Kaland a vadasparkban!
Nem panaszkodhatom. Az elmúlt 13 év alatt mindössze háromszor akadtam el a Bakonyban.
- Először még gyakornokként. Vagyis az nem számít. Azt tettem, amit a vezér úr mondott és mégis megfeneklettünk.
- Másodszor tavaly nyáron, mikor megfőztem a motort (ha minden igaz pont a képen láthatót). Mivel kifelé nem lehetett szellőztetni és a külső hőmérséklet meg 40 fok körül kóricált így nem volt nehéz.
- Harmadszor pedig ma. Nagyon elakadásnak nem mondanám, inkább csak megkönnyítettük a feljutásunkat azzal, hogy megálltam (mentünk nagyjából lépésben) és utána töltöttük a homokoló tartályt, mert az a 25 kiló, amit még a fűtőházban öntöttem bele azt olyan szélsebesen fújta ki az egyetlen működőképes berendezésem, hogy a vonat végét nem is lehetett látni annak üzeme közben.
Lépjünk kicsit vissza az időben.
Feljelentkezéskor megkaptam az instrukciót, hogy szinkronüzemben Győr - Zirc - Bakonyszentlászló - Zirc - Győr. Itt jegyezném meg azt a tényt, hogy induláskor nem ellenőriztem a gázolajszintet. Ezen a téren azóta vagyok valamivel hanyagabb, amióta nem kell az üzemnaplóba jegyezni és felettünk döntik el a szerelvényfordulót átlagfogyasztás alapján. Úgy gondolom, hogy aki kitalálja a fordáját egy ilyen szerelvénynek, az tisztában kell legyen a fogyasztással és aszerint írja ki a szerelést is!
Szóval abroncsvizsgálat közben ellenőriztem a homokolóberendezést - falevél hullás idején bakonyi szolgálatban ez elengedhetetlen! Észrevettem, hogy kettőben kicsit kevesebb van, így még indulás előtt kiegészítettem a hiányzó készletet (hétvégén Győrben nincs műhely és egyre gyakrabban bakter se!) és vételeztem sebtiben még egy zsák homokot. Gyanítottam, hogy az a két homokoló fog csak működni, amelyikben a nagyobb hiány jelentkezett, de mivel motoronként egy működött, így nem aggódtam.
Elindulásunkkor az idő ködös, nyirkos volt. Indításkor úgy éreztem, hogy a hátsó motor (a 350-es) kicsit "lemarad" ezért az első "sikít". A következő ráindításokkor már óvatosabban nyitottam rá. A Veszprémből késve érkező személy miatt Pannonhalmán kaptunk pár percet, majd 'Szentlászlótól felfelé egyre súlyosbodott a helyzetünk. A motor-mellék-mellék-motor kombó csak a lankásabb helyeken érte el a 40-et, Vinnye után (ahol még meredekebb) már csak a 30-at. Porva-Csesznekről már meglehetősen sikítósan indultunk és két-három kanyar után feltűnt, hogy valami nincs rendben. A gyanúm nem volt alaptalan: kifogyott a homok. Egész addig a berendezés porfelhőt varázsolt mögénk a nyirkos tájba és bár tapadásunk volt, a (szakaszos üzem ellenére bekövetkezett) mértéktelen pazarlásnak köszönhetően egy kilométerrel később már csak vánszorogtunk. (Azt ne is mondjam, hogy az MFB folyamatosan küldözgette a sebességtúllépésre figyelmeztető üzeneteit). Úgy döntöttem megállunk. Bélámmal leszálltunk, közös erővel megtöltöttük az első motor homokolóját (a hátsót felesleges lett volna, mert abba az irányba nem homokolt), lerugdaltuk a faleveleket a hűtőrácsról és vánszorogtunk tovább. Így keletkezett húsz perc késésünk.
Fent Zircen valami eszetlen perverz okból kifolyólag lekérdeztem a gázolajszintre. Azt kaptam vissza, hogy 131 liter! Ellenőriztem: tényleg annyi volt. Felhívtam a felvigyázómat és közöltem vele a tényeket, jót nevettünk és végül az üzemirányítás úgy döntött, hogy 13:20-kor szóló Bz-vel fogom a 'szelászlói kocogást abszolválni.
Hogy végül teljes legyen boldogságunk elkezdett esni az eső...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése