Hurrá, nyaralunk!(?)
A gyűlés után kivettünk néhány nap "szabadságot": levonultunk kicsit a partra, megáztattuk megfáradt tagjainkat, öregedő bőrünket, csüngő heréinket a hűs habokban. Este visszajött a nyaralóba, az átmeneti főhadiszállásunkhoz a Majom. Kitaláltuk, hogy következő nap átruccanunk Alsóörsre, az éves Harley találkozóra. Mutatjuk magunkat, vegyülünk, kapcsolatokat építünk és nem utolsó sorban jól érezzük magunkat. Mivel számítottunk rá, hogy a Murderers is jelen lesz -hiszen ott a teljes galeri Harley-n gurul- és nem akartuk, hogy az egész akció dugába dőljön, úgy gondoltuk, hogy a colorokat otthon hagyjuk, de aztán a rengeteg ismerőssel számolva mégis amellett döntöttünk, hogy inkább klubszinten tesszük tiszteletünket az eseményen. Az álca fenntartása érdekében viszont csak a Majom az egyedivé varázsolt csicsás Road Kingjével, G az új Dyna-jával és a Szigorú az ezeréves Fat Boy-ával tartott velem és egy nagyobb kerülőn át utaztunk át a túlpartra: 'Szemes mellett rátértünk az M7-esre, Siófok után a 7-es főútra. Lepsénynél elfordultunk 'Főkajár felé egy alsóbb rendű, tipikusan penetráns állapotban lévő útra, majd Berhidánál Vilonya felé vettük az utat, ami itt sem volt jobb, mint előtte. Litérnél egy furgonban várt ránk Bobby és Triumph. Elhozták a pavilonunkat, amit a nagyobb motorostalálkozókra szoktunk vinni -van benne egy kiállító rész, ahol a klubot mutatjuk be, támogatói cuccokat árulunk és valamelyik tetoválónk felvarr a bátrabb vállalkozókra valamit, továbbá van egy külön lakrész, ahol aludni lehet. Ezt a részt a "Support zászlóval" választjuk le a nyilvános standtól Rátértünk a 72-esre és így haladtunk 'Fűzfő - 'Almádi vonalon Alsóörsig. A part már tele volt Harley-kkal és motorrajongó félőrültekkel. Könnyen meg lehetett különböztetni a tulajokat tőlük: akinek ilyen gépe van, már nem fordul meg ha meghallja a jellegzetes V2-es hangját.
Bejelentkeztünk, majd felállítottuk a pavilonunkat a kijelölt helyre. A furgont a sátor mögé, a két oldalára pedig két-két vassal parkoltunk le. Bobby még rendezkedett, felkészült a tetoválásra, Triumph pedig beállt idegenvezetőnek és pólóárusnak, amíg mi mentünk egy kört: felkerestük a baráti klubokat, ismerkedtünk másokkal és invitáltuk őket, hogy látogassanak meg bennünket. A nap nyugodtan telt: részt vettünk a délutáni felvonuláson, utána lazultunk, söröztünk, koncerteket hallgattunk és újdonsült ellenségeinket, a Murdererst sem láttuk sehol.
Miután besötétedett Triumph társaságában bezártam a standunkat. Közben kicsit kifaggadtam a srácot olyan kérdésekről, mint hogy érzi magát nálunk, milyennek lát minket, mik a tervei és hasonlók. Jó srácnak bizonyult. Mielőtt befejeztük volna a pakolást a kassai klub három tagja látogatott meg minket. Szóltam a jelöltünknek, hogy adjon a vendégeinknek egy-egy sört, aztán menjen szórakozni. Mielőtt kilépett volna a sátorból odasúgtam neki, hogyha belefutna a Szigorúba, vagy a Majomba, akkor küldje valamelyiket hozzám. A társaságukra azután lett majdhogynem égetően nagy szükségem, mikor észrevettem a mellényeken az 1% jellegzetes rombuszait. A kassaiakat hellyel kínáltam, majd könnyed csevejbe kezdtünk. Ahányan voltak, annyian beszéltek más-más módon: az elnök csak törte a magyart, a titkára egyáltalán nem beszélt magyarul és a szlováknak is valami érdekes dialektusát, az alelnök viszont enyhe palócos tájszólással fordította a az előbbi szavait. Viszont nem mindent. Az évek során Raventől sikerült viszonylag jól elsajátítanom a szlovák nyelvet és bizonyos rázósabb, gúnyolódó, sértegető szavakat nem fordított le a VicePres. Pár perccel később megjelent a Majom. Bemutattam a vendégeinknek, majd egy sörrel a kezében leült közénk. Mókás volt, ahogy a szemeit forgatta és méregette a kassaiakat. A beszélgetés végül átfordult tárgyalásba: kiderült, hogy elsősorban ezért jöttek és szeretnének némi partnerséget kialakítani. Tájékoztattam újdonsült barátainkat, hogy kizárólag törvényes kereteken belül vagyunk hajlandóak erre és semmilyen illegális cucc (fegyver, kábítószer) szállítását nem vállaljuk. Ígéretet tettek, hogy az áruért felelősséget vállalnak -a fedőcégük neve lesz feltüntetve a papírokon-, nekünk csak annyi lenne a dolgunk, hogy biztosítsuk a korridort, áthozzuk déli szomszédunktól (Letenyén át), majd egy számunkra kedvező útvonalon át Kassáig szállítsunk. Nem közölték, de valószínűnek tartottam, hogy ennek a látogatásnak a Szigorú előző klubjának a keze van és így akarják biztosítani a magasabb bevételüket. Kontaktok és "SUPPORTER" felvarrók, matricák, pólók cseréjével "hitelesítettük" a szóbeli szerződést. Megígértem, hogy amint megszavazzuk a korridort értesítem őket. Miután az utolsó kassai is kilépett a sátorból toppant be a Szigorú és G. Végighallgatták a sátor előtt a megbeszélést és készen álltak rá, hogy besegítsenek, ha a helyzet eldurvulna.
- Tudj meg róluk, amit kell. -adtam ki a feladatot a félig józan G-nek.
- Azt most is elmondhatom. Amíg ti itt kaszinóztatok mi felderítettünk. -felelte nemes egyszerűséggel és némi gunyoros felhanggal. - Az egyikük motorján és a titkár mellényén egy piros körben volt a közismert szám. Nem véletlenül jöttek. -vagyis a sejtésem beigazolódott.
- Mi lesz a projekttel? -érdeklődött a Majom.
- Szemesen majd előrukkolok vele mindenki előtt és majd az asztal dönt. Sok választásunk nem lesz. -megfogtam a sörömet, lehúztam a maradékot, majd a dobozt összepréseltem a kezemben. Egyre inkább úgy néz ki a dolog, hogy hiába akarunk független és elkötelezettség nélküli klub maradni, egyre inkább nem sikerül.
Az este hátralevő részét féktelen bulizásba vittük el: G és a Majom a színpad felé tűntek el (valami kedvenc metál bandájuk játszhatott -Pataky Attila biztos nem, mert ő akkor már a földönkívüliekkel élt), Szigorú, Bobby és egy kétes erkölcsű lotyó, valamint én iszogatással ütöttük el az időt. Szerencsétlen Triumph nem győzte hozni a söröket.
Másnap nyolc körül tértem magamhoz a sátorban. A szemem szúrt, a szám kiszáradt, az orromat különböző szagok facsarták. Felfeszegettem a szemeimet és körülnéztem a derengő félhomályban. A Szigorú és Bobby békésen horkolt a lábamtól délre, tőlem balra viszont valami iszonyú látvány fogadott: egy méretes nőnemű cet szuszogott a félmeztelen G és Majom között. Körülöttük elhasznált óvszerek, csikkek, műanyag söröskorsók hevertek. Az első gondolatom volt előkeresni egy filmfelvevő eszközt, majd G-t kezdtem suttogva szólongatni:
- G, Tesó! Hé! Kelj fel! Hahó! -felfeszegette a szemeit, cuppogott, csámcsogott az összetapadt szájával, majd résnyire nyitott szemmel rám pislogott.
- Mi van? -kérdezte rekedt, másnapos hangon. A kamera közben végig forgott.
- Fordulj meg. -vigyorogtam rá vissza.
- Ááh! -sikított fel rémülten, mikor megtörtént. Másnapos embert még olyan gyorsan felpattanni álló pozícióba nem láttam. A felvétel tökéletesen sikerült.
Fél órával később mindannyian a pavilonunk előtt ücsörögtünk. Lábainkat felpolcoltuk, kávét, kólát, serkentőket kortyolgattunk, ki-ki ízlése szerint, és a napszemüvegeink mögül kémleltük a világot. Próbáltuk feldolgozni a történteket. G a fejét fogta, mert fogalma sem volt róla, hogy ő is megdugta e a Cetet, ellenben a Majom elégedetten vigyorgott, hiszen a kifordult perverziója pont ilyenekre volt kihegyezve. Bobby és a Szigorú viszont újra és újra végignézték az általam készített videót és sírva röhögtek minden alkalommal. Triumphot elzavartuk valami kajáért és mikor visszaért szólt, hogy van néhány eladó motor, nézzük meg, hátha érdekelne valamelyik.
Ilyen helyeken mindig vannak páran, akik eladják a gépeiket. Egy nemzetközi Harley találkozón pedig szinte az összes típust és évjáratot meg lehet szerezni a teljesen gyáritól az átalakítottig. Kánaán. A magántulajok vasainak viszont vagy valami gondja van, vagy anyagi okai vannak, hogy meg akar válni a szeretett géptől, vagy csak másikra akar átülni. Az egyik free rider gépére lettem figyelmes: egy méregzöld színű, kissé átalakított Heritage Softail kirívóan napozott a többi HD között. Szinte hívogatott, csalogatott, megszólított engem, hogy nézzem meg őt. Pár hónappal a találkozó előtt, gyakorlatilag a motoros szezon elején ellátogatott hozzánk a Majom, a Hombár, egy szolnoki Prospect társaságában. Akkor próbáltam ki a testvérünk Road Kingjét, és valahogy magával ragadott a hangulata. Egyébként is terveztem, hogy előbb-utóbb átülnék egy másik vasra, bár nagyon szerettem a chopbobomat.
Szóval ott állt ez a gyönyörűség. Megkérdeztem a tulaját, a békéscsabai Gyulát, hogy miért adja el, mik a hibái, mi a véleménye róla... szóval csupa "körültekintő-érdeklődő-vásárló" kérdést. Alig hallottam, amit mondott. Vagy azért mert rekedtes hangon beszélt, vagy mert fülig beleszerettem a gépébe. Végül megkérdeztem, hogy gurulhatnék e vele egy kört. Belement, de azzal a feltétellel, ha elkísérhet. Végül kettesben hajtottunk ki a találkozó helyszínéről. Egy darabig a parton haladtunk 'Füredig, majd 'Szőlős-Pécsely-Aszófő vonalon fordultunk vissza. A tesztút fantasztikus volt. A nap vígan sütött le ránk, a V2-es blokkok dübörögtek, a menetszél finoman cirógatta az arcunk fedetlen, szakáll nélküli részét. Totál belefeledkeztem az élménybe. Eleinte húzódzkodtam a hatalmas első keréktől és a széles, nagy ívű, fényesen csillogó króm cruiser kormánytól, de abszolút pozitív csalódás ért. Mikor visszaértünk a találkozó helyszínére széles vigyorral az arcomon szálltam le: már az enyém volt. Útközben megálltunk egy banknál és átutaltattam a kialkudott összeget a tulajnak. A találkozó helyszínén már csak az adásvételit írtuk meg. Repibe adtam még egy klubos pólót Gyulának, majd egy kézfogással elbúcsúztunk egymástól. Teljes volt az örömöm, már csak Ravennek kellett beadagolnom valahogy:
- Szia Édes. -hízelegtem a telefonba.
- Mit csináltál már megint? -kérdezte aggodalmas hangon.
- Lehet nem fogsz örülni. -tört le a lelkesedésem. Ő csendben hallgatott a vonal túlsó végén.
- Vettem egy motort.
- Tessék?
- Itt vagyunk most Alsóörsön a Harley találkozón és vettem egy Heritage Softail-t.
- Odamegyek! -ezzel letette.
- Rábasztam. -emeltem el a fülemtől a készüléket.
- Idejön az asszony? -röhögött G.
- Egen... -bólintottam csüggedten, majd felpesszentettem egy sört.
- Akkor tényleg rábasztál! -vágta rá a Majom, majd mind röhögni kezdtünk.
Annak idején, mikor G-vel és Lafaty Bandival megálmodtuk a klubot és miután csatlakozott hozzánk a másik tíz alapító tag, akkor az alapszabályba belefoglaltuk, hogy nem lehetnek női tagjaink. Már akkor számítottunk rá, hogy néha nagyon rázós dolgokba kell belevágnunk és nem szeretnénk, ha ezeket a zűrösebb ügyeinket a családunk tagjai, vagy a barátnőink megsínylenék. Viszont a lányok mindig is körülöttünk voltak, segítették a klubot, velünk jöttek a találkozókra, vitték az üzleteinket, könyveltek, takarítottak, ilyenek...
Öt évvel az alakulás után kitaláltuk, hogy tiszteletünk jeléül a leghűségesebb nők kapnak tőlünk egy-egy mellényt. Nem rendes colort, hanem egy kifejezetten csajos holmit, ami mégis mindenki számára egyértelművé tette, hogy kikről van szó. A hátulján a klub méregzöld színével hímezve a Primary Old Lady felirat volt olvasható valami cikornyás betűtípussal egy Jack Daniel's címkére hasonlító ezüstös keretben, elöl pedig a jobb oldalon ezüst színű körben, zöld betűkkel a P.O.L. középen, felül a körvonal mentén a XVIII.XII. (a klub kezdőbetűi római számmal kifejezve), alul pedig a város irányító száma. A balon egy ezüstkeretes stilizált zöld motor azoknak, akik motoroztak is. Így mindenki számára egyértelművé vált, hogy egy klubtag nőjéről van szó és nem érdemes vele kikezdeni.
Az évek során mindössze húsz női mellény készült, de ezek közül hármat visszavontunk, egy pedig a tűz martalékává vált. Történt ugyanis, hogy az egyik szolnoki motorostalálkozónkon, úgy éjfél után, mikor már mindenki kellően kapatos állapotban volt, egy tábortűz köré gyűltünk és csendben iszogattunk és sztorizgattunk. G és Rita (szokásához híven) ismét összekapott valamin. Az egyik történetet Rita először hallotta és totál kiborult tőle. Nem azért, amit tartalmazott, hanem mert még nem hallotta. Szó szót követett, végül egy kirohanás közben a csaj fellökte a társunkat, majd levette magáról a mellényt, beledobta a tűzbe és puffogva elvonult. Tipikus hisztis kirohanásai egyikének lehettünk szemtanúi. Akkor még nem tudtuk, hogy a drogok miatt történt mindez. Másnap végül kibékültek, de Rita sosem kapott új mellényt -persze egyszer abból is lett egy újabb kirohanása. Örülhetett, hogy nem lett kiközösítve, ami igazából G-nek volt köszönhető.
- Inkább arról mesélj, hogy mi történt a hívás után? -szakított félbe G. Miután meguntuk a tóban ázást valamelyikünk felvetette, hogy tehetnénk egy kis sétát a tó körül. A mérgeknek ürülnie kell.
- Így van! Elő a farbával! Mi történt? -követelőzött Lafaty Bandi is. Kellően kapatos volt és nem nagyon érdekelték a sablonos részletek, a mellébeszélés. Így aztán engedtem az erőszaknak -és a nadrágom szorításának, majd miután megkönnyeztettem a gyíkom, folytattam a történet mesélését:
Raven nem sokat teketóriázott: kicsörtetett a klubházból és azonnal felpattant tűzpiros Sportsterére, hogy leellenőrizzen. Ebben a pillanatban gurult be Ladislav a Yamaha Wild Star-jának nyergében. Rögtön levágta, hogy valami balhé van készülőben, mert Raven nem nagyon hagyta el a klubházat napközben, ha mi távol voltunk.
- Hova mész? -érdeklődött, miközben a barátnője leszállt mögüle.
- Semmi közöd hozzá és húzz el előlem! -fortyogott Raven. Zöld szemei szikrát szórtak, de testőrünket ez már hidegen hagyta.
- Gond van Alsóörsön? -váltott taktikát.
- Mondhatni. Az emberem új motort vett. Pont most! -duzzogott tovább az asszony.
- Várj, majd elkísérlek. -vigyorgott rá Ladislav. Régóta ismerte, így tudta: nem hagyhatja magára ilyen felfokozott hangulatban. Felhívta Csokit, hogy ugorjon be a klubházba, mert a Szőke, a jelöltünkre nem hagyhatja a klubot, amikor a kirándulóink épp hazajönnének.
A klubnak volt egy olyan csoportja -vagy nevezzük szakosztálynak-, akik járták a vén Európát és nemzetközi szinten képviselték, népszerűsítették a klubot, kapcsolatokat építettek. Az ő mellényükön az "ADVENTURER" felirat volt olvasható és némelyikükén Road captainünk emlékére egy "IN MEMORY OF RC. CLIFF" patch található a jobb alsó szegélyen. Vezetőjüket, a negyvenes évei elején járó, rutinos motorosnak számító Hosszú Pistit pár éve a "CHIEF AMBASSADOR" felvarróval "tüntettük ki" -ha már a a Road Captain címet visszavonultattuk.
A csoportba bármelyik klubtag beléphetett, egy éves próbaidővel, ami azt jelentette, hogy arra az időre nem kapta meg a kalandor felvarrót, hátha mégsem tetszett meg neki a nomád élet. Miután valaki a csoport tagjává válik lemond azon szavazati jogáról, ami a klub gazdasági és vezetői kérdéskörét illeti. Ellenben az otthon maradóknak sem volt beleszólása abba, hogy a csoport épp merre fog kirándulni, mennyi időre lesznek távol. Közvetlenül az anyaklub elnöke alá tartoznak, így a hazatérésükről őt hivatottak értesíteni, aki aztán intézi a fogadásuk előkészítését: a lányok rendbe szedik a klubház feletti lakásokat, főznek és egy köszöntő partit szerveznek számukra.
Mostani kirándulásukra március elején indultak el és kicsit korábban érkeztek vissza. Ladislav sem tudhatta pontosan, hogy mikor toppannak be és mivel ő lett megbízva a fogadásuk előkészítésével, ezért próbált Raven kirohanása és a klubos teendői közt ügyesen lavírozni. Hogy húzza az időt azt füllentette, hogy az ügyetlen Szőkére nem bízhatja a helységet, ezért meg kell várniuk, amíg megérkezik Csoki a szalonból, viszont a tetoválónk épp egy nagy munkában van, így az vagy két óra, mire el tud szabadulni. Raven némiképp lehiggadt, kénytelen volt beletörődni a helyzetbe, hiszen tudta jól, hogy a klub működését nem akadályozhatja, így leállította a motorját és hármasban visszasétáltak a klubba.
Nem sokkal később betoppant Vica, Frankie barátnője és Beus, aki valamikor az egykori jelöltünk, Jocóka csaja volt. Miután kiraktuk a srácot szakított vele, de mégis velünk maradt, majd nemsokkal később összejött Picúrral... Elnökünk csaja viselős volt, pedig a kicsi Frankiet még babakocsiban kellett tolnia. Vica és Raven nagyon jó barátnők voltak, sokat segítettek egymásnak, ha szükség volt rá. Jókor toppant be a first lady, így kicsit elvonhatta az asszonyom figyelmét eszement tervéről. Ladislav eközben bőszen telefonált: hol engem, hol Frankiet hívta, hogy jelentse mik a fejlemények, vagy Csokival beszélt, hogy ne siessen a klubba és tisztában legyen vele, hogy mi a fedősztori.
Eltelt egy újabb óra, de Csoki csak nem érkezett meg. Egyszer csak felnyílt a klubház ajtaja, kintről erős fény szűrődött be a félhomályos terembe és egy hórihorgas alak árnyéka jelent meg. Kissé megtörten, mégis méltóságteljesen lépdelt be Hosszú Pisti, majd mögötte még hatan: a Nyegle, Ropi, Bajusz, Kokó, Maci és Nyakas, azaz az Adventurer csoport. Mellényük poros, koszos, felvarróikat a kipufogógáz és korom kissé feketéssé változtatta. Ladislav és a lányok megölelték a megfáradt utazókat, hellyel és itallal kínálták őket. Szerencsétlen jelöltünk, a Szőke alig győzte a hűs italok kihordását.
Mikor már túl volt a társaság a második körön, két motor állt le a parkolóban, majd ismét kinyílt a bejárati ajtó és a fényár újból betöltötte a teret. A köpcös, kreol bőrű tetoválónk, Csoki lépett be, s mögötte egy fejjel magasabb, kopaszra nyírt fiatalember. Markáns arca, mélyen ülő, sötétnek ható szemei kun ősökre emlékeztetnek. Katonai gyakorlót és bakancsot, valamint zöld ujjatlan pólót viselt, jobb vállát és felkarját friss tetoválás és az azt elfedő fólia borította. A hátát súlyos málha húzta, testtartása mégsem hajlott meg alatta. Mozgása ruganyos, mégis katonás.
- Nézzétek kit hoztam! -harsogta szét a termet rekedt hangján Csoki. Mindenki az ajtó felé fordította tekintetét. Raven arcán egy csapásra hatalmas öröm áradt szét, majd szinte röpült az új jövevény felé.
- Kisfiam! -majd könnyes szemmel halálra csókolta és ölelte a nála másfél fejjel magasabb Csongort. A fiúnk leszerelt.
- Már megint a családi rész. -csóválta a fejét Lafaty Bandi.
- Ne aggódj, a Te családodra is rá akartam térni. -vigyorogtam rá vissza némi gúnyos hangnemben. Erre G hangosan felröhögött.
- Ne vigyorogj, ember! Ne felejtsd el, hogy egy drogos kurvát vettél el! -vette el a jó kedvét a köményes cimborája. Szinte már magukénak kezdték érezni az egész történetet, a klubot, ismerősnek a szereplőket és cselekményeket, pedig még sok év választott el bennünket tőle. Úgy éreztem ott és akkor, hogy ezzel a két cimborámmal szép úton haladunk mindannak a megvalósításához, amiről álmodozom.
Bejelentkeztünk, majd felállítottuk a pavilonunkat a kijelölt helyre. A furgont a sátor mögé, a két oldalára pedig két-két vassal parkoltunk le. Bobby még rendezkedett, felkészült a tetoválásra, Triumph pedig beállt idegenvezetőnek és pólóárusnak, amíg mi mentünk egy kört: felkerestük a baráti klubokat, ismerkedtünk másokkal és invitáltuk őket, hogy látogassanak meg bennünket. A nap nyugodtan telt: részt vettünk a délutáni felvonuláson, utána lazultunk, söröztünk, koncerteket hallgattunk és újdonsült ellenségeinket, a Murdererst sem láttuk sehol.
Miután besötétedett Triumph társaságában bezártam a standunkat. Közben kicsit kifaggadtam a srácot olyan kérdésekről, mint hogy érzi magát nálunk, milyennek lát minket, mik a tervei és hasonlók. Jó srácnak bizonyult. Mielőtt befejeztük volna a pakolást a kassai klub három tagja látogatott meg minket. Szóltam a jelöltünknek, hogy adjon a vendégeinknek egy-egy sört, aztán menjen szórakozni. Mielőtt kilépett volna a sátorból odasúgtam neki, hogyha belefutna a Szigorúba, vagy a Majomba, akkor küldje valamelyiket hozzám. A társaságukra azután lett majdhogynem égetően nagy szükségem, mikor észrevettem a mellényeken az 1% jellegzetes rombuszait. A kassaiakat hellyel kínáltam, majd könnyed csevejbe kezdtünk. Ahányan voltak, annyian beszéltek más-más módon: az elnök csak törte a magyart, a titkára egyáltalán nem beszélt magyarul és a szlováknak is valami érdekes dialektusát, az alelnök viszont enyhe palócos tájszólással fordította a az előbbi szavait. Viszont nem mindent. Az évek során Raventől sikerült viszonylag jól elsajátítanom a szlovák nyelvet és bizonyos rázósabb, gúnyolódó, sértegető szavakat nem fordított le a VicePres. Pár perccel később megjelent a Majom. Bemutattam a vendégeinknek, majd egy sörrel a kezében leült közénk. Mókás volt, ahogy a szemeit forgatta és méregette a kassaiakat. A beszélgetés végül átfordult tárgyalásba: kiderült, hogy elsősorban ezért jöttek és szeretnének némi partnerséget kialakítani. Tájékoztattam újdonsült barátainkat, hogy kizárólag törvényes kereteken belül vagyunk hajlandóak erre és semmilyen illegális cucc (fegyver, kábítószer) szállítását nem vállaljuk. Ígéretet tettek, hogy az áruért felelősséget vállalnak -a fedőcégük neve lesz feltüntetve a papírokon-, nekünk csak annyi lenne a dolgunk, hogy biztosítsuk a korridort, áthozzuk déli szomszédunktól (Letenyén át), majd egy számunkra kedvező útvonalon át Kassáig szállítsunk. Nem közölték, de valószínűnek tartottam, hogy ennek a látogatásnak a Szigorú előző klubjának a keze van és így akarják biztosítani a magasabb bevételüket. Kontaktok és "SUPPORTER" felvarrók, matricák, pólók cseréjével "hitelesítettük" a szóbeli szerződést. Megígértem, hogy amint megszavazzuk a korridort értesítem őket. Miután az utolsó kassai is kilépett a sátorból toppant be a Szigorú és G. Végighallgatták a sátor előtt a megbeszélést és készen álltak rá, hogy besegítsenek, ha a helyzet eldurvulna.
- Tudj meg róluk, amit kell. -adtam ki a feladatot a félig józan G-nek.
- Azt most is elmondhatom. Amíg ti itt kaszinóztatok mi felderítettünk. -felelte nemes egyszerűséggel és némi gunyoros felhanggal. - Az egyikük motorján és a titkár mellényén egy piros körben volt a közismert szám. Nem véletlenül jöttek. -vagyis a sejtésem beigazolódott.
- Mi lesz a projekttel? -érdeklődött a Majom.
- Szemesen majd előrukkolok vele mindenki előtt és majd az asztal dönt. Sok választásunk nem lesz. -megfogtam a sörömet, lehúztam a maradékot, majd a dobozt összepréseltem a kezemben. Egyre inkább úgy néz ki a dolog, hogy hiába akarunk független és elkötelezettség nélküli klub maradni, egyre inkább nem sikerül.
Az este hátralevő részét féktelen bulizásba vittük el: G és a Majom a színpad felé tűntek el (valami kedvenc metál bandájuk játszhatott -Pataky Attila biztos nem, mert ő akkor már a földönkívüliekkel élt), Szigorú, Bobby és egy kétes erkölcsű lotyó, valamint én iszogatással ütöttük el az időt. Szerencsétlen Triumph nem győzte hozni a söröket.
Másnap nyolc körül tértem magamhoz a sátorban. A szemem szúrt, a szám kiszáradt, az orromat különböző szagok facsarták. Felfeszegettem a szemeimet és körülnéztem a derengő félhomályban. A Szigorú és Bobby békésen horkolt a lábamtól délre, tőlem balra viszont valami iszonyú látvány fogadott: egy méretes nőnemű cet szuszogott a félmeztelen G és Majom között. Körülöttük elhasznált óvszerek, csikkek, műanyag söröskorsók hevertek. Az első gondolatom volt előkeresni egy filmfelvevő eszközt, majd G-t kezdtem suttogva szólongatni:
- G, Tesó! Hé! Kelj fel! Hahó! -felfeszegette a szemeit, cuppogott, csámcsogott az összetapadt szájával, majd résnyire nyitott szemmel rám pislogott.
- Mi van? -kérdezte rekedt, másnapos hangon. A kamera közben végig forgott.
- Fordulj meg. -vigyorogtam rá vissza.
- Ááh! -sikított fel rémülten, mikor megtörtént. Másnapos embert még olyan gyorsan felpattanni álló pozícióba nem láttam. A felvétel tökéletesen sikerült.
Fél órával később mindannyian a pavilonunk előtt ücsörögtünk. Lábainkat felpolcoltuk, kávét, kólát, serkentőket kortyolgattunk, ki-ki ízlése szerint, és a napszemüvegeink mögül kémleltük a világot. Próbáltuk feldolgozni a történteket. G a fejét fogta, mert fogalma sem volt róla, hogy ő is megdugta e a Cetet, ellenben a Majom elégedetten vigyorgott, hiszen a kifordult perverziója pont ilyenekre volt kihegyezve. Bobby és a Szigorú viszont újra és újra végignézték az általam készített videót és sírva röhögtek minden alkalommal. Triumphot elzavartuk valami kajáért és mikor visszaért szólt, hogy van néhány eladó motor, nézzük meg, hátha érdekelne valamelyik.
Ilyen helyeken mindig vannak páran, akik eladják a gépeiket. Egy nemzetközi Harley találkozón pedig szinte az összes típust és évjáratot meg lehet szerezni a teljesen gyáritól az átalakítottig. Kánaán. A magántulajok vasainak viszont vagy valami gondja van, vagy anyagi okai vannak, hogy meg akar válni a szeretett géptől, vagy csak másikra akar átülni. Az egyik free rider gépére lettem figyelmes: egy méregzöld színű, kissé átalakított Heritage Softail kirívóan napozott a többi HD között. Szinte hívogatott, csalogatott, megszólított engem, hogy nézzem meg őt. Pár hónappal a találkozó előtt, gyakorlatilag a motoros szezon elején ellátogatott hozzánk a Majom, a Hombár, egy szolnoki Prospect társaságában. Akkor próbáltam ki a testvérünk Road Kingjét, és valahogy magával ragadott a hangulata. Egyébként is terveztem, hogy előbb-utóbb átülnék egy másik vasra, bár nagyon szerettem a chopbobomat.
Szóval ott állt ez a gyönyörűség. Megkérdeztem a tulaját, a békéscsabai Gyulát, hogy miért adja el, mik a hibái, mi a véleménye róla... szóval csupa "körültekintő-érdeklődő-vásárló" kérdést. Alig hallottam, amit mondott. Vagy azért mert rekedtes hangon beszélt, vagy mert fülig beleszerettem a gépébe. Végül megkérdeztem, hogy gurulhatnék e vele egy kört. Belement, de azzal a feltétellel, ha elkísérhet. Végül kettesben hajtottunk ki a találkozó helyszínéről. Egy darabig a parton haladtunk 'Füredig, majd 'Szőlős-Pécsely-Aszófő vonalon fordultunk vissza. A tesztút fantasztikus volt. A nap vígan sütött le ránk, a V2-es blokkok dübörögtek, a menetszél finoman cirógatta az arcunk fedetlen, szakáll nélküli részét. Totál belefeledkeztem az élménybe. Eleinte húzódzkodtam a hatalmas első keréktől és a széles, nagy ívű, fényesen csillogó króm cruiser kormánytól, de abszolút pozitív csalódás ért. Mikor visszaértünk a találkozó helyszínére széles vigyorral az arcomon szálltam le: már az enyém volt. Útközben megálltunk egy banknál és átutaltattam a kialkudott összeget a tulajnak. A találkozó helyszínén már csak az adásvételit írtuk meg. Repibe adtam még egy klubos pólót Gyulának, majd egy kézfogással elbúcsúztunk egymástól. Teljes volt az örömöm, már csak Ravennek kellett beadagolnom valahogy:
- Szia Édes. -hízelegtem a telefonba.
- Mit csináltál már megint? -kérdezte aggodalmas hangon.
- Lehet nem fogsz örülni. -tört le a lelkesedésem. Ő csendben hallgatott a vonal túlsó végén.
- Vettem egy motort.
- Tessék?
- Itt vagyunk most Alsóörsön a Harley találkozón és vettem egy Heritage Softail-t.
- Odamegyek! -ezzel letette.
- Rábasztam. -emeltem el a fülemtől a készüléket.
- Idejön az asszony? -röhögött G.
- Egen... -bólintottam csüggedten, majd felpesszentettem egy sört.
- Akkor tényleg rábasztál! -vágta rá a Majom, majd mind röhögni kezdtünk.
Lányok és kirándulók
Annak idején, mikor G-vel és Lafaty Bandival megálmodtuk a klubot és miután csatlakozott hozzánk a másik tíz alapító tag, akkor az alapszabályba belefoglaltuk, hogy nem lehetnek női tagjaink. Már akkor számítottunk rá, hogy néha nagyon rázós dolgokba kell belevágnunk és nem szeretnénk, ha ezeket a zűrösebb ügyeinket a családunk tagjai, vagy a barátnőink megsínylenék. Viszont a lányok mindig is körülöttünk voltak, segítették a klubot, velünk jöttek a találkozókra, vitték az üzleteinket, könyveltek, takarítottak, ilyenek...
Öt évvel az alakulás után kitaláltuk, hogy tiszteletünk jeléül a leghűségesebb nők kapnak tőlünk egy-egy mellényt. Nem rendes colort, hanem egy kifejezetten csajos holmit, ami mégis mindenki számára egyértelművé tette, hogy kikről van szó. A hátulján a klub méregzöld színével hímezve a Primary Old Lady felirat volt olvasható valami cikornyás betűtípussal egy Jack Daniel's címkére hasonlító ezüstös keretben, elöl pedig a jobb oldalon ezüst színű körben, zöld betűkkel a P.O.L. középen, felül a körvonal mentén a XVIII.XII. (a klub kezdőbetűi római számmal kifejezve), alul pedig a város irányító száma. A balon egy ezüstkeretes stilizált zöld motor azoknak, akik motoroztak is. Így mindenki számára egyértelművé vált, hogy egy klubtag nőjéről van szó és nem érdemes vele kikezdeni.
Az évek során mindössze húsz női mellény készült, de ezek közül hármat visszavontunk, egy pedig a tűz martalékává vált. Történt ugyanis, hogy az egyik szolnoki motorostalálkozónkon, úgy éjfél után, mikor már mindenki kellően kapatos állapotban volt, egy tábortűz köré gyűltünk és csendben iszogattunk és sztorizgattunk. G és Rita (szokásához híven) ismét összekapott valamin. Az egyik történetet Rita először hallotta és totál kiborult tőle. Nem azért, amit tartalmazott, hanem mert még nem hallotta. Szó szót követett, végül egy kirohanás közben a csaj fellökte a társunkat, majd levette magáról a mellényt, beledobta a tűzbe és puffogva elvonult. Tipikus hisztis kirohanásai egyikének lehettünk szemtanúi. Akkor még nem tudtuk, hogy a drogok miatt történt mindez. Másnap végül kibékültek, de Rita sosem kapott új mellényt -persze egyszer abból is lett egy újabb kirohanása. Örülhetett, hogy nem lett kiközösítve, ami igazából G-nek volt köszönhető.
***
- Inkább arról mesélj, hogy mi történt a hívás után? -szakított félbe G. Miután meguntuk a tóban ázást valamelyikünk felvetette, hogy tehetnénk egy kis sétát a tó körül. A mérgeknek ürülnie kell.
- Így van! Elő a farbával! Mi történt? -követelőzött Lafaty Bandi is. Kellően kapatos volt és nem nagyon érdekelték a sablonos részletek, a mellébeszélés. Így aztán engedtem az erőszaknak -és a nadrágom szorításának, majd miután megkönnyeztettem a gyíkom, folytattam a történet mesélését:
***
Raven nem sokat teketóriázott: kicsörtetett a klubházból és azonnal felpattant tűzpiros Sportsterére, hogy leellenőrizzen. Ebben a pillanatban gurult be Ladislav a Yamaha Wild Star-jának nyergében. Rögtön levágta, hogy valami balhé van készülőben, mert Raven nem nagyon hagyta el a klubházat napközben, ha mi távol voltunk.
- Hova mész? -érdeklődött, miközben a barátnője leszállt mögüle.
- Semmi közöd hozzá és húzz el előlem! -fortyogott Raven. Zöld szemei szikrát szórtak, de testőrünket ez már hidegen hagyta.
- Gond van Alsóörsön? -váltott taktikát.
- Mondhatni. Az emberem új motort vett. Pont most! -duzzogott tovább az asszony.
- Várj, majd elkísérlek. -vigyorgott rá Ladislav. Régóta ismerte, így tudta: nem hagyhatja magára ilyen felfokozott hangulatban. Felhívta Csokit, hogy ugorjon be a klubházba, mert a Szőke, a jelöltünkre nem hagyhatja a klubot, amikor a kirándulóink épp hazajönnének.
A klubnak volt egy olyan csoportja -vagy nevezzük szakosztálynak-, akik járták a vén Európát és nemzetközi szinten képviselték, népszerűsítették a klubot, kapcsolatokat építettek. Az ő mellényükön az "ADVENTURER" felirat volt olvasható és némelyikükén Road captainünk emlékére egy "IN MEMORY OF RC. CLIFF" patch található a jobb alsó szegélyen. Vezetőjüket, a negyvenes évei elején járó, rutinos motorosnak számító Hosszú Pistit pár éve a "CHIEF AMBASSADOR" felvarróval "tüntettük ki" -ha már a a Road Captain címet visszavonultattuk.
A csoportba bármelyik klubtag beléphetett, egy éves próbaidővel, ami azt jelentette, hogy arra az időre nem kapta meg a kalandor felvarrót, hátha mégsem tetszett meg neki a nomád élet. Miután valaki a csoport tagjává válik lemond azon szavazati jogáról, ami a klub gazdasági és vezetői kérdéskörét illeti. Ellenben az otthon maradóknak sem volt beleszólása abba, hogy a csoport épp merre fog kirándulni, mennyi időre lesznek távol. Közvetlenül az anyaklub elnöke alá tartoznak, így a hazatérésükről őt hivatottak értesíteni, aki aztán intézi a fogadásuk előkészítését: a lányok rendbe szedik a klubház feletti lakásokat, főznek és egy köszöntő partit szerveznek számukra.
Mostani kirándulásukra március elején indultak el és kicsit korábban érkeztek vissza. Ladislav sem tudhatta pontosan, hogy mikor toppannak be és mivel ő lett megbízva a fogadásuk előkészítésével, ezért próbált Raven kirohanása és a klubos teendői közt ügyesen lavírozni. Hogy húzza az időt azt füllentette, hogy az ügyetlen Szőkére nem bízhatja a helységet, ezért meg kell várniuk, amíg megérkezik Csoki a szalonból, viszont a tetoválónk épp egy nagy munkában van, így az vagy két óra, mire el tud szabadulni. Raven némiképp lehiggadt, kénytelen volt beletörődni a helyzetbe, hiszen tudta jól, hogy a klub működését nem akadályozhatja, így leállította a motorját és hármasban visszasétáltak a klubba.
Nem sokkal később betoppant Vica, Frankie barátnője és Beus, aki valamikor az egykori jelöltünk, Jocóka csaja volt. Miután kiraktuk a srácot szakított vele, de mégis velünk maradt, majd nemsokkal később összejött Picúrral... Elnökünk csaja viselős volt, pedig a kicsi Frankiet még babakocsiban kellett tolnia. Vica és Raven nagyon jó barátnők voltak, sokat segítettek egymásnak, ha szükség volt rá. Jókor toppant be a first lady, így kicsit elvonhatta az asszonyom figyelmét eszement tervéről. Ladislav eközben bőszen telefonált: hol engem, hol Frankiet hívta, hogy jelentse mik a fejlemények, vagy Csokival beszélt, hogy ne siessen a klubba és tisztában legyen vele, hogy mi a fedősztori.
Eltelt egy újabb óra, de Csoki csak nem érkezett meg. Egyszer csak felnyílt a klubház ajtaja, kintről erős fény szűrődött be a félhomályos terembe és egy hórihorgas alak árnyéka jelent meg. Kissé megtörten, mégis méltóságteljesen lépdelt be Hosszú Pisti, majd mögötte még hatan: a Nyegle, Ropi, Bajusz, Kokó, Maci és Nyakas, azaz az Adventurer csoport. Mellényük poros, koszos, felvarróikat a kipufogógáz és korom kissé feketéssé változtatta. Ladislav és a lányok megölelték a megfáradt utazókat, hellyel és itallal kínálták őket. Szerencsétlen jelöltünk, a Szőke alig győzte a hűs italok kihordását.
Mikor már túl volt a társaság a második körön, két motor állt le a parkolóban, majd ismét kinyílt a bejárati ajtó és a fényár újból betöltötte a teret. A köpcös, kreol bőrű tetoválónk, Csoki lépett be, s mögötte egy fejjel magasabb, kopaszra nyírt fiatalember. Markáns arca, mélyen ülő, sötétnek ható szemei kun ősökre emlékeztetnek. Katonai gyakorlót és bakancsot, valamint zöld ujjatlan pólót viselt, jobb vállát és felkarját friss tetoválás és az azt elfedő fólia borította. A hátát súlyos málha húzta, testtartása mégsem hajlott meg alatta. Mozgása ruganyos, mégis katonás.
- Nézzétek kit hoztam! -harsogta szét a termet rekedt hangján Csoki. Mindenki az ajtó felé fordította tekintetét. Raven arcán egy csapásra hatalmas öröm áradt szét, majd szinte röpült az új jövevény felé.
- Kisfiam! -majd könnyes szemmel halálra csókolta és ölelte a nála másfél fejjel magasabb Csongort. A fiúnk leszerelt.
***
- Ne aggódj, a Te családodra is rá akartam térni. -vigyorogtam rá vissza némi gúnyos hangnemben. Erre G hangosan felröhögött.
- Ne vigyorogj, ember! Ne felejtsd el, hogy egy drogos kurvát vettél el! -vette el a jó kedvét a köményes cimborája. Szinte már magukénak kezdték érezni az egész történetet, a klubot, ismerősnek a szereplőket és cselekményeket, pedig még sok év választott el bennünket tőle. Úgy éreztem ott és akkor, hogy ezzel a két cimborámmal szép úton haladunk mindannak a megvalósításához, amiről álmodozom.
Családi kirándulás és egyéb gurulások
Fiam belépése még néhány órára feltartotta az asszonyt, hogy útra keljen, de két órával később végül csak elindultak. Ladislav helyett Hosszú Pisti az Electra Glide-jával és Nyakas a Road Glide Specialjával kísérték el Ravent, Beust és Csongort.
Ezalatt az idő alatt Alsóörsön nyugodtan söröztünk, társalogtunk más klubok tagjaival, és önálló motorosokkal, árultuk a merch cuccokat. Egy húszas éveinek végén járó fiatal srác különösen érdeklődött irántunk. Bélának hívták, félhosszú haja és rövidre nyírt szakálla volt. Miután meséltem neki a klubról -vagyis a publikus részeiről- kijelentette, hogy szívesen csatlakozna. G-vel összenéztünk, majd közöltem vele, hogy semmi akadálya. Egyenlőre tartson velünk, lógjon a klubban, aztán majd ha együtt lesz a tagság, akkor szavazunk róla. Minden esetre elkértük az adatait, hogy G utána nézhessen a múltjának és megtudjunk róla mindent, amit esetleg nem árulna el. A nap további részében velünk maradt, segített pakolni, beszélgettünk vele és teszteltük a teherbírását -itattuk rendesen-, de elsőre derekasan helytállt. Késő délután menetkészek voltunk a távozásra: a fesztivál területén kívül sorakoztunk fel. Terv szerint csak a Majommal és a Szigorúval mentem volna vissza 'Szemesre, G pedig visszatér klubügyeket intézni. Bobby az új szerzeményemen ült. Megbíztam benne, régi motorosnak számított, mégis a lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzon rá és figyeljen Bélára, aki mellette egy Support pólónkban feszített Iron 883-asa nyergében. A benzintankjára a Szigorú egy matricát is rakott. Triumph a furgonunkat vezette. Épp jelt adtam volna az indulásra, mikor befutott Raven és a kíséret.
- Indulás elnapolva. -gúnyolódott G.
- He he he -feleltem cinikusan. Aztán kissé átváltozott a kedvem, amikor megláttam a fiam. Örültem, hogy élve viszont láthatom, de továbbra sem tartottam jó ötletnek, hogy a klubbal lógjon. Raven mellém parkolt, majd látszólag dühösen lepattant a Sporijáról, odalépett hozzám és méregetni kezdett a zöld szemeivel. Gyilkolni szeretett volna velük, de ez sosem volt az ő sportja. Azt vallom, hogy aki érkezett, az mondjon jó napot, de amikor ilyen szobor mereven és látszólag szigorúan áll előttem mindig megcsókolom, hogy megtörjem a keménységét. A többiek mind halk röhögésbe kezdtek. Mikor ajkaink elváltak egymástól így szólt hozzám:
- Na, hol az új szerzeményed? -féloldalt fordultam és Bobby felé mutattam. Raven közelebb lépett, mire a tetoválónk lekászálódott a gépről. Nem akarta, hogy lelökjék róla, vagy vele együtt borítsák fel. Az asszony egy darabig nézegette, körüljárta, itt-ott megsimította, ráült, majd így szólt:
- Aztán Te hol fogsz majd ülni ezen? -mind nevetni kezdtünk. Ezután üdvözöltük a többieket: Hosszút, Nyakast és Beust, legvégül Csongor lépett hozzám. Pár másodpercig csak meredtünk egymásra. Mintha apámmal néztem volna farkasszemet, csak ezúttal a velem szemben álló volt a magasabb és fiatalabb. Megöleltük egymást, megpaskoltam az arcát:
- Isten hozott. -mosolyogtam rá. Ekkor odalépett hozzánk az anyja és mindkettőnket átölelve a fejét kettőnk közé fúrta. Talán egy percig álltunk még így, aztán összehívtam a jelenlévőket egy kupacba:
- A srácok épp most indultak volna haza. Nekünk még van némi elintéznivalónk itt...
- Süttetitek a hasatokat, mi? -vetette közbe Raven.
- Nem éppen. -vágta rá a Majom. Ő sem szerette a tiszteletlenséget és ha a szavába vágnak. Szúrós szemmel néztem az asszonyra, majd folytattam a mondandómat:
- ... úgyhogy ti menjetek vissza G-vel és Bobbyval. Pár nap múlva mi is megyünk.
- Miért nem jössz Te is? -érdeklődött kissé megszeppentebben Raven.
- Klub ügy. -feleltem tárgyilagosan és lezárva a további kérdezősködést. Pislogott rám még kétszer, majd halványan megcsókolt, majd a motorjára ült.
- Mi veled tartunk. -közölte határozottan a Hosszú, utalva rá, hogy a többesszám Nyakasra is vonatkozott. Egy biccentéssel elfogadtam az ajánlatát. Fiam odalépett hozzám, átölelt.
- Vigyázz anyádra. -súgtam neki, majd hagytam eltávolodni.
- Vigyázz anyádra. -súgtam neki, majd hagytam eltávolodni.
Balatonfűzfőig együtt gurultunk, majd G vezetésével Bobby, Raven, Csongor, Beus, Béla és Triumph Litér felé fordultak, a csoport másik felével (Majom, Szigorú, Hosszú Pisti és Nyakas) 'Kenese irányába tértünk el. Minden esemény nélkül haladtunk a lemenő nap fényében. Pont az az időszak volt, amikor normál körülmények közt már nem látsz, reflektorral pedig még nem. Sosem szerettem ilyenkor vezetni.
'Szemesen nem a klubházhoz mentünk, hanem egyenesen a nyaralóhoz. Frankie várt ránk Benny társaságában. A szokásos üdvözlések után a házban tájékoztatott minket az aktuális helyzetről: amíg mi távol voltunk a Murderers háza táján mindössze annyi történt, hogy egy-egy tag párszor megjelent néhány percre, majd ismét távoztak. Elmeséltük, hogy milyen volt az alsóörsi találkozó és vázoltuk a kassai klubbal kötött szóbeli egyezséget, amit Frankie pozitív lépésnek és döntésnek ítélt meg. Ezután Hosszú Pisti számolt be a túrájukról. Vázoltuk a klub jövőjét és az aktuális klubügyeket a kirándulók képviselőivel, majd a társaság aludni tért. A ház előtt a Majom és Benny adott őrséget, vigyázta a rendet és a motorokat. Benn a konyhában egy ócska műanyag terítővel letakart kis asztal mellett, tompán derengő fényű lámpa világánál Frankie készített fel a rám váró feladatokra. Átnyújtott egy vaskos fekete dossziét, ami az eddigi elnökök jegyzeteit tartalmazták -G hozta el a klubház széfjéből (mindössze ketten ismerik annak a kódját: az elnök és a titkár). Elmondta, hogy miért akar visszavonulni az eddigi pozíciójából. Mindig őszinte embernek ismertem, de ekkor döbbentem rá, hogy valójában rengeteg titok lappangott ebben a roppant emberben. Még jobban kezdtem tisztelni mindazért, aki volt.
'Szemesen nem a klubházhoz mentünk, hanem egyenesen a nyaralóhoz. Frankie várt ránk Benny társaságában. A szokásos üdvözlések után a házban tájékoztatott minket az aktuális helyzetről: amíg mi távol voltunk a Murderers háza táján mindössze annyi történt, hogy egy-egy tag párszor megjelent néhány percre, majd ismét távoztak. Elmeséltük, hogy milyen volt az alsóörsi találkozó és vázoltuk a kassai klubbal kötött szóbeli egyezséget, amit Frankie pozitív lépésnek és döntésnek ítélt meg. Ezután Hosszú Pisti számolt be a túrájukról. Vázoltuk a klub jövőjét és az aktuális klubügyeket a kirándulók képviselőivel, majd a társaság aludni tért. A ház előtt a Majom és Benny adott őrséget, vigyázta a rendet és a motorokat. Benn a konyhában egy ócska műanyag terítővel letakart kis asztal mellett, tompán derengő fényű lámpa világánál Frankie készített fel a rám váró feladatokra. Átnyújtott egy vaskos fekete dossziét, ami az eddigi elnökök jegyzeteit tartalmazták -G hozta el a klubház széfjéből (mindössze ketten ismerik annak a kódját: az elnök és a titkár). Elmondta, hogy miért akar visszavonulni az eddigi pozíciójából. Mindig őszinte embernek ismertem, de ekkor döbbentem rá, hogy valójában rengeteg titok lappangott ebben a roppant emberben. Még jobban kezdtem tisztelni mindazért, aki volt.
Pár órával később Majom lépett be a konyhába:
- Ti még fenn? -vett ki egy doboz energiaitalt a hűtőből.
- Felkészítem az utódomat. Adnál egyet nekem is?
- Persze... elnököm. - kivett egy másikat, majd átnyújtotta Frankie-nek.
- Benny fiú, hogy bírja? -érdeklődtem.
- Egész jól. Lenne egy ötlete a Murderers felszámolására. -felvontuk a szemöldökünket, majd egymásra pislogtunk.
- Hallgassuk meg. -tápászkodott fel Frankie a rozzant székéről. Kisétáltunk a ház elé, ahol Benny ücsörgött egy hasonlóan nyomorult állapotú ülő alkalmatosságon. Az égbolton ezernyi csillag szórta fényét, és az idő kissé csípősen hűvösnek bizonyult. Az udvaron rövidre vágott fű már kezdett harmatossá válni.
- Azt mondja a Majom, hogy volna valami ötleted. -települtünk a srác köré. Egy cigarettával kínáltam meg az újoncot és a legszőrösebb tagunkat, majd rágyújtottunk. Frankie nem rongálta a szervezetét efféle koporsószögekkel. A gyújtó fénye halványan megvilágította öregedő arcunkat.
- Így van. Mi lenne ha törvényes keretek közt intéznénk el őket? -a sötétben nem látszott, de egymásra pislogtunk.
- Ezt fejtsd ki bővebben, Benny fiú. -szólította fel Frankie az ifjú motorost.
- Tudjuk ügyebár, hogyha eltesszük őket láb alól, az később visszaüthet ránk. -vitathatatlan tény, ezzel mi is tisztában voltunk eddig, de mindezek ellenére vállaltuk a dolgot.
- Viszont ha lecsukatnánk őket, akkor anélkül is kiiktatjuk őket egytől egyig, hogy mi bajba kerülnénk. -folytatta az okfejtést Benny.
- Plusz a tesóid is életben maradnának. -gúnyolódott a Majom.
- Nem érdekelnek már egy ideje. Tudod miért. -bökött felém az ujjával. Valóban, pár napja elmondott mindent a múltját illetően és eléggé hihetőnek hatott, így nem is vontam kétségbe a szavait.
- Folytasd. -utasítottam Bennyt, egyúttal erősítettem meg az állítását a két testvér előtt.
- Szóval, azt már tudjuk, hogy lopásokban, rablásokban, kábítószerben és prostitúcióban utaznak.
- Utóbbi kettőt eddig csak sejtettük. -fordultam kérdőn az elnökünk felé.
- A hétvégén az egyik tag csak akkor rakta el a kis csomagot a mellényébe, mielőtt felült a motorra. Egy másik pedig az utcán szedte be a szoptatási jutalékot a lányoktól -tájékoztatott Frankie.
- Szóval felelőtlenül magabiztosak lettek. Biztató előjel. -jegyeztem meg.
- Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan buktassuk le őket. -jelentette ki a Majom.
- Pontosan. -helyeseltem.
- Kelleni fog egy megbízható, törtető rendőr, akinek leadhatjuk a drótot és bátran lecsukná őket.
- A helyiek keze nem ér el Letenyére, viszont az ottaniaknak se szólhatunk, mert elképzelhető, hogy azokat megvette a Murderers. -egy pillanatig csendben cigarettáztunk.
- Kinyomozhatnánk, hogy valóban így van e. -dobtam fel az ötletet.
- Hogy gondolod. -érdeklődött a Majom.
- Felhívom Horációt. Meglátjuk mit tud meg nekünk.
- Az sokba fog kerülni. -csóválta a fejét Frankie.
- Egy próbát megér és egyenlőre nincs más ötletünk. -ezt senki nem cáfolta. Csendben elszívtuk a maradék ciginket, majd elbúcsúztam a társaságtól és nyugovóra tértem. Túl sok információ ért a nap folyamán: a reggeli sokk, az új motor, az asszony és a gyerek megjelenése, a váltással kapcsolatos dolgok plusz még a Murderers felszámolásának terve. Hajnali három felé feküdtem le, és nyomban mély álomba zuhantam.
Nyolc óra alvás után kipihenten ébredtem. Kitámolyogtam a konyhába, ahol előző este Frankievel beszélgettünk és készítettem egy kávét. A lakás csendesnek bizonyult, egyik szobából se hallatszott horkolás, vagy neszezés. Kicsoszogtam a házból a teraszra. Picúr a pisztolyát takarította épp.
- Jó reggelt álomszuszék! -harsogta gúnyosan.
- Neked is. -toltam a szememre egy napszemüveget. A délelőtti napfény már erősen tűzött.
- Többiek?
- Pár órája indultak el váltani.
Letettem az ülepem egy székre, megkevertem a kávémat, majd a telefonom memóriájában kezdtem kotorászni. Mikor megtaláltam a keresett névhez rendelt számot tárcsáztam. A vonal sokáig csak búgott, váratott, mire létrejött a kapcsolat:
- Haló! -szólt a túloldalról a hang.
- Helló! Kérdeznék valamit.
- Miről lenne szó?
- Kellene pár infó, hogy a déli határ mentén melyik rendőri szervben lehet megbízni?
- Mire szeretnél kilyukadni?
- Van néhány kellemetlen alak, akiket szeretnénk rendőrkézre juttatni.
- Én is tudok pár kellemetlen alakot, akiket egy jó ideje szeretnék lecsukni. -gúnyolódott a vonal túlsó végéről a hang.
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. -kacagott a saját poénján.
- Szóval? -szürcsöltem a kávémba.
- Utána járok. -vette komolyra a hangnemet.
- Köszi. Az infót majd dobd a klubházba G-nek... légyszíves. -kissé nehezemre esett egy ilyen korrupt fazonnak ezt mondani.
- Jössz eggyel! -ezzel letette. Sejtettem, hogy ez lesz, de nem volt sok választásunk. Ezután kerestem elő Horáció számát, ugyanis nem akartam a véletlenre és egy ex-rendőrre bízni a küldetésünk sikerét. Városunk hírhedt nyomozója, gyerekkori ismerősöm készséggel kívánt segíteni, persze ő is megkérte az árát és figyelmeztetett, hogy cserébe később valamikor körülnézne a klubházban.
- Fasza... -fejeztem be a beszélgetést, majd a telefonomat az asztalra dobtam. Picúr kissé szemrehányóan és kérdőn nézett rám.
- Lesz pár kellemetlen pillanatunk, ha hazaértünk. - társam belenyugvóan bólintott. Nem sokat beszélt. Nem is a beszédkészsége és az ötletei miatt számítottunk rá, hanem roppant ereje miatt. Majd egy fejjel volt nálam magasabb és bár egy súlycsoportban voltunk, mégis ami nekem a hasam tájékán jelent meg sörhas formájában, az nála tekintélyt parancsoló tiszta izomként mutatkozott. Egyszer láttam, ahogy a klubházban segített a tavaszi nagytakarításnál: a hűtőket egymaga emelte arrébb anélkül, hogy megvárta volna, mielőtt valaki kirámolja. Meg se kottyant neki.
Felhívtam G-t, hogy jelezzem neki a látogatást és szóljon, ha megvan az infó. mikor átvette a szót tájékoztatott, hogy az előző nap megismert újdonsült rajongónk, Béla abszolút rendben van és jelenleg is ott lebzsel. Csongorral lóg éppen.
- No, most már dolgoztunk, jöhet a szórakozás! -váltottam hangnemet. Feltápászkodtam majd bementem a konyhába két sörért. Az egyiket Picúr elé helyeztem, nem zavarva meg a módszeresen szétszerelt fegyveralkatrészek rendjét. Hihetetlenül be tudott pöccenni, ha valaki tisztítás közben összekutyulta a katonásan lerakott alkatrészeit. A szolnokiak mesélték, hogy pár évvel korábban Viperát egyetlen ökölcsapással ütötte ki fél napra, mert az felemelt egy rugót és nem oda tette vissza, ahonnan elvette azt.
Épp a második sörért akartam volna indulni, amikor megcsörrent a telefonom: Lafaty Bandi hívott.
- Kelletek! -aggodalmas hangja szokatlanul mélyen hatott.
- Gáz van? -egyenesedtem fel a székben. Picúr is felkapta a fejét.
- Eltűnt Cinege felesége és lánya!
- Bassza meg! -felpattantam és egy fél ütemmel később a cimbora is. Azonnal motorra ültünk és átrobogtunk a 'szemesi klubházhoz. Odabenn Cinege tajtékzott. Üvegeket, székeket, asztalokat csapdosott a falhoz, a földhöz, vagy valamelyik útjába eső jelölthöz. Nem is közelítettünk inkább hozzá, hanem a Trükköst faggattuk ki a részletekről:
- Reggel elugrottak vásárolni, de nem tértek vissza. A telefonjuk kicsöngött, de nem vették fel. A főnök elvárja még az asszonytól is, hogy pontos legyen. Elindultunk megkeresni, és az egyik áruház parkolójában megtaláltuk az autót: az ajtaja nyitva, szatyrok eldobálva, telefon az ülésen. Ezt a cédulát hagyták. -átnyújtott egy tollal írt papírt, amin ez állt:
- A helyzet egyre fokozódik. -jegyezte meg egy üveg sör mögül G.
- Hagyd már, hadd folytassa. Most jönne a lényeg! -vágta oda Bandi. Azt képzelte, hogy kezdtük kiinni a Tó parti kimérés, a Hableány teljes italkészletét. Részeg volt.
- Mindjárt folytatom, csak egy pillanat. Előbb kidobom a gangeszt...
- Utóbbi kettőt eddig csak sejtettük. -fordultam kérdőn az elnökünk felé.
- A hétvégén az egyik tag csak akkor rakta el a kis csomagot a mellényébe, mielőtt felült a motorra. Egy másik pedig az utcán szedte be a szoptatási jutalékot a lányoktól -tájékoztatott Frankie.
- Szóval felelőtlenül magabiztosak lettek. Biztató előjel. -jegyeztem meg.
- Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan buktassuk le őket. -jelentette ki a Majom.
- Pontosan. -helyeseltem.
- Kelleni fog egy megbízható, törtető rendőr, akinek leadhatjuk a drótot és bátran lecsukná őket.
- A helyiek keze nem ér el Letenyére, viszont az ottaniaknak se szólhatunk, mert elképzelhető, hogy azokat megvette a Murderers. -egy pillanatig csendben cigarettáztunk.
- Kinyomozhatnánk, hogy valóban így van e. -dobtam fel az ötletet.
- Hogy gondolod. -érdeklődött a Majom.
- Felhívom Horációt. Meglátjuk mit tud meg nekünk.
- Az sokba fog kerülni. -csóválta a fejét Frankie.
- Egy próbát megér és egyenlőre nincs más ötletünk. -ezt senki nem cáfolta. Csendben elszívtuk a maradék ciginket, majd elbúcsúztam a társaságtól és nyugovóra tértem. Túl sok információ ért a nap folyamán: a reggeli sokk, az új motor, az asszony és a gyerek megjelenése, a váltással kapcsolatos dolgok plusz még a Murderers felszámolásának terve. Hajnali három felé feküdtem le, és nyomban mély álomba zuhantam.
Nyolc óra alvás után kipihenten ébredtem. Kitámolyogtam a konyhába, ahol előző este Frankievel beszélgettünk és készítettem egy kávét. A lakás csendesnek bizonyult, egyik szobából se hallatszott horkolás, vagy neszezés. Kicsoszogtam a házból a teraszra. Picúr a pisztolyát takarította épp.
- Jó reggelt álomszuszék! -harsogta gúnyosan.
- Neked is. -toltam a szememre egy napszemüveget. A délelőtti napfény már erősen tűzött.
- Többiek?
- Pár órája indultak el váltani.
Letettem az ülepem egy székre, megkevertem a kávémat, majd a telefonom memóriájában kezdtem kotorászni. Mikor megtaláltam a keresett névhez rendelt számot tárcsáztam. A vonal sokáig csak búgott, váratott, mire létrejött a kapcsolat:
- Haló! -szólt a túloldalról a hang.
- Helló! Kérdeznék valamit.
- Miről lenne szó?
- Kellene pár infó, hogy a déli határ mentén melyik rendőri szervben lehet megbízni?
- Mire szeretnél kilyukadni?
- Van néhány kellemetlen alak, akiket szeretnénk rendőrkézre juttatni.
- Én is tudok pár kellemetlen alakot, akiket egy jó ideje szeretnék lecsukni. -gúnyolódott a vonal túlsó végéről a hang.
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. -kacagott a saját poénján.
- Szóval? -szürcsöltem a kávémba.
- Utána járok. -vette komolyra a hangnemet.
- Köszi. Az infót majd dobd a klubházba G-nek... légyszíves. -kissé nehezemre esett egy ilyen korrupt fazonnak ezt mondani.
- Jössz eggyel! -ezzel letette. Sejtettem, hogy ez lesz, de nem volt sok választásunk. Ezután kerestem elő Horáció számát, ugyanis nem akartam a véletlenre és egy ex-rendőrre bízni a küldetésünk sikerét. Városunk hírhedt nyomozója, gyerekkori ismerősöm készséggel kívánt segíteni, persze ő is megkérte az árát és figyelmeztetett, hogy cserébe később valamikor körülnézne a klubházban.
- Fasza... -fejeztem be a beszélgetést, majd a telefonomat az asztalra dobtam. Picúr kissé szemrehányóan és kérdőn nézett rám.
- Lesz pár kellemetlen pillanatunk, ha hazaértünk. - társam belenyugvóan bólintott. Nem sokat beszélt. Nem is a beszédkészsége és az ötletei miatt számítottunk rá, hanem roppant ereje miatt. Majd egy fejjel volt nálam magasabb és bár egy súlycsoportban voltunk, mégis ami nekem a hasam tájékán jelent meg sörhas formájában, az nála tekintélyt parancsoló tiszta izomként mutatkozott. Egyszer láttam, ahogy a klubházban segített a tavaszi nagytakarításnál: a hűtőket egymaga emelte arrébb anélkül, hogy megvárta volna, mielőtt valaki kirámolja. Meg se kottyant neki.
Felhívtam G-t, hogy jelezzem neki a látogatást és szóljon, ha megvan az infó. mikor átvette a szót tájékoztatott, hogy az előző nap megismert újdonsült rajongónk, Béla abszolút rendben van és jelenleg is ott lebzsel. Csongorral lóg éppen.
- No, most már dolgoztunk, jöhet a szórakozás! -váltottam hangnemet. Feltápászkodtam majd bementem a konyhába két sörért. Az egyiket Picúr elé helyeztem, nem zavarva meg a módszeresen szétszerelt fegyveralkatrészek rendjét. Hihetetlenül be tudott pöccenni, ha valaki tisztítás közben összekutyulta a katonásan lerakott alkatrészeit. A szolnokiak mesélték, hogy pár évvel korábban Viperát egyetlen ökölcsapással ütötte ki fél napra, mert az felemelt egy rugót és nem oda tette vissza, ahonnan elvette azt.
Épp a második sörért akartam volna indulni, amikor megcsörrent a telefonom: Lafaty Bandi hívott.
- Kelletek! -aggodalmas hangja szokatlanul mélyen hatott.
- Gáz van? -egyenesedtem fel a székben. Picúr is felkapta a fejét.
- Eltűnt Cinege felesége és lánya!
- Bassza meg! -felpattantam és egy fél ütemmel később a cimbora is. Azonnal motorra ültünk és átrobogtunk a 'szemesi klubházhoz. Odabenn Cinege tajtékzott. Üvegeket, székeket, asztalokat csapdosott a falhoz, a földhöz, vagy valamelyik útjába eső jelölthöz. Nem is közelítettünk inkább hozzá, hanem a Trükköst faggattuk ki a részletekről:
- Reggel elugrottak vásárolni, de nem tértek vissza. A telefonjuk kicsöngött, de nem vették fel. A főnök elvárja még az asszonytól is, hogy pontos legyen. Elindultunk megkeresni, és az egyik áruház parkolójában megtaláltuk az autót: az ajtaja nyitva, szatyrok eldobálva, telefon az ülésen. Ezt a cédulát hagyták. -átnyújtott egy tollal írt papírt, amin ez állt:
"Ha egészben vissza akarod kapni a családodat, felszámolod a tetves klubodat és a többi köcsög se kémkedjen utánunk! Továbbá negyvenöt millió forintot fizetsz nekünk! A részletekért még hívunk!"
Vagyis lebuktunk. Vagy valaki még mindig köpött nekik. Benny végig szem előtt volt, így őt kizárhattuk a gyanúsítottak listájáról. Sürgősen meg kellett találnunk Cinege családját, mielőtt baj történhetett volna. Tiszta sor volt, hogy a megfigyelést abba kellett hagynunk és a tettek mezejére kellett lépnünk, és magunknak kellett a bosszút véghezvinni! Ismét felhívtam G-t, hogy megérkezett e már a kért infó, de a válasz tagadó volt. Ellenben szólt, hogy a mi házunk táján is megjelent egy sötétkék furgon. Naponta többször is elhalad a klubház előtt. Azt az utasítást adtam G-nek, hogy azonnal zárkózzanak be, a lányokat és a gyerekeket a klubház feletti lakásokban szállásolják el és a kiránduló csoport őrizze a környéket. Meg kellett előznünk, hogy még valaki eltűnjön, vagy elrabolják. Nem tudhattuk mi vár ránk.
***
- A helyzet egyre fokozódik. -jegyezte meg egy üveg sör mögül G.
- Hagyd már, hadd folytassa. Most jönne a lényeg! -vágta oda Bandi. Azt képzelte, hogy kezdtük kiinni a Tó parti kimérés, a Hableány teljes italkészletét. Részeg volt.
- Mindjárt folytatom, csak egy pillanat. Előbb kidobom a gangeszt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése