Elég fasza

Nemrég láttam a tűzoltóhumor oldal egyik képét. Nem akartam lemaradni.

Szolgálati anekdoták - 112. rész

A 2016-os év utolsó szolgálati anekdotájának első mondatát olvassa most a mélyen tisztelt olvasó. Most pedig a másodikat.Ez meg a harmadik.

Na jó, nem akarom rabolni az időt, úgyhogy máris belecsapok közepébe. Ezt is üzem közben kezdtem el gépelni, mert a komáromi egyes tartalékon (továbbiakban K1) erre is van idő. Akinek nem tűnt volna fel elsőre, azoknak jelezném, hogy szeptemberben a Kopasz még azt mondta, hogy nem írhatnak ide, mert nincs állomásismeretem! Mint ahogy azt tudjuk, állomási tolatószolgálathoz erre szükség van. Az utasítás szerint. Magasabb szinteken erről már megoszlanak a vélemények. (A vélemény meg tudjuk jól, hogy olyan, ami mindenkinek van, csak senki nem kíváncsi a másikéra. Ha meg a feletteseiddel állsz le vitatkozni, akkor meg olyan, mint a fing: jobb bent tartani.)

Október harmadikán az állomásismeret (vagy inkább annak hiánya) miatt borítottam ki azt a bizonyos bilit azzal az eseménylappal, ami aztán elég sok helyre eljutott és végül a "tokodi eset" néven híresült el. Azóta a szanatórium-vasúton rendszeresek a VBO és NKH-s ellenőrzések, javult Tokod állomás állapota, az ott dolgozók bérét megemelték - állítólag! Vagyis lehet nem volt hiába főtt krumpli.

Most meg itt ülök állomásismeret nélkül a K1-en, mert a Kopasz és tsa. GmbH kiáll azért, hogy nem kell állomásismeret. Remélem majd a bíróságon is!

Sok meló nem akadt 11 óráig. Kiugrottunk "Fülekfalvára", azaz Mordorba, vagy ahogy a topográfia és a menetrend ismeri Ácsra. Valamikor réges-régen, míg a kilencvenes években nem adták el a zsidóknak a gyárat, addig itt komoly mezőgazdasági fellegvár működött és nagyüzemben készítették a süvegcukrot. A gyárnak saját gőzöse is volt, ami ma a Füstiben tekinthető meg. A hőskor emlékére azóta a kiselejtezett 376 531-et állítottak, amit persze látogatni, megmászni, vagy koszorúzni nem lehet, hiszen a terület szigorúan őrzött.

A néhai gyár udvarát komoly vágányhálózat szövi be, de mára mindössze két leromlott állapotú sínszál használható. Az állomási vágányzáró sorompótól befelé lejt a pálya, és nagyjából másfél méteres szint különbséget végig ívben teszik meg az arra szezonálisan bejáró szerelvények. A rakott tíz kocsis elegyet az összesarazott sínen felhúzni nem egyszerű mutatvány, főleg ha az alád osztott gép homokolója üzemképtelen. A tolvez rutinos vén rókának számít és még mielőtt megindultunk volna a kesztyűbe szedett a tartályból homokot, és jó igényesen megszórta az első ötven métert. Mindezek ellenére a homlokrakodóra is szükség volt, hogy a feljutást sikeresen abszolváljuk.

13 óra körül, miután Morzsás átvette Csizitől az üres fordát visszalátogattunk Ácsra, hogy beállítsuk a megfelelő mennyiségűt szekeret rakodáshoz a gyárba. A lejutás nem okozott gondot, hiszen a fizika dolgozott, a szerelvény pedig szépen ereszkedett a lejtőn, csak néha kellett egy keveset csípnem rajta.

***

Ezzel véget is ért egy év, hiszen az idei év utolsó szolgálatának anekdotáját lehetett fentebb olvasni. Hogy jövőre jelentkezem e még, és hogy egyáltalán még tagja leszek e annak a bizonyos csoportnak (meg a Cégnek), azt egyelőre nem feszegetném. Időben ki fog derülni minden!

Addig is kívánok minden kedves és egyéb kollégának eseménymentes szolgálatot és sikerekben és béremelésben gazdag boldog új évet!

Szolgálati anekdoták - 111. rész

Az év utolsó lábatlani tartalék szolgálatom.
Nem lennék meglepve, ha életem utolsója lenne. Pedig szerettem ide járni, még azon kevés negatív tényező (pálya állapot, alacsony sebesség és forgalom, valamint egy-két munkavállaló) ellenére is, amik vannak.
Megmondom úgy ahogy van: keresem a kiutat. Azok után, hogy mennyire meg akartak vezetni, és mennyire lekezelően bántak velünk, az teljesen kiborított. Forog a gyomrom, ha arra gondolok, hogy hamarosan újra Győrben kell jelentkeznem szolgálatba!
Nem lennék meglepve, ha hívatnának emiatt a bejegyzés miatt (is). Sok a spion köztünk, meg egyébként olvassák a blogom odafenn. Nem az istenre, vagy allahra gondolok - úgyis ugyanaz a kettő. (Ilonkát csókútatom! Valaki súgja már meg neki, hogy a mozdonyvezetőknek,egy kis pénzt, mondjuk úgy 20-30 ezret az alapra dobjon már januártól, oké? Kicsit könnyebb lenne elviselni a Komáromon túli jelentkezést)

Jah! 28-án komáromi egyes tartalék leszek. Aszondják a nagyokosok, hogy nem kell állomásismeret...

Így kell tízzel állni

Szolgálati anekdoták - 110. rész

A mai rejtvényünk a következő:

MILYEN JÁRMŰVÖN VAGYUNK? ÉS MI AZ ESZKÖZ FELADATA?

Megmondom őszintén, hogy az elmúlt tizenkét év alatt ilyennel még nem találkoztam. Az sem kizárt, hogy először ülök ezen a járművön. A lényeg, hogy az se rémlik, hogy erről bármely oktatáson szó esett volna.

Na jó: nem is kötnek le ezek a foglalkozások.
Az is igaz, hogy nulla óra kettő perckor azon gondolkozni, hogy találkoztam e és oktatták e valaha ezt... Tuti nem vagyok százas... 90-es volt a vonat, igen.

Bár lehet, hogy a mesterem pár hónappal ezelőtt említette...

Szolgálati anekdoták - 109. rész

Talán az utolsó bejelentkezésem Esztergomból. Vagy az utolsó a Gombiról (az esztergomi bézés fordát hívjuk így).
De legalább tél van.
Meg utas. (Táton már telt házunk volt.)
Legalább belehelték a tyúkólat.
El is neveztük a jegyvágómmal pufajkás menetnek.
Újabb előny: senki nem hagyja el a kabátját, meg a sapkáját.

Szolgálati anekdoták - 108. rész

Megérkeztünk Fehérvárra (5 perccel korábban). Utasaink elégedettségtől pozsgás arccal elhagyták a járművet. Én meg ott remegek a vezetőálláson még három - öt percig, mert út közben kerülgettem a szarvasokat, vaddisznókat, parasztokat és az egyéb állatfajtákat.
Gondoltam legyőzöm a stresszt se perc alatt, ha kimegyek a Gombába, veszek egy szűz pattintós zsömlét és elszívok egy százas koporsószöget. Összeszedtem a kis pénzecskémet (meg magamat), és vezetőállás csere után nekivágtam a messzi útnak. (Aki nem tudná, hogy Fehérváron hol található a Gomba, azoknak elmesélem -a többiek ugorjanak a következő bekezdéshez-: az állomásról kilépve át kell trappolni a buszpályaudvaron, majd balra kell tartani, amíg el nem érsz egy dohányboltot. Na az az.)
Sajnos most egyik dekoratív, fiatal eladó csajszi se volt, csak egy segg ronda fickó (gondolom a góré), úgyhogy nem időztem annyit, mint máskor. Kicsit eltávolodva a Gombától egy pad mellett felpattintottam az alkoholmentes sörömet, és kényelmesen rágyújtottam. Épp a cigim felénél jártam, mikor mellém lépett a szerv.
- Jó napot kívánok!
- Jó napot!
- Ugye tudja, hogy a pályaudvar területén tilos a dohányzás?
Nem értettem a kérdést:
- Persze, hogy tudom.
- Akkor miért dohányzik?
- Mert ez nem a pályaudvar, hanem közterület.
- Itt állnak a buszok.
- Igaz, de a legközelebbitől is nagyjából harminc méterre vagyok, úgyhogy ez közterület.
Nem akarta hagyni, hogy büntetés nélkül megússzam:
- Jó, de közterületen nem lehet alkoholt fogyasztani!
- Ezt is tudom.
- Akkor miért iszik sört?
- Ez alkoholmentes. -mutatom neki a dobozt.
- Jó, akkor személyigazolványt kérem felmutatni.
- Az nem fog menni.
Na, erre felgyúltak szemében a remény lángjai, hogy mégis csak meg lesz a napi kvóta:
- Miért nincs magánál?
- Mert fennhagytam a vonaton.
- Ha elhagyta bekísérem, és bejelentheti.
- Annak egyik felvigyázó se örülne, ha bekísérne az őrsre.
- Ezt hogy érti?
- Mozdonyvezető vagyok és fél óra múlva indulok vissza Komáromba. Ha annyira látni szeretné, akkor a vonathoz kísérjen, mert itt parkolok az első vágányon.
- Nem szükséges. Viszont látásra! -azzal faképnél hagyott.

Szolgálati anekdoták - 107. rész

Most, hogy már tudok szolgálatban is írni -gyakorlatilag élő egyenes adás zajlik-, nagyban hozzájárul az aktualitáshoz, a frissességhez és nem utolsó sorban ahhoz, hogy egyáltalán van. Eddig sokszor esett úgy, hogy hazaértem és már semmi kedvem nem maradt ahhoz, hogy nekiálljak (hogy üljek valóságosabb, hiszen ülve gépelek, nem állva), írni.
Jelenleg a tehénszaros Esztergomban töltöm azt a pár percet, ami a két vonat között a vezetőálláscseréhez adva van. Itt jelezném, hogy nem csak Flirttel és tehervonattal lehet nagy távolságokat, sok kilométert tenni, hanem Bz motorossal is! Ebben a szolgálatban cca 450 km vár a szerencsétlen sorsú gépkezelőre. Ilyen időben, illetve tavasszal és ősszel még elég könnyen elviselhető, de nyáron bezárva lenni ebben a tyúkólba, közel 12 órára, az azért valljuk be: embert próbáló!
Esztergom állomás átépítése egyébként jól zajlik. Vitya, a cigányprímás mit köpködhet, hogy azt a 33 milliárdot nem szórhatták el stadionépítésre....

  

Egyenlőre ennyi van kész. Szerintem az a peron lejt a vágány felé...

Szolgálati anekdoták - 106. rész

Nos hát, ilyen se fordult még elő, hogy egy szolgálatról két bejegyzés készüljön, de ennek is el kellett következnie. Úgyhogy most mindenki háromra hullámozzon!

Az előzőben említett tények kicsit másképp sikerültek: a bejegyzésben látható képet a tablettel készítettem. Azért lett olyan a minősége, amilyen. Másrészt nem azt a képet szántam oda, hanem azt, ami itt van. Aztán a megosztást véghez vitte a Druszám, így mire hazaértem 62-en olvasták. Abból 50 aktív és nyugdíjas mozdonyvezető, a többi meg a felsőbb szintekről.

A gelló pedig azért nem jött ki legombolni a gépet és kísérni, mert nem volt. Annyira kevesen vannak, hogy éjszakásba nem tudnak már biztosítani embert. A tokodi tartalékra a vezér úr(!) meg 23 óráig van megrendelve - be is volt jelentkezve. A pudligán meg 20 órakor a fejét már rég álomra hajtotta, vagy a harmadik felest le. Jah és persze én voltam megint a hülye barom, hogy nem érdeklődtem, hogy miért nem járatnak körbe, vagy gombolnak le a vonatról. Most meg pislogva vártuk a megoldást, mint Noé előtt a harmadik teve. Végül megérkezett a kocsivizsgáló és közölte, hogy mehetek körbe a harmadikon. Ekkor nyúltam a telefonért és elkezdtem benne keresni valamely ellenőrző közeg telefonszámát. Kicsit felment bennem a pumpa, aztán vettem egy mély lélegzetet és úgy döntöttem, hogy saját hatáskörben simítom el a nézeteltérést, mert nem a spion adott szolgálatot.

A lényeg, hogy most már szolgálatban, élő egyenes adásban tudom írni a blogot, a szolgálatban lévő Startos kollégák a csodálatos tableten pedig tudják követni. Más cégek alkalmazottjai eddig is tudták...

Érdekes módon a magánvasutaknál (lehet nem mindegyiknél) a MÁV-Start arany prémium plusz plusz négy söntös kártya (amivel még a hálókocsi kalauzba/kalauznőbe is van bejárás) alanyi jogon jár, nálunk a Cégnél meg a másodosztályú arcképesemmel (amiért évente 1250 forintot vonnak le) le akarnak penderíteni a RJ-ről a keletis(!) jegyvágók önköltségben, mert nem vettem pótjegyet, vagy mi a szart! De ez már egy másik történet...

Szolgálati anekdoták - 105. rész

Feltétlenül meg kell hogy osszam az élményt, hisz annyira friss és eleven, hogy gyakorlatilag, miközben ezeket a sorokat írom, épp szolgálatban vagyok (lásd kép). Eddig jutottunk!
Eljutott a Cég arra a szintre, hogy ezt is lehetővé tegye. Persze, mire közzé teszem, addigra már otthon leszek, mert pl a kép, ami lent lesz, azt nem tudom átküldeni a céges telefonról semmilyen formában, úgyhogy a bizonyíték erejű látványt meg kell várni. Ráadásul a fészekre továbbra sem lehet bejelentkezni, így nem oszthatom meg a kollégákkal, ismerősökkel. Arra azért kínosan ügyeltek.
Jelenleg a hírhedté vált Tokod állomás, kezdőponti oldalán tartózkodom még mindig az érkező vonatomon, mert a gelló baszott kijönni. Vagy azt képzelik, hogy most azzal büntetnek, hogy nem fordítanak vissza időben a fordavonattal, pedig még az előtt megtehették volna, hogy a pályások szétbombázták a végponti oldalon a váltókat; vagy csak egyszerűen szartak rá. Pedig fél órába tellene körüljárni, fékpróbázni és lepapírozni, de ez valószínűleg csak hajnalban fog bekövetkezni.
Addig is eseménymentes szolgálatot!

A kép egyébként somogyszobi minőség, avagy Gabi bátyám után szabadon!