A klub fennállásának ötödik évfordulóját ünnepeltük éppen. Kinn ácsorogtunk, söröztünk, beszélgettünk a klubház előtti placcon. Még nem volt sem szolnoki chapter, sem a szemesi, se Murderers - Rita viszont nagyjából akkor jelent meg először G életében. Első elnökünk, a Szörnyű, helyettese a Csendes, Road Captain-ünk Cliff és Papa is még köztünk voltak. Mindössze 16-an alkottuk akkor a Komárom Originalt és nem gondolkodtunk terjeszkedésen, csak próbáltuk felhelyezni a Riverside Legion MC-t az ország térképére és igyekeztünk fenntartani magunkat.
Papával és Ladislavval diskuráltunk, mikor az öreg felkapta a fejét. Az út felé mutatott, de nem sejtettük, hogy mire kéne figyelnünk. A következő pillanatban egy fekete Triumph Bonneville jelent meg. Gazdája nem tűnt hivalkodónak és egyik klub colorját sem viselte: kék farmert és fekete bőrkabátot viselt, a menetszéltől éjszakai szemüveggel védte magát. Végignéztük, ahogy elgurul előttünk, néhány mondat erejéig még beszéltünk róla, majd visszatértünk eredeti témánkhoz. Később még kétszer elgurult előttünk, de azt a többiek már nem vették észre.
Néhány nappal később épp én álltam a pult mögött a klubban. Az akkor még jelölt státuszú Nyakas és Bajusz pedig igyekezett a kezem alá dolgozni, Nyegle pedig a parkolót őrizte. Nem sok dolga akadt, hiszen csak négyünk motorja ácsorgott ott, de ahhoz, hogy a visszatérőknek meglegyen a helye mindig kinn kellett állnia valakinek és elzavarni az odaparkoló autósokat. Zárórához készülődtünk - még olyan időszak is volt -, amikor megérkezett a Triumph Bonneville a klub elé. A tulaja leszállt és a felé siető Nyeglének odavágta:
- Nem kell segíteni, kösz. - azzal faképnél hagyta. A srác köpni nyelni nem tudott a döbbenettől, így csak leforrázott csirkeként bámult a fickó után.
Belépett, majd minden szó nélkül a pultnál helyet foglalt. Ugyanazt a fekete bőrkabátot és kék farmert viselte, mint mikor először láttuk.
- Mit adhatok?
- Valami alkoholmenteset. - felelte mély hangján. Nem tűnt boldognak, de levert sem. Inkább aggodalmas és fáradt.
- Édeset, savanyút, buborékosat...? - találgattam, hátha van konkrét elképzelése.
- Rád bízom. - ekkor tűnt fel, hogy egyfolytában az ajtó felé sandít.
- Parancsolj. - toltam két deci kiwit elé. Megköszönte. Mikor az utolsó vendég is feltápászkodott az asztaltól (az unatkozó jeti a német gyakorlóban az akkori barátnőjével és egy másik, szőke hosszú hajú, szemüveges fickóval), utasítottam a két Prospectet, hogy takarítsák le az asztalokat, a székeket tegyék fel rájuk és mossanak fel.
- Rosszkor jöttem? - érdeklődött félszegen a Triumphos.
- Nem. Csak kicsit rendet rakunk, ilyenkor már nem nagyon jönnek hozzánk. Nálunk akkor van zárás, miután az utolsó vendég is elégedetten távozott. - kacsintottam rá. Nem nyugtatta meg és gyorsabban kezdte inni az üdítőjét.
- Tiéd az Bonneville? - hülye kérdés, tudom, de gondoltam valahogy kipuhatolom, hogy miért ilyen levert. Egy jó kocsmáros nem szorítkozik kizárólag a szomjúság oltására. Ezzel a kérdéssel sikerült jól kezdeni a beszélgetést, amit hajnali kettőig folytattunk -ekkor tudtam meg, hogy nemrég költözött a városba, nős, egy lánya és egy fia van, és könyvelőként dolgozik. Idő közben a jelölteket hazaküldtem, csak Bajusz maradt végig. Úgy hajnali három felé távozott a fickó, akit Stadler Jánosnak hívtak. (Igen, annak a Józsefnek az unokaöccse, aki kilencvenes években futballcsapatot alapított, majd lecsukták, aztán szabadulása után újra talpra állt, de ismét az adóhivatal kijátszásából, így öreg korára ismét bezárták).
Az emberünket pár hétig megint nem láttuk. Nagyon nem is foglalkoztunk vele, hiszen nem tartozott közénk, csak annyira, mint motoros. Legközelebb a szokásos tavaszi motorostalálkozón, a felvonuláson láttuk. Mi egy csoportban gurultunk, valahol a sor közepén. (Akkor még nem mi szerveztük ezt az eseményt). Nem sokkal a klubház után, mielőtt a menetoszlop elfordul a főútról a strand utcája felé ért mögénk János a Triumph-jával. Háta mögött ült az akkor még tizenéves fia, a későbbi jelöltünk. A felvonulás közben végig mögöttünk haladt és mikor kiértünk Monostorra, meghívtuk magunkhoz -néhány másik leendő jelölttel (Maci, Ropi és Kokó).
- Leteszem a fiamat otthon és utána beugrom.
- Hozd őt is. Nem lesz baja. - biztatta és győzte meg Papa a könyvelőt. Így végül velünk jött és egészen estig velünk maradtak.
Mindenkivel összebarátkozott és számunkra meglepő módon továbbra sem fogyasztott mást alkoholmentes italokon kívül - velünk ellentétben. A kis srác is vagányan viselkedett, már akkor látszott rajta, hogy tetszik neki ez a dolog.
Eltelt újabb néhány újabb hét, vagy talán hónap, mire újra láttuk Stadlert. A szokottnál jobban össze volt törve, kevesebbet beszélt mint valaha, folyamatosan az ajtó felé sandított, mint aki retteg valamitől, vagy valakitől. Ami még meglepőbbnek hatott, hogy most egy felessel kezdte, bár akkor és ott ez nem ütött szöget a fejemben. Örömmel szolgáltam ki a vendéget.
Aztán ebben a rapszodikus módban (hol megjelent, hol eltűnt) telt el két év. Valamikor napokat töltött velünk, aztán egy csapásra megszűnt létezni és hetekig nem láttuk, nem értük el. Minden évben, mikor velünk jött a városi felvonuláson megkérdezte tőle valamelyik tagunk, hogy nincs e kedve hozzánk csatlakozni, (akkor még nekünk is jól jött volna egy belsős könyvelő), de mindig visszautasította az ajánlatot. Végül egyre ritkábban jött és a nyolcadik évfordulónkon már meg sem jelent, ahogy később se. A srácait és a feleségét gyakran láttuk, de őt többet már nem.
Az idő telt és nagyjából tíz évvel később megjelent nálunk három fiatal srác az egyik újoncunk (Fikás) társaságában. Ha jól emlékszem egy jelöltünk is volt mellettük, de a történet szempontjából nem érdekes. Akkor már nem csak a találkozókon toboroztunk, hanem bárki hívhatott, vagy ajánlhatott embereket. Három fiatalból aztán csak kettő volt alkalmas a jelöltségre, mert az egyik túlbuzgó fickóról kiderült, hogy kezdő rendőr, aki be akart épülni közénk.
Mikor a személyazonosságukat ellenőriztük ismerősnek tűnt a hosszú hajú vezetékneve, de nem foglalkoztam vele, viszont mikor megláttam a motort derengeni kezdett, hogy honnan. Ugyanaz a Triumph Bonneville, mint amit pár évvel korábban Stadler János hajtott. A srác kezdetben zárkózottnak mutatkozott, de egy este, még mielőtt beszavaztuk volna jelöltnek elbeszélgettem vele. Ekkor mondta el mi lett az apjával:
Azon a tavaszon, mikor mi a nyolcadik évfordulót ünnepeltük, lelépett a családjától. Fogta a cuccát, felült a motorjára és megpróbált eltűnni. Pár hónappal később a rendőrség talált rá holtan. Gyakorlatilag szitává lőtték. A zsaruk nyomoztak: lefoglaltak, kihallgattak, mindent és mindenkit, akiről és amiről úgy hitték, fontos lehet, de azon kívül nem derült ki semmi, hogy az egyik alvilági csoportnak könyvelt. Kirakat nyomozást folytattak, mint mindig és mikor nem jutottak semmire az ügyben lezárták az aktákat. Értesítették a családot, hogy egy szép összeg fejében átvehetik a hagyatékukat - valakinek ki kellett fizetnie a nyomozás és a tárolás költségét. Az ifjú Stadler ragaszkodott az apja motorjához, így került vissza az öreg Bonneville a családhoz. Pár évig még porosodott a kert végében felállított sufniban, a fiatalember időnként megmutogatta a barátainak és arról ábrándozott, hogy egyszer majd a Legion tagja lesz. Csak egyvalaki vette komolyan és álmodozott vele együtt: Ervin, akit mi Fikásként ismerünk.
A srácok közben felnőttek, dolgozni kezdtek, majd kis időkülönbséggel megjelentek nálunk. A fiatal Stadler végül jelölt lett nálunk, de a motorja után mi Triumph-ként hívtuk. Nem sokkal később hozta a nővérét, aki profi rúdtáncosnak és felszolgálónak bizonyult és akit egyébként Ivettnek hívtak. Az anyjuk belerokkant a tudatba, hogy a számára teljesen elfogadhatatlan életstílust választotta mindkét gyermeke és pár hónappal később elhunyt.
A fiatal titán jól bírta a gyűrődést, nem rinyált a legaljasabb melótól sem. Látszott, hogy teljes értékű tag akar lenni nálunk. Ott volt Alsóörsön, segített a standnál és mindenben, amire csak kértük. Eredetileg G alá lett beosztva, de ő akkoriban Rita miatt nagyon maga alatt volt, és inkább átpasszolta Ladislavnak. Ő viszont nem rajongott annyira a pesztrálásért, így inkább pár hetente máshoz osztottuk be. Senki nem panaszkodott rá, csak az erényeit sorolta, ha szóba került a neve egy-egy gyűlésen. A státusza ellenére mindenki tagként tekintett rá, sőt még a szíve fölötti "PROSPECT" feliratot is lecseréltettük vele a városunkéra és így néhány gyűlésen részt vehetett. Általában egy év a próbaidő, de szorgalmaztam, hogy az augusztusi nagygyűlés alkalmával avassuk újonccá, amit a többség támogatott is.
Az újonc státusznak két formáját találtuk ki: az egyik a jelöltséggel kezdődik és egy év leteltével szavazás útján avattuk a jelölteket újonccá. Teljes colort kaptak, de a város neve alatt nem található újabb egy évig az ORIGINAL felvarró. (Más chaptereknél a város helyett a klub neve olvasható ez idő alatt). A másik formulát régi motorosoknak találtuk ki, azoknak akik segítik, támogatják a klubot, vagy egy másik klub egykori tagjának jár ki, aki csatlakozni szeretne hozzánk (mint pl. a Szigorú). Ők teljes colort kapnak, de a hátukon, az alsó felvarrón a "PROSPECT" felirat olvasható. Az újoncok részt vehetnek gyűlésen, a klub életében, de nem szavazhatnak fél évig, vagy amíg a tagság úgy nem dönt. Triumph kivételes srácnak bizonyult, így nála ezért alakult ki egy új formula.
Júliust írtunk, mikor egy nagyobb túrára készültünk. Egy szatmárnémeti klub, a Rebels of Partium hívott meg bennünket egy kis barátkozós találkozóra, viszont a szolnoki elnökkel épp problémák voltak, így pár napra megálltunk náluk, hogy azt az ügyet lerendezzük. A túrára G, Picúr, Bajusz, a Szigorú és Triumph jött velem. Megérkezésünk napján -velünk ellentétben- Vipera, a szolnoki chapter elnöke egyfolytában ugráltatta, csicskáztatta Triumphot, de a srác kitartóan állta a sarat.
Úgy terveztük, hogy a kígyó félreállítását este visszük véghez, mikor épp teríti a drogját. Mikor elindult a klubházból, az egyik jelöltje és egyben segítő dílere is vele tartott. Mi nem sokkal később beszálltunk egy kisbuszba, amit a Majom vezetett. Tudtuk, hogy hova mentek: a régi klubházban tárolták és porciózták a szert. Attól kicsit távolabb parkoltunk le. Az épület előtt állt a két áruló motorja és két autó. Triumph-fal mentem felderítésre. Az ablakon át benéztünk a kocsmába és láttuk, ahogy két táska cserél gazdát (nyilván az egyikben a drog, a másikban az ellenérték lapult meg). Felhívtam a Szigorút, hogy jöjjenek. A terv az volt, hogy meglepjük és ártalmatlanítjuk őket, elvesszük a colorjaikat és kihívjuk a zsarukat.
Nem kapkodtunk, nem rontottunk rájuk csak szimplán besétáltunk a kocsmába. Kérdőre vontam Viperát, aki ahelyett, hogy válaszolt volna mindenféle árulónak nevezte a társát. A vevők egyre idegesebbek lettek és megpróbáltak távozni. Mikor Picúr és Triumph útjukat állták fegyvert rántottak. Gyorsan reagáltunk és fegyver fegyverre meredt. Igyekeztem szóval megoldani a szituációt és Vipera már leeresztette a stukkerét, mikor a feszült helyzetben az egyik vevő keze megremegett és lelőtte Triumphot, aki a hasán sérült meg. Szigorú nem picsázott sokat és lelőtt két vevőt, Picúr pedig a harmadikat. A nagy lövöldözésben a Majommal ráugrottunk Viperára és a jelöltre és teljes erőből ütni kezdtük az árulókat. A csetepaté folyamán elsült a jelölt fegyvere is, de nem a Majom jött ki belőle rosszul. Mikor minden lecsendesült öt halott és egy félholtra vert elnök feküdt a padlón. Picúr próbálta megmenteni fiatal jelöltünk életét, de sajnos idő előtt elvérzett.
Megrendeztük a jelenetet: úgy alakítottuk, mintha egy elfajult adás-vétel történt volna. Elhelyeztük a testeket a kocsmában, az eszméletlen Vipera kezébe a Szigorú pisztolyát adtuk, amiből kilőtte az egész tárat, a jelöltje pisztolyát is kiürítettük, ahogy a vevőkét, majd Triumph földi maradványaival együtt elsiettünk a helyszínről, még mielőtt kiértek volna a kopók. A két áruló mellényét aztán a szolnoki klubház udvarán egy hordóban égettük el.
Felhívtam Frankiet és közöltem vele a történteket. Javasolta, hogy a srácot vitessük haza és majd tagként temetjük el.
- Mi lesz a hasában lévő golyóval?
- Amiatt ne aggódj. Egy kórboncnok ismerősöm majd intézi a halotti bizonyítványát. - felelte csüggedten. Nem sokkal később bontottuk a vonalat, majd megkértem Ferenczit, hogy vigye el Triumph testét a megadott címre, aki azonnal útnak is indult. Ahogy azt terveztük ott helyben kineveztük Hombárt elnökké és Kenny-t helyettesévé, a klub naplójában visszadátumozva pedig megjelöltük, hogy egy héttel korábban történt meg a váltás, így ha a rendőrség nyomozna a klub háza táján, akkor se vonhatnak párhuzamot a lövöldözés és a váltás közt.
- Hm... már kezdtem aggódni, hogy ezt az esetet nem ússzuk meg véres leszámolás nélkül. - parázott G. Eléggé be volt már nyomva, így kicsit szabadabban beszélt.
- Mindig benne van a pakliban, hogy valaki meghal. Akár az úton, akár egy nézeteltérés alkalmával. - szólt bele Lafaty Bandi. Nyugodt volt és bár csak egy fiktív történet, azért mégis nyomot hagyott az elméjében a dolog.
- Pontosan. - tettem hozzá, majd kifújtam a cigifüstöt. Egy darabig csak némán söröztünk. Egyikük sem sürgette a következő epizódot.
Az emberünket pár hétig megint nem láttuk. Nagyon nem is foglalkoztunk vele, hiszen nem tartozott közénk, csak annyira, mint motoros. Legközelebb a szokásos tavaszi motorostalálkozón, a felvonuláson láttuk. Mi egy csoportban gurultunk, valahol a sor közepén. (Akkor még nem mi szerveztük ezt az eseményt). Nem sokkal a klubház után, mielőtt a menetoszlop elfordul a főútról a strand utcája felé ért mögénk János a Triumph-jával. Háta mögött ült az akkor még tizenéves fia, a későbbi jelöltünk. A felvonulás közben végig mögöttünk haladt és mikor kiértünk Monostorra, meghívtuk magunkhoz -néhány másik leendő jelölttel (Maci, Ropi és Kokó).
- Leteszem a fiamat otthon és utána beugrom.
- Hozd őt is. Nem lesz baja. - biztatta és győzte meg Papa a könyvelőt. Így végül velünk jött és egészen estig velünk maradtak.
Mindenkivel összebarátkozott és számunkra meglepő módon továbbra sem fogyasztott mást alkoholmentes italokon kívül - velünk ellentétben. A kis srác is vagányan viselkedett, már akkor látszott rajta, hogy tetszik neki ez a dolog.
Eltelt újabb néhány újabb hét, vagy talán hónap, mire újra láttuk Stadlert. A szokottnál jobban össze volt törve, kevesebbet beszélt mint valaha, folyamatosan az ajtó felé sandított, mint aki retteg valamitől, vagy valakitől. Ami még meglepőbbnek hatott, hogy most egy felessel kezdte, bár akkor és ott ez nem ütött szöget a fejemben. Örömmel szolgáltam ki a vendéget.
Aztán ebben a rapszodikus módban (hol megjelent, hol eltűnt) telt el két év. Valamikor napokat töltött velünk, aztán egy csapásra megszűnt létezni és hetekig nem láttuk, nem értük el. Minden évben, mikor velünk jött a városi felvonuláson megkérdezte tőle valamelyik tagunk, hogy nincs e kedve hozzánk csatlakozni, (akkor még nekünk is jól jött volna egy belsős könyvelő), de mindig visszautasította az ajánlatot. Végül egyre ritkábban jött és a nyolcadik évfordulónkon már meg sem jelent, ahogy később se. A srácait és a feleségét gyakran láttuk, de őt többet már nem.
Az idő telt és nagyjából tíz évvel később megjelent nálunk három fiatal srác az egyik újoncunk (Fikás) társaságában. Ha jól emlékszem egy jelöltünk is volt mellettük, de a történet szempontjából nem érdekes. Akkor már nem csak a találkozókon toboroztunk, hanem bárki hívhatott, vagy ajánlhatott embereket. Három fiatalból aztán csak kettő volt alkalmas a jelöltségre, mert az egyik túlbuzgó fickóról kiderült, hogy kezdő rendőr, aki be akart épülni közénk.
Mikor a személyazonosságukat ellenőriztük ismerősnek tűnt a hosszú hajú vezetékneve, de nem foglalkoztam vele, viszont mikor megláttam a motort derengeni kezdett, hogy honnan. Ugyanaz a Triumph Bonneville, mint amit pár évvel korábban Stadler János hajtott. A srác kezdetben zárkózottnak mutatkozott, de egy este, még mielőtt beszavaztuk volna jelöltnek elbeszélgettem vele. Ekkor mondta el mi lett az apjával:
Azon a tavaszon, mikor mi a nyolcadik évfordulót ünnepeltük, lelépett a családjától. Fogta a cuccát, felült a motorjára és megpróbált eltűnni. Pár hónappal később a rendőrség talált rá holtan. Gyakorlatilag szitává lőtték. A zsaruk nyomoztak: lefoglaltak, kihallgattak, mindent és mindenkit, akiről és amiről úgy hitték, fontos lehet, de azon kívül nem derült ki semmi, hogy az egyik alvilági csoportnak könyvelt. Kirakat nyomozást folytattak, mint mindig és mikor nem jutottak semmire az ügyben lezárták az aktákat. Értesítették a családot, hogy egy szép összeg fejében átvehetik a hagyatékukat - valakinek ki kellett fizetnie a nyomozás és a tárolás költségét. Az ifjú Stadler ragaszkodott az apja motorjához, így került vissza az öreg Bonneville a családhoz. Pár évig még porosodott a kert végében felállított sufniban, a fiatalember időnként megmutogatta a barátainak és arról ábrándozott, hogy egyszer majd a Legion tagja lesz. Csak egyvalaki vette komolyan és álmodozott vele együtt: Ervin, akit mi Fikásként ismerünk.
A srácok közben felnőttek, dolgozni kezdtek, majd kis időkülönbséggel megjelentek nálunk. A fiatal Stadler végül jelölt lett nálunk, de a motorja után mi Triumph-ként hívtuk. Nem sokkal később hozta a nővérét, aki profi rúdtáncosnak és felszolgálónak bizonyult és akit egyébként Ivettnek hívtak. Az anyjuk belerokkant a tudatba, hogy a számára teljesen elfogadhatatlan életstílust választotta mindkét gyermeke és pár hónappal később elhunyt.
A fiatal titán jól bírta a gyűrődést, nem rinyált a legaljasabb melótól sem. Látszott, hogy teljes értékű tag akar lenni nálunk. Ott volt Alsóörsön, segített a standnál és mindenben, amire csak kértük. Eredetileg G alá lett beosztva, de ő akkoriban Rita miatt nagyon maga alatt volt, és inkább átpasszolta Ladislavnak. Ő viszont nem rajongott annyira a pesztrálásért, így inkább pár hetente máshoz osztottuk be. Senki nem panaszkodott rá, csak az erényeit sorolta, ha szóba került a neve egy-egy gyűlésen. A státusza ellenére mindenki tagként tekintett rá, sőt még a szíve fölötti "PROSPECT" feliratot is lecseréltettük vele a városunkéra és így néhány gyűlésen részt vehetett. Általában egy év a próbaidő, de szorgalmaztam, hogy az augusztusi nagygyűlés alkalmával avassuk újonccá, amit a többség támogatott is.
Az újonc státusznak két formáját találtuk ki: az egyik a jelöltséggel kezdődik és egy év leteltével szavazás útján avattuk a jelölteket újonccá. Teljes colort kaptak, de a város neve alatt nem található újabb egy évig az ORIGINAL felvarró. (Más chaptereknél a város helyett a klub neve olvasható ez idő alatt). A másik formulát régi motorosoknak találtuk ki, azoknak akik segítik, támogatják a klubot, vagy egy másik klub egykori tagjának jár ki, aki csatlakozni szeretne hozzánk (mint pl. a Szigorú). Ők teljes colort kapnak, de a hátukon, az alsó felvarrón a "PROSPECT" felirat olvasható. Az újoncok részt vehetnek gyűlésen, a klub életében, de nem szavazhatnak fél évig, vagy amíg a tagság úgy nem dönt. Triumph kivételes srácnak bizonyult, így nála ezért alakult ki egy új formula.
Júliust írtunk, mikor egy nagyobb túrára készültünk. Egy szatmárnémeti klub, a Rebels of Partium hívott meg bennünket egy kis barátkozós találkozóra, viszont a szolnoki elnökkel épp problémák voltak, így pár napra megálltunk náluk, hogy azt az ügyet lerendezzük. A túrára G, Picúr, Bajusz, a Szigorú és Triumph jött velem. Megérkezésünk napján -velünk ellentétben- Vipera, a szolnoki chapter elnöke egyfolytában ugráltatta, csicskáztatta Triumphot, de a srác kitartóan állta a sarat.
Úgy terveztük, hogy a kígyó félreállítását este visszük véghez, mikor épp teríti a drogját. Mikor elindult a klubházból, az egyik jelöltje és egyben segítő dílere is vele tartott. Mi nem sokkal később beszálltunk egy kisbuszba, amit a Majom vezetett. Tudtuk, hogy hova mentek: a régi klubházban tárolták és porciózták a szert. Attól kicsit távolabb parkoltunk le. Az épület előtt állt a két áruló motorja és két autó. Triumph-fal mentem felderítésre. Az ablakon át benéztünk a kocsmába és láttuk, ahogy két táska cserél gazdát (nyilván az egyikben a drog, a másikban az ellenérték lapult meg). Felhívtam a Szigorút, hogy jöjjenek. A terv az volt, hogy meglepjük és ártalmatlanítjuk őket, elvesszük a colorjaikat és kihívjuk a zsarukat.
Nem kapkodtunk, nem rontottunk rájuk csak szimplán besétáltunk a kocsmába. Kérdőre vontam Viperát, aki ahelyett, hogy válaszolt volna mindenféle árulónak nevezte a társát. A vevők egyre idegesebbek lettek és megpróbáltak távozni. Mikor Picúr és Triumph útjukat állták fegyvert rántottak. Gyorsan reagáltunk és fegyver fegyverre meredt. Igyekeztem szóval megoldani a szituációt és Vipera már leeresztette a stukkerét, mikor a feszült helyzetben az egyik vevő keze megremegett és lelőtte Triumphot, aki a hasán sérült meg. Szigorú nem picsázott sokat és lelőtt két vevőt, Picúr pedig a harmadikat. A nagy lövöldözésben a Majommal ráugrottunk Viperára és a jelöltre és teljes erőből ütni kezdtük az árulókat. A csetepaté folyamán elsült a jelölt fegyvere is, de nem a Majom jött ki belőle rosszul. Mikor minden lecsendesült öt halott és egy félholtra vert elnök feküdt a padlón. Picúr próbálta megmenteni fiatal jelöltünk életét, de sajnos idő előtt elvérzett.
Megrendeztük a jelenetet: úgy alakítottuk, mintha egy elfajult adás-vétel történt volna. Elhelyeztük a testeket a kocsmában, az eszméletlen Vipera kezébe a Szigorú pisztolyát adtuk, amiből kilőtte az egész tárat, a jelöltje pisztolyát is kiürítettük, ahogy a vevőkét, majd Triumph földi maradványaival együtt elsiettünk a helyszínről, még mielőtt kiértek volna a kopók. A két áruló mellényét aztán a szolnoki klubház udvarán egy hordóban égettük el.
Felhívtam Frankiet és közöltem vele a történteket. Javasolta, hogy a srácot vitessük haza és majd tagként temetjük el.
- Mi lesz a hasában lévő golyóval?
- Amiatt ne aggódj. Egy kórboncnok ismerősöm majd intézi a halotti bizonyítványát. - felelte csüggedten. Nem sokkal később bontottuk a vonalat, majd megkértem Ferenczit, hogy vigye el Triumph testét a megadott címre, aki azonnal útnak is indult. Ahogy azt terveztük ott helyben kineveztük Hombárt elnökké és Kenny-t helyettesévé, a klub naplójában visszadátumozva pedig megjelöltük, hogy egy héttel korábban történt meg a váltás, így ha a rendőrség nyomozna a klub háza táján, akkor se vonhatnak párhuzamot a lövöldözés és a váltás közt.
***
- Hm... már kezdtem aggódni, hogy ezt az esetet nem ússzuk meg véres leszámolás nélkül. - parázott G. Eléggé be volt már nyomva, így kicsit szabadabban beszélt.
- Mindig benne van a pakliban, hogy valaki meghal. Akár az úton, akár egy nézeteltérés alkalmával. - szólt bele Lafaty Bandi. Nyugodt volt és bár csak egy fiktív történet, azért mégis nyomot hagyott az elméjében a dolog.
- Pontosan. - tettem hozzá, majd kifújtam a cigifüstöt. Egy darabig csak némán söröztünk. Egyikük sem sürgette a következő epizódot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése