Várom a buszt a szőnyi kórháznál. Rövidesen csatlakozik egyesével három hatvan plusz ÁFA-s Tena-lady. Az a típus, aki csak a társaság miatt jár rendelőkbe. A közlekedést szidták rendesen, kb úgy, ahogy a várókban a politikusokat, vagyis köpködtek mindenre, de mivel elég nagy volt az egyetértés köztük - és kedvem se volt beszélgetni - nem akartam leállni velük vitatkozni. Inkább hallgattam, hátha egy újabb szösszenetet kaphatok. Íme:
- Mindig csak az egyik irányból jönnek a buszok. (Ez általában így van. Hol az egyikből, hol a másikból). Olyan sokat kell mindig várni! (Hova siet, mama?)
- Miért nem megy vonattal? (Ezt egy láthatóan fiatalabb, de szintén LX-es korosztályú hölgy mondta).
- Nem ültem még vonaton! (Azért ideje lenne bepótolni lassan, nem? Nem tetszik emlékezni, mikor a néni nagyjából a középiskolát végezte (a XIX. század elején), egy angol bácsi, bizonyos George Stephenson feltalált egy síneken guruló vízforralót. Kicsit megváltozott azóta, de kényelmes, gyors és még klozet is van rajta.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése