Nem jelentkeztem már egy ideje, de meg volt rá az okom: meguntam a rovatot. Meg hát sok a köcsög. Aki magára vette, az innentől úgysem olvassa, aki meg még itt maradt, ők pedig megtudják a Gestapósokra értem. No most pedig újfent megnőtt az olvasók száma, csak most a felsőbb körökből. Üdvözlöm a Cég vezetését!
Ha már itt vannak: még egy kis plusz pénzt valahonnan nem lehetne...? A górénak biztos van. Egyébként csókútatom!
Szóval ma reggel teljesen átlagosan indult: fáradtan keltem az ágyból 3:50-kor, ugyanebben az állapotban összecihelődtem, majd kirobogtam ezeréves Csepel kerékpáromon az állomásra. Felszálltam, leültem, utaztam, megérkeztem, leszálltam, felmentem, lejöttem, bementem, megvettem... és a boltban találkoztam Tartalékos Zsoltival. Első kérdésem felé így hangzott:
- Melyik tartalékra mész?
Nagy választék már nincs a re-Startos kollégáknak a tehénszaros Győrben, de őt ezen a napon a Gyárira utalták be. Lelkére kötöttem, hogy legalább a Szeszgyárba menjen fel! Mikor Franzstadtban vártam a vonatomat kelet felől, két gépi kávé közt megnéztem, hogy drága Zsoltink mit is csinál éppen. Hát hogy hogynem elvtársak... vagyis mit ad isten, hát ez a Zsolti fiú ott ácsorog az alsóház előtt. Parkírozik a rendezőben. Teljes mértékig fel voltam háborodva, hogy a lelkemet, belemet kihajtom -már három órája nem tudok magammal mit kezdeni azon a marha nagy állomáson- ő meg lazsál! Mikor hazaértem ez az üzenet várt Tartalékos Zsoltitól:
Hogy jó napod legyen!Ebben nem tej van!
Szóval a mi Zsoltink, arany drága kincsünk, színünk egyetlen gyöngyöző virágszála megcselekedte, amit meg kellett: fent járt a Szeszgyárban! Az alkoholbogarak azóta is örömtáncukat ropják a rakétás üvegek, a két dekás Kevert csavaros kiflik között!
Ami még érdekes volt számomra, vagy inkább újdonságként hatott -és ezt inkább már csak afféle széljegyzetként jegyezném meg-, hogy a először találkoztam Giganton ilyen kijelzővel:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése