Intermezzo XVIII
A nap már magasan járt. Lehetett úgy tíz óra körül. Nem igazán foglalkoztam vele. Teljesen belemerültem a motor szerelésébe. Három napja jöttünk el az Arlói tó partjáról Lafaty Bandival és G-vel, mert elfogyott az erdélyi köményes pálinkánk. Ők elgurultak utánpótlásért, én pedig hazajöttem kicsit bütykölni, meg egyéb ügyes-bajos dolgaimat intézni. Az előző napot ellustálkodtam, ejtőztem, méregtelenítettem a szervezetem, viszont nem akartam tovább halogatni a rám váró szerelést, mert a következő héten újabb túrát terveztünk. Amióta rokkantnyugdíjas lettem ez tölti ki a napjaimat. Meg a klubos álmok összekovácsolása valósággá. Ide jutottam 35 éves koromra.
A házam előtti betonon matattam a gépen valamit, mikor befutott a két lókötő. Nem igazán volt ez ház, inkább csak egy telek, amin állt négy lakókonténer pár betoncölöpön. Számomra maga a tökély: van szoba, ahol alhatok, konyha, ahol lehet némi főtt ételt összedobni és behűthetem a sört, fürdő, ahol lemoshatom magamról az útporát, klozet, amit nem kell részletezni, és egy "garázs", ahol a mocit tarthatom, ráadásul nem számít ingatlannak, mert egy nap alatt elbontható az egész. Télen nem fagyunk meg -pláne amilyen teleink vannak mostanában-, nyáron meg ugyanolyan a klíma, mint minden más épületben. A tetőn napelemek gyűjtik az energiát, így még a zöldek is faszagyereknek tartanak -bár a szezonális kipufogógáz kibocsájtásommal hanyagul pofán verem az egész éves világmegmentő törekvéseimet, de még így sem okozok akkora kárt, mint az USA egy perc alatt...
Váratlan vendégeimet II. Corey, a sztafim fogadta kitörő lelkesedéssel. Szegény G-t majdnem fellökte a gépével együtt, csak hogy halálra nyalhassa.
- Na mi újság? -kérdeztem vigyorogva a két cimborát. Ahhoz képest, hogy alig két éve ismerik egymást egész jól összehozta őket a köményes pálinka és a motorok szeretete. Látszott rajtuk, hogy egyenesen Erdélyből jöttek.
- Hoztunk egy kis nedűt! -húzódott szélesre Lafaty Bandi és a hátizsákjának szája.
- Szóval itt alszotok... -feleltem lemondó hangnemben, poénkodva.
- Csak ha van söröd, Tesó! -vette a lapot G, miközben meglapogattuk egymás hátát.
- Olyan nincs, hogy K-nak nincs söre! -emlékeztettem őket a már-már közmondássá vált jelmondatomra, majd elindultam a garázsnak kijelölt konténer belsejébe, hogy az ottani hűtőből kihozzak három harmatos hűsítőt. Vendégeim addig három széket és röviditalos poharat kerítettek és mind leültünk a palota elé az árnyékba, a fából ácsolt teraszra.
- Látom sikeres volt a túra. -mosolyogtam a friss szerzeményükre, miközben lehuppantam az üresen maradt ülőalkalmatosságra. Másfél liter eredeti erdélyi köményes pálinka jókedvűen mosolygott vissza rám.
- De még mennyire! -vette ki a kezemből Lafaty Bandi az üveget és tölteni kezdett. Felhajtottuk az első rundot, cuppogtunk, a fogunkat szívtuk, grimaszokat vágtunk, ízleltük a nedűt. Kiválónak tartottuk. Az elmúlt néhány napban semmilyen alkoholtartalmú italt nem vittem be a szervezetembe, csak kizárólag rostos üdítőitalokat, hogy tisztítsam a szervezetemet a piatúránk után, de ez a két lókötő megint belerángatott. Bár őszintén: nem volt nehéz.
- Na, és nem akarsz visszajönni a Céghez? -heccelt Bandi. Kérdőn, megrökönyödve néztem rá. Ettől persze elröhögte magát, majd én is.
- Örülök, hogy megszabadultam tőle. - legyintettem komoran.
- Azt elhiszem. -bólogatott egyetértően egykori kollégám.
- Néha hiányzik, mert szerettem csinálni. Hasznosnak éreztem magam. Viszont totál tönkrement az egészségem, legfőképp a hátam és semmibe vettek. Többet vártak el, mint amennyit fizetés címszóval ellenértékként szolgáltattak -kortyoltam egyet a sörömből, majd az utca felé révedtem. Gyújtottam egy cigit, majd az első füstfelleg oszlását követően Bandi felé fordultam:
- Apropó: Te mikor szándékozod otthagyni? -dobtam fel a kérdést.
- Majd ha úgy beindul a klub, ahogy arról pár napja meséltél! -ez elég biztatóan hangzott. Mindig is tudtam, hogy képes lenne otthagyni a Céget, ha kap egy megfelelő ajánlatot, amivel kereshet minimum annyit, mint ott, de amíg ezt nem biztosíthatom számára, biztosra vettem, hogy nem jönne.
- Ha meglennének a megfelelő emberek hozzá, akkor nagyjából jövő tavasszal indulhatnánk. -nem feleltek, csak pislogtak rám, mint az etetésre váró halak.
- Milyen megfelelő emberek? Hát mi kik vagyunk, ha nem megfelelőek? -háborgott mókázva Bandi.
- Rajtatok kívül értettem. -csitítottam le a kedélyeit.
- Ott van Ladislav, Frankie, Turul, meg a franc tudja még kik. Közülük valaki csak létező személy, nem? -a kérdés jogos volt. Bandival ellentétben G tudta a választ, mégis csendben maradt. Biccentettem felelet helyett.
- Ott van Ladislav, Frankie, Turul, meg a franc tudja még kik. Közülük valaki csak létező személy, nem? -a kérdés jogos volt. Bandival ellentétben G tudta a választ, mégis csendben maradt. Biccentettem felelet helyett.
- És megvan már a kocsma, amiből később a klubház lenne?
- Holnap írjuk alá az adásvételit. -kacsintottam Bandira, majd nyeltem egyet a sörömből.
- Miből hoztad össze rá a pénzt? Kölcsön?
- Részben. A másik részét nem kell tudnotok.
Pár perc hatásszünet után kitöltött egy újabb rundot mindhármunknak, koccintottunk.
- Tényleg a történetet még be sem fejezted! -bökte ki végül G, aki eddig jobbára a kutyám simogatásával és a sörével volt elfoglalva.
- Milyen történetet? -kérdeztem teljes tudatlanságot színlelve. Egyértelmű célunk volt G-vel, hogy az arlói kirándulást arra használjuk fel, hogy Bandit beszervezzük a klub indulásához, de arra nem gondoltam volna álmomba se, hogy a történet ennyire felcsigázza az érdeklődést.
- Amit pár napja nem fejeztél be! Valami elrablásnál hagytad abba. -emlékeztetett Bandi.
- Ja, jó lenne ha tudnánk mi a történet vége. -erősítette meg G.
- Mi van, ezt is ki akarod adni könyvben? -viccelődtem vele. Remek könyveket írt nélkülem is, nem hinném, hogy az én fiktív sztorijaimra volna szüksége.
- Dehogy, csak érdekel. Jó hallgatni.
- Na jó, még mielőtt teljesen eláztatjátok a bal herémet a nyálatokkal tölts még egy kört, különben kitikkadok. -adtam ki utasításba Bandinak, aki serényen neki is látott a feladatnak. Hamar lehajtottuk, lecsaptuk a poharakat, kortyoltam még egyet a sörömből, majd belekezdtem a mesélésbe.
Tuti jó a balhé
Cinegét nagyon nehezen sikerült lehiggasztani. Kit lehetne, ha elrabolják a feleségét, lányát és megfenyegetik a másikat családját. Nehéz idők elé néztünk, de okosan kellett játszanunk, hogy visszaszerezzük pozíciónkat. Azonnali gyűlést hívtunk össze estére, amire megjelent szinte a teljes galeri, kivéve az anyaklub és a szolnoki chapter őrzését végző tagokat. Ők telefonon keresztül hallgatták az ülést. Az ex-zsarutól és Horációtól kért infók a gyűlés előtt érkeztek meg. A 'szemesi klubházban gyűltünk össze:
- A történetet ismeritek. Ki kell szabadítanunk Cinege családját és el kell taposnunk a Murdererst mindörökre! -fröcsögte Frankie. Ilyen dühösnek, agresszívnek még nem láttam.
- Halál rájuk! Nyírjuk ki mind! Vesszenek a tetvek! -és hasonló bekiabálásoktól lett hangos a helyiség. Mindenki feltüzelte magát és készen álltak rá, hogy egytől-egyig levadásszák mind a kilenc tagot.
- És mi lenne, ha mindezt törvényesen is csinálhatnánk? -vetettem közbe, mikor egy kicsit elcsendesedtek.
- Ezt fejtsd ki bővebben. -sziszegte Frankie.
- Nem vagyunk egyszázalékos klub, tudjátok jól. A leszámolás nem a mi műfajunk. Ellenben vannak megbízható forrásaink a jardon, akik némi fényre, előléptetésre ácsingóznak már egy ideje, csak túlzottan balherék ahhoz, hogy tegyenek is érte, vagy valami extra löket kell nekik, hogy elérjék. Kaptunk egy infót -szerencsére ugyanazt két helyről-, hogy a kanizsai rendőrkapitányságon dolgozik egy fiatal főtörzs, aki nyomozó szeretne lenni és ezért bármire hajlandó. Dobunk neki egy csontot, ő pedig cserébe nem fog minket macerálni, sőt elsimítja a parkolási bírságtól elkezdve a nagyobb balhékig mindent, ami csak hozzánk köthető. Megvan a kontakt, csak fel kell hívnunk, találkoznunk vele, átadni az infót a Murderersről, a többit pedig ő intézi. -egy darabig pislogtak rám, mint borjú az új kapura, majd Frankie szólalt meg:
- Szavazzunk! Ki támogatja a törvényes, az előbb hallott módot? -a kezek lassan emelkedni kezdtek, végül csak Cinege, a Hombár és Frankie keze nem emelkedett fel. Ők valamiért vérre szomjaztak.
- Rendben! Elfogadva! Mink van eddig? -fordult felém ismét Frankie.
- Tudjuk, hogy kábítószerrel kereskednek, lányokat futtatnak és néha megfirmányolják a fuvarjainkat.
- Az utóbbit inkább nem kéne leadni a kopóknak. -vágta közbe Cinege. Mindannyian a 'Szemesieket kezdtük fürkészni.
- Miért?
- Azokban a fuvarokban rendszerint volt egy kis extra csomag, amit azután kezdett a Murderers teríteni, miután megtalálták őket.
- Baszd meg! Ezt eddig miért nem tudtuk? -hatalmas indulat csapódott ki Frankieből. Ezek szerint a saját házunk táján sincs minden rendben...
- Többek közt azért akartunk beolvadni egy nagyobb klubba, hogy védve legyünk és ne csesztessenek minket. -felelte könyörgőn Cinege. A hatalmas ember megtört.
- Te rohadék! -sziszegte a Szigorú.
- A kurva... -a mondat végét egy ökölcsapás nyelte el, de könnyen kitalálható, hogy mivel fejezte be a mondatát Frankie. Óriási bunyó alakult ki: mindenki a szemesieket kezdte csépelni, kivéve Picúrt, Lafaty Bandit és engem, mert mi igyekeztünk a társaságot szétválasztani. Öklök lendültek a levegőbe és csaptak le könyörtelenül. Bakancsok rúgtak gyomrot, szájat, idegen lábat. Egy szék unalmában nagy ívben szállt át a verekedők feje felett, majd hatalmas fájdalmat okozva terítette le Benny fiút. Egy kerek asztal hatalmas reccsenéssel felelt minderre és a padlóig összecsuklott mikor a lapjára vágta szemesi alelnököt a Hombár. Mikor már kellően vérzett mindenki és a lelkesedés alább hagyott Picúr előhúzta a mellényéből a reggel megtisztított Desert Eagle-t, a plafon felé fordította, majd meghúzta az elsütőbillentyűt. A lövésre mindenki leállt, észhez tért.
- Ne egymás ellen fordítsuk az energiáinkat, hanem találjuk ki, hogyan másszunk ki ebből a szarból! -ordítottam teli torokból, majd felrúgtam egy széket, ami reccsenve szaladt át a téren, végül az eszméletlenül fekvő Bennynél kötött ki. Lafaty Bandi halkan kuncogni kezdett és mikor felé fordultam, ránéztem, akaratlanul mosolyra fordult a számszéle.
- Jogos. A belső problémánkat megvitathatjuk azután, hogy elintéztük az ellenséget és visszaszereztük Cinege családját... épségben. -köpött ki egy vértócsát a padlóra Hombár.
Összekapartuk az eszméletlenül, vagy félkómásan fekvő társainkat a földről, tájékoztattuk a vonal túlsó végén némán hallgató tagokat a történtekről, majd mindannyian egy-egy székre, asztalra ültünk le és csendben meredtünk magunk elé.
- Mi lenne, ha elkapnánk egy Murderers tagot, kifaggatjuk a dolgaikról, amit felveszünk, majd átadjuk a kopónak? -jött az ötlet a Majomtól.
- Vagy rögtön helybe is hívhatnánk azt a túlbuzgó zsarut, hogy aztán egyből bevarrhassa. -kontrázott Lafaty Bandi.
- Jó ötlet! Utána tarthatjuk a kezünket, hogy bilincsbe verhessék! -háborgott a Trükkös.
- Azt elintézzük a zsaruval, hogy nekünk ebből bajunk ne legyen. -biztosítottam a tagságot. Erre mindenki kicsit lehiggadt.
- Azt se ártana tisztázni a zsernyákkal, hogy egyetlen nap alatt le kéne zavarni az esetet, nehogy a többi megpattanjon. -hallatszott a vonal túlsó végéről G hangja.
Tehát tervünk már volt, de a kivitelezésig még sok és óvatos lépés kellett.
Miután szélnek eresztettük a társaságot, Frankie-vel, Cinegével, Hombárral, a Trükkössel és Hosszú Pistivel bevonultunk a titokszobába. Telefonon felhívtuk a Viperát, hogy a döntésnél ő is "jelen lehessen".
- Nos, meg kell vitatnunk a 'Szemesi chapter létét. -kezdte fejét lógatva Frankie az asztalfőnél.
- Mit szeretnél a klubommal? -kapta fel a fejét Cinege.
- Amit tettetek az mind az alapszabályaink ellen szól.
- De mi nem terítettük a cuccot! Csak szállítottuk, ahogy időnként az anyaklub, vagy a Szolnok! -mentegetőzött a helyi elnök. Kétségtelen és vitathatatlan, hogy időnként meglepően magas fuvardíjakat kaptunk egy-egy csomagért, de sosem feszegettük a kérdést, hogy mi van benne. Nyilvánvaló, hogy nem sütőpor, vagy aranyozott indexbúra, de ezekről a dolgokról nem tudtunk. Felvettük a rendelést, kértük a csomag súlyát, méretét és a címeket (fel- és leadásit), mi megmondtuk mikorra szállítjuk le és a fuvardíjat. Időnként sürgősségi felárral szokták kérni a szállítást, amit az elégedett címzettek a célnál megfejelték még pár ezressel. Ellenben Cinegéék nyíltan vállalták és célzottan, előre meghatározottan fuvarozták a drogot és néha terítették. Mikor a letenyeiek kiszagolták a dolgot egyből ráharaptak és igyekeztek minél nagyobb szeletet hasítani a tortából.
- Nem kell mentegetőznöd, sem vádaskodnod. Tisztában vagyunk vele, hogy mi történt itt. -figyelmeztetett Frankie.
- Akkor most mi lesz? -érdeklődött a Trükkös. Nyilvánvalóvá vált, hogy ő elsősorban azért akart átigazolni 'Szemesre, hogy egy kis plusz bevételre tehessen szert.
- Módosítunk. -felelte Frankie, majd tartott némi hatásszünetet. Az alapkoncepciót ismertem, hiszen előző éjjel átbeszéltük a terveket a nyaraló konyhájában.
- Az új chapter gyakorlatilag a 'Szemesi klub áttelepítésével fog megvalósulni. -vezettem fel az ötletet. Cinege hátradőlt a székében és felvonta a szemöldökét.
- Az elnöki pozíciót az előzetes terveknek megfelelően Frankie fogja birtokolni, a helyettese Te leszel. -böktem az ujjammal Cinegére.
- Ami a többi beosztást illeti: Trükkös lenne a titkár és Hombár a fegyvernök.
- Mi lesz a Majommal? Még így is szükséged lenne rá? -érdeklődött a Vipera. Az asztala eléggé megcsappant az utóbbi időben.
- Ez az ő döntése lesz. Ha gondolod beszélünk vele, hogy maradjon veletek. -közöltem az előttünk heverő telefonnal.
- Oké! -jött a válasz Szolnokról.
- Lehet bármi ellenvetésünk az üggyel kapcsolatban? -érdeklődött Cinege.
- Lenne? -vonta fel a szemöldökét Frankie. A helyi elnök hallgatott.
- Ez így azért elég diktatórikusan hangzik. -köpte be végül a Trükkös.
- Aki nem szeretne Letenyére költözni és az ottani ügyekkel foglalkozni, az maradhat a helyi klubházban, de csak mint "Adventurer", vagy átköltözhet Szolnokra, vagy az anyaklubhoz.
- Gondolom ez nem mindenkire vonatkozik. -gúnyolódott a Trükkös.
- Rátok ott van szükségem. -tett pontot a kötözködés végére Frankie.
- Szóval ezt a klubházat kapja meg Hosszú Pisti brigádja? -érdeklődött Cinege, féltve a régi törzshelyét. Érthető, hiszen anno a két kezével építette a Vikings alapítóival, akik közül már csak Picúr él. Mi sem örülnénk neki, ha kisajátítanák a főút melletti épületet valami fölénk magasodó hatalom.
- Nem. Viszont a helybéli, kirándulókká váló tagok pihenője lenne, plusz a kocsmát is vinnie kell valakinek. -tettem tisztába a kérdést a többiek előtt.
- Meg nem ártana ha a Balaton partján továbbra is lenne egy hely, ahol meghúzhatjuk magunkat, ha nyaralni akarunk, meg áztatni a heréinket abban a pocsolyában! -szólalt meg ismét vicceskedőn a telefon Vipera hangján. Kicsit kárörvendő lett. Élvezte a távolság adta biztonságot és hogy nem az ő chapterét cincáljuk szét -pedig megtehettük volna...
Néhány perccel az elnökségi ülés után, mikor épp felnyitottunk egy sört, megszólalt a telefonom.
- Mondd.
- Találtunk egy tagot, akit levadászhatnánk. -a Fikás volt.
- Akkor mire vártok?
- Kéne egy kis erősítés, meg egy furgon, amibe majd betesszük.
- Oké, megyek. Hol vagytok most? -a válasz után intettem Hombárnak és Hosszú Pistinek, hogy jöjjenek velem, majd bevágtuk magunkat egy megfelelő járműbe és Sormásra, egy Nagykanizsa melletti faluba hajtottunk. Tipikus magyar falu: alig pár utca, néhányszáz lakó apró házakban, amik mögött veteményes található. A főútról két-három utca ágazik le, mi a Kossuthra tértünk be. Az utca elején várakozott a Fikás és a Majom.
- Beljebb van egy jobb kézre eső bekötő út, mellette egy emeletes sárga ház. Két irányból kell mennünk, mert hátul meglóghat. Elölről fák szegélyezik, így semmit nem látnak majd a pletykás vénasszonyok. -tájékoztatott a Majom.
- Mióta beszélsz te ilyen kibaszottul választékosan? -heccelte a Hombár.
- Mozgás? -érdeklődtem a falu és a ház lakói felől.
- Semmi. Amióta megjött minden ablakból pislákol a fény. -jelentette a Fikás.
- Akkor gyűjtsük be ezt a barmot. -adtam ki a parancsot az indulásra.
Végigrobogtunk a bekötőig, befordultunk a kis utcába, majd kipattogtunk a furgonból. Ruganyosan, macskamódjára két csoportra oszolva közelítettük meg a bejáratokat. Hombár a volánnál maradt, különben is a nagy testével inkább egy elefántra emlékeztetett volna a porcelánboltban, mint egy zsákmányt becserkésző macskára.
Az épületnek az utcafront felől, a fák takarásában csak egy kis bejárója volt, a két szárnyas kapubehajtót a mellékutca irányából lehetett megközelíteni, amit most a furgonnal álltunk el. Stratégiailag jól álltunk -a meglepetés ereje és a menekülési útvonalak elzárásával-, gyakorlatilag csak gyalog tudtak volna elszökni. Hosszúval a kis kapunál várakoztunk, amíg a Majom és a Fikás bejutott a nagyobb kapun át. Pár másodperccel később megzizzent a telefonom: szolnoki barátunktól jött az infó, hogy három motor parkol mellettük. Benyitottam, majd settenkedve a bejárati ajtóhoz lépdeltem, a kirándulók vezetőjének pedig meghagytam, hogy maradjon hátra fedezetnek. A telefonom fényével jeleztem a két másik társamnak, hogy jöjjenek oda. Az ajtón át jellegzetes szag áradt ki, de nem jöttem rá, hogy mi az. Úgy vettem észre, hogy a Majom is érezte, mert egy pillanatra elfintorodott. Mivel a házból hangos zene hallatszott ki -ha minden igaz a Lost Society Rage me up-ja (legalább a zenei ízlésük jó volt)-, így újabb előnyre tettünk szert. Óvatosan lenyitottam a kilincset. Újabb mázli: nem zárkóztak be. Baseball ütőinket markolva berontottunk a házba. A nappaliban épp kristálymetet porciózott ki három Murderers tag. A tekintetük alapján nem csak kotyvasztották és terítették az anyagot, hanem használták is. Sebtében odaszökkentünk és fatestápolóinkkal egy-egy ütéssel leterítettük az ellenséget.
- Hazafutás! -kiáltotta a Majom, mikor egy óriási ütéssel tetszhalotti állapotba segítette az egyik tagot.
- Nézzünk szét a lenti szinteken, hátha megtaláljuk a labort. És ne nyúljatok semmihez! -adtam ki a parancsot.
A konyha felé indultam, amikor meghallottuk, hogy valaki ereszkedik le a lépcsőn. Rögtön fedezékbe vágtuk magunkat. A hangos dübögésből ítélve vagy egy bakancsos férfi, vagy egy megtermett nő. A nyitott bejárati ajtó felé indult és egy szál cigit dugott a szájába. Gondolom a robbanásveszély miatt nem akart a házban rágyújtani. Mielőtt kilépett volna észrevette, hogy a nappaliban fekszik három társa. Feléjük fordult, lassan kivette a cigit a szájából és még mielőtt megszólalhatott volna a baseball ütőmmel hátba vágtam. Hatalmas nyekkenéssel, dübbenéssel ért földet, a becsapódást arccal tompította.
- Remélem nincs több. -lépett elő a Majom a fedezékükből. Helyeslően bólintottam. Szétnéztünk a földszinten, de a mellényeiken kívül mást, vagy embert nem találtunk. A félholtan heverő tagnál futottunk össze újra, akit épp a Fikás akart megkötözni.
- Nézzétek mit találtam. -emeltem fel az egyik mellényt.
- Baszod! -futott ki a Majom száján. A color, amit tartottam az elnöküké volt. Előkerestem a telefonomban azt a képet, amit még pár napja készítettem a klubházukban és meglepetésünkre pont a mellény viselője hevert a lábunknál. Némi elégedett mosoly ült ki az arcunkra.
- Adjuk rá a mellényét, mielőtt megkötözzük. -dobtam fel az ötletet. A szolnoki cimbora vigyorogva rám mutatott, hogy értette a lényeget: így az egész klubot előveszik.
- Alighanem ezt a társaságot már átadhatjuk az újdonsült rendőrcimboránknak. -jelentette ki a Majom, miközben az ellenség elnökét forgatták és csomagolták be egy gyorskötözővel. Közben Hosszú Pisti lépett a házba.
- Ti meg mi a szart csináltok? -révedt a földön heverő testre. Tájékoztattuk a szituációról, amitől lehiggadt és leengedte a kezében feszülő fadarabot.
- Nézzük meg nincsenek e fent is páran. -adtam ki utasításba.
- De csak óvatosan. -aggodalmaskodott a vezető nagykövet. Előre sietett a Majom és hangtalan, macska módjára settenkedett fel a lépcsőn. Közben küldtem egy $ jelet sms-ben a Hombárnak, hogy ne aggódjon miattunk és tudassuk vele, hogy jól vagyunk.
Az emeletről aztán kétségbeesetten szólt le a szolnoki barátunk. Gyorsan felsiettünk és amit a két szobában láttunk, az mellbe vágott. Cinege lánya és felesége megkötözve, félmeztelenül, egy-két lila folttal hevert egy ágyon egymásnak háttal. Zokogásba törtek ki, amikor megláttak bennünket. Épp felsegítettük őket, amikor Fikás hangja szűrődött át a másik szobából. Rögtön átsiettem és a látvány ami fogadott még jobban megdöbbentett: Rita feküdt az ágyon, pucéran, belőve, öntudatlanul. Már nem volt kétség, honnan szerezték az infóikat.
- Takard be. -utasítottam Fikást, miközben a telefonomért matattam. G-t hívtam.
- Szevasz Tesó. Van egy jó és rossz hírem. -kezdtem a mondandómat, mikor felvette. A hanghordozásomból levette, hogy valami nincs rendben.
- Megtaláltuk Ritát, de nem fogsz örülni, hogy hol.
Némi hallgatás után szólalt csak meg:
- A letenyeieknél. -nem volt hülye az emberünk. Mondjuk pont ezt bírtam benne, hogy tudott gondolkodni.
- Csak hozzátok haza. -kérte lemondóan, majd letette. Raven később elmesélte, hogy pont ott volt mikor felhívtam. Egy darabig még ült a pultnál csendben, majd lepattant a bárszékéről, felkapta és nagy ívű pályára állította, hogy aztán a színpadon landolhasson. Fújtatott kettőt, majd a titkos köményes pálinkát kérte az asszonytól. Nagyot nyakalt belőle -úgy egy jó decit-, majd kiviharzott az utcára. Mikor Raven utána rohant, már a motorján ült és csak annyit látott, hogy teljes gázzal elhajt.
A lányokat a furgonhoz kísértük. Felhívtam a Horációtól kapott főtörzs számát:
- Haló! Ha akar egy jó tippet, akkor vegyen egy papírt és kezdjen jegyzetelni. -lediktáltam neki a letenyei klubház és a metfőző labor címét, a Murderers tagok névsorát.
- Az első szállítmányért már jöhet is Sormásra. -ezzel letettem. Vártunk még pár percet, hogy megbizonyosodjunk, jó helyre adtam le az infót és mikor meghallottuk az utcában szirénázó autók hangját, a bekötő út porát felverve sietve távoztunk a helyszínről.
- Na fasza. Szép kilátások. -dünnyögte az orra alatt lemondóan G. Épp az ő motorját szereltük. Lafaty Bandival kicsit többet értettünk a járgányokhoz, társunk még csak tanulta, leste el a fogásokat. Motorozni se túl rég kezdett, így még voltak néha érdekes húzásai az úton, de szép lassan belejött.
- Tudtad, hogy egy drogos kurva. -bökte oda vigyorogva a köményes cimborája. Az érintett nem felelt, csak meghúzta a sörét. Néhány percig még bütyköltünk a gépen és mikor befejeztük, visszaültünk a teraszra pár hamvas sör társaságában. Elégedettek voltunk.
- A csajod egyébként hol van? -érdeklődött Bandi.
- Ausztriában. Valami öregasszonyt ápol.
- Mi? -csattantak fel mindketten.
- Ápolóként dolgozik. Többet keres, mint én valaha. -erre mind röhögni kezdtünk.
- Akkor most az asszony tart el és Te lettél a háziasszony? -vigyorgott Bandi.
- Mondhatni. -mosolyogtam rá vissza. Nem éreztem magam túl jól tőle, hogy a csajom tart el, ezért is akartam belevágni a kocsma történetbe.
- És mikor jön haza? -érdeklődött G.
- Elvileg a hétvégén. Miért?
- Jobban tetszene, ha ő hozná a söröket. -vigyorgott kajánul Lafaty Bandi. Meg tudtam érteni. Néhány percig csendben söröztünk, majd G-ből csak kitört a kérdés:
- És mi lett azután, hogy visszatértetek a klubházba?
Másnap reggel a szemesi klubházban söröztünk Hosszú Pistivel, a Majommal, Frankievel, a Trükkössel, Benny fiúval és Lafaty Bandival. A nedűt két jelölt hordta szakadatlanul, mi pedig a kelleténél jobban ugráltattuk őket. Picúr, a Szigorú és Hombár elvitték Ritát hozzánk, hogy aztán G végre elválhasson tőle, a többiek pedig végezték a feladatukat, vagy úton voltak Szolnokra. Úgy éreztük nincs szükségünk erősítésre.
Egykedvűen piáltunk, beszélgettünk, mikor belépett Cinege a felesége, és a lánya társaságában. Ölelkezés és hálálkodás következett. Ekkor indult a híradó az egyik csatornán és fő hírként hozták a Murderers lecsukását:
- Tegnap éjszaka folyamán a nagykanizsai rendőrség Sormáson és Letenyén letartóztatott nyolc motorost, akiket kábítószer kereskedelemmel, rablással és prostitúcióval gyanúsítanak. Az akció során huszonhat kiló kábítószert, különböző lőfegyvereket, több millió forint készpénzt, értékes órákat, ékszereket és motorokat foglaltak le. A rendőrség szóvivője elmondta: egy harminchárom éves fiatalembert, a klub egyik tagját még körözik.
Ováció, éljenzés és sörösüvegek koccanása zengte tele a klubházat.
- Köszönöm, hogy visszahoztátok nekem őket és örülök, hogy az anyaklubnak ilyen vezetője lesz! -veregetett vállon a szemesi elnök. Erre a többiek megemelték a söreiket és éljenezni kezdtek. Cinege után a családja is megölelt.
- Maradsz nálunk? -fordult a Majom felé a helyi chapter vezére.
- Nem akarlak megsérteni egyikőtöket sem, de meggondoltam magam. Inkább az anyaklubhoz igazolnék át. -mosolygott rám a kis szőrös szolnoki.
- Hogyhogy? -érdeklődött Frankie. Vele együtt én sem értettem a hirtelen pálfordulást.
- Most, hogy a helyi klub átköltözik Letenyére, lesztek ott elegen a feladatok ellátására. A kirándulókhoz nem áll szándékomban csatlakozni -ne haragudj Pisti-, viszont Szolnokra sem akarok visszamenni.
- Miért? Gond van? -érdeklődött a Trükkös.
- Hát... nem éppen fenékig tejfel. -felelte lehangolóan a Majom.
- Ezt fejtsd ki kicsit bővebben! -kérte Frankie.
- Amióta Vipera irányít, kicsit átalakult a klub. Öt jelöltünk lett Paradicsom óta és mindegyik egytől egyik seggrakétás, pedig lett volna két cruiseres és három endúrós, de ők valamiért nem feleltek meg a főnök elvárásainak, pedig mindegyik jó srác volt, régóta lógtak velünk. Valahogy a pénzek leosztásánál is támadt némi különbözet. Vipera ezt azzal indokolta, hogy a chapternek most nem megy jól, kevés a fuvar. -erre mind összenéztünk.
- Ennek utána kell járnunk, de az átigazolásnak nem látom akadályát. -jelentette ki Frankie.
Ekkor csörrent meg a telefonom. Az éjszaka hívott számról kerestek:
- Köszönöm az infót!
- Igazán nincs mit. -feleltem elégedetten.
- Jó néhány lezáratlan ügyre derült fény és még nem is kérdeztünk ki mindenkit.
- Ennek igazán örülök.
- Viszont találtunk néhány felvételt egy laptopon. Lenne néhány kérdésem ezekkel kapcsolatban.
- Gondolom a válaszok ott ülnek önöknél.
- Részben. Viszont egy-két felvételen az önök klubjának néhány tagja és a hozzájuk köthető cégek nevére bejegyzett járművek láthatóak. Úgy gondolom, meg kéne beszélnünk, hogy mi legyen ezekkel kapcsolatban. -csendben hallgattam egy darabig.
- Találkozhatnánk egy semleges helyen, hogy megbeszéljük a dolgot.
- Hol és mikor? -megadtam a pontos címet és időt, majd meghagytam, hogy egyedül jöjjön. Biztosítottam, hogy nem kell tartania semmitől, hiszen számunkra fontos, hogy rács mögött tartsa a Murderers tagjait. Miután bontottuk a kommunikációs kapcsolatot elmondtam Frankienek, hogy miről volt szó. Utasításba adta, hogy valakit mindenképp vigyek magammal. Arra gondoltam, hogy a Majom lenne a megfelelő útitárs, így akkor egy füst alatt kipuhatolhatjuk, hogy mennyire gáz a szolnoki helyzet.
A főtörzzsel a nagykanizsai vasútállomás területén található egyik raktárépülethez beszéltük meg a találkozót. Korábban érkeztünk, így volt időm kicsit kérdezősködni a Majomtól. Elmesélt mindent attól kezdve, hogy belépett a klubba és hogy miért nem támogatta anno Paradicsom kiszakadási kísérletét -annak ellenére, hogy ő is eljátszott a gondolattal.
Az idő kellemes volt, bár a napot felhők takarták el. Legalább nem égetett a nap, amíg a leendő nyomozóra vártunk. Persze nem jött egyedül. Mellénk parkoltak le, majd miután kiszálltak mindkettőnket a falhoz taszigáltak és megmotoztak -még szerencse, hogy a fegyvereinket nem hoztuk. Ezzel akarták tudatni, hogy ők továbbra is a törvény emberei.
- Arról volt szó, hogy egyedül jön.
- Ezt mondhatnám én is. -ezután a kísérőink kicsit távolabb léptek. A főtörzs egy laptopot helyezett a rakodórámpára, majd videókat kezdett levetíteni. A Murderers anyagát láthattam, ahogy felvették a transzportjainkat. Jól látszottak a tagok, a járművek rendszámai. Egy másikon látszott, ahogy az utóbbit lecserélik. Erről tudtam, de nem kötöttem a zsaru orrára. A következő videón látszott a Vikings beolvasztása és az azt követő buli és a lövöldözés. Mikor erre sem reagáltam újabb felvétel következett. Ezen egy házibuli jeleneteit lehetett látni. A helyszín alapján a klubházban történt. Nemre korra függetlenül ittak és drogoztak a szereplők. Egy idő után a főtörzs megállította a felvételt és rámutatott egy alakra:
- Őt keressük még. Tudja ki ő?
- Igen. Az egyik tagunk bátyja. -feleltem.
- Tudja hol lehet?
- Jelenleg nem, viszont a másik testvér többet tudna. Ha szeretné előkeríthetjük, ha kapunk némi instrukciót -ajánlottam fel a segítségünket. Nem felelt, csak folytatta a lejátszást. Tipikus féktelen klubos bulizásnak tűnt. A következő pillanatban viszont döbbenet ült ki az arcomra. Ritát láttam, ahogy két Murderers tag dolgozza.
- Ha jól látom őt is ismeri.
- Igen. Klubhoz közeli.
- Kicsit részletesebben ha lehetne?
- Egyik tagunk felesége.
- Hol van most? -nem feleltem rá. Csak képernyőre meredtem. Nehezemre esett elhinni, amit láttam.
- Hol van most? -tette fel kicsit erélyesebben ismételten a kérdést a leendő nyomozó.
- Velünk van. Elvonón, az anyaklubnál.
- Letartóztatási parancs van ellene érvényben. Ha bújtatják bűnrészesség miatt megüthetik a bokájukat. -nem feleltem. Sokkolt az információ.
- Mi a vád? -kérdeztem, mintha nem tudtam volna.
- Drogkereskedelem. A büntetés öt évtől életfogytig tartó szabadságvesztés lehet, mert bűnszövetségben történt az elkövetés. Valószínűleg a prostitúció nem fog enyhíteni az esélyein.
- Értettem. -feleltem közönyösen.
- Kap két napot, hogy nekem, vagy a kollégámnak átadják a nőt. -kötötte ki, miközben elrakta a laptopot. A kollégája alatt egyértelműen Horációra utalt.
- Jelentkezni fogunk. -ígértem a főtörzsnek.
Bevágódtak a kékpuklis kocsiba, majd elhajtottak.
- Mi volt? -érdeklődött szőrös barátunk.
- Meg kell találnunk Benny bátyját és át kell adnunk Ritát. -ültem fel a motoromra.
- Ez miért annyira lesújtó?
- Mert mindössze két napunk van rá.
- Baszki...
- A történetet ismeritek. Ki kell szabadítanunk Cinege családját és el kell taposnunk a Murdererst mindörökre! -fröcsögte Frankie. Ilyen dühösnek, agresszívnek még nem láttam.
- Halál rájuk! Nyírjuk ki mind! Vesszenek a tetvek! -és hasonló bekiabálásoktól lett hangos a helyiség. Mindenki feltüzelte magát és készen álltak rá, hogy egytől-egyig levadásszák mind a kilenc tagot.
- És mi lenne, ha mindezt törvényesen is csinálhatnánk? -vetettem közbe, mikor egy kicsit elcsendesedtek.
- Ezt fejtsd ki bővebben. -sziszegte Frankie.
- Nem vagyunk egyszázalékos klub, tudjátok jól. A leszámolás nem a mi műfajunk. Ellenben vannak megbízható forrásaink a jardon, akik némi fényre, előléptetésre ácsingóznak már egy ideje, csak túlzottan balherék ahhoz, hogy tegyenek is érte, vagy valami extra löket kell nekik, hogy elérjék. Kaptunk egy infót -szerencsére ugyanazt két helyről-, hogy a kanizsai rendőrkapitányságon dolgozik egy fiatal főtörzs, aki nyomozó szeretne lenni és ezért bármire hajlandó. Dobunk neki egy csontot, ő pedig cserébe nem fog minket macerálni, sőt elsimítja a parkolási bírságtól elkezdve a nagyobb balhékig mindent, ami csak hozzánk köthető. Megvan a kontakt, csak fel kell hívnunk, találkoznunk vele, átadni az infót a Murderersről, a többit pedig ő intézi. -egy darabig pislogtak rám, mint borjú az új kapura, majd Frankie szólalt meg:
- Szavazzunk! Ki támogatja a törvényes, az előbb hallott módot? -a kezek lassan emelkedni kezdtek, végül csak Cinege, a Hombár és Frankie keze nem emelkedett fel. Ők valamiért vérre szomjaztak.
- Rendben! Elfogadva! Mink van eddig? -fordult felém ismét Frankie.
- Tudjuk, hogy kábítószerrel kereskednek, lányokat futtatnak és néha megfirmányolják a fuvarjainkat.
- Az utóbbit inkább nem kéne leadni a kopóknak. -vágta közbe Cinege. Mindannyian a 'Szemesieket kezdtük fürkészni.
- Miért?
- Azokban a fuvarokban rendszerint volt egy kis extra csomag, amit azután kezdett a Murderers teríteni, miután megtalálták őket.
- Baszd meg! Ezt eddig miért nem tudtuk? -hatalmas indulat csapódott ki Frankieből. Ezek szerint a saját házunk táján sincs minden rendben...
- Többek közt azért akartunk beolvadni egy nagyobb klubba, hogy védve legyünk és ne csesztessenek minket. -felelte könyörgőn Cinege. A hatalmas ember megtört.
- Te rohadék! -sziszegte a Szigorú.
- A kurva... -a mondat végét egy ökölcsapás nyelte el, de könnyen kitalálható, hogy mivel fejezte be a mondatát Frankie. Óriási bunyó alakult ki: mindenki a szemesieket kezdte csépelni, kivéve Picúrt, Lafaty Bandit és engem, mert mi igyekeztünk a társaságot szétválasztani. Öklök lendültek a levegőbe és csaptak le könyörtelenül. Bakancsok rúgtak gyomrot, szájat, idegen lábat. Egy szék unalmában nagy ívben szállt át a verekedők feje felett, majd hatalmas fájdalmat okozva terítette le Benny fiút. Egy kerek asztal hatalmas reccsenéssel felelt minderre és a padlóig összecsuklott mikor a lapjára vágta szemesi alelnököt a Hombár. Mikor már kellően vérzett mindenki és a lelkesedés alább hagyott Picúr előhúzta a mellényéből a reggel megtisztított Desert Eagle-t, a plafon felé fordította, majd meghúzta az elsütőbillentyűt. A lövésre mindenki leállt, észhez tért.
- Ne egymás ellen fordítsuk az energiáinkat, hanem találjuk ki, hogyan másszunk ki ebből a szarból! -ordítottam teli torokból, majd felrúgtam egy széket, ami reccsenve szaladt át a téren, végül az eszméletlenül fekvő Bennynél kötött ki. Lafaty Bandi halkan kuncogni kezdett és mikor felé fordultam, ránéztem, akaratlanul mosolyra fordult a számszéle.
- Jogos. A belső problémánkat megvitathatjuk azután, hogy elintéztük az ellenséget és visszaszereztük Cinege családját... épségben. -köpött ki egy vértócsát a padlóra Hombár.
Összekapartuk az eszméletlenül, vagy félkómásan fekvő társainkat a földről, tájékoztattuk a vonal túlsó végén némán hallgató tagokat a történtekről, majd mindannyian egy-egy székre, asztalra ültünk le és csendben meredtünk magunk elé.
- Mi lenne, ha elkapnánk egy Murderers tagot, kifaggatjuk a dolgaikról, amit felveszünk, majd átadjuk a kopónak? -jött az ötlet a Majomtól.
- Vagy rögtön helybe is hívhatnánk azt a túlbuzgó zsarut, hogy aztán egyből bevarrhassa. -kontrázott Lafaty Bandi.
- Jó ötlet! Utána tarthatjuk a kezünket, hogy bilincsbe verhessék! -háborgott a Trükkös.
- Azt elintézzük a zsaruval, hogy nekünk ebből bajunk ne legyen. -biztosítottam a tagságot. Erre mindenki kicsit lehiggadt.
- Azt se ártana tisztázni a zsernyákkal, hogy egyetlen nap alatt le kéne zavarni az esetet, nehogy a többi megpattanjon. -hallatszott a vonal túlsó végéről G hangja.
Tehát tervünk már volt, de a kivitelezésig még sok és óvatos lépés kellett.
Hajtóvadászat
Miután szélnek eresztettük a társaságot, Frankie-vel, Cinegével, Hombárral, a Trükkössel és Hosszú Pistivel bevonultunk a titokszobába. Telefonon felhívtuk a Viperát, hogy a döntésnél ő is "jelen lehessen".
- Nos, meg kell vitatnunk a 'Szemesi chapter létét. -kezdte fejét lógatva Frankie az asztalfőnél.
- Mit szeretnél a klubommal? -kapta fel a fejét Cinege.
- Amit tettetek az mind az alapszabályaink ellen szól.
- De mi nem terítettük a cuccot! Csak szállítottuk, ahogy időnként az anyaklub, vagy a Szolnok! -mentegetőzött a helyi elnök. Kétségtelen és vitathatatlan, hogy időnként meglepően magas fuvardíjakat kaptunk egy-egy csomagért, de sosem feszegettük a kérdést, hogy mi van benne. Nyilvánvaló, hogy nem sütőpor, vagy aranyozott indexbúra, de ezekről a dolgokról nem tudtunk. Felvettük a rendelést, kértük a csomag súlyát, méretét és a címeket (fel- és leadásit), mi megmondtuk mikorra szállítjuk le és a fuvardíjat. Időnként sürgősségi felárral szokták kérni a szállítást, amit az elégedett címzettek a célnál megfejelték még pár ezressel. Ellenben Cinegéék nyíltan vállalták és célzottan, előre meghatározottan fuvarozták a drogot és néha terítették. Mikor a letenyeiek kiszagolták a dolgot egyből ráharaptak és igyekeztek minél nagyobb szeletet hasítani a tortából.
- Nem kell mentegetőznöd, sem vádaskodnod. Tisztában vagyunk vele, hogy mi történt itt. -figyelmeztetett Frankie.
- Akkor most mi lesz? -érdeklődött a Trükkös. Nyilvánvalóvá vált, hogy ő elsősorban azért akart átigazolni 'Szemesre, hogy egy kis plusz bevételre tehessen szert.
- Módosítunk. -felelte Frankie, majd tartott némi hatásszünetet. Az alapkoncepciót ismertem, hiszen előző éjjel átbeszéltük a terveket a nyaraló konyhájában.
- Az új chapter gyakorlatilag a 'Szemesi klub áttelepítésével fog megvalósulni. -vezettem fel az ötletet. Cinege hátradőlt a székében és felvonta a szemöldökét.
- Az elnöki pozíciót az előzetes terveknek megfelelően Frankie fogja birtokolni, a helyettese Te leszel. -böktem az ujjammal Cinegére.
- Ami a többi beosztást illeti: Trükkös lenne a titkár és Hombár a fegyvernök.
- Mi lesz a Majommal? Még így is szükséged lenne rá? -érdeklődött a Vipera. Az asztala eléggé megcsappant az utóbbi időben.
- Ez az ő döntése lesz. Ha gondolod beszélünk vele, hogy maradjon veletek. -közöltem az előttünk heverő telefonnal.
- Oké! -jött a válasz Szolnokról.
- Lehet bármi ellenvetésünk az üggyel kapcsolatban? -érdeklődött Cinege.
- Lenne? -vonta fel a szemöldökét Frankie. A helyi elnök hallgatott.
- Ez így azért elég diktatórikusan hangzik. -köpte be végül a Trükkös.
- Aki nem szeretne Letenyére költözni és az ottani ügyekkel foglalkozni, az maradhat a helyi klubházban, de csak mint "Adventurer", vagy átköltözhet Szolnokra, vagy az anyaklubhoz.
- Gondolom ez nem mindenkire vonatkozik. -gúnyolódott a Trükkös.
- Rátok ott van szükségem. -tett pontot a kötözködés végére Frankie.
- Szóval ezt a klubházat kapja meg Hosszú Pisti brigádja? -érdeklődött Cinege, féltve a régi törzshelyét. Érthető, hiszen anno a két kezével építette a Vikings alapítóival, akik közül már csak Picúr él. Mi sem örülnénk neki, ha kisajátítanák a főút melletti épületet valami fölénk magasodó hatalom.
- Nem. Viszont a helybéli, kirándulókká váló tagok pihenője lenne, plusz a kocsmát is vinnie kell valakinek. -tettem tisztába a kérdést a többiek előtt.
- Meg nem ártana ha a Balaton partján továbbra is lenne egy hely, ahol meghúzhatjuk magunkat, ha nyaralni akarunk, meg áztatni a heréinket abban a pocsolyában! -szólalt meg ismét vicceskedőn a telefon Vipera hangján. Kicsit kárörvendő lett. Élvezte a távolság adta biztonságot és hogy nem az ő chapterét cincáljuk szét -pedig megtehettük volna...
Néhány perccel az elnökségi ülés után, mikor épp felnyitottunk egy sört, megszólalt a telefonom.
- Mondd.
- Találtunk egy tagot, akit levadászhatnánk. -a Fikás volt.
- Akkor mire vártok?
- Kéne egy kis erősítés, meg egy furgon, amibe majd betesszük.
- Oké, megyek. Hol vagytok most? -a válasz után intettem Hombárnak és Hosszú Pistinek, hogy jöjjenek velem, majd bevágtuk magunkat egy megfelelő járműbe és Sormásra, egy Nagykanizsa melletti faluba hajtottunk. Tipikus magyar falu: alig pár utca, néhányszáz lakó apró házakban, amik mögött veteményes található. A főútról két-három utca ágazik le, mi a Kossuthra tértünk be. Az utca elején várakozott a Fikás és a Majom.
- Beljebb van egy jobb kézre eső bekötő út, mellette egy emeletes sárga ház. Két irányból kell mennünk, mert hátul meglóghat. Elölről fák szegélyezik, így semmit nem látnak majd a pletykás vénasszonyok. -tájékoztatott a Majom.
- Mióta beszélsz te ilyen kibaszottul választékosan? -heccelte a Hombár.
- Mozgás? -érdeklődtem a falu és a ház lakói felől.
- Semmi. Amióta megjött minden ablakból pislákol a fény. -jelentette a Fikás.
- Akkor gyűjtsük be ezt a barmot. -adtam ki a parancsot az indulásra.
Végigrobogtunk a bekötőig, befordultunk a kis utcába, majd kipattogtunk a furgonból. Ruganyosan, macskamódjára két csoportra oszolva közelítettük meg a bejáratokat. Hombár a volánnál maradt, különben is a nagy testével inkább egy elefántra emlékeztetett volna a porcelánboltban, mint egy zsákmányt becserkésző macskára.
Az épületnek az utcafront felől, a fák takarásában csak egy kis bejárója volt, a két szárnyas kapubehajtót a mellékutca irányából lehetett megközelíteni, amit most a furgonnal álltunk el. Stratégiailag jól álltunk -a meglepetés ereje és a menekülési útvonalak elzárásával-, gyakorlatilag csak gyalog tudtak volna elszökni. Hosszúval a kis kapunál várakoztunk, amíg a Majom és a Fikás bejutott a nagyobb kapun át. Pár másodperccel később megzizzent a telefonom: szolnoki barátunktól jött az infó, hogy három motor parkol mellettük. Benyitottam, majd settenkedve a bejárati ajtóhoz lépdeltem, a kirándulók vezetőjének pedig meghagytam, hogy maradjon hátra fedezetnek. A telefonom fényével jeleztem a két másik társamnak, hogy jöjjenek oda. Az ajtón át jellegzetes szag áradt ki, de nem jöttem rá, hogy mi az. Úgy vettem észre, hogy a Majom is érezte, mert egy pillanatra elfintorodott. Mivel a házból hangos zene hallatszott ki -ha minden igaz a Lost Society Rage me up-ja (legalább a zenei ízlésük jó volt)-, így újabb előnyre tettünk szert. Óvatosan lenyitottam a kilincset. Újabb mázli: nem zárkóztak be. Baseball ütőinket markolva berontottunk a házba. A nappaliban épp kristálymetet porciózott ki három Murderers tag. A tekintetük alapján nem csak kotyvasztották és terítették az anyagot, hanem használták is. Sebtében odaszökkentünk és fatestápolóinkkal egy-egy ütéssel leterítettük az ellenséget.
- Hazafutás! -kiáltotta a Majom, mikor egy óriási ütéssel tetszhalotti állapotba segítette az egyik tagot.
- Nézzünk szét a lenti szinteken, hátha megtaláljuk a labort. És ne nyúljatok semmihez! -adtam ki a parancsot.
A konyha felé indultam, amikor meghallottuk, hogy valaki ereszkedik le a lépcsőn. Rögtön fedezékbe vágtuk magunkat. A hangos dübögésből ítélve vagy egy bakancsos férfi, vagy egy megtermett nő. A nyitott bejárati ajtó felé indult és egy szál cigit dugott a szájába. Gondolom a robbanásveszély miatt nem akart a házban rágyújtani. Mielőtt kilépett volna észrevette, hogy a nappaliban fekszik három társa. Feléjük fordult, lassan kivette a cigit a szájából és még mielőtt megszólalhatott volna a baseball ütőmmel hátba vágtam. Hatalmas nyekkenéssel, dübbenéssel ért földet, a becsapódást arccal tompította.
- Remélem nincs több. -lépett elő a Majom a fedezékükből. Helyeslően bólintottam. Szétnéztünk a földszinten, de a mellényeiken kívül mást, vagy embert nem találtunk. A félholtan heverő tagnál futottunk össze újra, akit épp a Fikás akart megkötözni.
- Nézzétek mit találtam. -emeltem fel az egyik mellényt.
- Baszod! -futott ki a Majom száján. A color, amit tartottam az elnöküké volt. Előkerestem a telefonomban azt a képet, amit még pár napja készítettem a klubházukban és meglepetésünkre pont a mellény viselője hevert a lábunknál. Némi elégedett mosoly ült ki az arcunkra.
- Adjuk rá a mellényét, mielőtt megkötözzük. -dobtam fel az ötletet. A szolnoki cimbora vigyorogva rám mutatott, hogy értette a lényeget: így az egész klubot előveszik.
- Alighanem ezt a társaságot már átadhatjuk az újdonsült rendőrcimboránknak. -jelentette ki a Majom, miközben az ellenség elnökét forgatták és csomagolták be egy gyorskötözővel. Közben Hosszú Pisti lépett a házba.
- Ti meg mi a szart csináltok? -révedt a földön heverő testre. Tájékoztattuk a szituációról, amitől lehiggadt és leengedte a kezében feszülő fadarabot.
- Nézzük meg nincsenek e fent is páran. -adtam ki utasításba.
- De csak óvatosan. -aggodalmaskodott a vezető nagykövet. Előre sietett a Majom és hangtalan, macska módjára settenkedett fel a lépcsőn. Közben küldtem egy $ jelet sms-ben a Hombárnak, hogy ne aggódjon miattunk és tudassuk vele, hogy jól vagyunk.
Az emeletről aztán kétségbeesetten szólt le a szolnoki barátunk. Gyorsan felsiettünk és amit a két szobában láttunk, az mellbe vágott. Cinege lánya és felesége megkötözve, félmeztelenül, egy-két lila folttal hevert egy ágyon egymásnak háttal. Zokogásba törtek ki, amikor megláttak bennünket. Épp felsegítettük őket, amikor Fikás hangja szűrődött át a másik szobából. Rögtön átsiettem és a látvány ami fogadott még jobban megdöbbentett: Rita feküdt az ágyon, pucéran, belőve, öntudatlanul. Már nem volt kétség, honnan szerezték az infóikat.
- Takard be. -utasítottam Fikást, miközben a telefonomért matattam. G-t hívtam.
- Szevasz Tesó. Van egy jó és rossz hírem. -kezdtem a mondandómat, mikor felvette. A hanghordozásomból levette, hogy valami nincs rendben.
- Megtaláltuk Ritát, de nem fogsz örülni, hogy hol.
Némi hallgatás után szólalt csak meg:
- A letenyeieknél. -nem volt hülye az emberünk. Mondjuk pont ezt bírtam benne, hogy tudott gondolkodni.
- Csak hozzátok haza. -kérte lemondóan, majd letette. Raven később elmesélte, hogy pont ott volt mikor felhívtam. Egy darabig még ült a pultnál csendben, majd lepattant a bárszékéről, felkapta és nagy ívű pályára állította, hogy aztán a színpadon landolhasson. Fújtatott kettőt, majd a titkos köményes pálinkát kérte az asszonytól. Nagyot nyakalt belőle -úgy egy jó decit-, majd kiviharzott az utcára. Mikor Raven utána rohant, már a motorján ült és csak annyit látott, hogy teljes gázzal elhajt.
A lányokat a furgonhoz kísértük. Felhívtam a Horációtól kapott főtörzs számát:
- Haló! Ha akar egy jó tippet, akkor vegyen egy papírt és kezdjen jegyzetelni. -lediktáltam neki a letenyei klubház és a metfőző labor címét, a Murderers tagok névsorát.
- Az első szállítmányért már jöhet is Sormásra. -ezzel letettem. Vártunk még pár percet, hogy megbizonyosodjunk, jó helyre adtam le az infót és mikor meghallottuk az utcában szirénázó autók hangját, a bekötő út porát felverve sietve távoztunk a helyszínről.
***
- Na fasza. Szép kilátások. -dünnyögte az orra alatt lemondóan G. Épp az ő motorját szereltük. Lafaty Bandival kicsit többet értettünk a járgányokhoz, társunk még csak tanulta, leste el a fogásokat. Motorozni se túl rég kezdett, így még voltak néha érdekes húzásai az úton, de szép lassan belejött.
- Tudtad, hogy egy drogos kurva. -bökte oda vigyorogva a köményes cimborája. Az érintett nem felelt, csak meghúzta a sörét. Néhány percig még bütyköltünk a gépen és mikor befejeztük, visszaültünk a teraszra pár hamvas sör társaságában. Elégedettek voltunk.
- A csajod egyébként hol van? -érdeklődött Bandi.
- Ausztriában. Valami öregasszonyt ápol.
- Mi? -csattantak fel mindketten.
- Ápolóként dolgozik. Többet keres, mint én valaha. -erre mind röhögni kezdtünk.
- Akkor most az asszony tart el és Te lettél a háziasszony? -vigyorgott Bandi.
- Mondhatni. -mosolyogtam rá vissza. Nem éreztem magam túl jól tőle, hogy a csajom tart el, ezért is akartam belevágni a kocsma történetbe.
- És mikor jön haza? -érdeklődött G.
- Elvileg a hétvégén. Miért?
- Jobban tetszene, ha ő hozná a söröket. -vigyorgott kajánul Lafaty Bandi. Meg tudtam érteni. Néhány percig csendben söröztünk, majd G-ből csak kitört a kérdés:
- És mi lett azután, hogy visszatértetek a klubházba?
Zavaró tényezők nélkül(?)
Másnap reggel a szemesi klubházban söröztünk Hosszú Pistivel, a Majommal, Frankievel, a Trükkössel, Benny fiúval és Lafaty Bandival. A nedűt két jelölt hordta szakadatlanul, mi pedig a kelleténél jobban ugráltattuk őket. Picúr, a Szigorú és Hombár elvitték Ritát hozzánk, hogy aztán G végre elválhasson tőle, a többiek pedig végezték a feladatukat, vagy úton voltak Szolnokra. Úgy éreztük nincs szükségünk erősítésre.
Egykedvűen piáltunk, beszélgettünk, mikor belépett Cinege a felesége, és a lánya társaságában. Ölelkezés és hálálkodás következett. Ekkor indult a híradó az egyik csatornán és fő hírként hozták a Murderers lecsukását:
- Tegnap éjszaka folyamán a nagykanizsai rendőrség Sormáson és Letenyén letartóztatott nyolc motorost, akiket kábítószer kereskedelemmel, rablással és prostitúcióval gyanúsítanak. Az akció során huszonhat kiló kábítószert, különböző lőfegyvereket, több millió forint készpénzt, értékes órákat, ékszereket és motorokat foglaltak le. A rendőrség szóvivője elmondta: egy harminchárom éves fiatalembert, a klub egyik tagját még körözik.
Ováció, éljenzés és sörösüvegek koccanása zengte tele a klubházat.
- Köszönöm, hogy visszahoztátok nekem őket és örülök, hogy az anyaklubnak ilyen vezetője lesz! -veregetett vállon a szemesi elnök. Erre a többiek megemelték a söreiket és éljenezni kezdtek. Cinege után a családja is megölelt.
- Maradsz nálunk? -fordult a Majom felé a helyi chapter vezére.
- Nem akarlak megsérteni egyikőtöket sem, de meggondoltam magam. Inkább az anyaklubhoz igazolnék át. -mosolygott rám a kis szőrös szolnoki.
- Hogyhogy? -érdeklődött Frankie. Vele együtt én sem értettem a hirtelen pálfordulást.
- Most, hogy a helyi klub átköltözik Letenyére, lesztek ott elegen a feladatok ellátására. A kirándulókhoz nem áll szándékomban csatlakozni -ne haragudj Pisti-, viszont Szolnokra sem akarok visszamenni.
- Miért? Gond van? -érdeklődött a Trükkös.
- Hát... nem éppen fenékig tejfel. -felelte lehangolóan a Majom.
- Ezt fejtsd ki kicsit bővebben! -kérte Frankie.
- Amióta Vipera irányít, kicsit átalakult a klub. Öt jelöltünk lett Paradicsom óta és mindegyik egytől egyik seggrakétás, pedig lett volna két cruiseres és három endúrós, de ők valamiért nem feleltek meg a főnök elvárásainak, pedig mindegyik jó srác volt, régóta lógtak velünk. Valahogy a pénzek leosztásánál is támadt némi különbözet. Vipera ezt azzal indokolta, hogy a chapternek most nem megy jól, kevés a fuvar. -erre mind összenéztünk.
- Ennek utána kell járnunk, de az átigazolásnak nem látom akadályát. -jelentette ki Frankie.
Ekkor csörrent meg a telefonom. Az éjszaka hívott számról kerestek:
- Köszönöm az infót!
- Igazán nincs mit. -feleltem elégedetten.
- Jó néhány lezáratlan ügyre derült fény és még nem is kérdeztünk ki mindenkit.
- Ennek igazán örülök.
- Viszont találtunk néhány felvételt egy laptopon. Lenne néhány kérdésem ezekkel kapcsolatban.
- Gondolom a válaszok ott ülnek önöknél.
- Részben. Viszont egy-két felvételen az önök klubjának néhány tagja és a hozzájuk köthető cégek nevére bejegyzett járművek láthatóak. Úgy gondolom, meg kéne beszélnünk, hogy mi legyen ezekkel kapcsolatban. -csendben hallgattam egy darabig.
- Találkozhatnánk egy semleges helyen, hogy megbeszéljük a dolgot.
- Hol és mikor? -megadtam a pontos címet és időt, majd meghagytam, hogy egyedül jöjjön. Biztosítottam, hogy nem kell tartania semmitől, hiszen számunkra fontos, hogy rács mögött tartsa a Murderers tagjait. Miután bontottuk a kommunikációs kapcsolatot elmondtam Frankienek, hogy miről volt szó. Utasításba adta, hogy valakit mindenképp vigyek magammal. Arra gondoltam, hogy a Majom lenne a megfelelő útitárs, így akkor egy füst alatt kipuhatolhatjuk, hogy mennyire gáz a szolnoki helyzet.
A főtörzzsel a nagykanizsai vasútállomás területén található egyik raktárépülethez beszéltük meg a találkozót. Korábban érkeztünk, így volt időm kicsit kérdezősködni a Majomtól. Elmesélt mindent attól kezdve, hogy belépett a klubba és hogy miért nem támogatta anno Paradicsom kiszakadási kísérletét -annak ellenére, hogy ő is eljátszott a gondolattal.
Az idő kellemes volt, bár a napot felhők takarták el. Legalább nem égetett a nap, amíg a leendő nyomozóra vártunk. Persze nem jött egyedül. Mellénk parkoltak le, majd miután kiszálltak mindkettőnket a falhoz taszigáltak és megmotoztak -még szerencse, hogy a fegyvereinket nem hoztuk. Ezzel akarták tudatni, hogy ők továbbra is a törvény emberei.
- Arról volt szó, hogy egyedül jön.
- Ezt mondhatnám én is. -ezután a kísérőink kicsit távolabb léptek. A főtörzs egy laptopot helyezett a rakodórámpára, majd videókat kezdett levetíteni. A Murderers anyagát láthattam, ahogy felvették a transzportjainkat. Jól látszottak a tagok, a járművek rendszámai. Egy másikon látszott, ahogy az utóbbit lecserélik. Erről tudtam, de nem kötöttem a zsaru orrára. A következő videón látszott a Vikings beolvasztása és az azt követő buli és a lövöldözés. Mikor erre sem reagáltam újabb felvétel következett. Ezen egy házibuli jeleneteit lehetett látni. A helyszín alapján a klubházban történt. Nemre korra függetlenül ittak és drogoztak a szereplők. Egy idő után a főtörzs megállította a felvételt és rámutatott egy alakra:
- Őt keressük még. Tudja ki ő?
- Igen. Az egyik tagunk bátyja. -feleltem.
- Tudja hol lehet?
- Jelenleg nem, viszont a másik testvér többet tudna. Ha szeretné előkeríthetjük, ha kapunk némi instrukciót -ajánlottam fel a segítségünket. Nem felelt, csak folytatta a lejátszást. Tipikus féktelen klubos bulizásnak tűnt. A következő pillanatban viszont döbbenet ült ki az arcomra. Ritát láttam, ahogy két Murderers tag dolgozza.
- Ha jól látom őt is ismeri.
- Igen. Klubhoz közeli.
- Kicsit részletesebben ha lehetne?
- Egyik tagunk felesége.
- Hol van most? -nem feleltem rá. Csak képernyőre meredtem. Nehezemre esett elhinni, amit láttam.
- Hol van most? -tette fel kicsit erélyesebben ismételten a kérdést a leendő nyomozó.
- Velünk van. Elvonón, az anyaklubnál.
- Letartóztatási parancs van ellene érvényben. Ha bújtatják bűnrészesség miatt megüthetik a bokájukat. -nem feleltem. Sokkolt az információ.
- Mi a vád? -kérdeztem, mintha nem tudtam volna.
- Drogkereskedelem. A büntetés öt évtől életfogytig tartó szabadságvesztés lehet, mert bűnszövetségben történt az elkövetés. Valószínűleg a prostitúció nem fog enyhíteni az esélyein.
- Értettem. -feleltem közönyösen.
- Kap két napot, hogy nekem, vagy a kollégámnak átadják a nőt. -kötötte ki, miközben elrakta a laptopot. A kollégája alatt egyértelműen Horációra utalt.
- Jelentkezni fogunk. -ígértem a főtörzsnek.
Bevágódtak a kékpuklis kocsiba, majd elhajtottak.
- Mi volt? -érdeklődött szőrös barátunk.
- Meg kell találnunk Benny bátyját és át kell adnunk Ritát. -ültem fel a motoromra.
- Ez miért annyira lesújtó?
- Mert mindössze két napunk van rá.
- Baszki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése