2016. április 3., vasárnap

Változás-OK - 1. rész

Elvarratlan szálak


Újdonsült szövetségesünk nem sok választást és időt adott számunkra, hogy átadjuk a hiányzó láncszemeiket. A találkozásunk után előbb a szemesi klubházba tértünk vissza. A jelenlévőkkel megvitattuk a kialakult helyzetet, végül úgy döntöttünk, hogy az én feladatom lesz meggyőzni G-t, hogy átadjuk Ritát, amíg ők előkerítik Benny bátyját. Őszintén szólva: akkor úgy éreztem, hogy a nehezebb feladatot kaptam...
Mindenképp látni szerettem volna, hogy a hölgyemény milyen állapotban van és G-vel szemtől szemben akartam erről a kérdésről beszélni. Túl régóta ismertük egymást ahhoz, hogy ezt egy szimpla telefonhívással elintézzem. A hazaútra Lafaty Bandival, Fikással és a Majommal indultam. Frankie, Hosszú Pisti és Nyakas ott maradtak segíteni a helyieknek. Nem féltünk már támadástól, az ellenségeink nagyobbik részét a kanizsai kapitányságon jegelték, az egyetlen bujkáló pedig aligha intézne ellenünk megtorló akciót, így betartottunk minden közlekedési szabályt és kerültük a feltűnést. (Vannak klubok, ahol presztízskérdés a száguldás, az autók közötti cikázás, a tiltó jelzések figyelmen kívül hagyása, de mi nem az brigád vagyunk és nem hordjuk a FTW /Fuck The World/ felvarrót sem). Az első igazoltatásra Szabadbattyán határában, a másodikra a fehérvári elkerülőről való lefordulás után került sor. Mikor már azt gondoltuk, hogy nem lesz több, Kisbér mellett ismét leintettek minket. Mivel nem találtak semmi kivetni valót, így ismét elengedtek bennünket, ám indulás előtt Bandi megjegyezte:
- Nem gyanús, hogy már harmadszorra fognak meg?
Egész addig nem foglalkoztam a kérdéssel, hiszen az előző két esetben ott álltak az út szélén, viszont most szinte bevágtak elénk, mielőtt elfordultunk volna a 13-asra és a kontroll után már fordultak is vissza. Beleültette a bogarat a fülembe. 
A komáromi elkerülőnél, mielőtt befordultunk volna a körforgalomba észrevettem, hogy nem messze tőlünk egy kék puklis kocsi vár. Mikor kiértünk a városba vezető útra már mögénk került és egészen a klubházig követett. Gondoltam megreszkírozok egy büntetést, kipuhatolva, mennyire vannak kihegyezve a szabálytalanságainkra, ezért az iskolával szemben lévő lámpánál nem fordultam balra - így a társaim se-, hanem a záróvonalat átlépve fordultunk be a parkolóba. Meglepetésünkre nem csapták fel a villogót, a szirénát, hanem megálltak a klubházzal szemben. Mikor leszálltam a motorról vettem észre, hogy az anyósülésről Horáció figyel bennünket. A bukómat a kormányra helyeztem, majd a zsaruk felé indultam. Bandi és a Majom a motorjaik mellől, az időközben kitódult klubházban lebzselők pedig a járdáról figyelték a jelenetet.
- Jogosítványt, forgalmi engedélyt! - szóltam be a letekert ablakon át az autó tetejére támaszkodva. 
- Nagyon vicces. - felelte fintorogva Horáció. Szokásához híven civil ruhát viselt. 
- Köszönjük a kíséretet. Biztonságosabb úgy gurulni, ha rend éber őrei vigyáznak ránk! Jól esik ez a törődés... - köptem oda neki, hátha tovább élcelődhetünk egymással. 
- Inkább az infót köszönhetnéd meg.
- Hm... Lássuk csak: kértem egy megbízható kollégád elérhetőségét, hogy bűnözőket vonjatok ki a forgalomból, ami után a fiatalembert akár elő is léptethetik és legyek hálás, hogy törvénytisztelő polgári kötelességemnek eleget tehettem? - gúnyolódtam a helyi nyomozóval.
- Ne nevettess kérlek. Először is nem vagytok törvénytisztelőek. Másodszor: bármikor lecsukathatnám a kis mopedes bagázsodat az alakulásotok óta elkövetett szabálysértések és bűncselekmények miatt. Egy egész szobányi akta vár arra, hogy a bíróság elé vigyék, csak egy szavamba kerülne, úgyhogy ne szájaskodj! - váltott fenyegető hangnemre. Gyerekkorunk óta ismertük egymást, de amióta a törvény embere lett, óvatosabban kellett fogalmaznom, viszont nem hagyhattam, hogy úgy érezze meg tud szorongatni.
- A kor halad, de a rendőrség még mindig aktákat gyárt? - kötöttem újra belé.
- A hekker támadások miatt tértünk vissza a hagyományos módszerekre.
- Az esőerdőket végül a törvény emberei pusztítják ki... - erre a beköpésemre szóval nem reagált, csak a szemeit forgatta.
- Azért jócskán segített a szakmai előmeneteledben ez "a kis mopedes bagázs", ráadásul a városban elkövetett bűncselekmények száma némiképp megcsappant, amióta besegítünk a közrend fenntartásában. -vágtam neki vissza. 
- Hagyjuk a farok méregetést. Nem ezért jöttem. Hol van Komlós Júlia?
- Ki? - néztem rá értetlenül. 
- Komlós Júlia. 
- Gondolom a temetőben. 
- Tessék? - vonta fel a szemöldökét.
- Komlós Juci még 2011-ben meghalt, 92 évesen. Nagyon jó színésznő volt, imádtam a Szomszédok sorozatban...
- Elég! - harsogta, majd egy aktát adott át. Kinyitottam és megdöbbentem: az általunk Szalai Ritaként ismert hölgy, G felesége valójában Komlós Júlia néven született. 
- Ha gondolod előkereshetjük. Mióta alkalmaz a rendőrség "bűnözőket" körözött személyek felkutatására és elfogatására? - közben az aktát lapozgattam, ami meglehetősen vaskosnak bizonyult ahhoz képest, amit mi tudtunk róla. 
- Na ne viccelj! A titkárod felesége, úgyhogy ne csinálj úgy, mintha nem tudnád kiről van szó!
- Mi nem ezen a néven ismerjük. - váltottam komorabb hangnemet. Kérdőn nézett fel rám.
- Beszélek G-vel és értesítelek.
- Ez nem megbeszélés tárgyát képezi! - vette parancsolóra a hangnemet a nyomózó.
- Nálunk igen. - nyomatékosítottam.
- Szarok a demokráciátokra! Adjátok át Komlóst és akkor békén hagylak benneteket! - egy darabig méregettük egymást, majd az ölében lévő iratok közül előhúzott egy csekket.
- Ezt pedig a mai szabálysértésetekért. Gondoltam nem pazarlom a papírt és négyőtök bírságát ráírtam egyre. - átadta, amit anélkül, hogy megnéztem volna belesüllyesztettem a kezemben lévő papírkötegbe, becsuktam az aktát, majd kétszer megpaskoltam az autó tetejét, hogy indulhatnak és lezártnak tekintem a beszélgetést. Pár másodperc hezitálás után és miután elléptem az ablaktól a sofőr riadót rendelt el a gépháznak, majd cirkáló sebességgel elhajtottak. Közben a klubház előtt ácsorgókat fürkészték.
Visszasétáltam a Majomhoz és Bandihoz a túloldalra.
- Mi volt? - érdeklődött az utóbbi.
- Keresd elő G-t, aztán elmondom. -a klubház felé lépdeltünk, ahol a többiek fogadtak. A többség bement az épületbe, Bandi telefonálni kezdett.
- Rita? - kérdeztem Ravent. Furcsa volt kiejteni ezt a nevet azok után, hogy megtudtam: nem így hívják.
- A kirándulók vigyáznak rá, hogy ne szökhessen meg, Beus pedig ápolja. - a szemével intett, hogy az emeleti lakások egyikében. 
- Rendben, maradjon is ez így. Gondoskodj az őreiről, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Tudod: enni-innivaló. - utasítottam komoran. Láttam a szemein, hogy azt kérdezné, hogy gond van e, de tudta mikor nem feleltem, hogy elmondanám, ha rá tartozna. Ennyi év után már ez is elegendő, hogy megértsük egymást. Adott egy halvány csókot az arcomra, majd intett Ladislav barátnőjének és együtt elmentek vásárolni. 
- Mindenki itt van? - fordultam Picúrhoz. 
- Ladislav és a Szigorú a Felvidékre ment, G-t egy napja nem látta senki és nem érjük el. 
- Utóbbi nem lesz gond, szerintem kiszellőzteti a fejét. Ladislavékra csörögj rá, hogy mikor érnek vissza, rendben?
- Meglesz főnök! - már ekkor így szólítottak néhányan, pedig még messze voltunk ettől. 
Betódultunk a kocsmába, ahol már többen várakoztak. Mikor beléptem korsók emelkedtek a magasba tiszteletadásuk jeleként, a pult mögött serénykedő jelöltünk, Triumph pedig egy üveg sört nyújtott át nekem. Valaki már megtanította neki, hogy a sört üvegben és nyitatlanul szeretem. 
Egy alkalommal belemerültem egy történet mesélésébe - még a klub alakulása előtt- és közben a frissen kinyitott sörömből a buborékok galád módon megszöktek. Ittam egy kortyot és elfintorodtam. Nem ízlett. Hiányoltam a pezsgést. Fogtam az üveget és elhajítottam -II. Corey azt hitte játszunk és elszaladt az eldobott "játék" után- majd előhúztam egy másikat, felnyitottam, belekortyoltam az italba, majd folytattam az anekdotázást. G és Lafaty Bandi azóta mindenki számára alaptörvényként oktatja.
Az aktát letettem a pultra, megfordultam és a jelenlevők mind rám meredtek. Végignéztem a társaságon és a tekintetükből ítélve valami szónoklatot vártak tőlem. Próbáltam kitalálni mit kéne mondanom, de sosem voltam a szavak embere. Meggyújtottam egy szál cigit, beleslukkoltam, a füstöt hosszan fújtam ki, majd belekezdtem:
- Az elmúlt napokban segítettünk rendőrkézre adni a 'szemesi chapter és ezáltal a klub ellenségét, viszont a zsaruk ugrásra készen állnak rá, hogy minket is összekössenek velük és melléjük zárjanak. Arra kérnék mindenkit, hogy kerüljék a zűröket, a legkisebb parkolási kihágást és mindent, ami felhívhatja ránk a figyelmet... Változások lesznek a klub életében és jó lenne, ha ezt az átmeneti időszakot csendben vihetnénk véghez, minden felesleges zűr nélkül. Széles utat és sört mindenkinek!
Nem kaptam tapsot, vagy éljenzést, de nem is számítottam rá. Picúr lépett közelebb:
- Ladislavék két óra múlva érnek vissza. - bólintottam, hogy vettem, majd elnyomtam a cigimet.
- Menjünk át a hozzám. Amíg mindenki megérkezik kicsit bütykölünk. - Picúr és a Majom százas vigyort villantott. Tudták, hogy a frissen beszerzett Haritage Softailt akarom átalakítani és mivel mind a ketten mesteri szinten értettek a motorokhoz és szerették is csinálni, így nem volt kétség, hogy kapásból jönnének segíteni. Hogy megismerhessük Bélát, illetve Picúr és a Majom a fiamat, Csongort, úgy döntöttem őket is elrángatom erre a kis teadélutánra. 
Kitoltuk a garázsnak használt konténer elé a szerelőpadot, felgurítottuk rá a Heritage-et és elkezdtük lebontani a felesleges és cserélendő alkatrészeket. A fiatalok a kipufogónak kezdtek neki, mi hárman pedig eltávolítottuk a szélvédő plexit, a kábelezést, leszereltük a régi kormányt. Másfél órával később hívott Lafaty Bandi, hogy megérkezett a Felvidékről a két társunk, valamint sikerült elérnie a titkárunkat, de aggódik, mert elég érdekes hangon beszélt. Szerencsére épp végeztünk a cruiser kormány cseréjével - egy apehanger került a helyére-, a srácok pedig felhelyezték az egyenes kályhacsöveket, így tesztvezetésre alkalmassá vált a gép, úgyhogy azzal mentem vissza és legalább a fiamat sem kellett furikáznom, hanem jöhetett a régi gépemmel, mivel sajátja még nem volt.
Megérkezésünk után bevonultunk a titokszobába -G nélkül, mert ő még mindig nem jelent meg. Tájékoztattam az egybegyűlteket a kialakult helyzetről és a jövőről. Épp befejeztem a mondandómat, amikor G tántorgott be az ajtón. Bűzlött a szesztől és ki tudja még mitől és alig bírt a lábán állni. Régóta ismertem, de ilyennek talán még sosem láttam, ahogy Lafaty Bandi sem. Rengeteg piatúrán vettünk részt közösen, a klub indulása előtt még többön, de ennyire mélyre még sosem jutott. Nem szólt egy szót sem, csak odakecmergett hozzám kezében egy üveg Jack-kel, majd megállt előttem. Rám pislogott vizenyős és vérvörös tekintettel, végül a nyakamba borult és zokogni kezdett. Bandi mindenkit kiterelt, utasításokat adott, majd becsukta utánuk a szoba ajtaját. Leültettük a barátunkat, kivettük a kezéből az üveget és végighallgattuk az összefüggéstelennek ható szónoklatát. Nagyjából arról motyogott erős gesztikulációk közepette, hogy mennyire csalódott Ritában, mekkora lotyónak és árulónak tartja és hogy nem ilyennek ismerte meg. Ha még tudta volna, hogy nem is Ritának hívják...
Nagyjából fél óra hablatyolás után felkísértük az egyik emeleti szobába, bedugtuk a csap alá úgy ahogy volt - a ruhájára és a colorjára is ráfért már némi mosás-, majd főztünk egy kávét. Közben egy fiatal lány - talán Ivettnek hívták- jött a lakásba karján tiszta ruhákkal. Gondolkodás nélkül segített G-nek tetőtől talpig átöltözni, s mikor ezzel végzett a mellényét egy törülközővel megtisztogatta, azt is a titkárunkra adta, majd az összehányt, cafatos pólót és nadrágot, valamint a levizelt cipőt felnyalábolta és ahogy jött távozott a lakásból. Mikor bezáródott mögötte az ajtó Bandival összenéztünk. Ki gondolta volna, hogy egy önbecsülés nélküli sztriptízes leányban a tripperen kívül odaadó gondoskodás is lappang...
Az amerikai konyhában álltunk, egy rövid pult mögött és a kávénkat szürcsöltük. G féloldalt leült a pulthoz egy székre és a másnapos fejét lógatta. Egy csésze feketét csúsztattam elé. Belekortyolt, elfintorodott, a porcelánt visszahelyezte a pult lapjára, majd ücsörgött tovább némán. Eltelt pár perc és a műveletet megismételte, majd beszédre nyitotta a száját:
- Pocsék kávét főztök. Inkább adjatok egy palack ásványvizet. - halk kuncogásba kezdtünk. Ebből már tudtuk, hogy kezd visszatérni belé a régi énje. A padlót bámulva folytatta:
- Ne haragudjatok a viselkedésemért. Nem a klub tagságához illő. - ebben mélységesen egyetértettünk: az önpusztítást sosem toleráltuk. 
Pár évvel korábban egy tagunk másképp képzelte nálunk az életet. Teljes jogú tagságának megszerzése után egyre többet kezdett inni és Ritának köszönhetően megismerte a drogok mámorító világát. Az egyik este neki kellett volna zárnia a kocsmát, de inkább bennmaradt pár haverjával és egy kis zártkörű partit rendezett. Ezzel még nem lett volna gond, többen megtettük már nem egyszer, viszont nekiálltak keményen inni és anyagozni, majd a buli hevében előkerült egy forgótáras pisztoly egyetlen skulóval. A játékot mindenki ismeri, de otthoni kipróbálását még szülői felügyelettel sem ajánlom senkinek! A srác igyekezett rávenni a cimboráit, hogy játszanak vele orosz rulettet. Az idióták belementek és pont az a gyökér emelte a halántékához a fegyvert, amikor Frankie és a Trükkös belépett. Mondanom sem kell azonnal kizárták a klubból, elvették a colorját ezzel megszégyenítve a barátai előtt. Néhány héttel később felakasztotta magát. 
- Semmi gond, tesó. - nyugtattam meg G-t. 
- Ritával mi legyen? - érdeklődött Bandi. Kissé neheztelően néztem rá, hisz épphogy kikapartuk a mocsárból a társunkat, erre egyből egy ilyen kérdéssel nyit.
- Nem érdekel. Csak a klub ne üsse meg a bokáját miatta - felelte lehangoltan. Felhajtotta a rossz kávénkat, felkászálódott, majd kijelentette, hogy menjünk le a klubházba. 
Mikor beléptünk persze mindenki felénk fordult - a zene nem halkult lejjebb, mint a filmeken- és örömmel konstatálták, hogy a titkárunk jobban van.
- Mit adhatok? - kérdezte a Szőke.
- Valami rostos gyümölcslevet. - felelte, miközben leült a helyére. A pult végében álló Ravenhez léptem és tájékoztattuk egymást a történtekről. A klubház csordultig tele volt tagokkal, lányokkal és egyéb vendégekkel. Mindenki beszélgetett valakivel, iszogattunk, a hangulat jól alakult és az óra mutatója lassan közelítette a 23 órát.
A következő pillanatban az ajtó kivágódott és kommandósok tódultak be rajta. Ordítozás és parancsok harsogtak, amit lányok sikongatása elegyített némi idegesítő akusztikai vegyületté. A rendőrök mindenkit leparancsoltak, vagy letepertek a földre, a pult mögött álló Szőkét pedig utasították, hogy kapcsolja ki a zenét. Mikor már mindannyian a ruhánkkal töröltük a parkettát méltóságteljesen belépdelt a terembe Horáció. Óvatosan kerülgette a sörtócsákat és a fekvő testeket, végül előttem állapodott meg. 
- Mit mondtam neked? - kérdezte tőlem némi maffiafőnök hanglejtéssel. Az egyik kommandós felrángatott, így legalább szembe köphettem - volna, de nem tettem. Ha vesén verik az embert, az bizony fáj. Márpedig bizonyára erre számíthattam, ha bármilyen nem tetsző gesztust engedek meg magamnak.
- Mit mondtam neked? - ismételte meg a kérdést.
- Hogy jól állna az öltöny és a nyakkendő. - sütöttem el egy poént, amire egy tus landolt az oldalamban. Mégis megkaptam.
- Hagyjuk ezt. Hol a lány? - sürgette meg a folyamatot. A földön fekvő G-re néztem, aki biccentett, hogy nyugodtan adjam át.
- Az egyik fenti szobában. Ha óhajtod lehozatom. - sziszegtem és az oldalamat fogtam a fájdalomtól. 
- Az remek lenne. Megvárjuk. - a telefonomért nyúltam miközben körülnéztem, hogy tudjam ki őrzi éppen. Tárcsáztam a számot, majd kiadtam az utasítást, hogy hozzák le. 
- Pár perc és itt lesz. - mondtam Horációnak, mikor bontottam a vonalat. 
- Hogy addig se unatkozzunk a többieket igazoltatjuk! - adta ki a fullajtárjainak a parancsot, akik szépen egyesével mindenkit felrángattak és az igazolványaikat csekkolták. Volt idő, amikor nyugodtan kimehettünk az utcára okmányok nélkül, de valahogy 2015 után megváltoztak a dolgok, és könnyen terroristának nézhettek bárkit, aki nem tudta igazolni magát. 
Először Hombárt ráncigatták fel. Nem volt könnyű dolguk egy akkora testtel, ráadásul el is hagyta magát, hogy a kopók hadd kínlódjanak - látszott a gúnyos vigyor az arcán. Az őt igazoltató rendőr elvette a jogosítványát, bemondta az adatait, majd végignézett a fölé tornyosuló emberen:
- Szolnok, mi? -erre leköpte a társunk mellényén a felvarrót. Tudta jól, ha reagál a provokációra, akkor több hónapra bevarrhatják a viselt dolgai miatt.
- Utálom a szolnoki parasztokat. 
- Fejezze be, Kakucsi! - utasította rendre a beosztottját Horáció. A név hallatán halk kuncogásba törtünk ki, amit persze az törzsőrmester meghallott és egyből forgatni kezdte a fejét. A szeme szikrákat szórt, de nem szólt semmit. 
A nyomozó cirkálni kezdett, majd a Szigorú előtt állapodott meg.
- Felállni. - parancsolta az újonc státuszú testvérünknek. Lassan feltápászkodott. Horáció fürkészte egy darabig, látszott rajta, hogy valahonnan ismerősnek véli. A kezét nyújtotta, hogy a Szigorú okmányait elkérje. Magához intette a törzsőrmestert, majd átadta az igazolványt. Amaz bemondta a nevet és mikor visszaigazolták a kilétét a nyomozó felvilágosult:
- Á, hát persze! A hírhedt kisebbség irtó motoros. Mondja: hogy van a régi klubja? Tudják, hogy most a cserkészeknél szedi az ibolyát? - gúnyolódott Horáció. A szigorú arcizma sem rándult, válaszra sem méltatta a provokációt. Számára csak egy mitugrász hadnagyocska volt. Egy darabig farkasszemet néztek, majd a nyomozó körüljárta, majd valamit a fülébe súgott, amit nem hallhattunk.
Amikor Ladislavhoz értek nem várt esemény történt: nem hallottam tisztán, hogy mit recsegett a rádió a diszpécser hangján, de egyből megbilincselték a fegyvernökünket. Tudtam egy befizetetlen gyorshajtási bírságról, de hogy ezért bevigyék, azt nem gondoltam volna. Épp az egyik kocsi hátsó ülésére taszigálták be, amikor megérkezett a kirándulók támogatásával Rita. Rettenetesen nézett ki. Az összes drog elvonási tünetet produkálta. 
- Komlós Júlia! Letartóztatom... - ekkor nézett fel G a feleségére. Elborzasztotta a látvány és a tudat, hogy mennyire átverte a nő, akiért annyira odáig volt. Amint Horáció befejezte a vádak felsorolását intett az egyik őrmesternek, hogy bilincselje meg. Miután ez megtörtént G-hez lépett: 
- Ön a férje? - igent bólintott a fejével.
- Letartóztatni! Velünk jön.
- De mi a vád?
- Bűnpártolás alapos gyanújával és folyamatban lévő nyomozás akadályoztatásának vádjával őrizetbe veszem! - döbbenten álltunk a tények előtt. Miközben G csuklóján kattant a bilincs, hozzám lépett Horáció:
- Kicsit felgyorsítom a dolgokat. Őrmester! Vegye őrizetbe ezt a személyt is! A vád ugyanaz! - bökött az ujjával rám. A tiszthelyettes éppen hátracsavarta a bal karomat mikor a Majom mozgolódni kezdett. Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége:
- A kurva.. - ugrott a Majom Horáció felé, s még egy jól irányzott ütést is sikerült bevinnie, de a következő pillanatban egy puskatust fejelt le hatalmas erővel. A mozgás iránya megváltozott és tompa puffanással ért földet. Ketten ugrottak rá, majd mikor már harcképtelenné tették felrángatták és elkezdték az utcára taszigálni...
- Erre mégis mi szükség volt? - vontam kérdőre a kocsiban.
- Ugyan már! Odabent úgyis csak unatkoztál volna nélkülem. - majd széles vigyor terült el azon a szőrös arcán. 


Rácsos linzer 


Hajnali fél egy felé értünk be a kapitányságra. Természetesen a klubban lévők mind utánunk jöttek és demonstratívan a kapitányság bejárata előtt vertek tanyát. Miután becsekkoltunk - felvették az adatainkat, ujjlenyomatot vettek, elvették a colorokat, a nadrágszíjat és cipőfűzőket a biztonság kedvéért- kihallgatás nélkül a zárkákba vittek. Ladislav és G külön-külön lettek elszállásolva, én viszont a Majommal osztottam meg egy szűk cellát - lehet a rend őrei meghallották a társam gondolatait. Hogy Ritával mi lett, nem tudom, de valószínűleg nem hallgatták ki őt sem, mert nem volt abban az állapotban. 
A falak ridegek és nyirkosak voltak, a levegő pedig hűvös. Már értettem, hogy miért mondják "hogy hűvösre tenni", bár a pinceszinten elhelyezett zárka nem minden rendőrségi hivatal jellegzetessége. A mi városunké viszont egy régi épület, a 13-as (Igmándi út) mellett található. A szökésre nem gondolt egyikünk se. A kivárásra játszottunk, hiszen tudtuk, hogy ejteni fogják a vádakat ellenünk és pár óra múlva szabadon engednek.
A szomszédos cellában egy rekedt hang kezdett énekelni mulatós számokat. Rosszabb hangja volt, mint Pataky Attilának csészealj turista korában, ezért ráordítottunk, hogy kussoljon. Először még keménykedni próbált és kilátásba helyezte, hogy lever minket, de mikor megtudta, hogy kik vagyunk rögtön visszafogta magát.
Nagyjából hajnali fél négyig beszélgettünk a szolnoki szőrös baráttal, próbáltuk megfejteni Ladislavot miért hozták be és hogy mi lesz a sorsunk, majd mikor kifogytunk a témákból és az okfejtésekből behunytuk a szemünket. 
Nyolc óra körül hoztak némi ennivalót. Nem volt egy fejedelmi villásreggeli, de az éhséget némiképp enyhítette. Egy órával később elvitték G-t. 
Másfél órával később Ladislavot. Ellenben a titkárunkat nem hozták vissza.
Két órával később a Majom került sorra. A másik két társunk még mindig sehol. 
Négy órával később hoztak egy cigánygyereket a szomszéd cellába. Fél óra múlva megszólalt:
- Hé, more! Mé' faty be'? - azt akarta tudni miért vittek be.
- Összetűzésbe keveredtem az egyik nagykutyával. - böfögtem vissza.
- Mi fa'? -a kérdést nem értette. Túlzottan bonyolult szóösszetételt alkalmaztam.
- Belekötöttem egy zsaruba.
- Ja faty úty! Mennyi' kaptá'? - felfogta és azt gondolta, hogy már az ítélet is megszületett az ügyemben.
- Még nem mondták.
- Há... akkó' piszto' sok lesz e! Enge' ecce' fé' éfre zártak be, tes'. Aszitte' beszarok! Mire kigyüttem felnőtt a pulya! - gondoltam magamban, akkor az nem fél év lehetett, ha a fattya felnőtt, mire szabadult. Alkalmi beszélgetőtársam egyébként lehetett vagy húsz éves. Mikor rájött, hogy nem akarok vele beszélgetni, énekelni kezdett. Valószínűleg a zárka hatása lehetett, mert akit lekussoltattunk, az is abban a cellában éjszakázott.
Már kezdett kinn sötétedni és a cigim is elfogyott, amikor értem jöttek. Egyenesen Horáció irodájába vezettek. Odafelé a kísérőm párszor bepróbálkozott néhány apróbb testi sértésnek beillő provokációval, de résen voltam és sikerült kikerülnöm ezeket. Az utolsó eset közvetlenül a nyomozó irodájának ajtajánál történt: az őrmester nekitaszított az ajtófélfának, hogy jó igényesen megfejelhessem azt, de ez sem jött össze. Bekopogott, majd betaszított a nyitott ajtón át. 
- Jelentem meghoztam az őrizetest!
- Vegye le róla a bilincset, aztán elmehet. - adta ki az utasítást az iratokból fel sem nézve. A tiszthelyettes leoldotta, a cuccaimat tartalmazó zacskót az asztalra helyezte, majd kiment. Néhány percig némán ültünk egymással szemben. Csak a toll sercegését lehetett hallani, ahogy a papíron járta táncát a hadnagy kezétől vezetve. A nagy belmagasságú szoba a bezsúfolt bútorok miatt nem volt túlzottan tágas. Az asztalon elhelyezett lámpa és a monitor fénye világította meg az iroda lakójának arcát. Ekkor vettem észre, hogy mennyire megöregedett már. Eszembe jutott a gyerekkorunk, amikor még együtt fociztunk a játszótér melletti füves placcon és kergettük a csimaszokat, amiket aztán befőttesüvegbe gyűjtöttünk össze; vagy mikor vártuk reggelente a buszt, hogy iskolába vigyen minket és az is, mikor egy barátommal belehúztuk a rózsaágyásba... Akaratlanul elmosolyodtam. Mikor meguntam az emlékeimet kicsit lazábban elhelyezkedtem a székben és méregetni kezdtem a velem szemben elhelyezkedőt. Gratuláltam neki, mikor előléptették törzsőrmesterré még pár évtizeddel ezelőtt, most pedig már hadnagyi rangban, nyomozóként ül előttem. 
Tornacipős lábamat felpakoltam az asztala szélére, csak hogy végre észrevegyen. (Túl voltam az ötvenen, de néha ugyanúgy viselkedtem, mint harminc évvel korábban). Általában surranóban jártam, de a nyári melegben jobban szerettem a vászon, vagy a jól szellőző kosaras cipőket. Kényelmesebb viselet és a lábam se büdösödik be.
- Levennéd a lábad? - bökte oda a papírjaiból fel se nézve. Nem kapkodtam, hogy eleget tegyek a kérésének, inkább megvártam, amíg felnéz. Mikor szúrósan rám tekintett komótosan leemeltem a végtagjaimat, leverve néhány iratot. Nem reagált, csak újra belemerült a körmölésbe.
Újabb percek teltek el szótlan némaságban. Nem tudtam magammal mit kezdeni, így a zacskóban lévő cuccaimért nyúltam. Mivel nem szólt ellene, így a nadrágszíjamat visszafűztem a helyére, majd a cipőmmel kezdtem babrálni. Mikor mind a kettővel végeztem felálltam és a mellényemet akartam felhúzni, mikor megállított:
- Azt majd csak ha elhagytad az épületet! - utasított komoran. Visszazuhantam a helyemre, a colort az ölembe ejtettem. Újabb percek teltek el a papír sercegésének hallgatásával. Ismét unatkozni kezdtem. Gondoltam rágyújtok. Kivettem a pakkot a mellényem belső zsebéből, kihúztam egy szálat, majd pöfékelni kezdtem. Horáció ismét felnézett a papírjaiból. Azt akarta sugallni, hogy az épületben tilos a dohányzás, de érezhette, hogy reménytelen eset vagyok, így inkább folytatta az írást. 
Mikor elszívtam, elnyomtam a cigim a cipőm talpán, majd egy hamutartónak alkalmas edényt kezdtem keresni. Körülnéztem, de nem találtam semmi megfelelőt, így ledobtam a süppedős szőnyegre. A hadnagy úr befejezte az írást, letette a tollat, rám emelte a tekintetét:
- Felvennéd? - egy darabig farkasszemet néztünk, majd inkább felszedtem a csikket. 
- Mit szeretnél még tőlem? - gondoltam beköpöm végre a kérdést, ha már figyel.
- A hiányzó láncszemet. 
- Így elég nehéz lesz, ha idebenn tartasz.
- A fogva tartásotok csak figyelmeztetés volt. A letenyei klub és Komlós ügyében nem hallgatunk ki benneteket, de a titkárodat a tárgyalásra behívjuk majd tanúként. Egyébként jelezte, hogy épp válófélben vannak... - a sejtésem beigazolódott a zárkát illetően, a tanúskodás pedig egyértelmű. A válás meglepett, mert nem említette, hogy a folyamat már zajlik... bár várható lépésnek tűnt. Mikor meguntam a szentbeszédet, felkeltem a székből.
- ... ezt pedig leszel szíves befizetni. - átnyújtott egy nyolcszázezres csekket (valójában 796.113 forint volt, de hogy a száztizenhárom hogy jött ki...). Mikor érte nyúltam végig egymás szemébe néztünk, így nem látta, hogy a csekk takarásában az asztalára ejtettem az eddig a markomban szorongatott csikket. Sarkon fordultam, kisétáltam az irodából, majd az épületből a rám váró társaimhoz. Már kezdte átvenni az éjszaka sötétje a nappali világosságtól a hatalmat. 
Amióta benn voltunk Picúr, a Szigorú, Hombár, Fikás, Csoki és Bobby, Turul, az ikrek és természetesen Lafaty Bandi a kapitányság előtt várakozott éjjel-nappal. Éljenzés, tapsolás, füttyszó fogadott, mikor kiléptem az ajtón. A társaság kissé felduzzadt a bent létem alatt és a kiszabadulók, valamint az Adventurer csoport helyben lévő tagjai csatlakoztak az addig tiltakozók közé. 
- Már azt hittük ki se engednek! -ölelt meg Picúr.
- Mi a pálya? - érdeklődött Bandi, mikor eljutottam hozzá.
- Elmondom az asztalnál. - feleltem, majd felültem a Heritage Softailemre. A nap folyamán a fiam hozta oda, majd visszament a régi vasamért, hogy azzal kísérhessen vissza, miután kijövök. 
Beindítottuk a motorokat, felpörgettük a blokkokat párszor, majd a vezetésemmel elindult a társaság. Tettünk egy kisebb kört, majd a klubházhoz gurultunk. Az épület előtt vártak a lányok, a jelöltek és még páran. A lépcsősor tetején Raven várt egy öleléssel. A szeme csillogott a könnyeitől. Megsimítottam az arcát, megcsókoltam, átkaroltam, majd beléptünk a klubházba. Első meglepetésemre a pult mögött Béla ácsorgott és nagy serényen egy üveg sört adott elém. Kérdőn néztem rá, hiszen eddig csak Prospectek és néhány lány állhatott a pult mögé. Miközben a testvérek a titokszobába sétáltak a hátam mögött, Lafaty Bandi a nyakamat átkarolva tájékoztatott:
- Annyira szeretett volna segíteni. Gondoltam hadd szokja. - vigyorgott rám. Nem rajongtam az ötletért, hiszen a jelöltségéről szóló szavazás váratott magára. (Aki megkapja a Prospect státuszt, akkor az a klubot működtető cég alkalmazottjává is válik. Így védjük magunkat a különböző hivatalok és ellenőrző szervektől.)
- Szőke! Állj be a pulthoz és taníts meg mindent a srácnak! - adtam ki az utasítást. Elengedtem az asszonyt, majd a többiek után mentem. A tagság már benn várakozott. Bandi becsukta utánunk az ajtót, majd leültünk az asztalhoz. Telefonon felhívtuk Frankie-t, hogy ő is tisztában legyen a helyzettel. Tájékoztattam a hallgatóságot a jardon töltött időről és a miértjéről. Frankie pedig elmondta, hogy még mindig nem találják Benny bátyját, viszont elkezdték a leendő letenyei klubház helyének felkutatását. Találtak egy megfelelőnek látszót nem messze a Béci pataktól a Kossuth Lajos úton. Egy nagyobb zöld terület mellett egy rózsaszín épület. (Amikor ezt a részt említette mind hangosan felröhögtünk. Abszurdan hat egy cuki rózsaszín ház tele marcona motorosokkal.) Mikor kiröhögtük magunkat Frankie folytatta:
- A beköltözés augusztus 13-án lesz. Előtte nap az anyaklubnál nagygyűlést tartunk. - ennél a résznél egy hatásszünetet tartott. Lehet meghallotta a döbbenetet. Ahogy végignéztem a srácokon, valahogy mindenki arcáról ezt olvashattam le. Frankie tájékoztatott minket, hogy egy másik házat is kinézett, ahová majd a családjával költözik be. 
- G! Légyszíves gyártasd le a szükséges felvarrókat addigra!
- Rendben, meglesz! 
- Az új rangokat is majd aznap tárgyaljuk meg, bár szerintem nem kérdés, hogy ki merre lép elő. 
Mikor mindenki nyugtázta tényeket, elnökünk megkérdezte lenne e még valami, amit meg kellene e beszélni.
- Lenne négy új jelentkező, akik csatlakoznának hozzánk. - szólalt meg G. 
- Béláról,  Csongorról és Füliről tudok, ki a negyedik? - érdeklődött Turul.
- Nem az a patkányképű csávó, azzal az egy-hármas Yamahával? - tette hozzá Bandi.
- De igen. 
- Ki az a Füli? - érdeklődtem.
- A narancs-fekete Kawás lokátor méretű füllel. - válaszolt a Bandi.
- Jah, tényleg.
- Róluk ráérünk még dönteni. Legyenek ott körülöttetek, figyeljétek őket és adjatok nekik egyszerűbb feladatokat. A másik két jelölttel mi újság? 
- Ügyesek, lelkesek és mindenre készek, de még nem ismerjük őket túl rég óta. 
- Rendben. Akkor az ülést berekeszthetitek. - hallatszott a telefonból Frankie hangja. Nem nyomtam ki a telefont egyből, hátha akarna még valamit mondani, de magam elé húztam a készüléket. Rácsaptam az asztalra a kalapácsra, mire mindenki felkelt a helyéről és kiindult a szobából. Megfogtam G karját, hogy ne menjen ki, mert még mondanék valamit. Mikor mindenki elhagyta a szobát, az utolsó mögött bezárta az ajtót, majd megállt velem szemben az asztal túloldalán.
- Ki kell derítenünk mi folyik Szolnokon. - hallatszott ismét Frankie hangja, ezúttal kissé aggodalmasabban. 
- Valakit oda kéne küldeni, hogy kipuhatolja a dolgokat.
- Egyetértek. A következő fuvart a Szigorú kísérje. Valószínűleg Hombár is vele fog tartani, mert őt már várja vissza a Vipera, a Majomnak meg kell az átigazolásához az elnöke beleegyező levele. - adta utasításba az Frankie.
- Nem úgy volt, hogy a Hombár is megy az új chapterbe?
- Igen, de mikor módosítottuk átköltözésre a projektet, utána visszalépett.
- Oké, erről lemaradtam.
- Mikor lesz a következő szállítás?
- Holnap indul Ladislav északra Turullal és a két jelölttel. Majd megmondom neki, hogy errefelé hozzák. - tette hozzá G.
- Majomban megbízom. Ő is elég lenne a kémkedéshez.
- A szigorút a zűrösebb ügyek intézése miatt akarom, hogy ott legyen. - helyezte kilátásba a telefonon keresztül az elnökünk. G-vel összenéztünk. Sejtettük, hogy mire gondol.
- Gondolod, hogy szükség lenne rá?
- Ismerjük mind azt a kígyót. Fel kell készülnünk mindenre. - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Frankie. Némi hallgatás után elköszönt és bontotta a vonalat. 
- Ha a Szigorút odaküldi, akkor már konkrét tervnek kell lennie. - jelentette ki G. Nem feleltem erre semmit. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és kitalálni, hogy mit akar Frankie. Valószínűnek tartottam, hogy egy olyan klub vezetését akarja átadni, ami stabil és nincs vele semmi zűr.
- Majd kiderül. - keltem fel a helyemről. Megkerültem az asztalt és a karomat G vállára helyeztem és elindultunk ki a titokszobából. A klubban mindenki beszélgetett, iszogatott, s közben a hangszórókból olyan dalok szóltak, mint a BLS - Bleed for me, vagy az Exodus - Blood in, blood out. Mikor kiléptünk az ajtón beugrott valami:
- Béla! Csongor! Füli! ... és őőő... patkányképűt hogy hívják? - fordultam G-hez.
- Gergő. - súgta halkan.
- Görgő! Jelenés van! - kiáltottam túl a zenét.
- Gergő, te állat. - korholt vigyorogva.
- Most már mindegy.
A srácok egyesével érkeztek felénk, kitártam a titokszoba ajtaját, hogy bemehessenek és G-nek biccentettem, tartson velem. A négy fiatal ott állt az asztal mellett, kissé feszülten, kivéve Csongort, mert ő elégedetten vigyorgott.
- Nos... a helyzet az, hogy nem lesztek jelöltek, mert egy darabig nem veszünk fel senkit, viszont bejárhattok a klubba továbbra is és ha kedvetek van hozzá, akkor segíthettek nekünk néhány dologban, velünk gurulhattok, meg ilyenek. - kezdtem a mondandómat komoran. A hallgatóság arcán egy kisebb döbbenet lett úrrá. Arra voltam kíváncsi, hogy kinek változik meg a hozzáállása. Az első próbán mind átmentek, mert igazolták, hogy mindezek ellenére szeretnének maradni. Mikor ezt G is észrevette, hozzátette:
- Addig széles utat, srácok! - félreálltunk és hagytuk, hogy kikullogjanak a szobából. Ekkor szólalt meg a titkárunk telefonja. Egy erdélyi számról hívták.
- Szevasz tesókám! Nicu vagyok! Mi a helyzet?
- Heló. És nálatok? - nézett értetlenül a titkárunk. Fogalma nem volt róla, hogy kivel beszél.
- Azon gondolkoztunk itt, hogy összehozhatnánk azokat a találkozásokat! -G pislogott, de még mindig nem vágta le, hogy miről van szó. 
- Ne haragudj, nem emlékszem, hogy beszéltünk volna ilyenről.
- Nem csodálom, amilyen gatya állapotban voltál Alsóörsön! He he! Pedig azt mondtad bírod a köményest! He he. - röhögött a vonal túlsó végén Nicu.
- Baszki... tényleg ezer bocs! 
Nicusor Traianu a szatmárnémeti Rebels of Partium MC titkára volt. Neve ellenére magyarnak vallotta magát, ahogy unokatestvére Dragos is, aminek apáik nem annyira örültek, akik vérvonalas románok. A nyolc fős klubban a többiek mind magyarnak számítottak. Mint kiderült a Harley találkozón G együtt mulatott a szatmári srácokkal és komoly beszélgetésbe is elegyedett velük, de minderre ugyanúgy nem emlékezett, ahogy arra se, hogy a Cetet magáévá tette, vagy se.
- Ha júliusra nincs programotok, akkor eljöhetnétek páran hozzánk. Lesz egy kis összeröffenés itt nálunk. -invitált minket Nicu.
- Nincs különösebb programunk, úgyhogy lehet róla szó!
- Remek! Július második hétvégéjét akkor töltsétek velünk! Mindenről gondoskodunk, de azért pálinkátokat hozhatnátok, mert azt nagyon szeretjük mi itt! - lelkendezett Nicu.
- Rendben! Előtte egy héttel még felhívlak, hogy mennyien megyünk!
- Okés! Szebb jövőt! - köszönt el a szatmári titkár.
Döbbenten néztünk egymásra. 
- Akkor kirándulunk. 
- Még szép! Úgyis ránk férne már pár izmosabb kilométer, meg egy nemzetközi kapcsolat. - kacsintottam rá.
- Mire gondolsz? 
- Tudj meg mindent erről a klubról és megtudod! - vigyorogtam vissza, miközben elhagytuk a szobát. Alsóörsön a pavilonunkhoz az egyik tagjuk jött el és panaszkodott, hogy náluk az utóbbi időben elég sok probléma adódott és közel állnak a széthulláshoz. 
Az est további részét könnyed bulizással töltöttük el, valamint a júliusi túra résztvevőinek szervezésével. 

***

- Mi lett aztán a szolnoki elnökkel? Hogy is hívják? Sikló? - érdeklődött Bandi. A konténer ház előtt ültünk, nyakaltuk az erdélyi köményes pálinkát, meg a sört és élveztük a naplementét. G időnként II. Coreyval játszott, de figyelemmel kísérte a történet vonalát.
- Most akartam elmesélni. - néztem Lafaty Bandira rosszallóan, mert ismét a szavamba vágott.
- Oké, de előtte elmegyek brunzolni. - erre feltápászkodott és elindult a garázs felé.
- Visszafelé hozzál sört! - szóltam utána. G rám nézett és látszott rajta, hogy akar valamit kérdezni. Felvontam a szemöldököm, hogy jelezzem: bökje ki, mit szeretne kérdezni.
- Gondolod megvalósítható lenne ez a klubos dolog? - időnként kételkedett a dologban és eleinte sokat kellett rugdosni, hogy egyáltalán jogosítványt és motort szerezzen magának, de kikötöttem neki, hogy csak és kizárólag vele együtt vagyok hajlandó ezt a klubos történetet elindítani! (Lafaty Bandi nem volt kérdés: ő is régóta kereste a kiutat a Cégtől). 


Nemzetközi kapcsolatok 


A Hátsó utcában viszonylagos csend honolt, még csak macskanyávogást se hallhatott az arra járó. Az éjszaka sötétjét a kandeláberek fényein túl csak a telihold törte meg. Az égbolt tiszta és ezernyi csillag pompázott rajta. Júliushoz képest viszonylag hűvösnek hatott az idő. Egy Harley Davidson Fat Boy dübörgött a párhuzamos főutcán. Lassított, majd megállt a parkolóban, egy számára fenntartott helyre, számtalan másik gép mellé. Cruiserek, utcai sport gépek és néhány egyedi vas pihent itt már órák óta. A magasabban fekvő járdán emberek ácsorogtak, beszélgettek, cigarettáztak és söröztek a klub előtt. A motoros leszállt a járgányáról, a bukósisakját a kormányra helyezte. Mogorva tekintettel végigmérte a környéket. Varkocsba font szakállát végigsimította, fellépdelt a pár lépcsőfokon közben szúrós szemmel és enyhe fejmozdulattal jelezte a klub egyik jelöltjének, Triumphnak, hogy figyeljen rendesen a motorjára. Az biccentett, hogy vette az adást. A szigorú a mellénye belső zsebébe tűzte az éjszaka használatos szemüvegét, majd elsétált az előtte szétváló, trécselő ismerősök között, akik lelkesen fogadták, de a messziről jött régi harcost ez nem hatotta meg. Mindössze egy klubtársát üdvözli, Picúrt és oda súg neki valamit, amitől az elvigyorodik és megveregeti a Szigorú hátát. Ezután mindketten beléptek a klubba. A hely tele volt tagokkal és félig kiégett ribancokkal, vendégekkel és más motorosokkal. A szigorú átsétált a bárpult előtt, közben felkapott egy sört, amit az egyik pult mögött serénykedő újonc, a Szőke csúsztatott oda neki, majd a titokszoba felé tűnt el. Az egész jelenetet egy kipárnázott bárszéken ülve néztem végig a krimó túlsó felében felállított színpadról, amin általában három-négy tagú zenekarok szoktak játszani hétvégenként, de az üresjáratú unalmasabb hétköznapokon -ha épp ráérek és van hozzá kedvem- én adok önálló esteket. A színpadról jól belátni az egész klubot, aminek falán különböző ereklyék és klubos cuccok, motoros képek és relikviák láthatóak, a hosszú bárpult melletti falon, a pult és a titokszoba bejárata közötti falszakaszon a tagok arcképei. Kezemben egy desertburst színű Gibson Les Paul Standard Premium énekelt és akkor este régi blues számokat játszottam. Mellettem ezeréves Engl Savage gitárerősítő, amiről két szám között a sörömet emelgettem el. A pulttól Raven lépdelt oda hozzám, lágyan megcsókolt, majd kicserélte az üres üvegemet egy telire. Kacéran rám sandított, majd visszalibegett a pulthoz. Közelebb járt már az ötvenhez, mint a harminchoz, csodás zöld szemei már kissé megfakultak, de még mindig eszméletlenül jól nézett ki, és még a fiatalabb generáció tagjai is néha megpróbálták becserkészni. Néhány szám erejéig néha beállt énekelni, akárcsak G, aki most a titokszobában fogadta éppen a Szigorút Lafaty Bandi és egy üveg erdélyi köményes pálinka társaságában.
Befejeztem a dalt, letámasztottam a hangszert az erősítő mellé, majd némi taps közepette levonultam a színpadról. A pultnál jeleztem a Szőkének, hogy négy üveg sört hozzon be a titokszobába. Odabenn komor hangulat fogadott:
- Mi van?
- A legrosszabb, amitől tartottunk. -felelt csüggedten G.
- Vagyis? 
- Vipera ismét terjeszteni kezdte a szemetét és a legutóbb felvett jelöltek mind neki dolgoznak. - tájékoztatott a Szigorú.
- Frankie tudja már?
- Nem. Azt az utasítást adta, hogy innentől fogva hozzád forduljak ezzel kapcsolatban.
- Hogyhogy?
- Azt mondta pár hét múlva úgyis Te leszel a nagyfőnök, az ügyet neked kell intézned.
- Fasza...
- Kellett ez neked? - röhögött Lafaty Bandi. Neheztelően néztem rá. Halk kopogást hallottunk. Az ajtót mindkét irányból hangszigeteltté tettük - olyanná, mint amilyen a régi orvosi, vagy igazgatósági irodáké volt-, hogy a külső zajokat kizárjuk, így a belépni kívánóknak erősen kellett zörgetni, hogy meghalljuk a szándékot.
- Gyere! - ordította Bandi.
- Csak a sört hoztam. - pislogott be a résen a Szőke. Jeleztem neki, hogy hozhatja, s miután lerakta őket az asztalra sietve távozott.
- Ügyes kisgyerek. - büszkélkedett a beosztottjával az RR Captain.
- Még bizonyítania kell. - zártam le a kérdést. Valahogy sejtettem, hogy minél hamarabb szeretné teljes jogú tagként a sorai közt látni. Nem azért, mert a szavazat kellett neki, hanem mert nem szerette pesztrálni a fiatalokat. A legnagyobb lemorzsolódás rendszerint a Roadrunnerek közt akad. Beavatjuk őket, huzatnak egy-két évig, majd bejelentik, hogy kevés a pénz és a szabadidő. Három olyan ex-tagunk is akadt már, akik nem sokkal a kiszállásuk után meghaltak egy átdiszkózott éjszakázást követően egy közlekedési balesetben. A legutóbbi pont az előző szezonban történt: két srác kilépett, nem sokkal azután, hogy elhatároztuk, hogy két részre osztjuk a chaptert. Közülük az egyik már nem él...
- Ki kell találnunk mi legyen! - lógatta a fejét G.
- Egyeztetek Frankievel. A tanácsadástól csak nem zárkózik el. - egy ideje már érezhető volt, hogy egyre kevésbé akarja az egész klubot irányítani, mert túl sok ez számára, főleg hogy jöttek a világra az ivadékai egymás után.
Amíg kiürültek az üvegeink általános dolgokról fecsegtünk:
- Valami gond van a Fat-tel. Nem egészen úgy húz, ahogy kéne. - panaszkodott a Szigorú.
- Karbival lehet baj? - érdeklődtem.
- Szar karburátoros ócskavas. - Bandi az injektoros-vízhűtéses párosítást részesítette előnyben. Bárki megismerheti az előnyeit, de a hagyományos értékek és megoldások kedvelői inkább fizettek többet az üzemanyagért. Gonoszan néztünk rá -a Szigorúnak nem volt nehéz. Vigyorgott egyet, majd kortyolt a söréből.
- Ha gondolod szétkaphatjuk holnap. Van raktáron egy.
- Nem sürgős. - intett le. 
- Dehogynem! A hétvégén szeretném, ha velünk jönnél Szatmárnémetibe. Apropó, G! Felhívtad a rebelliseket?
- Baszki... - totál kiment a fejemből.
- Akkor hajrá! - utasítottam a titkárunkat. Nem teketóriázott sokat, máris előkotorta és tárcsázta Nicu számát.
- Szeva! Érdeklődnék, hogy áll e még a hétvégi ajánlat?
- Szevasz Tesókám! Már azt hittem megfalcoltatok! He he. - hallatszott Nicu hangja a telefonból.
- Dehogy, csak kiment a fejemből. Remélem még időben szólok!
- Persze. Számotokra mindig van hely... ha hoztok pálinkátokból. He he. 
- Péntek dél után érkeznénk hozzátok.
- Rendben, Tesókám! Majd üzenetben elküldöm a címet. Vagy elétek menjünk?
- Az még jobb lenne. Mit szólnál mondjuk Mátészalkához... a tűzoltóság melletti hipermarket parkolójához?
- Fain lesz Tesókám! Hányan jöttök? -G kérdőn nézett rám, még a létszámot nem beszéltük meg eddig. Az ujjaimmal hetet mutattam.
- Heten, mint a gonoszok. -felelt a kérdésre.
- He he. Vicces vagy! Jól van tesókám, akkor várunk benneteket! Szebb jövőt! -köszönt el, majd G köszönése után bontották a vonalat. A titkárunk egyből rám emelte a tekintetét:
- Ki az a hét gonosz?
- Te, Szigorú, Picúr, a kirándulóktól Bajusz, Szolnokról a Majom és hogy egy csicskánk is legyen: Triumph.
- Ez csak hat. - számolta az ujjain a Szigorú.
- Jah, hát én leszek a hetedik. He he. - utánoztam Nicu nevetését.
- Én nem mehetnék? - érdeklődött megszeppenve Bandi.
- Nem, mert Te 'Szemesre mész áruért az ikrekkel és Ladislavval, és viszitek Kassára. 
- Beindult az a...
- Be. - felelt lemondóan G. Az alsóörsi egyeztetés óta hitelesítve lett a szerződés és mivel a Murdererst lekapcsolták, így a kiesett fuvarokat át kellett vennünk. Az első épp esedékessé vált.
Miután mindenki nyugtázta a tényeket, kértem a jelenlevőket, hogy tájékoztassák a hozzájuk beosztott embereket a fejleményekről, feladatokról, majd kellemes iszogatásba és beszélgetésbe elegyedtünk a klubban levőkkel.


Keleti túra és egyéb ügyek intézése


Kilenc óra körül járhatott az idő, mikor kikászálódtam az ágyból. Kibotorkáltam a klozetra, leengedtem az éjszaka felgyülemlett mérgeket, majd főztem egy kávét. Mikor elkészült, kiléptem a ház előtti teraszra, ahol régen sokszor vedeltünk és anekdotáztunk G-vel és Lefaty Bandival még a klub indulása előtt. A kertből egyből a lábamhoz futott III. Corey. Vidáman csóválta a farkát, és lihegett. Okos szemeit rám emelte és várta, hogy megsimogassam. Szinte ez már a reggeli rituálém részévé vált -már amikor otthon voltam.
Az utcába egy érdekes, ám jellegzetes V2-es blokk hangja kezdett egyre erőteljesebbé válni. Egy Fat Boy. Méghozzá a Szigorúé. Fél perccel később a kapu előtt állt meg, amit épp szélesre tártam előtte. Begurult a garázs előtti betonra, leállította, majd leszállt róla.
- Tényleg rossz hangja van. - nem felelt, csak lehangoltan bólintott, miután levette a bukóját.
- Kávét? -nemet intett, de bejött velem az árnyékolt teraszra. Meglepő módon elmosolyodott, miközben a kutyámat simogatta. Talán ekkor láttam először őszintén mosolyogni.
- Kérsz valamit inni?
- Nem kösz. Várunk még valakit? - kérdezte. 
- Persze. A fiamnak meghagytam még az este, hogy hozza el a raktárból a karbit, tömítéseket, stb. Pár perc múlva jönnie kell. - tűntem el a konyhában. Kivettem két sört a hűtőből, majd visszatértem a teraszra. Az egyiket átadtam a Szigorúnak.
- De lehet G is beugrik. Meg kellene vitatnunk Vipera sorsát. 
- Frankievel beszéltél?
- Még este hívtam, de nem vette fel. Ma reggel egy üzenet várt tőle: 

"Cselekedj belátásod szerint Pres."

- Az komoly... És mi az ötlet? - érdeklődött a marcona testvérünk miközben a kutyát dögönyözte.
- Szeretném törvényes úton megoldani, ha lehet. 
- És ha nem lehet? - beleborzongtam és kirázott a hideg a kérdéstől.
- Arra nem szeretnék egyenlőre gondolni...
Épp elfogyott a sörünk, amikor befutott Csongor a kért alkatrészekkel. Kértem, hogy rakja le a Szigorú motorja mellé, aztán menjen el a klubba és segítsen az anyjának az áruátvételnél, meg ahol kell és ha bent találja G-t, akkor szóljon neki, hogy várjuk. Utóbbira nem került sor, mert alig két perccel később fordult be az udvarra Dyna-jával. 
- Megtaláltátok a hibát? - érdeklődött a motorról leszállva.
- Még csak most álltunk neki, de segíthetsz nyugodtan. - nem törte magát érte, inkább besétált a garázsba és kivett magának egy sört. 
- Vipócával mi legyen? - állt meg felettünk. Kezemben megállt a villáskulcs:
- Ötlet?
- Agyaltam rajta. Mit szólnátok hozzá ha felnyomnánk a zsaruknak?
- Ahhoz megint szívességet kéne kérnünk Horesztől. -feleltem lemondóan. 
- Miért? Csak jó honpolgárokhoz méltón betelefonálunk az őrsre, hogy mikor hol láttuk ezt a kígyót teríteni, aztán ők kimennek, elfogják és kész.
- Aztán colorban elkapják és egyből nyomozni kezdenek az egész klub után. 
- És ha előtte ártalmatlanítanánk, elvennénk a mellényét és úgy hívnánk ki a zsarukat? -dobta be a módosítást a Szigorú. Keményebb megoldást vártam tőle.
- Ez már jobban hangzik.
- És mi lesz a futárjaival?
- Szerintem, ha bukják a vezérüket, akkor visszafogják magukat. Plusz megszorongatjuk őket és kilátásba helyezzük, hogy kibasszuk mindannyiukat, ha tovább folytatják.
- És ha ezután maguktól kilépnek?
- Ettyem. Így jártak. Lesznek újak. 
- Hombár viszi tovább a chaptert?
- Így van. Helyettesének azt a fiatal srácot javaslom majd... Kevin?
- Kenny. Neked a nevek nem nagyon mennek mostanában. - röhögött G.
- Nem csak mostanában. - vigyorogtam rá vissza. 
Háttérzene mellett szereltünk tovább az egyre erősödő napsütésben. Mikor befejeztük feldobtam az ötletet, hogy menjünk egy tesztkört. Nem tiltakozott egyikük sem. Az egyes főúton keletnek indultunk és mivel a Szigorú nem jelezte, hogy gond lenne, Füzitő után elkanyarodtunk Esztergom felé. Harley-aink vígan dübörögtek, szelték, falták az utat. A szent királyi városban a Mária Valéria hídon át felgurultunk Párkányba, majd ráfordultunk a felvidéki 63-as főútra és azon tértünk vissza városunkba. Ez a kis túra nem csak Szigorú Fat Boyának tesztútjának számított, hanem az én Heritage-emé is, ugyanis pár nappal korábban cseréltük le az első kereket egy nagyobb átmérőjűre. Egyre jobban hasonlított egy Softail Chicano-ra.
Mikor megérkeztünk a klubházhoz megkértem G-t, hogy a másnapi túra résztvevőit hívja fel és közölje velük a 10 órási indulást. Nekem Viperával kellett megbeszélnem, hogy készüljenek fel a fogadásunkra, mert két napot náluk fogunk tölteni, mielőtt tovább indulunk. Fél órával később a Majom hívott vissza:
- Ráhoztad a frászt a siklóra. - nevetett a vonal túlsó végén szőrös kis barátunk.
- Miért? Csak annyit kértem, hogy legyen szállásunk két éjszakára. 
- Igen, de el akarja tüntetni a cuccot a klubházból. - ledöbbentem.
- Ott tárolja azt a szart? 
- A titokszoba széfjében és nem kis mennyiséget. 
- Picsába... Ki van benne a buliban? 
- Viperán kívül a három új jelölt, meg Jackie, akit tavasszal avattunk teljes jogúvá.
- Hombár és Kenny hogy áll a kérdéshez?
- Elutasítják a dolgot, ahogy Ferenczi és Lajoska is.
- Rendben. Kérnék valamit: figyeljétek a drogosokat. Tudni akarok holnapig mindent! Kik viszik az anyagot, hova, kiknek osztják szét. De csak óvatosan! És ne hangoztassátok a nézeteiteket az üggyel kapcsolatban. 
- Oké főnök!
Nem sokkal azután, hogy letettem odalépett hozzám Bajusz. Nevét a jellegzetes, indokolatlanul nagy méretű bajusza miatt kapta. Kissé aggodalmas képet vágott:
- Ne haragudj főnök, beszélhetnénk?
- Persze testvérem. Mi a gond?
- Nos... Hosszúnak már említettem, de alighanem elsősorban neked kéne szólnom az üggyel kapcsolatban... -kissé dadogva, félénken beszélt.
- Miről lenne szó?
- Nos... el szeretném hagyni a kirándulókat és állandó, teljes jogú tag szeretnék lenni.
- Van valami különös oka, hogy erre az elhatározásra jutottál?
- Csak egy: nem bírom már a hosszú utakat. - halvány mosolyt morzsolt el a szája sarkában.
- Ízületek? 
- A térdem és a kezem. Már nem ugyanaz, mint régen. Amikor ilyen meleg van nem vészes, de tavasszal és ősszel, esőben már komoly fájdalmat okoz. - tolta a kezeit az arcomba. 
- Értelek Bajusz. Nem látom semmi akadályát, hogy válts. Melyik chapternél szeretnél letelepedni?
- Itthon maradnék, az anyaklubnál. - közölte kissé megkönnyebbülten. 
- Rendben. Az augusztusi nagygyűlésen átiktatunk. Viszont a szatmári útnál még feltétlenül számítok rád!
- Azzal nem lesz gond! - azzal megöleltük egymást, majd kisétált az épületből. A kiránduló csoport alapításakor elsőként jelentkezett a feladatra és némiképp meglepő, hogy most feladja, de hát felette is eljárt az idő -ahogy a klub nagyobbik része felett.
Nem sokkal később elköszöntem a jelenlevőktől és a fiammal hazagurultunk. Otthon még visszaszereltük a oldaltáskákat, majd egy sör mellett könnyed beszélgetésbe elegyedtünk. Ekkor vettem észre, hogy szakállat növeszt. Egy hónapja szerelt le és azóta penge nem simította az arcbőrét. Jó képű gyereknek tartottam és a katonaságnak köszönhetően talpraesett és határozott fiatalemberré vált. Amikor a missziójáról kérdeztem mindig rövid tőmondatokban, semmitmondóan felelt, mintha kerülné a témát. Mielőtt nyugovóra tértem volna meghagytam neki, hogy a másik három sráccal együtt szerezzenek be egy-egy mellényt maguknak, amit aztán majd jelöltként, később tagként is hordani fognak. 

 Másnap egy órával korábban keltem. Az asszony még békésen aludt, későn ért haza a klubból. A konyhába lépve frissen főzött kávé várt. Megfogtam a csészémet és kiléptem a teraszra. Csongor ugyanott ült a terepszínű nadrágjában, a szürke klubos supporter pólójában, ahol este hagytam. Annyi különbség azért akadt, hogy most III. Corey békésen szundikált a lábánál.
- Nem is aludtál? - érdeklődtem petyhüdt tónusban.
- Keveset. - felelte. Mintha a nagyapját hallanám. Sokban hasonlított rá. Leültem mellé, majd együtt bámultunk a semmibe. Pár perccel később így szólt hozzám:
- Nem mehetnék veletek?
- Nem lehet.
- Miért?
- Klubügy. - általában ezzel ráztam le az anyját is, de valamiért utódomnál ez nem ment ilyen könnyen.
- De Triumphot elviszed magaddal. - mint egy hisztis kölyökkel beszélnék.
- Ő már jelölt és ezért jöhet. - igyekeztem nyomatékosítani benne a dolgot. Duzzogó módon felkászálódott, majdnem eltaposva a kutyát, majd bement a házba. Az ő korában én is hasonlóan viselkedtem...
Fél órával később összeszedtem néhány ruhadarabot a lakásból és a Heritage-em oldaltáskájába tettem. Épp befejeztem a pakolást, mikor a hátam mögé lépett a fiam. 
- A klubházig azért elkísérhetlek? - kérdezte sokkal nyugodtabban. Megfordultam és egykori zöld gyakorlóját viselte, persze ujjak nélkül. (Emlékszem első mellényemet én is egy kabátból alakítottam ki). Nem találtam jó ötletnek, mert bár nyáron kényelmesebb viselet, a hűvösebb időben kevésbé véd a széltől, az alacsonyabb hőmérséklettől és ha elkap egy zápor útközben, akkor a nedvességtől.... maradjunk annyiban, hogy rendkívül kellemetlen érzés az átázott szövetmellény olyankor...
Végignéztem az ifjú titánon, elmosolyodtam, majd bólintottam, hogy velem tarthat. Kitolta a garázsból a régi motoromat és mellém gurult vele. Befejeztem a pakolást, felültem a gépre és beindítottam azt, majd kettesben kihajtottunk az utcára. Kellemes időnk lett, nem kellett számítanunk hőségre.
A klubház előtt a többiek már vártak:
- Késtél! - jött elém G jókedvűen.
- Menjünk be még indulás előtt az asztalhoz. - mondtam, mikor fellépdeltem a lépcsőkön Bajusz és Szigorú mellé. Valamiért nem mozdultak. Bajusz nem bírt magával és egyre szélesebbre húzta a mosolyt az arcán.
- Mi az tesó? Arcidegzsábát kaptál?
- Majdnem. Nézd mi érkezett! - és elmutatott kelet felé, a parkoló motorokra. Mikor elgurultunk előttük fel sem tűnt, pedig eléggé vonzza az emberi tekinteteket: egy jellegzetes bordó piros, világos barna oldaltáskákkal felszerelt, 2016-os Indian Chief. Ámultam a gyönyörtől.
- Hát ez? - kérdeztem a leendő ex-kirándulót, még mindig lenyűgözve, szememet a gépről le nem véve. Ilyen motort addig csak képen láttam.
- Két napja érkezett Dániából. - ezért hasznos az Adventurer csoport, mert nemzetközi kapcsolatokon keresztül sok olyan dolgot is be tudunk szerezni, amit más klubok egyáltalán nem, vagy csak nehezen -sokszor rajtunk keresztül- jutnak hozzá.
- Mi lett a régi vasaddal?
- Odaadtam a fiamnak. - a mondat és a tekintet mögött némi protezsálást véltem észrevenni.
- Augusztusi nagygyűlésen beszélhetünk a jelöltségéről, ha szándékában állna csatlakozni.
- Kösz, főnök! - egy hátba veregetéssel zártuk le a beszélgetést és indultunk meg a klubházba.
Bent a Szőke és Triumph épp a Fikással beszélgetett a pultnál, a hangszórókból pedig a Rolling Stones valamelyik koncert felvétele szólt. Körülnéztem és az egyik asztalnál észrevettem az unatkozó jetit a német gyakorlóban. Egy pohár whiskey és a Nikon fényképezőgépe pihent előtte az asztalon. Békésen cigarettázott és bár a helységben még félhomály volt, a szemét ennek ellenére napszemüveggel takarta el. Megkértem Fikást, hogy jöjjön velünk a szobába, a Szőkének pedig meghagytam, hogy vigyen ki még egy rundot az unatkozó jetinek és mondja neki, hogy arra a ház vendége.
Mikor magunkra zártuk az ajtót, így kezdtem a mondandómat:
- Nos... Egy hosszú és kemény hétvége elé nézünk. Amíg nem vagyunk itthon Te intézed a helyi dolgokat, Fikás. Semmi hiba nem lehet. Lehet Frankie-ék visszajönnek, de nem biztos. Tudja, hogy ki merre lesz, úgyhogy téged hív, ha jön. A kirándulók Bajusz kivételével nem túráznak most semerre, főleg hogy Hosszú és Nyakas még Frankievel van, úgyhogy ők tudnak segíteni, ha valamiben megakadnál. Csokiéknak hiába szólnál, mert ők a szalonban lesznek és van dolguk bőven.
- Rendben főnök.
- Ami az útvonalat illeti... baszki... Fikás, szólj ki Triumphnak, hogy jöjjön be; ő is tudjon róla.
- Nem ám eltéved a kisgyerek. - köpte be Szigorú, amire kuncogni kezdtünk. Az újoncunk közben beküldte a srácot, viszont a másik jelölttel támadt valami probléma így azzal meg ordítani kezdett. 
- Nos... az útvonal: a 13-ason elmegyünk a sztrádáig, majd az M1-esen elgurulunk Tatabányáig. Nem szeretnék Tatán és 'Szőlősön szüttyögni. - erre mind röhögni kezdtek.
- Szóval Tébányán rátérünk a régi egyesre Biáig, ott visszalépünk az M1-esre, ahonnan ráfordulunk a nullás gyűrűre. Azon haladunk a BILK-ig. Oda be kell ugranunk egy pillanatra, átveszünk egy kisebb csomagot... vagy többet. Remélem addig nem kell megállnunk sehol... - egy pillanatra megálltam és végignéztem a társaságon. Mind a térképet fürkészték. 
- Mikor ott végeztünk, visszatérünk a körgyűrűre és az Alacska pihenőnél megállunk kajálni, tankolni, faszt verni, meg ilyenek. - ismét végignéztem a társaságon és bőszen bólogattak.
- Onnan már nincs messze a 4-es főút, amin eljutunk Szolnokig. A klubház a vasúttól nem messze, a Véső utca 10-ben van, amit egy kisebb kanyarral közelítünk majd meg. - rajzoltam az útvonalat az ujjammal. A jelenlévők helyeslően bólogattak. 
- Van kérdés? - miután senki nem felelt kiadtam a parancsot az indulásra. Felszálltunk a gépeinkre, beindítottuk őket és mikor mindenki készen állt a vezetésemmel kigurultunk a körforgalom felé. Mögöttem jött G, Picúr és Bajusz, a sort pedig a Szigorú és Triumph zárta. Természetesen a város járókelői megfordultak utánunk. 
A klub megítélése mindig vegyes volt. Akadt, aki szimpatizált velünk és persze olyan, aki gyűlölt. Jó néhányan szimplán bűnözőnek tartottak bennünket a motorok, a külső megjelenésünk miatt és a külsőségek alapján ítéltek meg. Egyesek fenntartásaikat félretéve bejöttek a klubházba, elsörözgettek és beszélgettek velünk és rájöttek, hogy ez nem az a szélsőséges klub. 
Szerencsére mindenki gondosan felkészítette a gépét a túrára, így műszaki meghibásodás miatt nem kellett megállnunk és kevesebb mint két óra alatt elértünk az első kijelölt pihenőhöz. Az ország egyik legjelentősebb átrakó állomásán rengeteg kamion fordult meg naponta és számunkra elég veszélyes terepnek bizonyult a sok óriás közötti lavírozás. Az ország egykori legnagyobb kamionos cégének (amelyiknek a ponyváin egy bazi nagy sárga napocska vigyorog) helyi raktárához tartottunk, ahol a helyi vezető (nevezzük Kovács Jánosnak) várt bennünket.
- Jó, hogy jönnek! - szaladt elénk a fickó. A nyakkendője csak úgy lobogott a menetszélben.
- Gond van? - érdeklődtem, miközben a bukómat csatoltam le.
- Olyasmi. A vámosok ráültek a konténerre, amiben a cucc van és egyenlőre nem férünk hozzá. Viszont a szállítás sürgős lenne. -hajolt bizalmasan közelebb.
- Vagyis meg kellene fújni a a vámosok orra elől? 
- Ugyan már! Maguk motorosok. Rutinjuk van már az ilyen balhékban. - vigyorgott szélesen. G felkapta a fejét, mikor ezt meghallotta. Ellenezte a zűrös balhékat.
- Az viszont kicsit többe fog kerülni. 
Az öltönyös fickó gondolkodás nélkül egy vaskos borítékot nyújtott át. Közben sűrűn forgatta a fejét, hogy nem látja e valaki.
- Ennyi elég lesz? - kinyitottam a borítékot és első ránézésre félmillió lapult meg benne.
- Nagyjából. - feleltem közönyösen. Éreztem, hogy lépéselőnyben vagyunk vele szemben.
- Tessék a cím, a konténer száma és néhány plomba. Siessenek. - elolvastam a cetlit, majd zsebre vágtam.
- Rendben. Nem lesz gond. - láttam G arcát: már kezdett sápadni és nem akart hinni a fülének.
Felültünk a motorjainkra és kihajtottunk a telepről. Nem sokkal később, a Grassalkovich úton G jelzett, hogy álljunk meg. Egy műszaki és eredet vizsgával foglalkozó cég előtti büfénél álltunk meg.
- Mi az? - kérdeztem, miután leállítottam a járgányt. 
- Ez most mégis mi a franc volt? - vont kérdőre szemrehányóan.
- Mégis mire gondolsz?
- Már vámraktárakat fosztogatunk? Mióta megy a klub ebbe az irányba? - fröcsögte a támadásait felém szinte tajtékozva.
- Állítsd már le magad. Nem kéne a fél világnak elharsogni azt, amiről szó sincs. Csak gyere utánam és ne szard össze magad!- csillapítottam le. Mindig felidegesített, ha valaki feleslegesen keltette a pánikot. 
Nem vártam meg, hogy szóban reagáljon, de a visszapillantóban láttam, hogy a fejét csóválja. A Grassalkovich út később Helsinkire, majd a Határ úti kereszteződésnél Soroksári útra változik és ezen az útvonalon haladtunk a Kén utcáig, ahol a telep is található. G nem tudta, milyen cím található azon a cetlin, amit az öltönyös fickó adott, így nem sejtette a következőket sem:
