani az éjszakai élet "betyárbecsületen" épült egysége. A kisebb, feltörekvő maffiózók felnyomták az öregeket, a hatóságok pedig kapva kaptak az alkalmon és akit csak lehetett bezsákoltak. Cinege és üzleti vállalkozása időközben egy motoros bandává avanzsált, de mivel mindenki tudta miből élnek, így elkerülhetetlenné vált a letartóztatásuk. Emma ekkor egy másik társasághoz költözött, Keszthelyre. Nem önszántából ugyan, de mennie kellett. Mikor Cinegéék három évvel később szabadultak az addig felépített "birodalomból" mindössze az a néhány srác és lány maradt, akiket nem sitteltek le. A 'szemesi birodalom újra épülni kezdett és komoly nézeteltérések kerekedtek a keszthelyi, kanizsai és letenyei körökkel. Egy idő múltával annyira eldurvultak a dolgok, hogy egyedül nem győzték az állandó harcot, ezért segítségül hívtak egy ütőképes komáromi motorosbandát, akik társulás fejében támogatást ígértek. A riválisokat legyőzték, vagy kiegyeztek velük, Cinege és társai pedig beolvadtak egy nagyobb klubba. 
Emma visszatért, de már ő sem volt a régi. Testét, arcát hegek borították és az állandó, kimerítő testi kapcsolatok és az éjszakai élet rendesen meggyötörték, mind testileg, mind lelkileg. Cinege felajánlotta neki, hogy amíg ő arra kényszerül, hogy Letenyére tegye át székhelyét, addig a 'szemesi házat vezesse Emma és legyen ő ott a "Madame".
Eltelt újabb néhány év és közben a "Hátsó utca" motorosainál folyamatos változás állt be. Egy nap a 'szemesi háznál megjelent a komáromi klub alelnöke, G és társai, akik azzal a céllal tértek oda, hogy egy új chaptert építsenek fel. Fél év alatt tizennégy férfi és egy fiatal lány költözött be. A lány G barátnője és az anyaklub fegyvernökének (közismert nevén Majom) lánya volt egy személyben. Több alkalommal megkörnyékezték tagok és kuncsaftok is, de ő sorra elhajtotta őket. G azonban idő közben kiábrándulhatott a fiatal leányzóból, ugyanis a sokkal visszafogottabb madame társaságát kezdte keresni. Emmának imponált a helyzet, hiszen Cinege óta senki nem közeledett hozzá így. Jól esett neki a kedves szó, a támogatás és hogy meghallgatják a búját, bánatát. G egy darabig elhárította a hálát, de egy zűrös, veszekedésekkel teljes nap után beadta a derekát és "bosszúból" meghágta a nála pár évvel idősebb és sok tapasztalattal rendelkező madame-ot. Az anyaklub fegyvernökének lánya egy teljes hónapig nem tudott az esetről és a titokban zajló aktusokról, de aztán egy klubest hajnalán Emma minden elővigyázatosság nélkül a titokszobában a magában elmélkedő G ölébe ült. Az aktus pont a tetőfokára hágott volna, mikor a fiatal szépség rájuk nyitott. Kitört a botrány, Emma haja tincsekben a sértett leányzó markában maradt és a helyi elnök szeme alá egy monokli került. Természetesen a hölgyemény bosszút esküdve azonnal elviharzott, összepakolta legszükségesebb holmijait, felült a Sportsterére és a mindentől óvó apjához sietett. Ami ezután történt, az már egy külön történet. 

Hihetetlen hitetlen

Rendeztem a papírjaimat és egy Trakciós boríték hátulján a kézírásommal az alábbi mondat szerepelt:

"Tegyük fel, hogy létezik az az isten, amivel őket etetik..."

Nem mondom, hogy azóta másként gondolkodom...

Napi sikerélmény

Végre hozzájutottam a könyvhöz, amit még Keszi Csabi barátom ajánlott, mikor megszereztem Havas Henrik: Az első számú közellenség című könyvét. Így legalább már nem csak otthon van olvasnivalóm (Stephen King: Az), hanem szolgálatban, vagy az oda, illetve visszaúton is. Már jó a napom!

Szolgálati anekdoták - 141. rész

Értem én, hogy sürgősen ki kell adni a járművet, de azért egy olyan matricát, aminek méretei ennyire ki vannak számítva és elméletileg a felragasztását el se lehetne kúrni, azt hogy a fenébe nem sikerül pontosan a visszajelzők alá beilleszteni? Az ilyennek nem volt gyerekkorában (vagy a gyerekének) matricás könyve, az biztos!

Szolgálati anekdoták - 140. rész

Kaland a vadasparkban!

Nem panaszkodhatom. Az elmúlt 13 év alatt mindössze háromszor akadtam el a Bakonyban. 

- Először még gyakornokként. Vagyis az nem számít. Azt tettem, amit a vezér úr mondott és mégis megfeneklettünk. 

- Másodszor tavaly nyáron, mikor megfőztem a motort (ha minden igaz pont a képen láthatót). Mivel kifelé nem lehetett szellőztetni és a külső hőmérséklet meg 40 fok körül kóricált így nem volt nehéz.

- Harmadszor pedig ma. Nagyon elakadásnak nem mondanám, inkább csak megkönnyítettük a feljutásunkat azzal, hogy megálltam (mentünk nagyjából lépésben) és utána töltöttük a homokoló tartályt, mert az a 25 kiló, amit még a fűtőházban öntöttem bele azt olyan szélsebesen fújta ki az egyetlen működőképes berendezésem, hogy a vonat végét nem is lehetett látni annak üzeme közben.

Lépjünk kicsit vissza az időben.

Feljelentkezéskor megkaptam az instrukciót, hogy szinkronüzemben Győr - Zirc - Bakonyszentlászló - Zirc - Győr. Itt jegyezném meg azt a tényt, hogy induláskor nem ellenőriztem a gázolajszintet. Ezen a téren azóta vagyok valamivel hanyagabb, amióta nem kell az üzemnaplóba jegyezni és felettünk döntik el a szerelvényfordulót átlagfogyasztás alapján. Úgy gondolom, hogy aki kitalálja a fordáját egy ilyen szerelvénynek, az tisztában kell legyen a fogyasztással és aszerint írja ki a szerelést is!

Szóval abroncsvizsgálat közben ellenőriztem a homokolóberendezést - falevél hullás idején bakonyi szolgálatban ez elengedhetetlen! Észrevettem, hogy kettőben kicsit kevesebb van, így még indulás előtt kiegészítettem a hiányzó készletet (hétvégén Győrben nincs műhely és egyre gyakrabban bakter se!) és vételeztem sebtiben még egy zsák homokot. Gyanítottam, hogy az a két homokoló fog csak működni, amelyikben a nagyobb hiány jelentkezett, de mivel motoronként egy működött, így nem aggódtam. 

Elindulásunkkor az idő ködös, nyirkos volt. Indításkor úgy éreztem, hogy a hátsó motor (a 350-es) kicsit "lemarad" ezért az első "sikít". A következő ráindításokkor már óvatosabban nyitottam rá. A Veszprémből késve érkező személy miatt Pannonhalmán kaptunk pár percet, majd 'Szentlászlótól felfelé egyre súlyosbodott a helyzetünk. A motor-mellék-mellék-motor kombó csak a lankásabb helyeken érte el a 40-et, Vinnye után (ahol még meredekebb) már csak a 30-at. Porva-Csesznekről már meglehetősen sikítósan indultunk és két-három kanyar után feltűnt, hogy valami nincs rendben. A gyanúm nem volt alaptalan: kifogyott a homok. Egész addig a berendezés porfelhőt varázsolt mögénk a nyirkos tájba és bár tapadásunk volt, a (szakaszos üzem ellenére bekövetkezett) mértéktelen pazarlásnak köszönhetően egy kilométerrel később már csak vánszorogtunk. (Azt ne is mondjam, hogy az MFB folyamatosan küldözgette a sebességtúllépésre figyelmeztető üzeneteit). Úgy döntöttem megállunk. Bélámmal leszálltunk, közös erővel megtöltöttük az első motor homokolóját (a hátsót felesleges lett volna, mert abba az irányba nem homokolt), lerugdaltuk a faleveleket a hűtőrácsról és vánszorogtunk tovább. Így keletkezett húsz perc késésünk.

Fent Zircen valami eszetlen perverz okból kifolyólag lekérdeztem a gázolajszintre. Azt kaptam vissza, hogy 131 liter! Ellenőriztem: tényleg annyi volt. Felhívtam a felvigyázómat és közöltem vele a tényeket, jót nevettünk és végül az üzemirányítás úgy döntött, hogy 13:20-kor szóló Bz-vel fogom a 'szelászlói kocogást abszolválni. 

Hogy végül teljes legyen boldogságunk elkezdett esni az eső...

Szolgálati anekdoták - 139. rész

Új, korszerű járművekkel bővíti állományát a Cég

Új szelek

A vadászidény kezdete

Két nappal G és nomádjai felbukkanása után megjelent az első partiumi chapterünk, Szatmárnémeti elnöke és két tagja Hombár és egy szolnoki prospect társaságában. Lafaty Bandival és Csongorral épp az Egyeskét bütyköltük a műhelyben, a tetováló szalonból pedig Bobby és Csoki gépei zümmögése szűrődött át a bár felől érkező rock klasszikusok közötti szünetben. Szabadulásunk után beindult az élet az új klubháznál - amit a közelebbi szomszédok rendre szóvá is tettek.

A V2-es motorok ütemes rotyogására Majom és Picúr elhagyta a bárpultot és az udvarra siettek, mi pedig befejeztük a szerelést, felkaptuk mellényeinket és elhagytuk a műhelyt, hogy az érkező delegációt üdvözölhessük. 

- Mi ez az új mez? - érdeklődött Nicu, a szatmári prospect klubunk új elnöke, mikor meglátta a kamuflázs mellényünket. Az elődjét még a télen elütötte egy busz, mikor át akart kelni az úton. Hogy szándékos, vagy a véletlen műve volt-e, az sosem derült ki. Minden esetre Nicu idegesítő vihogása azóta megszűnt. 

Amíg mi négyen az egyik hazai BV intézmény létszámát növeltük és az államkasszát csapoltuk a benti létünkkel (jó reggelt!), addig a Szatmárnémetiben székelő Rebels of Partium MC-t hangaround státuszból prospect státuszba emelték. Ez annyit jelentett, hogy a régi colorjukat már el kellett távolítaniuk, a helyére pedig a mi színeinkben kellett felvarrókat helyezni. A különbség a mi mellényeink és az övék között mindössze annyi, hogy náluk a klub logója alatt, a Bottom rockeren még Prospect felirat olvasható.

- A régit lefoglalta a rendőrség. - minden alkalommal ezt válaszolta valaki, ha szóba került. Ezúttal Szigorú felelt a kérdésre a leggyorsabban. 

- És az új pólótok? - tárta szét Majom mellényét Hombár, hogy jól láthassa a feliratot: - Hunter Crew? Mi ez?

- Gyertek be a szobába és elmagyarázunk mindent. - feleltem és megindultam a bár felé, hogy mutassam az utat. A jelölteket Csongor a kijárat és a motorok felügyeletére utasította. 

Mindegy, hogy melyik chapter jelöltje vagy, bármely tag adhat neked olyan utasítást, amit azonnal végre kell hajtani. 

- Különben mi járatban vagytok? - kérdezte Lafaty Bandi Nicu vállára téve a kezét.

- Elvileg a szabadulási bulitokra jöttünk, amire egy hónapja kaptunk meghívót, de tegnap felhívott minket G, hogy előbb jöttetek ki. - kezdte mondandóját már a titokszobában Hombár. Nem lepett meg, amit hallottunk.

- Ettől függetlenül eljöttünk, hogy megnézzünk benneteket. - tette hozzá Nicu. 

- Ez igazán kedves tőletek. Remélem itt maradtok. - néztem körbe a vendégeinken, akik mind helyeslően válaszoltak. - A régi klubház feletti lakásokban biztosítunk szállást. Kaptok egy-egy ágyat, a hűtőket pedig feltöltetjük valami kis kajával, meg innivalóval. - jeleztem Csongornak, hogy menjen ki és szóljon valamelyik helyi jelöltnek, hogy intézze el ezeket a feladatokat.

- Meséljétek már el, hogy mi ez az új color, meg ez a "Hunter Crew"? - könyökölt az asztalra Hombár. Úgy éreztem ezt a kérdést még párszor meg kell válaszolnunk, de nem bántam. Örültem, hogy valami új történik. Valami izgalmas.

- Kaptunk egy fejvadász ajánlatot. Közvetlenül a helyi rendőrség ajánlásával  és támogatásával fogunk kőrözött bűnözőket rács mögé juttatni. - adtam egy címszavas választ Hombár kérdésére.

- Nem veszélyes ez egy kicsit? Egy részük üzleti kapcsolatban áll velünk. 

- Ezzel tisztában vagyunk, de velük szemben nem teszünk lépéseket, sőt inkább az ő ellenlábasaikat juttatjuk rendőrkézre. 

- Kicsit vamzerkedés szagú a dolog. 

- Annak hat, de nincs más választásunk. Kell néhány jó pontot szereznünk a törvény képviselői előtt, hogy legközelebb se kasztlizzanak be minket  évekre, évtizedekre.

- Milyen szinten képzelitek ezt el?

- Minden tag maga dönti el, hogy csinálja-e, vagy se. Viszont a "vadászoknak" kötelező minden információt átadni, amit kérnek. 

- Lesz külön megjelölése ennek a vadász csoportnak. 

- Amit láttok, annyi. - mutattam Majom szerelésére, aki erre szélesre tárta a colorját. - Mindössze a kamuflázs mellény és a "hunter crew" feliratos póló. Külön a colorra felvarrni patch-ként túlzásnak éreztük, mikor beszéltünk róla. Ha egyet ért vele minden elnök, akkor a szabálykönyvbe is felvesszük. Viszont annyi lenne a kérésem, hogy minden chapter más-más mintájút használjon. 

- Szóval ti négyen már biztosan vadászni fogtok? 

- Így van. A roadrunner csoport vezetését emiatt át is adtam G-nek és a nomád chapternek. 

- Miért nekik? 

- Most indulnak, kell a biztos anyagi háttér.

- Meg nem árt, ha nem kezdenek el zúgolódni, hogy semmi támogatást nem kapnak meg az anyaklubtól -  tette hozzá Szigorú.

- És nálunk úgysem maradt roadrunner. - tette hozzá Lafaty Bandi, az egykori csoportvezető. Ekkor vizsgálták meg jobban a mellényét és nyugtázták, hogy már tényleg nincs köze hozzá.

- Szóval ha csatlakoznánk ehhez a fejvadász izéhez... akkor kell egy ilyen mellény és kész?

- Fel kell vennetek a kapcsolatot a helyi rendőri szervvel. Mi előtte szólunk Horációnak, aki majd beprotezsál. Utána megkaptok minden szükséges infót a kőrözött személyekről. Sajnos Szatmárnak a maga módján kell intéznie a dolgot, mert a nyomozónk keze már addig nem ér el. - egészítettem ki Hombár felvetését.

- Van valami kvóta, vagy elvárás?

- Egyértelműen élve kell átadni a személyeket. Kvóta és munkamódszer nincs meghatározva és időhatár se, de azt nem árt tudnotok, hogy nem vagytok magánnyomozók. Érdemesebb azokra a kőrözött személyekre rámozdulni, akiknél már hasznos infó adása mellett is van valami kifizetés. 

- És mikor kezditek... 

Ebben a pillanatban lépett be az ajtón Bajusz és szakította félbe Hombár mondandóját. Köszönés nélkül a kezében egy pendrive-ot lobogtatva, hóna alatt egy laptoppal a helyére ült. A két elektronikai eszközt egymáshoz csatlakoztatta, és a szolnoki elnök felé fordította:

- Most kezdjük. Megkaptuk Horációtól annak a pár száz kőrözött személynek az aktáját, akiket itthon köröznek. Ez jelenleg... 15 ezer fő?! - hőkölt kicsit vissza a titkárunk.

- És mindegyikért fizetnek?

- Öhm... - görgetett az aktákban egyet Bajusz - nem. Nem mindegyikért. Szóval kikeressük, amik pénzesek, meg mondjuk helyben vannak és intézzük.

Kinyílt a szoba ajtaja és Csongor lépett be rajta. Beljebb lépett és félreállt az útból. Egy 190 centi magas, hosszú szőke hajú, jéghideg tekintetű motoros érkezett a szobába: Cinege. Bőrkabátjára húzott farmer colort hordott, amiről a szokásos felvarrókon kívül egy messziről világító side rocker gúnyosan nézett rám: Nomads. Alatta nem sokkal egy "In memoriam FRANKIE" patch jelezte, hogy még van mit pótolnunk az új mellényeinken. Felkeltem a helyemről és üdvözöltem, ő dörmögő hangján válaszolt:

- Jó titeket újra kint látni, testvérem. Miről maradtunk le? - mosolygott vissza gyermeki csillogással a szemében.

- Épp az új terveinkbe kezdtem beavatni a jelenlévőket.

- Remek. Kíváncsian várom.

Egy másik letenyei srác lépett be a szobába mielőtt Csongor bezárhatta volna az ajtót. Egy velem azonos magasságú, kigyúrt fickó. Mélyen ülő szemeivel gyorsan körülnézett és mikor észrevett felém indult. Acélbetétes bakancsa nagyot koppant minden lépésnél, kopasz fején a helyiség lámpáinak fénye megcsillant.

- Ő itt Dan. - mutatott be bennünket egymásnak Cinege.

- Elnök úr?!

Szalkai "Dan" Dániel azoknak a srácoknak a tagja, akiket még Frankie avatott jelöltté, de már Cinege taggá. A huszonöt éves fiatalember négy évet töltött a seregben és békefenntartóként megjárta a Közel-keletet. Az utolsó egy évét a határon töltötte, ekkor ismerkedett össze a letenyei chapter-ünk több tagjával. Több nyelven beszélt folyékonyan, de mivel a honvédségben nem látta már a perspektívát, így leszerelt, vett egy motort és első útja hozzánk vezetett. 

Mikor mindenki helyet foglalt gyorsan vázoltam a két frissen érkezett letenyei tagunknak, hogy miről volt szó addig. Dan folyamatosan a gondosan nyírt, vékony körszakállát simogatta és szemében némi lelkesedést véltem felfedezni. Az ülés után odajött hozzám és megkérdezte, hogy szívesen csatlakozna a vadász csoporthoz. Ezek szerint jól láttam, hogy érdekli a dolog. Bajusszal keríttettem neki egy H-C pólót és közöltem, hogyha nála nagyobb tisztségű tag nem csatlakozik a csoporthoz, akkor a saját chapterében ő vezetheti az evvel járó feladatokat. 

Még a titokszobában megvitattunk pár klubot érintő kérdést, többek között a jelöltek próbaidejét. Igazat adtak abban, hogy sokan túl hirtelen jutottak teljes tagsághoz. Felállítottunk egy új rendszert, miszerint minden jelöltet be kell mutatni a teljes tagságnak mielőtt felavatják. Ezt egymás látogatásával tudjuk megvalósítani. Valamint rendeztük a maximális jelöltek számát háromban - ez viszont már nem befolyásolta az addig felvetteket. A szatmárnémeti prospect klubunk státuszát már másként láttuk, hiszen őket mindenki ismeri az előző évi nagygyűlés óta, rendszeresen jelen voltak minden hivatalos rendezvényen és azokon kívül. Hombár szerint a következő "Anniversary run" alkalmával teljes jogú chapter-ré válhatnának. Cinege és én is jó ötletnek tartottuk ezt. 

Kisebb megbeszélések még zajlottak a délután és az este folyamán, de azokat előbb-utóbb mind a sörök fogyasztásába és nők ecsetelésébe torkolltak. Éjfél felé egy Yamaha R1-es dohogására lettünk figyelmesek. Az udvaron felállított grill mellett ácsorogtunk, Bajusz a húsokat forgatta, Majom és Csongor a lányokat, mindenki más jóízűen beszélgetett. Ahogy a motor begurult mellénk egyből felismertük: Turul volt az. Leállította a gépét, leszállt róla, levette a bukóját és kesztyűjét, amiket a tankra helyezett, majd köszönt.

- Hát te? - kérdezte széttárt karokkal Lafaty Bandi, és üdvözlésként meglapogatta egykori beosztottja vállát.

- Hazalátogattam. - felelte röviden. Az ő colorján is friss felvarrók világítottak.

- Igyál valamit! - invitálta Hombár felé nyújtva egy sört, amit a mellette elhelyezett, jéggel töltött hordóból húzott elő. Hogy végül is a hordót helyezték-e mellé, vagy ő helyezkedett úgy, hogy könnyen hozzáférjen, az nem feltétlenül egyértelmű.

- Kösz, de még vezetnem kell hazáig. - ez alatt azt értette, hogy 'Szemesig. - Különben is csak veled szeretnék beszélni pár szót, ha lehet. - fordult felém. Mindenki elhallgatott és minket bámult.

- Persze, gyere, menjünk. - mutattam a műhely felé. 

Odabenn leültem az egyik körszékre, egy másikat az újdonsült RR. Captain-nek kínáltam fel. Ezek az alacsony, gurulós ülőalkalmatosságok arra voltak hivatottak, hogy a szerelőknek ne kelljen hajolgatniuk szerelés közben.

- Már ne haragudj, de ennyire semmibe veszed a nomádokat, hogy a titokszobába se hívsz be? - kezdte a mondandóját. Kicsit támadásnak hangzott, de inkább elhessegettem annak a lehetőségét, hogy a szurkálódásra agresszíven reagáljak, ezért rágyújtottam egy szivarra. 

- Semmi bajom veletek, de a titokszobába Nicuék épp gruppenben tolnak pár csajt... vagy egymást és nem szeretném azt látni. De ha már szóba hoztad, akkor tisztáznék pár dolgot! Egy: nem én hagytam cserben az anyaklubot, hanem ti. Kettő: mint látom megkaptad Lafaty Bandi rangját és az üzlet vezetését, amivel elég jól kereshettek, ha nem basszátok el. És négy: senki nem mondta nektek, hogy utálnának benneteket, de ha nehéz felfogni, akkor elmagyarázom, hogy bár mindenki támogatta a nomád chapter megalakulását, mégis szakadárként tekintünk rátok. Semmi nem indokolta, hogy G létrehozza, mert szükség nem volt rá, az egyetlen feladatot, amivel pénzt kerestek innen is el lehetett volna végezni. - beleittam a sörömbe - Van még kérdés ezzel kapcsolatban?

- Nézd. Nekem G azt mesélte, hogy két napja, mikor itt jártak úgy bántatok velük, mintha nem a klubhoz tartoznának. - védekezett Turul.

- Mit mondott? - vontam fel a szemöldököm a csodálkozástól.

- Azt, hogy körbeálltátok őket és passzív agresszív módon kitessékeltétek őket a klubházból.

- Elkezdtek pusmogni, miután kijöttünk a titokból. Megkérdeztem, hogy indulnak-e? Aztán kikísértük őket.
- Egy történet, két szemszögből. - lógatta a fejét Turul. Talán már azt is megbánta, hogy nomád lett. Kis szünet alatt beleszívtam a szivaromba.
- Amúgy mi a helyzet nálatok? Hogy alakulnak a dolgok?
- Jól, jól. Elsősorban azért jöttem, hogy az áldásodat kérjem egy új üzlet indítására.
- Ezt miért nem G kéri?
- Egy darabig nem fog idejönni és megkért, hogy ha már úgy is erre jövök, ugorjak be és kérdezzem meg.
- Na látod, az ilyen húzásai sokkal jobban bomlasztják az egységet, mint az, hogy ki mit gondol rólatok. - kortyoltam egyet a sörömből, hogy elnyomjam a haragom. - Milyen üzletről lenne szó?
- A klubházban kialakítottunk egy nyilvános kocsmát. Olyat, mint ami itt is volt mielőtt... És hát kerestünk pultosnak lányokat. Néhányan nagyon belevalók és a bevállalósabbik fajtához tartoznak. Kitaláltuk, hogy biztosítunk számukra egy-egy estét, amikor táncolhatnak és elvonulhatnak egy-egy menetre faszikkal. Persze közben keresnének pár forintot, amiből rendesen lejattolnának.
- Eddig értem. Semmi akadálya a dolognak, csak arra figyeljetek, hogy minden lány megbízható legyen. Ne legyenek sittes, meg BM-es ismerőseik, rokonaik, mert akkor nagyon hamar kiborulhat a bili és ti mentek a sittre futtatásért.
- De nálunk csak táncosként szerepelnének.
- Ez a bíróságon édeskevés. Hivatalos szerződésük legyen, ahol tételesen le legyen írva, hogy mire alkalmazzátok őket. Akkor nem baszhatnak meg érte, ha csak pultosként, felszolgálóként, vagy táncosként szerződtetitek őket. A kúrásért meg úgy jattolhatnának a legtisztábban, ha ti adtok nekik albérletet és akkor a kecske is jól lakik, meg a káposzta is.
- Oké, továbbítom a vezetőségnek.
- Amúgy csodálom, hogy G ebbe belement.
- Ne is mond. Eleinte totál ki volt akadva. Csak később a Róka megsúgta neki, hogy odahaza, Keszthelyen ők is lányok futtatásából éltek és mekkora biznisz, milyen nagy lóvékat szakítottak és nem kell tartani a bukástól se, mert már ismerik a rendszert. Tudják mit hogyan kell okoskodni, hogy jól fusson a szekér.
- Gondolom ez a Róka a feloszlott keszthelyi klubnak a tagja volt. - tettem a hülyét. Cinege mindent elmesélt, Bajusz pedig lenyomozta a G által nálunk hagyott lista alapján. A keszthelyi klub elnökéről még Szigorú is tudott pár infóval szolgálni.
- Az alelnöke. 
- Ki volt az elnök?
- Valami József. Mindenki csak Dodinak hívta. Most a Hűvösben csücsül.
- 'Kőhidán? Akkor jó sok lehetett a rovásán.
- Valójában mindenki kapott pár hónapot, de a legnagyobbat ez a Dodi kaszálta: tizennyolc évet. Mikor a többiek kiszabadultak egyből összeverődtek és a folytatást ecsetelgették. A colorjukat ugyanúgy elkobozták, ahogy a tiéteket, csak náluk az egész klubot betiltotta a bíróság, így kénytelenek voltak más megoldást keresni.
- Látod nekem G ezt se részletezte ennyire, mint most te. - böktem Turul felé a szivarommal. Talán egyre csalódottabban gondolt már új elnökére. - Mi alapján osztottátok szét a keszthelyieket? - a kérdést már feltettem Cinegének is, de kíváncsi voltam rá, hogy az új RR. Captain milyen verziót ad elő.
- Úgy tudom, hogy Cinege vitte azokat, akiket ismert, Róka kivételével.
A letenyei elnök úgy fogalmazott, hogy akikben jobban megbízott. Ismerte már régről a keszthelyieket és ki nem állhatta Dodit és egyes társait, többek között a sunyi Rókát. Attól függetlenül, hogy csak alelnök volt, több disznóságot csinált, mint a klub vezető, de mivel a felelős mindig a szervezet első embere, így egyértelmű volt, hogy kit zárnak be hosszabb időre. Ráadásul az alelnök és a Sgt. at Arms is ellene vallott a bíróságon. Ennyit a nagy összetartó kultuszról.
- Volt bármi szortírozás, vagy mindenki kapásból megkapta a jelöltséget?
- Nem válogattunk. G úgy gondolta, hogy majd a jelöltség alatt lemorzsolódik, aki nem alkalmas. 
- Azt viszont elfelejtette a fiú, hogy ezek már valahol klubtagok voltak. Együtt motoroztak. Ismerik egymást. Megvédik egymást, ha kell. Szerinted nem fognak a nyakatokra nőni? 
Nem felelt, csak merengőn a plafont bámulta. A neon lámpa körül két légy kőrözött. 
- Jobban szemmel kell tartanotok őket. Minél többször külön választani egymástól, hogy ne tudjanak pusmogni. Ha kell vegyétek el a telefonjaikat. 
- Megtehetjük? 
- Klubszinten nem rendelhetjük el, ahhoz elnöki tanács kell. A belső szabályzatban viszont szigoríthatjátok a feltételeket. Az üléseken a jelöltek úgysem lehetnek ott, ti meg olyan döntéseket hozhattok, amire szükség van.
- Más egyéb?
- Vigyétek el őket túrákra, más chapter-ekhez, klubokhoz. Kérjétek ki mások véleményét az újakról. Mindent jobban kell csinálnotok, mint ők valaha. Mondjuk motorozzatok gyorsan és ha nem tartják a tempót még mindig mondhatjátok, hogy ez ide kevés. 
- Gyorsabban motorozni nem lesz nehéz. Közülük mindenki cirkálóval jár. Az R1-esemmel nem veszik fel a versenyt. - széles vigyor terült el az arcán. 
- Akkor mindent megbeszéltünk?
- Még Bandival egyeztetnék pár dolgot.
- Rendben. Beküldjem? - keltem fel a székemről.
- Majd megkeresem. 
Néhány órával és sörrel később egy járőrautó fordult az udvarra. Sem megkülönböztető jelzés, se sietség. Az autó megállt. Az anyósülésről Horáció szállt ki. Elé siettem:
- Hát te?
- Egy bejelentést jöttünk ellenőrizni.
- Akkor eltévedtetek. Nem hiányzik semmink.
- Lakossági bejelentés érkezett, hogy túl hangosak vagytok.
- Azt is megmondod, hogy ki tette a bejelentést?
- Ezt nem áll módomban közölni.
- Hát persze...
- Az utóbbi időben megszaporodtak az efféle bejelentések.
- Úgy érted, amióta kijöttünk?
- Úgy... Hogy haladtok a kapott anyaggal?
- Pár órája kaptuk kézhez. Mit vársz tőlünk? Ami nektek hónapokig nem vezet eredményre, az majd nekünk fél nap alatt menni fog? 
- Ne húzzátok az időt, azt javaslom. 
- Megkönnyítené a dolgot, ha esetleg lenne egy konkrét személy, akit kerestek. 
Erre Horáció az autóhoz lépett és a műszerfalról egy aktát emelt el. Felnyitottam, belelapoztam.
- Van köztük ismerős arc?
- Majd holnap józanul, és természetes fénynél jobban megnézem. - hazudtam szemrebbenés nélkül. Az aktában szereplő tíz körözött bűnöző közül nyolcat felismertem, azok közül három rendszeres látogatója volt a letenyei klubháznak. Cinege még üzletfélként mutatta be őket a Vikings MC jelölt időszakában. 
- Jelentkezz, amint van valami! Ketyeg az idő... elnök úr! - hangja fenyegetően hatott. Sarkon fordult, beszállt a kocsiba és kitolattak az udvarról. A szolnoki Prospect-et utasítottam, hogy zárja be a kaput és gondja legyen rá, hogy senki ne jöjjön be rajta reggelig! Megfenyegettem, hogyha el mer aludni az őrségben, vagy bárkit átenged, akin nincs color, akkor soha nem lesz a klub tagja. Ezután szóltam Dan-nek és Majomnak, hogy sürgősen gyűljünk össze a titokszobában.
- Mi a gond, főnök? - zárta be a szoba ajtaját maga mögött Majom, miután mindenki jelen volt.
- Ezt az aktát kaptam most Horációtól. - dobtam az asztal közepére a köteget. A három ismerős körözését előtte kivettem, azokat Dan elé csúsztattam. - Gondolom ismerős arcok.
- Az arcuk igen, de nem így ismerem őket. Golyó, Koksz és Raj a becenevük. Rendszeresen bejárnak hozzánk a klubba. Vagyis Raj nem, mert őt a múlthéten eltették láb alól. Legalábbis a Golyó ezzel dicsekedett. 
- Dicsekedett? 
- Az útjukban volt. 
- Mivel foglalkoznak? - érdeklődött Szigorú.
- Amivel pénzt lehet keresni. Mindegy nekik, hogy krumpli a vasárnapi piacon, vagy kokain. Mondhatjuk, hogy a déli végen ők jelenleg az alvilág királyai. Biztos lehetsz benne, hogy amihez közük van, azt vagy erővel, vagy zsarolással vették el valakitől. 
- Hogy kerültek körözési listára? - adta az értetlent Picúr.
- 95-tel mentek a 30-as körzetben. 
- Azért csak bírságot szoktak kiszabni. - értetlenkedett Majom.
- Igen, csak hogy a rendőrök elől menekültek. Az alig feltűnő Bömös csomagtartója roskadt a marihuánától. A zsandárok ellenőrizni akarták az elakadásjelző háromszöget, meg a többi szart. Ezt nem engedhették így kereket oldottak. 
- Hogy úszták meg, hogy ne kapják el őket?
- Mire a járőr észbe kapott, már árkon bokron túl jártak. Van egy biztos búvóhelyük, egy régi raktáruk. Ott dekkolnak másfél hónapja. Időről időre átugranak hozzánk, ha otthon vagyunk, meg mi viszünk nekik kaját, meg ezt-azt. 
- Bakker. Az gáz. - csúszott ki a számon. 
- Mi legyen velük? - érdeklődött Cinege. 
- Látogassátok meg őket. Meséljétek el nekik, hogy mibe kezdtünk. Aztán ajánljátok fel, hogy az ellenlábasaikat felnyomjátok, ha kellően megfizetik.
- Veszélyes játék lesz. - jegyezte meg a letenyei elnök.
- Egy próbát megér. Azért tudassátok velük finoman, hogyha rosszra fordulnak a dolgok, ha a klub tagjainak, vagy hozzátartozóinak bántódása esik, akkor ők is mennek a lecsóba.
Egyetértően bólintottak a letenyei srácok.
- Őt ismerem. - emelt fel egy körözést Szigorú. - Egykor klubtársam volt. Viszont itt nem esik róla szó, hogy még tag lenne. Nem lennék meglepve, ha kibaszták volna.
- Őt se adjuk fel?
- Ahhoz engedélyt kellene kérnünk. Meg pár infót. Itt azt írják, hogy tartózkodási helye ismeretlen. Már két éve.
- Lehet a pajtásai rejtegetik. - vetette oda Majom.
- Kizárt. Attól, hogy valakit köröznek, még simán mutatnák magukat. Szerintem inkább külföldön lesz. 
- Akkor őt hanyagoljuk. Ha kérdezi, majd azt mondom Horációnak, hogy külföldön van.
- Azért futok pár kört. Érdekel mi lett a sráccal. 
- Többiek?
- Senki más nem ismerős. - tették elém az akta tartalmát a társaim.
- Ők itt öten helyiek. - emeltem ki a kötegből a körözéseket. - Még a klub indulásakor okoztak némi fejfájást nekünk és főként Billy Crow-nak. Elég rosszul viselték, hogy rövid idő alatt és az ő anyagi támogatásuk nélkül kezdtünk üzletbe a városban. - tartottam némi történelem órát a szobában ülőknek.
- Gondolom az is szúrta a szemüket, hogy az illegális bizniszekből nem jattoltatok le. - dörmögte Picúr. Azoknak a bizonyos üzleteknek ő és Cinege aktív résztvevői voltak. 
- Jól gondolod. 
- A strázsamester majd firtatni fogja, hogy ezekről az arcokról mit tudsz.
- Hogy te milyen szavakat ismersz? - fordult Picúr felé gúnyosan Majom. 
- Bekaphatod! - bokszolt bele barátilag a testőröm vállába az óriás, amitől az apró szőrös emberke majdnem lefordult a székéről. A többiek ezalatt jót nevettek.



Majom lánya

A rögtönzött megbeszélés után mindenki oda ment, ahova akart. A vendégeink többsége a számukra felkínált szállásokat foglalták el. Majom hazáig kísért: mivel az ő lakását Cinege és Dan lakta be. Valójában a szabadulásunk óta nem nagyon járt a lakásában, a legtöbbször vagy nálam húzta meg magát a kanapén, vagy a klubházban valamely kiégett lotyó karjai közt a biliárdasztalon. 
Tizenegykor matatásra ébredtem. Csongor ért haza, és a konyhában pakolta el azokat a cuccokat, amiket vásárolt - ugyanúgy, mint a hétköznapi emberek. Egy ujjatlan pólóban és rövidgatyában kicsoszogtam hozzá. Automatikusan elindította a kávéfőzőt és lejelentett: 
- Intéztem az őrségváltást. Vili a bejáratnál, Füttyös pedig a klubban. Bobby-ék kinyitottak, Bandi pedig az "Egyeskét" ápolgatja. Azt mondta, ha üzemképes lesz gurul vele.
- Köszönöm. Pihenj le, ha nincs más dolgod. 
Mosolygott a szakálla alatt, majd a szobájába ment. Miután lefőtt a kávé töltöttem egy bögrébe magamnak, és kimentem a teraszra. 
- Van még? - reszelős, álmos hangon szólalt meg egy kanapén felejtett pokróc Majom hangján. 
- Tölts magadnak. - vetettem vissza a vállam felett és kiléptem a teraszra. 
Szerencsére jó idő fogadott - és a kutyám. Megvakargattam a füle tövét, leültem a szokott helyemre ő pedig lefeküdt mellém. Nagy sóhajt engedett el, amitől mindig mosolyra görbül a szám. Alig pár perccel később Majom jelent meg, pokrócba csavarva. Lezuttyant mellém, kicsomagolta magát és falatozni kezdett a rejtve kihozott tányérról. Minden falat mellé szürcsölt egyet a forró feketéjéből. A csatazaj szerű csámcsogásra Corey III. ismét egy nagyot sóhajtott. Megcsörrent a testőröm telefonja. Majom letette az előttünk álló asztalra a tányért és beszélgetésbe elegyedett a lányával. Előre dőltem és loptam a tányérból - a húsból a kutyának is dobtam egy koncot. Majom egyre feszültebb lett és nem az elcsent kaja miatt.
- Jól van, kincsem. Gyere. - azzal lerakta. - Rohadt szemét! Kinyírom azt a faszt! - szeme villámokat szórt. Látszott, hogy nem lehet egy szimpla "nyugi" elejtésével lerendezni. A családjáról volt szó és ilyenkor Majom nagyon eszelőssé tudott válni. 
- Ezek szerint nem jó hír? - spanoltam tovább a dühét.
- Hát kurvára nem! Az a szarházi G félrekúrt az én kicsikém mellett! Érted? Az én lányom mellett! 
Vitathatatlan, hogy Majom lánya meglepően vonzó teremtés volt - apja láttán nem gondolná senki, hogy rokonság van köztük. Hibátlan alakját nagy mellei és szőkére festett haja egészítették. Testét tetoválások borították és mindig eszméletlenül kacéran viselkedett. A puhány pöcsöket mocskos szájával ijesztette el, a túl rámenőseket meg apja felemlegetésével, vagy Muay Thai tudásával szerelte le. Amikor G-vel a szolnoki klubházban először összejött Majom egy jól irányzott ütéssel fektette ki a barátunkat. Az sosem zavarta a testőrömet, ha a lánya bárkivel lefeküdt, de ha az a klub tagja volt, akkor az illető számíthatott egy alapos gyepálásra. 
- Ide jön? - kérdeztem Majomtól. 
- Úton van. Mórról hívott. 
- Akkor induljunk. - felemeltem a tányért az asztalról, a kutyám elé tettem, majd bementem a házba. Még hallottam, hogy Majom megpróbál elcsenni valamit a tányérról és Corey III. erőteljesen rámordul. 
Fél órával később már a klubházban voltunk. Bajusz fogadott minket:
- Felhívtam pár arcot. Adtak némi infót azokról, akiket átadhatunk Horációnak. Itt vannak. - nyújtott át egy jegyzetet nevekkel és az információkkal. - Szigorú elment Pestre Picúrral, ő azt a vonalat csekkolja. Cinege és Dan nemsokára megérkezik... és itt is vannak! - mutatott a kapu felé, ahol a két letenyei tagunk gurult be. 
- Van egy kis gond! - kezdte Cinege, miközben a bukóját vette le. 
- Halljuk!
- Golyó és Koksz nem akar hallani semmiféle alkuról. - álltunk fel egy körbe az udvaron. Cinege a motorjára támaszkodott, Bajusz egy füves cigire, én szivarra gyújtottam. 
- Akkor meg kell győznünk őket. - jelentette ki Majom. Helyeslően bólintottam.
- Ezeket add át Horációnak. Örüljön neki. Mi pedig ebéd után ellátogatunk Letenyére. 
- Útba ejthetnénk a Nomádokat. Lenne egy kis lerendezni valóm azzal a szarházival! 
- Mi történt? - érdeklődött Cinege.
- G félrekúrt és Majom lánya megtudta. Most épp ide tart. 
- G?
- Nem, a lánya. 
- G-nek van lánya? - vonta fel ritka szemöldökét Dan.
- Nem G lánya, hanem Majomé.
- G-nek fia van. - szólt közbe Bajusz.
- Az is buzi. - dünnyögte Majom.
- Az a srác nem a fia. A DNS vizsgálat bebizonyította. - mentettem ki az egykori alelnökömet. 
- Attól még nagyon hasonlít a huszonéves G-re. - jegyezte meg Bajusz.
- Nem vitatom, de nem a fia.
- Nem csodálom, hogy nincs gyereke... - puffogott tovább Majom.
- A lányod majdnem szült neki egyet. - erre a kijelentésemre a többiek röhögni kezdtek, a testőröm szemei meg szikrákat szórni, mint a Lafaty Bandi keze alatt dolgozó flex, ami épp ekkor sikított fel. Valamit motyogott még az apró szőrös emberke, de senki nem hallotta a nagy zajban. Nem feszegettük tovább a kérdést, inkább megnéztük, hogy min ügyködik az alelnök a garázsban.
- Segítsünk? - veregettem hátba Bandit.
- Miért álljak ellen? 
Mindenki levetette a mellényét és munkához láttunk, Bajusz pedig elhajtott, hogy Horációnak átadja a jegyzeteket. Néhány perccel később Lafaty Bandi irányította a munkákat, mi pedig nyakig olajosan tettük, amit mondott. Egy Sportster hangja szakította meg a lázas bütykölést. Majom földhöz vágta a villáskulcsot és gyakorlatilag kirohant a garázsból. Mi lassan kilépdeltünk utána. 
A leányzó arcán elkenődött a szemfesték - egész úton a sírással küszködhetett. Fekete bőr nadrágot viselt, ami vékony lábain testhez simulva feszült. Felül a Harley-Davidsonos kabátjára a klub P.O.L. mellénye volt húzva. Apja karon ragadta és bevezette a nála fél fejjel magasabb lányt a klubba. Az ajtó alig zárult be mögöttük a Füttyös viharzott ki rajta és két vendég. 
- Majom nem szarozik, ha a lányáról van szó. - jegyezte meg Füttyös. 
- G megcsalta a kis csajt. - bökte oda Dan.
- Muszáj mindenkinek szétkürtölni? - korholta le Cinege.
- Nem árt ha tudja. Várjunk pár percet, azalatt befejezzük Bandi motorját. Aztán tudjuk meg, hogy mi történt pontosan. - javasoltam a társaimnak.
- Utána elindulhatnánk. - tette hozzá Cinege.
- Pont ezt akartam javasolni.
Amit a szerelés után tudtunk meg Majom lányától, az egy külön fejezetet érdemel.