Na jó, nem akarom rabolni az időt, úgyhogy máris belecsapok közepébe. Ezt is üzem közben kezdtem el gépelni, mert a komáromi egyes tartalékon (továbbiakban K1) erre is van idő. Akinek nem tűnt volna fel elsőre, azoknak jelezném, hogy szeptemberben a Kopasz még azt mondta, hogy nem írhatnak ide, mert nincs állomásismeretem! Mint ahogy azt tudjuk, állomási tolatószolgálathoz erre szükség van. Az utasítás szerint. Magasabb szinteken erről már megoszlanak a vélemények. (A vélemény meg tudjuk jól, hogy olyan, ami mindenkinek van, csak senki nem kíváncsi a másikéra. Ha meg a feletteseiddel állsz le vitatkozni, akkor meg olyan, mint a fing: jobb bent tartani.)
Október harmadikán az állomásismeret (vagy inkább annak hiánya) miatt borítottam ki azt a bizonyos bilit azzal az eseménylappal, ami aztán elég sok helyre eljutott és végül a "tokodi eset" néven híresült el. Azóta a szanatórium-vasúton rendszeresek a VBO és NKH-s ellenőrzések, javult Tokod állomás állapota, az ott dolgozók bérét megemelték - állítólag! Vagyis lehet nem volt hiába főtt krumpli.
Most meg itt ülök állomásismeret nélkül a K1-en, mert a Kopasz és tsa. GmbH kiáll azért, hogy nem kell állomásismeret. Remélem majd a bíróságon is!
Sok meló nem akadt 11 óráig. Kiugrottunk "Fülekfalvára", azaz Mordorba, vagy ahogy a topográfia és a menetrend ismeri Ácsra. Valamikor réges-régen, míg a kilencvenes években nem adták el a zsidóknak a gyárat, addig itt komoly mezőgazdasági fellegvár működött és nagyüzemben készítették a süvegcukrot. A gyárnak saját gőzöse is volt, ami ma a Füstiben tekinthető meg. A hőskor emlékére azóta a kiselejtezett 376 531-et állítottak, amit persze látogatni, megmászni, vagy koszorúzni nem lehet, hiszen a terület szigorúan őrzött.
A néhai gyár udvarát komoly vágányhálózat szövi be, de mára mindössze két leromlott állapotú sínszál használható. Az állomási vágányzáró sorompótól befelé lejt a pálya, és nagyjából másfél méteres szint különbséget végig ívben teszik meg az arra szezonálisan bejáró szerelvények. A rakott tíz kocsis elegyet az összesarazott sínen felhúzni nem egyszerű mutatvány, főleg ha az alád osztott gép homokolója üzemképtelen. A tolvez rutinos vén rókának számít és még mielőtt megindultunk volna a kesztyűbe szedett a tartályból homokot, és jó igényesen megszórta az első ötven métert. Mindezek ellenére a homlokrakodóra is szükség volt, hogy a feljutást sikeresen abszolváljuk.
13 óra körül, miután Morzsás átvette Csizitől az üres fordát visszalátogattunk Ácsra, hogy beállítsuk a megfelelő mennyiségűt szekeret rakodáshoz a gyárba. A lejutás nem okozott gondot, hiszen a fizika dolgozott, a szerelvény pedig szépen ereszkedett a lejtőn, csak néha kellett egy keveset csípnem rajta.
***
Ezzel véget is ért egy év, hiszen az idei év utolsó szolgálatának anekdotáját lehetett fentebb olvasni. Hogy jövőre jelentkezem e még, és hogy egyáltalán még tagja leszek e annak a bizonyos csoportnak (meg a Cégnek), azt egyelőre nem feszegetném. Időben ki fog derülni minden!
Addig is kívánok minden kedves és egyéb kollégának eseménymentes szolgálatot és sikerekben és béremelésben gazdag boldog új évet!
Az állomásismeretről csak annyit, hogy amíg el nem b@szol valamit, addig marad minden a régiben. Utána pedig vagy megszerzed önkéntes alapon, vagy nem írnak oda. A kérdés csak annyi, hogy mit kell elbarmolni ahhoz, hogy a fejükhöz kapjanak...
VálaszTörlés