- Szervusz Feri bácsi! - köszöntöttem a telep portását, miután befordultunk a kapuhoz.
- Szevasz öcsi! Mi járatban? Rég nem jöttetek felénk! - ismert fel az öreg. Közel járt már a hetvenhez, de még mindig itt dolgozott. G közben majdnem lefordult a döbbenettől a motorjáról.
- Másfelé voltak fuvarjaink... Tudnál nekünk segíteni?
- Persze öcsi, neked bármiben! 
- Ezt a konténert keressük. Állítólag idehozták. - átnyújtottam neki a cetlit, amire a konténer számát írták fel.
- Hogyne, nyolc és fél órája. Hamar megtaláljátok, mert most csak az az egy szürke van benn. Elviszitek? - hihetetlen memóriával bírt az öreg. Még mindig lejátszott volna egy négy táblás szimultánt minden gond nélkül. 
- Nem, csak kivennénk belőle pár cuccot. Köszönjük. - közben a markába csúsztattam úgy ötvenezret.
- Jól van öcsi! Csak siessetek, mert két óra múlva jönnek a fináncok! - súgta meg a tippet, miközben visszaszálltam a motoromra.
- Rendben, köszi az infót! - azzal begurultunk a telepre. Szerencsénkre a konténer a földön várta, hogy átvizsgálják. Triumph-fal levágattuk a plombákat, Picúrral kinyitották az ajtókat és majdnem padlót fogtunk a látványtól: két méregdrága, különböző korú Rolls Royce nézett vissza ránk.
- Ezt kéne innen kisípolni? - érdeklődött Bajusz.
- Nem. Elvileg az egyik csomagtartójában van a szajré. Triumph! Tiéd a pálya! - a fiatal srác egyből bemászott a konténerbe, kinyitotta a közelebb álló csomagtartóját:
- Bingó! - kiáltotta, majd elkezdte kifelé dobálni a félliteres papírdobozokat, amiket sietve elrejtettünk. Mikor az első kocsit kirámoltuk a jelöltünk a hátsó autót is felnyitotta:
- Hoppá! - szökött ki belőle a döbbenet. 
- Mi az? Mit találtál? - érdeklődött G. Nem felelt, csak felmutatott egy kis bársonytarsolyt. Intettem, hogy hozza ki. Mivel mást nem talált, a csomagtartót hanyagul visszacsukta. Mikor a kezembe fogtam az apróságot és kinyitottam, majdnem hanyatt vágódtam. Életemben először láttam gyémántot.
- Azt a...
- ... kurva. - fejezte be Picúr mondatát Bajusz.
- Mit csinálunk vele? - érdeklődött aggodalmasan G.
- Még nem tudom, minden esetre itt végeztünk. Gyorsan zárjátok vissza, plombáljátok le, aztán húzzunk innen, mielőtt megjönnek a fináncok! - a tasakot a mellényem zsebébe rejtettem, majd a telephely kijárata felé hajtottunk, ahol az öregnek megköszöntem a segítséget és elköszöntem tőle. Igyekeztünk a lehető leggyorsabban elhúzni a környékről.
A Kén utcából az Illatos út felé vettük az irányt, onnan fordultunk rá a Gyáli, majd a Határ útra és azon haladtunk az Üllői útig. Eredeti elképzelésem szerint el akartam kerülni, hogy ebben az általam oly nagyon utált városban és annak aszfalt csíkjain közlekedjem, de a sors - és Kovács – miatt mégis erre kényszerültem. Az Üllői keleti végének és a 4-es főút találkozásánál lévő első benzinkútnál álltunk meg először. Mivel a körgyűrűn kijelölt pihenőt már nem ejtjük útba, így az étkezést az itteni gyorsétterem kínálatára módosítottuk.
A parkolóban G nekem esett:
- Most mi a fasz lesz? – kezdett pánikolni.
- Kajálunk. – feleltem közönyösen, higgadtan.
- Tudod, hogy értem.
- Nem, nem tudom. Kérlek, fejtsd ki bővebben! – álltam bele. A többiek körénk gyűltek.
- A kövekkel. – vette kicsit lejjebb a hangerőt.
- Felhívom az öltönyöst, hogy az övéi e? Ha nem, akkor megtartjuk.
- És akkor most ilyenekkel fogunk seftelni? És ha lopott a cucc? – szinte tajtékzott.
- Na jó, elég volt mára a pánikolásaidból! Húzz be oda és egyél valamit, a többit meg bízd rám! – keltem ki magamból. Mindenki meglepődött, még én is.
A társaim a bejárat felé indultak.
- Triumph! Hozz nekem két nagyobb szendvicset, sült krumplit és kólát… meg magadnak valamit! – nem kérdezett vissza, csak a többiek után sietett. Amíg ők eltűntek az épületben, én felhívtam a megbízónkat:
- Na, sikerült időben odaérniük? – érdeklődött Kovács.
- Persze. Hadd gratuláljak a szép autó gyűjteményéhez! – nem vette a bókot, csak hallgatott.
- Megtaláltuk mind a húsz dobozt, bár nem abban a kocsiban, amit mondott… – próbáltam előcsalogatni a nyulat a bokorból.
- A lényeg, hogy már maguknál van! Minden mást úgy hagytak, ahogy találtak? – és ekkor ráharapott!
- Az ön érdekében nem!
- Ezt, hogy érti?
- Tudja jól! Örüljön neki, hogy mi találtuk meg a köveket és nem a fináncok!
- Miféle gyémántok?
- Ki beszélt itt gyémántokról? – ismét elhallgatott, mert érezte, hogy bejött a csőbe.
- Mit akar? – komorodott el a hangja.
- Mivel önt a napokban úgyis felkeresik a szervek, azt javaslom egy darabig maradjanak nálam a kis drágaságai. Leszek a bankja!
- Mit kér cserébe?
- Igazán nem sokat! Mindössze állandó megbízást szerződéssel hitelesítve. Gondolom nem nagy kérés tíz darab finomra csiszolt gyémánt pár napos tárolásáért…
- Tíz? – a döbbenet kicsúszott a száján.
- Többnek kéne lennie, Kovács úr? – eredetileg 13 darab lapult a tarsolyban, de gondoltam leveszem a sápot. Épp az egyiket forgattam, nézegettem a kezemben.
- Nem, de az nem tartozik magára. – hallatszott a vonal túlsó végéről, hogy valamit nagyon számol, gondolkodik.
- Ha gondolja, lehet kevesebb. – próba szerencse.
- Szó se lehet róla! – váltott hirtelen hangnemet. Ekkor jelent meg a előttem a jelöltünk, kezében a kajámmal, amit enyhe fejbiccentéssel köszöntem meg.
- Hozza el őket nekem, miután leadták a csomagot! – váltott utasító hangnemre.
- Nem lehet, drága Kovács úr! Szigorú beosztásunk van. Más partnereink is vannak, nem csak ön. Leghamarabb jövő hét hétfőn járunk erre, akkor megoldhatjuk a dolgot. Javaslom addigra legyen kész a szerződésünk és akkor mindnyájan egy gyümölcsöző és boldog kapcsolat és jövő elé nézhetünk. – hogy ezt a dumát honnan szedtem…
- Rendben… akkor a jövő héten várom a hívását! – azzal letette, én pedig elégedetten majszolni kezdtem a műanyagkaját.
Mikor mindenki végzett a számára szükséges teendőkkel, tovább indultunk. A négyes főutat Szolnokig nem hagytuk el, ott is csak a város határában lévő használt cikk piachoz tértünk le. Nem vásárolni akartunk, hanem ott várt bennünket a Majom, Kenny, Lajoska, Jackie és két jelölt. Könnyen elvegyültünk a sok ember között, így senkinek nem szúrt szemet, hogy a szajrét átraktuk a szolnokiakhoz, hogy aztán ők vigyék tovább délre.
Direkt választottuk őket: Lajoska megbízható, lojális társ volt, míg Jackie és a két újonc egyáltalán nem. Őket mindenképp távol akartam tudni, amíg a főnöküket kivonatjuk a forgalomból. Mikor a szállítmány elindult a Majomhoz fordultam:
- Mi újság nálatok?
- Vipera a régi klubházba vitte a szarját, amit most kocsmaként üzemeltetünk.
- Nem tartasz tőle, hogy az a kígyó észrevesz minket? - kérdeztem gyanakodva.
- Nem kell félni. Tegnap éjjel bekúrtak, mint az állat és félkómásan hagytuk ott őket a klubházban. A biztonság kedvéért Ferenczi ott van és szól, ha magához térne az a fattyú.
- Akkor guruljunk! - adtam ki utasításba. Visszaszálltunk a gépeinkre és a Majom által megjelölt útvonalon előbb a rejtekhelyhez, majd a szolnoki chapter klubházához motoroztunk.
Az épület egy kanyarban helyezkedik el, magas téglafal veszi körül az udvarát, ahová egyetlen szürkére mázolt vaskapun át lehet bejutni - a motorok legalább zárt parkolóban voltak. Valamikor villamossági és háztartási szaküzletkén üzemelt a hely, amíg a néhai Béla bácsi meg nem vette és a chapter be nem költözött. 
A széles, szürke kaput a harmadik jelölt nyitotta ki előttünk és zárta be utánunk. 
- Ennyire veszélyes ez a környék, hogy mindig zárnotok kell?
- Jobb az elővigyázatosság. - közölte a Majom, miközben leszállt a Road Kingjéről.
- A kamerák? - érdeklődött G.
- Nem rögzítenek, csak az elrettentés szerepét töltik be. - lépett ki az ajtón Ferenczi.
- Testvér! Ezer éve nem láttalak! - öleltük meg egymást.
- Mi ez a hájtömeg? Jócskán felszedtél, amióta nem találkoztunk! - veregette meg a vállam a rég nem látott ismerős.
- Te sem lettél szebb. - vágtam neki vissza. 
Ferenczi sosem volt egy díjnyertes csődör, a lányok rendre elkerülték. Állítólag egy időben a fiúkkal is tett egy próbát, de nekik se jött be, így hát maradt a motorozás és a klubélet. Azt viszont teljes vállszélességgel és odaadással csinálta immáron húsz éve.
Az üdvözlések után mind betódultunk a belső helységbe. A chapter elnöke még egy kanapén szunyókált, a helyettese, Hombár meg egy másikon. Kenny a pult mögött serénykedett és igyekezett minél több itallal kedveskedni.


***


- Azt a részt mond, amikor azt a férget félreállítottátok az útból. - sürgetett Lafaty Bandi. A teraszt, az udvart, a házat, az utcát, a várost lassan belepte az éjszakai sötét. A hosszú történetek sokáig tartanak...
- Pont most akart rátérni. - nyugtatta le G. Nagyot kortyolt a köményes pálinkából. Akkor már nem foglalkozott olyan rituálékkal, mint a feles poharakba való töltés, csak szimplán rácuppant az üveg szájára és nagyokat nyelt. 
- Folytatom, folytatom, csak előbb hozok még sört!


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)