2016. december 22., csütörtök

Szolgálati anekdoták - 111. rész

Az év utolsó lábatlani tartalék szolgálatom.
Nem lennék meglepve, ha életem utolsója lenne. Pedig szerettem ide járni, még azon kevés negatív tényező (pálya állapot, alacsony sebesség és forgalom, valamint egy-két munkavállaló) ellenére is, amik vannak.
Megmondom úgy ahogy van: keresem a kiutat. Azok után, hogy mennyire meg akartak vezetni, és mennyire lekezelően bántak velünk, az teljesen kiborított. Forog a gyomrom, ha arra gondolok, hogy hamarosan újra Győrben kell jelentkeznem szolgálatba!
Nem lennék meglepve, ha hívatnának emiatt a bejegyzés miatt (is). Sok a spion köztünk, meg egyébként olvassák a blogom odafenn. Nem az istenre, vagy allahra gondolok - úgyis ugyanaz a kettő. (Ilonkát csókútatom! Valaki súgja már meg neki, hogy a mozdonyvezetőknek,egy kis pénzt, mondjuk úgy 20-30 ezret az alapra dobjon már januártól, oké? Kicsit könnyebb lenne elviselni a Komáromon túli jelentkezést)


Jah! 28-án komáromi egyes tartalék leszek. Aszondják a nagyokosok, hogy nem kell állomásismeret...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése