Ezt tojta a nyuszi

Azon gondolkoztam, hogy mégis hogyan kéne változtatni az írásaimon -nem azon, ahogy írok, hanem amiről-, mert a Szolgálati anekdoták cím alatt futó sorozatot már kurvára unom...

Kitaláltam, hogy ha már itt a tojást szaró csokinyúl ünnepe a zsidók királyának feltámadásának időszakos évfordulójának napján, akkor elmesélem, hogy én hogyan töltöttem a családom körében, főt sonka és egyéb nyalánkságok körében. Nem volt se sonka, se család, nyalánkság, se feltámadó Jézus, csak három tehervonat, amit továbbítottam, meg egy mozdony, amit 480 019 jelzéssel láttak el és az egész barangolásban és az elegytovábbításban segített. 

A tudat, hogy ilyenkor dupla pénzért állok szolgálatba külön felderített. Jobban, mint a 3%-os béremelés, vagy 15%-os SZJA, vagy a legfrissebb Céges találmány az elmaradt készenléti bér, egyszeri 100ezer forint. Utóbbit kicsit feszegetném...

Pár nappal ezelőtt Vjv Reni világosított fel, hogy Ilonka nénénk által vezetett Cég tartozik nekünk nem kis pénzzel. A munkáltató beismerte és nagylelkűen felajánlott bruttó 100 (egyesek szerint száztíz) ezer forintot. Az kézhez vétel után annyi, mint a szellentés a viharban. Utána jártam és már idén, a harmadik hónap elteltével ennek az összegnek a negyedét illene megkapnom, nem hogy három évre visszamenőleg. (Amikor elszámolásról, bérről, túlóráról van szó, mindig könnyes szemmel eszembe jut 2013 nyara, mikor egy hónapban teljesítettem a rekordot: 28 szolgálat zsinórban... azt senki nem fizette meg). 

Aztán jöttek felsőbb szintről -leereszkedtek a pórnép közé- közvéleményt kutatni, hogy vajon ki elégszik meg azzal a korpával, amit dobnának. Jó néhányan aláírták a papírt -na az ilyenek adják fel a sztrájkot először, illetve adják el a lelküket is pár forintért, mert lusták, gyávák küzdeni azért, ami jár nekik és ahhoz is beszariak, hogy a felettük álló hatalommal szembeszegüljenek! Az efféle gyáva férgek miatt tart itt ez az ország, ahol és ezért lehet még hatalmon egy zsidók, első sorban Soros és társai által finanszírozott pártok, a földesurak! 

Az egyik 19 a másik egy híján húsz.

Leszámolás - 2.rész

Intermezzo XVIII

A nap már magasan járt. Lehetett úgy tíz óra körül. Nem igazán foglalkoztam vele. Teljesen belemerültem a motor szerelésébe. Három napja jöttünk el az Arlói tó partjáról Lafaty Bandival és G-vel, mert elfogyott az erdélyi köményes pálinkánk. Ők elgurultak utánpótlásért, én pedig hazajöttem kicsit bütykölni, meg egyéb ügyes-bajos dolgaimat intézni. Az előző napot ellustálkodtam, ejtőztem, méregtelenítettem a szervezetem, viszont nem akartam tovább halogatni a rám váró szerelést, mert a következő héten újabb túrát terveztünk. Amióta rokkantnyugdíjas lettem ez tölti ki a napjaimat. Meg a klubos álmok összekovácsolása valósággá. Ide jutottam 35 éves koromra.

A házam előtti betonon matattam a gépen valamit, mikor befutott a két lókötő. Nem igazán volt ez ház, inkább csak egy telek, amin állt négy lakókonténer pár betoncölöpön. Számomra maga a tökély: van szoba, ahol alhatok, konyha, ahol lehet némi főtt ételt összedobni és behűthetem a sört, fürdő, ahol lemoshatom magamról az útporát, klozet, amit nem kell részletezni, és egy "garázs", ahol a mocit tarthatom, ráadásul nem számít ingatlannak, mert egy nap alatt elbontható az egész. Télen nem fagyunk meg -pláne amilyen teleink vannak mostanában-, nyáron meg ugyanolyan a klíma, mint minden más épületben. A tetőn napelemek gyűjtik az energiát, így még a zöldek is faszagyereknek tartanak -bár a szezonális kipufogógáz kibocsájtásommal hanyagul pofán verem az egész éves világmegmentő törekvéseimet, de még így sem okozok akkora kárt, mint az USA egy perc alatt...

Váratlan vendégeimet II. Corey, a sztafim fogadta kitörő lelkesedéssel. Szegény G-t majdnem fellökte a gépével együtt, csak hogy halálra nyalhassa. 

- Na mi újság? -kérdeztem vigyorogva a két cimborát. Ahhoz képest, hogy alig két éve ismerik egymást egész jól összehozta őket a köményes pálinka és a motorok szeretete. Látszott rajtuk, hogy egyenesen Erdélyből jöttek.

- Hoztunk egy kis nedűt! -húzódott szélesre Lafaty Bandi és a hátizsákjának szája. 

- Szóval itt alszotok... -feleltem lemondó hangnemben, poénkodva.

- Csak ha van söröd, Tesó! -vette a lapot G, miközben meglapogattuk egymás hátát. 

- Olyan nincs, hogy K-nak nincs söre! -emlékeztettem őket a már-már közmondássá vált jelmondatomra, majd elindultam a garázsnak kijelölt konténer belsejébe, hogy az ottani hűtőből kihozzak három harmatos hűsítőt. Vendégeim addig három széket és röviditalos poharat kerítettek és mind leültünk a palota elé az árnyékba, a fából ácsolt teraszra. 

- Látom sikeres volt a túra. -mosolyogtam a friss szerzeményükre, miközben lehuppantam az üresen maradt ülőalkalmatosságra. Másfél liter eredeti erdélyi köményes pálinka jókedvűen mosolygott vissza rám. 

- De még mennyire! -vette ki a kezemből Lafaty Bandi az üveget és tölteni kezdett. Felhajtottuk az első rundot, cuppogtunk, a fogunkat szívtuk, grimaszokat vágtunk, ízleltük a nedűt. Kiválónak tartottuk. Az elmúlt néhány napban semmilyen alkoholtartalmú italt nem vittem be a szervezetembe, csak kizárólag rostos üdítőitalokat, hogy tisztítsam a szervezetemet a piatúránk után, de ez a két lókötő megint belerángatott. Bár őszintén: nem volt nehéz. 

- Na, és nem akarsz visszajönni a Céghez? -heccelt Bandi. Kérdőn, megrökönyödve néztem rá. Ettől persze elröhögte magát, majd én is. 

- Örülök, hogy megszabadultam tőle. - legyintettem komoran. 

- Azt elhiszem. -bólogatott egyetértően egykori kollégám. 

- Néha hiányzik, mert szerettem csinálni. Hasznosnak éreztem magam. Viszont totál tönkrement az egészségem, legfőképp a hátam és semmibe vettek. Többet vártak el, mint amennyit fizetés címszóval ellenértékként szolgáltattak -kortyoltam egyet a sörömből, majd az utca felé révedtem. Gyújtottam egy cigit, majd az első füstfelleg oszlását követően Bandi felé fordultam:

- Apropó: Te mikor szándékozod otthagyni? -dobtam fel a kérdést.

- Majd ha úgy beindul a klub, ahogy arról pár napja meséltél! -ez elég biztatóan hangzott. Mindig is tudtam, hogy képes lenne otthagyni a Céget, ha kap egy megfelelő ajánlatot, amivel kereshet minimum annyit, mint ott, de amíg ezt nem biztosíthatom számára, biztosra vettem, hogy nem jönne.

- Ha meglennének a megfelelő emberek hozzá, akkor nagyjából jövő tavasszal indulhatnánk. -nem feleltek, csak pislogtak rám, mint az etetésre váró halak.

- Milyen megfelelő emberek? Hát mi kik vagyunk, ha nem megfelelőek? -háborgott mókázva Bandi.

- Rajtatok kívül értettem. -csitítottam le a kedélyeit.
- Ott van Ladislav, Frankie, Turul, meg a franc tudja még kik. Közülük valaki csak létező személy, nem? -a kérdés jogos volt. Bandival ellentétben G tudta a választ, mégis csendben maradt. Biccentettem felelet helyett.

- És megvan már a kocsma, amiből később a klubház lenne?

- Holnap írjuk alá az adásvételit. -kacsintottam Bandira, majd nyeltem egyet a sörömből. 

- Miből hoztad össze rá a pénzt? Kölcsön?

- Részben. A másik részét nem kell tudnotok.

Pár perc hatásszünet után kitöltött egy újabb rundot mindhármunknak, koccintottunk. 

- Tényleg a történetet még be sem fejezted! -bökte ki végül G, aki eddig jobbára a kutyám simogatásával és a sörével volt elfoglalva. 

- Milyen történetet? -kérdeztem teljes tudatlanságot színlelve. Egyértelmű célunk volt G-vel, hogy az arlói kirándulást arra használjuk fel, hogy Bandit beszervezzük a klub indulásához, de arra nem gondoltam volna álmomba se, hogy a történet ennyire felcsigázza az érdeklődést.

- Amit pár napja nem fejeztél be! Valami elrablásnál hagytad abba. -emlékeztetett Bandi.

- Ja, jó lenne ha tudnánk mi a történet vége. -erősítette meg G. 

- Mi van, ezt is ki akarod adni könyvben? -viccelődtem vele. Remek könyveket írt nélkülem is, nem hinném, hogy az én fiktív sztorijaimra volna szüksége.

- Dehogy, csak érdekel. Jó hallgatni.

- Na jó, még mielőtt teljesen eláztatjátok a bal herémet a nyálatokkal tölts még egy kört, különben kitikkadok. -adtam ki utasításba Bandinak, aki serényen neki is látott a feladatnak. Hamar lehajtottuk, lecsaptuk a poharakat, kortyoltam még egyet a sörömből, majd belekezdtem a mesélésbe.

Tuti jó a balhé

Cinegét nagyon nehezen sikerült lehiggasztani. Kit lehetne, ha elrabolják a feleségét, lányát és megfenyegetik a másikat családját. Nehéz idők elé néztünk, de okosan kellett játszanunk, hogy visszaszerezzük pozíciónkat. Azonnali gyűlést hívtunk össze estére, amire megjelent szinte a teljes galeri, kivéve az anyaklub és a szolnoki chapter őrzését végző tagokat. Ők telefonon keresztül hallgatták az ülést. Az ex-zsarutól és Horációtól kért infók a gyűlés előtt érkeztek meg. A 'szemesi klubházban gyűltünk össze:
- A történetet ismeritek. Ki kell szabadítanunk Cinege családját és el kell taposnunk a Murdererst mindörökre! -fröcsögte Frankie. Ilyen dühösnek, agresszívnek még nem láttam.
- Halál rájuk! Nyírjuk ki mind! Vesszenek a tetvek! -és hasonló bekiabálásoktól lett hangos a helyiség. Mindenki feltüzelte magát és készen álltak rá, hogy egytől-egyig levadásszák mind a kilenc tagot.
- És mi lenne, ha mindezt törvényesen is csinálhatnánk? -vetettem közbe, mikor egy kicsit elcsendesedtek. 
- Ezt fejtsd ki bővebben. -sziszegte Frankie. 
- Nem vagyunk egyszázalékos klub, tudjátok jól. A leszámolás nem a mi műfajunk. Ellenben vannak megbízható forrásaink a jardon, akik némi fényre, előléptetésre ácsingóznak már egy ideje, csak túlzottan balherék ahhoz, hogy tegyenek is érte, vagy valami extra löket kell nekik, hogy elérjék. Kaptunk egy infót -szerencsére ugyanazt két helyről-, hogy a kanizsai rendőrkapitányságon dolgozik egy fiatal főtörzs, aki nyomozó szeretne lenni és ezért bármire hajlandó. Dobunk neki egy csontot, ő pedig cserébe nem fog minket macerálni, sőt elsimítja a parkolási bírságtól elkezdve a nagyobb balhékig mindent, ami csak hozzánk köthető. Megvan a kontakt, csak fel kell hívnunk, találkoznunk vele, átadni az infót a Murderersről, a többit pedig ő intézi. -egy darabig pislogtak rám, mint borjú az új kapura, majd Frankie szólalt meg:
- Szavazzunk! Ki támogatja a törvényes, az előbb hallott módot? -a kezek lassan emelkedni kezdtek, végül csak Cinege, a Hombár és Frankie keze nem emelkedett fel. Ők valamiért vérre szomjaztak.
- Rendben! Elfogadva! Mink van eddig? -fordult felém ismét Frankie. 
- Tudjuk, hogy kábítószerrel kereskednek, lányokat futtatnak és néha megfirmányolják a fuvarjainkat. 
- Az utóbbit inkább nem kéne leadni a kopóknak. -vágta közbe Cinege. Mindannyian a 'Szemesieket kezdtük fürkészni.
- Miért? 
- Azokban a fuvarokban rendszerint volt egy kis extra csomag, amit azután kezdett a Murderers teríteni, miután megtalálták őket. 
- Baszd meg! Ezt eddig miért nem tudtuk? -hatalmas indulat csapódott ki Frankieből. Ezek szerint a saját házunk táján sincs minden rendben...
- Többek közt azért akartunk beolvadni egy nagyobb klubba, hogy védve legyünk és ne csesztessenek minket. -felelte könyörgőn Cinege. A hatalmas ember megtört.
- Te rohadék! -sziszegte a Szigorú.
- A kurva... -a mondat végét egy ökölcsapás nyelte el, de könnyen kitalálható, hogy mivel fejezte be a mondatát Frankie. Óriási bunyó alakult ki: mindenki a szemesieket kezdte csépelni, kivéve Picúrt, Lafaty Bandit és engem, mert mi igyekeztünk a társaságot szétválasztani. Öklök lendültek a levegőbe és csaptak le könyörtelenül. Bakancsok rúgtak gyomrot, szájat, idegen lábat. Egy szék unalmában nagy ívben szállt át a verekedők feje felett, majd hatalmas fájdalmat okozva terítette le Benny fiút. Egy kerek asztal hatalmas reccsenéssel felelt minderre és a padlóig összecsuklott mikor a lapjára vágta szemesi alelnököt a Hombár. Mikor már kellően vérzett mindenki és a lelkesedés alább hagyott Picúr előhúzta a mellényéből a reggel megtisztított Desert Eagle-t, a plafon felé fordította, majd meghúzta az elsütőbillentyűt. A lövésre mindenki leállt, észhez tért. 
- Ne egymás ellen fordítsuk az energiáinkat, hanem találjuk ki, hogyan másszunk ki ebből a szarból! -ordítottam teli torokból, majd felrúgtam egy széket, ami reccsenve szaladt át a téren, végül az eszméletlenül fekvő Bennynél kötött ki. Lafaty Bandi halkan kuncogni kezdett és mikor felé fordultam, ránéztem, akaratlanul mosolyra fordult a számszéle. 
- Jogos. A belső problémánkat megvitathatjuk azután, hogy elintéztük az ellenséget és visszaszereztük Cinege családját... épségben. -köpött ki egy vértócsát a padlóra Hombár. 
Összekapartuk az eszméletlenül, vagy félkómásan fekvő társainkat a földről, tájékoztattuk a vonal túlsó végén némán hallgató tagokat a történtekről, majd mindannyian egy-egy székre, asztalra ültünk le és csendben meredtünk magunk elé. 
- Mi lenne, ha elkapnánk egy Murderers tagot, kifaggatjuk a dolgaikról, amit felveszünk, majd átadjuk a kopónak? -jött az ötlet a Majomtól.
- Vagy rögtön helybe is hívhatnánk azt a túlbuzgó zsarut, hogy aztán egyből bevarrhassa. -kontrázott Lafaty Bandi.
- Jó ötlet! Utána tarthatjuk a kezünket, hogy bilincsbe verhessék! -háborgott a Trükkös.
- Azt elintézzük a zsaruval, hogy nekünk ebből bajunk ne legyen. -biztosítottam a tagságot. Erre mindenki kicsit lehiggadt. 
- Azt se ártana tisztázni a zsernyákkal, hogy egyetlen nap alatt le kéne zavarni az esetet, nehogy a többi megpattanjon. -hallatszott a vonal túlsó végéről G hangja.
Tehát tervünk már volt, de a kivitelezésig még sok és óvatos lépés kellett. 

Hajtóvadászat

Miután szélnek eresztettük a társaságot, Frankie-vel, Cinegével, Hombárral, a Trükkössel és Hosszú Pistivel bevonultunk a titokszobába. Telefonon felhívtuk a Viperát, hogy a döntésnél ő is "jelen lehessen". 
- Nos, meg kell vitatnunk a 'Szemesi chapter létét. -kezdte fejét lógatva Frankie az asztalfőnél. 
- Mit szeretnél a klubommal? -kapta fel a fejét Cinege.
- Amit tettetek az mind az alapszabályaink ellen szól. 
- De mi nem terítettük a cuccot! Csak szállítottuk, ahogy időnként az anyaklub, vagy a Szolnok! -mentegetőzött a helyi elnök. Kétségtelen és vitathatatlan, hogy időnként meglepően magas fuvardíjakat kaptunk egy-egy csomagért, de sosem feszegettük a kérdést, hogy mi van benne. Nyilvánvaló, hogy nem sütőpor, vagy aranyozott indexbúra, de ezekről a dolgokról nem tudtunk. Felvettük a rendelést, kértük a csomag súlyát, méretét és a címeket (fel- és leadásit), mi megmondtuk mikorra szállítjuk le és a fuvardíjat. Időnként sürgősségi felárral szokták kérni a szállítást, amit az elégedett címzettek a célnál megfejelték még pár ezressel. Ellenben Cinegéék nyíltan vállalták és célzottan, előre meghatározottan fuvarozták a drogot és néha terítették. Mikor a letenyeiek kiszagolták a dolgot egyből ráharaptak és igyekeztek minél nagyobb szeletet hasítani a tortából. 
- Nem kell mentegetőznöd, sem vádaskodnod. Tisztában vagyunk vele, hogy mi történt itt. -figyelmeztetett Frankie. 
- Akkor most mi lesz? -érdeklődött a Trükkös. Nyilvánvalóvá vált, hogy ő elsősorban azért akart átigazolni 'Szemesre, hogy egy kis plusz bevételre tehessen szert. 
- Módosítunk. -felelte Frankie, majd tartott némi hatásszünetet. Az alapkoncepciót ismertem, hiszen előző éjjel átbeszéltük a terveket a nyaraló konyhájában. 
- Az új chapter gyakorlatilag a 'Szemesi klub áttelepítésével fog megvalósulni. -vezettem fel az ötletet. Cinege hátradőlt a székében és felvonta a szemöldökét.
- Az elnöki pozíciót az előzetes terveknek megfelelően Frankie fogja birtokolni, a helyettese Te leszel. -böktem az ujjammal Cinegére. 
- Ami a többi beosztást illeti: Trükkös lenne a titkár és Hombár a fegyvernök. 
- Mi lesz a Majommal? Még így is szükséged lenne rá? -érdeklődött a Vipera. Az asztala eléggé megcsappant az utóbbi időben. 
- Ez az ő döntése lesz. Ha gondolod beszélünk vele, hogy maradjon veletek. -közöltem az előttünk heverő telefonnal. 
- Oké! -jött a válasz Szolnokról.
- Lehet bármi ellenvetésünk az üggyel kapcsolatban? -érdeklődött Cinege.
- Lenne? -vonta fel a szemöldökét Frankie. A helyi elnök hallgatott. 
- Ez így azért elég diktatórikusan hangzik. -köpte be végül a Trükkös. 
- Aki nem szeretne Letenyére költözni és az ottani ügyekkel foglalkozni, az maradhat a helyi klubházban, de csak mint "Adventurer", vagy átköltözhet Szolnokra, vagy az anyaklubhoz.
- Gondolom ez nem mindenkire vonatkozik. -gúnyolódott a Trükkös.
- Rátok ott van szükségem. -tett pontot a kötözködés végére Frankie.
- Szóval ezt a klubházat kapja meg Hosszú Pisti brigádja? -érdeklődött Cinege, féltve a régi törzshelyét. Érthető, hiszen anno a két kezével építette a Vikings alapítóival, akik közül már csak Picúr él. Mi sem örülnénk neki, ha kisajátítanák a főút melletti épületet valami fölénk magasodó hatalom.
- Nem. Viszont a helybéli, kirándulókká váló tagok pihenője lenne, plusz a kocsmát is vinnie kell valakinek. -tettem tisztába a kérdést a többiek előtt.
- Meg nem ártana ha a Balaton partján továbbra is lenne egy hely, ahol meghúzhatjuk magunkat, ha nyaralni akarunk, meg áztatni a heréinket abban a pocsolyában! -szólalt meg ismét vicceskedőn a telefon Vipera hangján. Kicsit kárörvendő lett. Élvezte a távolság adta biztonságot és hogy nem az ő chapterét cincáljuk szét -pedig megtehettük volna...
Néhány perccel az elnökségi ülés után, mikor épp felnyitottunk egy sört, megszólalt a telefonom.
- Mondd.
- Találtunk egy tagot, akit levadászhatnánk. -a Fikás volt.
- Akkor mire vártok?
- Kéne egy kis erősítés, meg egy furgon, amibe majd betesszük. 
- Oké, megyek. Hol vagytok most? -a válasz után intettem Hombárnak és Hosszú Pistinek, hogy jöjjenek velem, majd bevágtuk magunkat egy megfelelő járműbe és Sormásra, egy Nagykanizsa melletti faluba hajtottunk. Tipikus magyar falu: alig pár utca, néhányszáz lakó apró házakban, amik mögött veteményes található. A főútról két-három utca ágazik le, mi a Kossuthra tértünk be. Az utca elején várakozott a Fikás és a Majom. 
- Beljebb van egy jobb kézre eső bekötő út, mellette egy emeletes sárga ház. Két irányból kell mennünk, mert hátul meglóghat. Elölről fák szegélyezik, így semmit nem látnak majd a pletykás vénasszonyok. -tájékoztatott a Majom. 
- Mióta beszélsz te ilyen kibaszottul választékosan? -heccelte a Hombár.
- Mozgás? -érdeklődtem a falu és a ház lakói felől.
- Semmi. Amióta megjött minden ablakból pislákol a fény. -jelentette a Fikás.
- Akkor gyűjtsük be ezt a barmot. -adtam ki a parancsot az indulásra.
Végigrobogtunk a bekötőig, befordultunk a kis utcába, majd kipattogtunk a furgonból. Ruganyosan, macskamódjára két csoportra oszolva közelítettük meg a bejáratokat. Hombár a volánnál maradt, különben is a nagy testével inkább egy elefántra emlékeztetett volna a porcelánboltban, mint egy zsákmányt becserkésző macskára. 
Az épületnek az utcafront felől, a fák takarásában csak egy kis bejárója volt, a két szárnyas kapubehajtót a mellékutca irányából lehetett megközelíteni, amit most a furgonnal álltunk el. Stratégiailag jól álltunk -a meglepetés ereje és a menekülési útvonalak elzárásával-, gyakorlatilag csak gyalog tudtak volna elszökni. Hosszúval a kis kapunál várakoztunk, amíg a Majom és a Fikás bejutott a nagyobb kapun át. Pár másodperccel később megzizzent a telefonom: szolnoki barátunktól jött az infó, hogy három motor parkol mellettük. Benyitottam, majd settenkedve a bejárati ajtóhoz lépdeltem, a kirándulók vezetőjének pedig meghagytam, hogy maradjon hátra fedezetnek. A telefonom fényével jeleztem a két másik társamnak, hogy jöjjenek oda. Az ajtón át jellegzetes szag áradt ki, de nem jöttem rá, hogy mi az. Úgy vettem észre, hogy a Majom is érezte, mert egy pillanatra elfintorodott. Mivel a házból hangos zene hallatszott ki -ha minden igaz a Lost Society Rage me up-ja (legalább a zenei ízlésük jó volt)-, így újabb előnyre tettünk szert. Óvatosan lenyitottam a kilincset. Újabb mázli: nem zárkóztak be. Baseball ütőinket markolva berontottunk a házba. A nappaliban épp kristálymetet porciózott ki három Murderers tag. A tekintetük alapján nem csak kotyvasztották és terítették az anyagot, hanem használták is. Sebtében odaszökkentünk és fatestápolóinkkal egy-egy ütéssel leterítettük az ellenséget. 
- Hazafutás! -kiáltotta a Majom, mikor egy óriási ütéssel tetszhalotti állapotba segítette az egyik tagot. 
- Nézzünk szét a lenti szinteken, hátha megtaláljuk a labort. És ne nyúljatok semmihez! -adtam ki a parancsot.
A konyha felé indultam, amikor meghallottuk, hogy valaki ereszkedik le a lépcsőn. Rögtön fedezékbe vágtuk magunkat. A hangos dübögésből ítélve vagy egy bakancsos férfi, vagy egy megtermett nő. A nyitott bejárati ajtó felé indult és egy szál cigit dugott a szájába. Gondolom a robbanásveszély miatt nem akart a házban rágyújtani. Mielőtt kilépett volna észrevette, hogy a nappaliban fekszik három társa. Feléjük fordult, lassan kivette a cigit a szájából és még mielőtt megszólalhatott volna a baseball ütőmmel hátba vágtam. Hatalmas nyekkenéssel, dübbenéssel ért földet, a becsapódást arccal tompította. 
- Remélem nincs több. -lépett elő a Majom a fedezékükből. Helyeslően bólintottam. Szétnéztünk a földszinten, de a mellényeiken kívül mást, vagy embert nem találtunk. A félholtan heverő tagnál futottunk össze újra, akit épp a Fikás akart megkötözni.
- Nézzétek mit találtam. -emeltem fel az egyik mellényt. 
- Baszod! -futott ki a Majom száján. A color, amit tartottam az elnöküké volt. Előkerestem a telefonomban azt a képet, amit még pár napja készítettem a klubházukban és meglepetésünkre pont a mellény viselője hevert a lábunknál. Némi elégedett mosoly ült ki az arcunkra.
- Adjuk rá a mellényét, mielőtt megkötözzük. -dobtam fel az ötletet. A szolnoki cimbora vigyorogva rám mutatott, hogy értette a lényeget: így az egész klubot előveszik.
- Alighanem ezt a társaságot már átadhatjuk az újdonsült rendőrcimboránknak. -jelentette ki a Majom, miközben az ellenség elnökét forgatták és csomagolták be egy gyorskötözővel. Közben Hosszú Pisti lépett a házba.
- Ti meg mi a szart csináltok? -révedt a földön heverő testre. Tájékoztattuk a szituációról, amitől lehiggadt és leengedte a kezében feszülő fadarabot. 
- Nézzük meg nincsenek e fent is páran. -adtam ki utasításba.
- De csak óvatosan. -aggodalmaskodott a vezető nagykövet. Előre sietett a Majom és hangtalan, macska módjára settenkedett fel a lépcsőn. Közben küldtem egy $ jelet sms-ben a Hombárnak, hogy ne aggódjon miattunk és tudassuk vele, hogy jól vagyunk.
Az emeletről aztán kétségbeesetten szólt le a szolnoki barátunk. Gyorsan felsiettünk és amit a két szobában láttunk, az mellbe vágott. Cinege lánya és felesége megkötözve, félmeztelenül, egy-két lila folttal hevert egy ágyon egymásnak háttal. Zokogásba törtek ki, amikor megláttak bennünket. Épp felsegítettük őket, amikor Fikás hangja szűrődött át a másik szobából. Rögtön átsiettem és a látvány ami fogadott még jobban megdöbbentett: Rita feküdt az ágyon, pucéran, belőve, öntudatlanul. Már nem volt kétség, honnan szerezték az infóikat.
- Takard be. -utasítottam Fikást, miközben a telefonomért matattam. G-t hívtam.
- Szevasz Tesó. Van egy jó és rossz hírem. -kezdtem a mondandómat, mikor felvette. A hanghordozásomból levette, hogy valami nincs rendben.
- Megtaláltuk Ritát, de nem fogsz örülni, hogy hol. 
Némi hallgatás után szólalt csak meg:
- A letenyeieknél. -nem volt hülye az emberünk. Mondjuk pont ezt bírtam benne, hogy tudott gondolkodni.
- Csak hozzátok haza. -kérte lemondóan, majd letette. Raven később elmesélte, hogy pont ott volt mikor felhívtam. Egy darabig még ült a pultnál csendben, majd lepattant a bárszékéről, felkapta és nagy ívű pályára állította, hogy aztán a színpadon landolhasson. Fújtatott kettőt, majd a titkos köményes pálinkát kérte az asszonytól. Nagyot nyakalt belőle -úgy egy jó decit-, majd kiviharzott az utcára. Mikor Raven utána rohant, már a motorján ült és csak annyit látott, hogy teljes gázzal elhajt. 
A lányokat a furgonhoz kísértük. Felhívtam a Horációtól kapott főtörzs számát:
- Haló! Ha akar egy jó tippet, akkor vegyen egy papírt és kezdjen jegyzetelni. -lediktáltam neki a letenyei klubház és a metfőző labor címét, a Murderers tagok névsorát. 
- Az első szállítmányért már jöhet is Sormásra. -ezzel letettem. Vártunk még pár percet, hogy megbizonyosodjunk, jó helyre adtam le az infót és mikor meghallottuk az utcában szirénázó autók hangját, a bekötő út porát felverve sietve távoztunk a helyszínről. 

***

- Na fasza. Szép kilátások. -dünnyögte az orra alatt lemondóan G. Épp az ő motorját szereltük. Lafaty Bandival kicsit többet értettünk a járgányokhoz, társunk még csak tanulta, leste el a fogásokat. Motorozni se túl rég kezdett, így még voltak néha érdekes húzásai az úton, de szép lassan belejött.
- Tudtad, hogy egy drogos kurva. -bökte oda vigyorogva a köményes cimborája. Az érintett nem felelt, csak meghúzta a sörét. Néhány percig még bütyköltünk a gépen és mikor befejeztük, visszaültünk a teraszra pár hamvas sör társaságában. Elégedettek voltunk.
- A csajod egyébként hol van? -érdeklődött Bandi.
- Ausztriában. Valami öregasszonyt ápol. 
- Mi? -csattantak fel mindketten.
- Ápolóként dolgozik. Többet keres, mint én valaha. -erre mind röhögni kezdtünk.
- Akkor most az asszony tart el és Te lettél a háziasszony? -vigyorgott Bandi. 
- Mondhatni. -mosolyogtam rá vissza. Nem éreztem magam túl jól tőle, hogy a csajom tart el, ezért is akartam belevágni a kocsma történetbe.
- És mikor jön haza? -érdeklődött G.
- Elvileg a hétvégén. Miért?
- Jobban tetszene, ha ő hozná a söröket. -vigyorgott kajánul Lafaty Bandi. Meg tudtam érteni. Néhány percig csendben söröztünk, majd G-ből csak kitört a kérdés:
- És mi lett azután, hogy visszatértetek a klubházba?

Zavaró tényezők nélkül(?)

Másnap reggel a szemesi klubházban söröztünk Hosszú Pistivel, a Majommal, Frankievel, a Trükkössel, Benny fiúval és Lafaty Bandival. A nedűt két jelölt hordta szakadatlanul, mi pedig a kelleténél jobban ugráltattuk őket. Picúr, a Szigorú és Hombár elvitték Ritát hozzánk, hogy aztán G végre elválhasson tőle, a többiek pedig végezték a feladatukat, vagy úton voltak Szolnokra. Úgy éreztük nincs szükségünk erősítésre.
Egykedvűen piáltunk, beszélgettünk, mikor belépett Cinege a felesége, és a lánya társaságában. Ölelkezés és hálálkodás következett. Ekkor indult a híradó az egyik csatornán és fő hírként hozták a Murderers lecsukását:
- Tegnap éjszaka folyamán a nagykanizsai rendőrség Sormáson és Letenyén letartóztatott nyolc motorost, akiket kábítószer kereskedelemmel, rablással és prostitúcióval gyanúsítanak. Az akció során huszonhat kiló kábítószert, különböző lőfegyvereket, több millió forint készpénzt, értékes órákat, ékszereket és motorokat foglaltak le. A rendőrség szóvivője elmondta: egy harminchárom éves fiatalembert, a klub egyik tagját még körözik.
Ováció, éljenzés és sörösüvegek koccanása zengte tele a klubházat.
- Köszönöm, hogy visszahoztátok nekem őket és örülök, hogy az anyaklubnak ilyen vezetője lesz! -veregetett vállon a szemesi elnök. Erre a többiek megemelték a söreiket és éljenezni kezdtek. Cinege után a családja is megölelt. 
- Maradsz nálunk? -fordult a Majom felé a helyi chapter vezére. 
- Nem akarlak megsérteni egyikőtöket sem, de meggondoltam magam. Inkább az anyaklubhoz igazolnék át. -mosolygott rám a kis szőrös szolnoki. 
- Hogyhogy? -érdeklődött Frankie. Vele együtt én sem értettem a hirtelen pálfordulást.
- Most, hogy a helyi klub átköltözik Letenyére, lesztek ott elegen a feladatok ellátására. A kirándulókhoz nem áll szándékomban csatlakozni -ne haragudj Pisti-, viszont Szolnokra sem akarok visszamenni. 
- Miért? Gond van? -érdeklődött a Trükkös.
- Hát... nem éppen fenékig tejfel. -felelte lehangolóan a Majom.
- Ezt fejtsd ki kicsit bővebben! -kérte Frankie.
- Amióta Vipera irányít, kicsit átalakult a klub. Öt jelöltünk lett Paradicsom óta és mindegyik egytől egyik seggrakétás, pedig lett volna két cruiseres és három endúrós, de ők valamiért nem feleltek meg a főnök elvárásainak, pedig mindegyik jó srác volt, régóta lógtak velünk. Valahogy a pénzek leosztásánál is támadt némi különbözet. Vipera ezt azzal indokolta, hogy a chapternek most nem megy jól, kevés a fuvar. -erre mind összenéztünk. 
- Ennek utána kell járnunk, de az átigazolásnak nem látom akadályát. -jelentette ki Frankie. 
Ekkor csörrent meg a telefonom. Az éjszaka hívott számról kerestek:
- Köszönöm az infót!
- Igazán nincs mit. -feleltem elégedetten.
- Jó néhány lezáratlan ügyre derült fény és még nem is kérdeztünk ki mindenkit. 
- Ennek igazán örülök. 
- Viszont találtunk néhány felvételt egy laptopon. Lenne néhány kérdésem ezekkel kapcsolatban.
- Gondolom a válaszok ott ülnek önöknél.
- Részben. Viszont egy-két felvételen az önök klubjának néhány tagja és a hozzájuk köthető cégek nevére bejegyzett járművek láthatóak. Úgy gondolom, meg kéne beszélnünk, hogy mi legyen ezekkel kapcsolatban. -csendben hallgattam egy darabig.
- Találkozhatnánk egy semleges helyen, hogy megbeszéljük a dolgot. 
- Hol és mikor? -megadtam a pontos címet és időt, majd meghagytam, hogy egyedül jöjjön. Biztosítottam, hogy nem kell tartania semmitől, hiszen számunkra fontos, hogy rács mögött tartsa a Murderers tagjait. Miután bontottuk a kommunikációs kapcsolatot elmondtam Frankienek, hogy miről volt szó. Utasításba adta, hogy valakit mindenképp vigyek magammal. Arra gondoltam, hogy a Majom lenne a megfelelő útitárs, így akkor egy füst alatt kipuhatolhatjuk, hogy mennyire gáz a szolnoki helyzet. 
A főtörzzsel a nagykanizsai vasútállomás területén található egyik raktárépülethez beszéltük meg a találkozót. Korábban érkeztünk, így volt időm kicsit kérdezősködni a Majomtól. Elmesélt mindent attól kezdve, hogy belépett a klubba és hogy miért nem támogatta anno Paradicsom kiszakadási kísérletét -annak ellenére, hogy ő is eljátszott a gondolattal.
Az idő kellemes volt, bár a napot felhők takarták el. Legalább nem égetett a nap, amíg a leendő nyomozóra vártunk. Persze nem jött egyedül. Mellénk parkoltak le, majd miután kiszálltak mindkettőnket a falhoz taszigáltak és megmotoztak -még szerencse, hogy a fegyvereinket nem hoztuk. Ezzel akarták tudatni, hogy ők továbbra is a törvény emberei. 
- Arról volt szó, hogy egyedül jön.
- Ezt mondhatnám én is. -ezután a kísérőink kicsit távolabb léptek. A főtörzs egy laptopot helyezett a rakodórámpára, majd videókat kezdett levetíteni. A Murderers anyagát láthattam, ahogy felvették a transzportjainkat. Jól látszottak a tagok, a járművek rendszámai. Egy másikon látszott, ahogy az utóbbit lecserélik. Erről tudtam, de nem kötöttem a zsaru orrára. A következő videón látszott a Vikings beolvasztása és az azt követő buli és a lövöldözés. Mikor erre sem reagáltam újabb felvétel következett. Ezen egy házibuli jeleneteit lehetett látni. A helyszín alapján a klubházban történt. Nemre korra függetlenül ittak és drogoztak a szereplők. Egy idő után a főtörzs megállította a felvételt és rámutatott egy alakra:
- Őt keressük még. Tudja ki ő? 
- Igen. Az egyik tagunk bátyja. -feleltem.
- Tudja hol lehet? 
- Jelenleg nem, viszont a másik testvér többet tudna. Ha szeretné előkeríthetjük, ha kapunk némi instrukciót -ajánlottam fel a segítségünket. Nem felelt, csak folytatta a lejátszást. Tipikus féktelen klubos bulizásnak tűnt. A következő pillanatban viszont döbbenet ült ki az arcomra. Ritát láttam, ahogy két Murderers tag dolgozza. 
- Ha jól látom őt is ismeri.
- Igen. Klubhoz közeli. 
- Kicsit részletesebben ha lehetne?
- Egyik tagunk felesége. 
- Hol van most? -nem feleltem rá. Csak képernyőre meredtem. Nehezemre esett elhinni, amit láttam. 
- Hol van most? -tette fel kicsit erélyesebben ismételten a kérdést a leendő nyomozó.
- Velünk van. Elvonón, az anyaklubnál. 
- Letartóztatási parancs van ellene érvényben. Ha bújtatják bűnrészesség miatt megüthetik a bokájukat. -nem feleltem. Sokkolt az információ. 
- Mi a vád? -kérdeztem, mintha nem tudtam volna.
- Drogkereskedelem. A büntetés öt évtől életfogytig tartó szabadságvesztés lehet, mert bűnszövetségben történt az elkövetés. Valószínűleg a prostitúció nem fog enyhíteni az esélyein. 
- Értettem. -feleltem közönyösen.
- Kap két napot, hogy nekem, vagy a kollégámnak átadják a nőt. -kötötte ki, miközben elrakta a laptopot. A kollégája alatt egyértelműen Horációra utalt.
- Jelentkezni fogunk. -ígértem a főtörzsnek. 
Bevágódtak a kékpuklis kocsiba, majd elhajtottak.
- Mi volt? -érdeklődött szőrös barátunk.
- Meg kell találnunk Benny bátyját és át kell adnunk Ritát. -ültem fel a motoromra.
- Ez miért annyira lesújtó?
- Mert mindössze két napunk van rá.
- Baszki...

Szolgálati anekdoták - 95.rész

Nem jelentkeztem már egy ideje, de meg volt rá az okom: meguntam a rovatot. Meg hát sok a köcsög. Aki magára vette, az innentől úgysem olvassa, aki meg még itt maradt, ők pedig megtudják a Gestapósokra értem. No most pedig újfent megnőtt az olvasók száma, csak most a felsőbb körökből. Üdvözlöm a Cég vezetését! 
Ha már itt vannak: még egy kis plusz pénzt valahonnan nem lehetne...? A górénak biztos van. Egyébként csókútatom!
Szóval ma reggel teljesen átlagosan indult: fáradtan keltem az ágyból 3:50-kor, ugyanebben az állapotban összecihelődtem, majd kirobogtam ezeréves Csepel kerékpáromon az állomásra. Felszálltam, leültem, utaztam, megérkeztem, leszálltam, felmentem, lejöttem, bementem, megvettem... és a boltban találkoztam Tartalékos Zsoltival. Első kérdésem felé így hangzott:
- Melyik tartalékra mész? 
Nagy választék már nincs a re-Startos kollégáknak a tehénszaros Győrben, de őt ezen a napon a Gyárira utalták be. Lelkére kötöttem, hogy legalább a Szeszgyárba menjen fel! Mikor Franzstadtban vártam a vonatomat kelet felől, két gépi kávé közt megnéztem, hogy drága Zsoltink mit is csinál éppen. Hát hogy hogynem elvtársak... vagyis mit ad isten, hát ez a Zsolti fiú ott ácsorog az alsóház előtt. Parkírozik a rendezőben. Teljes mértékig fel voltam háborodva, hogy a lelkemet, belemet kihajtom -már három órája nem tudok magammal mit kezdeni azon a marha nagy állomáson- ő meg lazsál! Mikor hazaértem ez az üzenet várt Tartalékos Zsoltitól:

Hogy jó napod legyen!Ebben nem tej van!

Szóval a mi Zsoltink, arany drága kincsünk, színünk egyetlen gyöngyöző virágszála megcselekedte, amit meg kellett: fent járt a Szeszgyárban! Az alkoholbogarak azóta is örömtáncukat ropják a rakétás üvegek, a két dekás Kevert csavaros kiflik között!

Ami még érdekes volt számomra, vagy inkább újdonságként hatott -és ezt inkább már csak afféle széljegyzetként jegyezném meg-, hogy a először találkoztam Giganton ilyen kijelzővel:

Abszolút jó ötlet! Előbb kellett volna...

Leszámolás - 1.rész

Hurrá, nyaralunk!(?)

A gyűlés után kivettünk néhány nap "szabadságot": levonultunk kicsit a partra, megáztattuk megfáradt tagjainkat, öregedő bőrünket, csüngő heréinket a hűs habokban. Este visszajött a nyaralóba, az átmeneti főhadiszállásunkhoz a Majom. Kitaláltuk, hogy következő nap átruccanunk Alsóörsre, az éves Harley találkozóra. Mutatjuk magunkat, vegyülünk, kapcsolatokat építünk és nem utolsó sorban jól érezzük magunkat. Mivel számítottunk rá, hogy a Murderers is jelen lesz -hiszen ott a teljes galeri Harley-n gurul- és nem akartuk, hogy az egész akció dugába dőljön, úgy gondoltuk, hogy a colorokat otthon hagyjuk, de aztán a rengeteg ismerőssel számolva mégis amellett döntöttünk, hogy inkább klubszinten tesszük tiszteletünket az eseményen. Az álca fenntartása érdekében viszont csak a Majom az egyedivé varázsolt csicsás Road Kingjével, G az új Dyna-jával és a Szigorú az ezeréves Fat Boy-ával tartott velem és egy nagyobb kerülőn át utaztunk át a túlpartra: 'Szemes mellett rátértünk az M7-esre, Siófok után a 7-es főútra. Lepsénynél elfordultunk 'Főkajár felé egy alsóbb rendű, tipikusan penetráns állapotban lévő útra, majd Berhidánál Vilonya felé vettük az utat, ami itt sem volt jobb, mint előtte. Litérnél egy furgonban várt ránk Bobby és Triumph. Elhozták a pavilonunkat, amit a nagyobb motorostalálkozókra szoktunk vinni -van benne egy kiállító rész, ahol a klubot mutatjuk be, támogatói cuccokat árulunk és valamelyik tetoválónk felvarr a bátrabb vállalkozókra valamit, továbbá van egy külön lakrész, ahol aludni lehet. Ezt a részt a "Support zászlóval" választjuk le a nyilvános standtól Rátértünk a 72-esre és így haladtunk 'Fűzfő - 'Almádi vonalon Alsóörsig. A part már tele volt Harley-kkal és motorrajongó félőrültekkel. Könnyen meg lehetett különböztetni a tulajokat tőlük: akinek ilyen gépe van, már nem fordul meg ha meghallja a jellegzetes V2-es hangját.
Bejelentkeztünk, majd felállítottuk a pavilonunkat a kijelölt helyre. A furgont a sátor mögé, a két oldalára pedig két-két vassal parkoltunk le. Bobby még rendezkedett, felkészült a tetoválásra, Triumph pedig beállt idegenvezetőnek és pólóárusnak, amíg mi mentünk egy kört: felkerestük a baráti klubokat, ismerkedtünk másokkal és invitáltuk őket, hogy látogassanak meg bennünket. A nap nyugodtan telt: részt vettünk a délutáni felvonuláson, utána lazultunk, söröztünk, koncerteket hallgattunk és újdonsült ellenségeinket, a Murdererst sem láttuk sehol.
Miután besötétedett Triumph társaságában bezártam a standunkat. Közben kicsit kifaggadtam a srácot olyan kérdésekről, mint hogy érzi magát nálunk, milyennek lát minket, mik a tervei és hasonlók. Jó srácnak bizonyult. Mielőtt befejeztük volna a pakolást a kassai klub három tagja látogatott meg minket. Szóltam a jelöltünknek, hogy adjon a vendégeinknek egy-egy sört, aztán menjen szórakozni. Mielőtt kilépett volna a sátorból odasúgtam neki, hogyha belefutna a Szigorúba, vagy a Majomba, akkor küldje valamelyiket hozzám. A társaságukra azután lett majdhogynem égetően nagy szükségem, mikor észrevettem a mellényeken az 1% jellegzetes rombuszait. A kassaiakat hellyel kínáltam, majd könnyed csevejbe kezdtünk. Ahányan voltak, annyian beszéltek más-más módon: az elnök csak törte a magyart, a titkára egyáltalán nem beszélt magyarul és a szlováknak is valami érdekes dialektusát, az alelnök viszont enyhe palócos tájszólással fordította a az előbbi szavait. Viszont nem mindent. Az évek során Raventől sikerült viszonylag jól elsajátítanom a szlovák nyelvet és bizonyos rázósabb, gúnyolódó, sértegető szavakat nem fordított le a VicePres. Pár perccel később megjelent a Majom. Bemutattam a vendégeinknek, majd egy sörrel a kezében leült közénk. Mókás volt, ahogy a szemeit forgatta és méregette a kassaiakat. A beszélgetés végül átfordult tárgyalásba: kiderült, hogy elsősorban ezért jöttek és szeretnének némi partnerséget kialakítani. Tájékoztattam újdonsült barátainkat, hogy kizárólag törvényes kereteken belül vagyunk hajlandóak erre és semmilyen illegális cucc (fegyver, kábítószer) szállítását nem vállaljuk. Ígéretet tettek, hogy az áruért felelősséget vállalnak -a fedőcégük neve lesz feltüntetve a papírokon-, nekünk csak annyi lenne a dolgunk, hogy biztosítsuk a korridort, áthozzuk déli szomszédunktól (Letenyén át), majd egy számunkra kedvező útvonalon át Kassáig szállítsunk. Nem közölték, de valószínűnek tartottam, hogy ennek a látogatásnak a Szigorú előző klubjának a keze van és így akarják biztosítani a magasabb bevételüket. Kontaktok és "SUPPORTER" felvarrók, matricák, pólók cseréjével "hitelesítettük" a szóbeli szerződést. Megígértem, hogy amint megszavazzuk a korridort értesítem őket. Miután az utolsó kassai is kilépett a sátorból toppant be a Szigorú és G. Végighallgatták a sátor előtt a megbeszélést és készen álltak rá, hogy besegítsenek, ha a helyzet eldurvulna. 
- Tudj meg róluk, amit kell. -adtam ki a feladatot a félig józan G-nek.
- Azt most is elmondhatom. Amíg ti itt kaszinóztatok mi felderítettünk. -felelte nemes egyszerűséggel és némi gunyoros felhanggal. - Az egyikük motorján és a titkár mellényén egy piros körben volt a közismert szám. Nem véletlenül jöttek. -vagyis a sejtésem beigazolódott. 
- Mi lesz a projekttel? -érdeklődött a Majom.
- Szemesen majd előrukkolok vele mindenki előtt és majd az asztal dönt. Sok választásunk nem lesz. -megfogtam a sörömet, lehúztam a maradékot, majd a dobozt összepréseltem a kezemben. Egyre inkább úgy néz ki a dolog, hogy hiába akarunk független és elkötelezettség nélküli klub maradni, egyre inkább nem sikerül. 
Az este hátralevő részét féktelen bulizásba vittük el: G és a Majom a színpad felé tűntek el (valami kedvenc metál bandájuk játszhatott -Pataky Attila biztos nem, mert ő akkor már a földönkívüliekkel élt), Szigorú, Bobby és egy kétes erkölcsű lotyó, valamint én iszogatással ütöttük el az időt. Szerencsétlen Triumph nem győzte hozni a söröket.
Másnap nyolc körül tértem magamhoz a sátorban. A szemem szúrt, a szám kiszáradt, az orromat különböző szagok facsarták. Felfeszegettem a szemeimet és körülnéztem a derengő félhomályban. A Szigorú és Bobby békésen horkolt a lábamtól délre, tőlem balra viszont valami iszonyú látvány fogadott: egy méretes nőnemű cet szuszogott a félmeztelen G és Majom között. Körülöttük elhasznált óvszerek, csikkek, műanyag söröskorsók hevertek. Az első gondolatom volt előkeresni egy filmfelvevő eszközt, majd G-t kezdtem suttogva szólongatni:
- G, Tesó! Hé! Kelj fel! Hahó! -felfeszegette a szemeit, cuppogott, csámcsogott az összetapadt szájával, majd résnyire nyitott szemmel rám pislogott.
- Mi van? -kérdezte rekedt, másnapos hangon. A kamera közben végig forgott.
- Fordulj meg. -vigyorogtam rá vissza. 
- Ááh! -sikított fel rémülten, mikor megtörtént. Másnapos embert még olyan gyorsan felpattanni álló pozícióba nem láttam. A felvétel tökéletesen sikerült.
Fél órával később mindannyian a pavilonunk előtt ücsörögtünk. Lábainkat felpolcoltuk, kávét, kólát, serkentőket kortyolgattunk, ki-ki ízlése szerint, és a napszemüvegeink mögül kémleltük a világot. Próbáltuk feldolgozni a történteket. G a fejét fogta, mert fogalma sem volt róla, hogy ő is megdugta e a Cetet, ellenben a Majom elégedetten vigyorgott, hiszen a kifordult perverziója pont ilyenekre volt kihegyezve. Bobby és a Szigorú viszont újra és újra végignézték az általam készített videót és sírva röhögtek minden alkalommal. Triumphot elzavartuk valami kajáért és mikor visszaért szólt, hogy van néhány eladó motor, nézzük meg, hátha érdekelne valamelyik.
Ilyen helyeken mindig vannak páran, akik eladják a gépeiket. Egy nemzetközi Harley találkozón pedig szinte az összes típust és évjáratot meg lehet szerezni a teljesen gyáritól az átalakítottig. Kánaán. A magántulajok vasainak viszont vagy valami gondja van, vagy anyagi okai vannak, hogy meg akar válni a szeretett géptől, vagy csak másikra akar átülni. Az egyik free rider gépére lettem figyelmes: egy méregzöld színű, kissé átalakított Heritage Softail kirívóan napozott a többi HD között. Szinte hívogatott, csalogatott, megszólított engem, hogy nézzem meg őt. Pár hónappal a találkozó előtt, gyakorlatilag a motoros szezon elején ellátogatott hozzánk a Majom, a Hombár, egy szolnoki Prospect társaságában. Akkor próbáltam ki a testvérünk Road Kingjét, és valahogy magával ragadott a hangulata. Egyébként is terveztem, hogy előbb-utóbb átülnék egy másik vasra, bár nagyon szerettem a chopbobomat.
Szóval ott állt ez a gyönyörűség. Megkérdeztem a tulaját, a békéscsabai Gyulát, hogy miért adja el, mik a hibái, mi a véleménye róla... szóval csupa "körültekintő-érdeklődő-vásárló" kérdést. Alig hallottam, amit mondott. Vagy azért mert rekedtes hangon beszélt, vagy mert fülig beleszerettem a gépébe. Végül megkérdeztem, hogy gurulhatnék e vele egy kört. Belement, de azzal a feltétellel, ha elkísérhet. Végül kettesben hajtottunk ki a találkozó helyszínéről. Egy darabig a parton haladtunk 'Füredig, majd 'Szőlős-Pécsely-Aszófő vonalon fordultunk vissza. A tesztút fantasztikus volt. A nap vígan sütött le ránk, a V2-es  blokkok dübörögtek, a menetszél finoman cirógatta az arcunk fedetlen, szakáll nélküli részét. Totál belefeledkeztem az élménybe. Eleinte húzódzkodtam a hatalmas első keréktől és a széles, nagy ívű, fényesen csillogó króm cruiser kormánytól, de abszolút pozitív csalódás ért. Mikor visszaértünk a találkozó helyszínére széles vigyorral az arcomon szálltam le: már az enyém volt. Útközben megálltunk egy banknál és átutaltattam a kialkudott összeget a tulajnak. A találkozó helyszínén már csak az adásvételit írtuk meg. Repibe adtam még egy klubos pólót Gyulának, majd egy kézfogással elbúcsúztunk egymástól. Teljes volt az örömöm, már csak Ravennek kellett beadagolnom valahogy:
- Szia Édes. -hízelegtem a telefonba.
- Mit csináltál már megint? -kérdezte aggodalmas hangon.
- Lehet nem fogsz örülni. -tört le a lelkesedésem. Ő csendben hallgatott a vonal túlsó végén.
- Vettem egy motort.
- Tessék?
- Itt vagyunk most Alsóörsön a Harley találkozón és vettem egy Heritage Softail-t.
- Odamegyek! -ezzel letette.
- Rábasztam. -emeltem el a fülemtől a készüléket.
- Idejön az asszony? -röhögött G. 
- Egen... -bólintottam csüggedten, majd felpesszentettem egy sört.
- Akkor tényleg rábasztál! -vágta rá a Majom, majd mind röhögni kezdtünk.

Lányok és kirándulók

Annak idején, mikor G-vel és Lafaty Bandival megálmodtuk a klubot és miután csatlakozott hozzánk a másik tíz alapító tag, akkor az alapszabályba belefoglaltuk, hogy nem lehetnek női tagjaink. Már akkor számítottunk rá, hogy néha nagyon rázós dolgokba kell belevágnunk és nem szeretnénk, ha ezeket a zűrösebb ügyeinket a családunk tagjai, vagy a barátnőink megsínylenék. Viszont a lányok mindig is körülöttünk voltak, segítették a klubot, velünk jöttek a találkozókra, vitték az üzleteinket, könyveltek, takarítottak, ilyenek... 
Öt évvel az alakulás után kitaláltuk, hogy tiszteletünk jeléül a leghűségesebb nők kapnak tőlünk egy-egy mellényt. Nem rendes colort, hanem egy kifejezetten csajos holmit, ami mégis mindenki számára egyértelművé tette, hogy kikről van szó. A hátulján a klub méregzöld színével hímezve a Primary Old Lady felirat volt olvasható valami cikornyás betűtípussal egy Jack Daniel's címkére hasonlító ezüstös keretben, elöl pedig a jobb oldalon ezüst színű körben, zöld betűkkel a P.O.L. középen, felül a körvonal mentén a XVIII.XII. (a klub kezdőbetűi római számmal kifejezve), alul pedig a város irányító száma. A balon egy ezüstkeretes stilizált zöld motor azoknak, akik motoroztak is. Így mindenki számára egyértelművé vált, hogy egy klubtag nőjéről van szó és nem érdemes vele kikezdeni.
Az évek során mindössze húsz női mellény készült, de ezek közül hármat visszavontunk, egy pedig a tűz martalékává vált. Történt ugyanis, hogy az egyik szolnoki motorostalálkozónkon, úgy éjfél után, mikor már mindenki kellően kapatos állapotban volt, egy tábortűz köré gyűltünk és csendben iszogattunk és sztorizgattunk. G és Rita (szokásához híven) ismét összekapott valamin. Az egyik történetet Rita először hallotta és totál kiborult tőle. Nem azért, amit tartalmazott, hanem mert még nem hallotta. Szó szót követett, végül egy kirohanás közben a csaj fellökte a társunkat, majd levette magáról a mellényt, beledobta a tűzbe és puffogva elvonult. Tipikus hisztis kirohanásai egyikének lehettünk szemtanúi. Akkor még nem tudtuk, hogy a drogok miatt történt mindez. Másnap végül kibékültek, de Rita sosem kapott új mellényt -persze egyszer abból is lett egy újabb kirohanása. Örülhetett, hogy nem lett kiközösítve, ami igazából G-nek volt köszönhető. 

***

- Inkább arról mesélj, hogy mi történt a hívás után? -szakított félbe G. Miután meguntuk a tóban ázást valamelyikünk felvetette, hogy tehetnénk egy kis sétát a tó körül. A mérgeknek ürülnie kell.
- Így van! Elő a farbával! Mi történt? -követelőzött Lafaty Bandi is. Kellően kapatos volt és nem nagyon érdekelték a sablonos részletek, a mellébeszélés. Így aztán engedtem az erőszaknak -és a nadrágom szorításának, majd miután megkönnyeztettem a gyíkom, folytattam a történet mesélését:

***

Raven nem sokat teketóriázott: kicsörtetett a klubházból és azonnal felpattant tűzpiros Sportsterére, hogy leellenőrizzen. Ebben a pillanatban gurult be Ladislav a Yamaha Wild Star-jának nyergében. Rögtön levágta, hogy valami balhé van készülőben, mert Raven nem nagyon hagyta el a klubházat napközben, ha mi távol voltunk. 
- Hova mész? -érdeklődött, miközben a barátnője leszállt mögüle.
- Semmi közöd hozzá és húzz el előlem! -fortyogott Raven. Zöld szemei szikrát szórtak, de testőrünket ez már hidegen hagyta.
- Gond van Alsóörsön? -váltott taktikát.
- Mondhatni. Az emberem új motort vett. Pont most! -duzzogott tovább az asszony.
- Várj, majd elkísérlek. -vigyorgott rá Ladislav. Régóta ismerte, így tudta: nem hagyhatja magára ilyen felfokozott hangulatban. Felhívta Csokit, hogy ugorjon be a klubházba, mert a Szőke, a jelöltünkre nem hagyhatja a klubot, amikor a kirándulóink épp hazajönnének.
A klubnak volt egy olyan csoportja -vagy nevezzük szakosztálynak-, akik járták a vén Európát és nemzetközi szinten képviselték, népszerűsítették a klubot, kapcsolatokat építettek. Az ő mellényükön az "ADVENTURER" felirat volt olvasható és némelyikükén Road captainünk emlékére egy "IN MEMORY OF RC. CLIFF" patch található a jobb alsó szegélyen. Vezetőjüket, a negyvenes évei elején járó, rutinos motorosnak számító Hosszú Pistit pár éve a "CHIEF AMBASSADOR" felvarróval "tüntettük ki" -ha már a a Road Captain címet visszavonultattuk. 
A csoportba bármelyik klubtag beléphetett, egy éves próbaidővel, ami azt jelentette, hogy arra az időre nem kapta meg a kalandor felvarrót, hátha mégsem tetszett meg neki a nomád élet. Miután valaki a csoport tagjává válik lemond azon szavazati jogáról, ami a klub gazdasági és vezetői kérdéskörét illeti. Ellenben az otthon maradóknak sem volt beleszólása abba, hogy a csoport épp merre fog kirándulni, mennyi időre lesznek távol. Közvetlenül az anyaklub elnöke alá tartoznak, így a hazatérésükről őt hivatottak értesíteni, aki aztán intézi a fogadásuk előkészítését: a lányok rendbe szedik a klubház feletti lakásokat, főznek és egy köszöntő partit szerveznek számukra.
Mostani kirándulásukra március elején indultak el és kicsit korábban érkeztek vissza. Ladislav sem tudhatta pontosan, hogy mikor toppannak be és mivel ő lett megbízva a fogadásuk előkészítésével, ezért próbált Raven kirohanása és a klubos teendői közt ügyesen lavírozni. Hogy húzza az időt azt füllentette, hogy az ügyetlen Szőkére nem bízhatja a helységet, ezért meg kell várniuk, amíg megérkezik Csoki a szalonból, viszont a tetoválónk épp egy nagy munkában van, így az vagy két óra, mire el tud szabadulni. Raven némiképp lehiggadt, kénytelen volt beletörődni a helyzetbe, hiszen tudta jól, hogy a klub működését nem akadályozhatja, így leállította a motorját és hármasban visszasétáltak a klubba. 
Nem sokkal később betoppant Vica, Frankie barátnője és Beus, aki valamikor az egykori jelöltünk, Jocóka csaja volt. Miután kiraktuk a srácot szakított vele, de mégis velünk maradt, majd nemsokkal később összejött Picúrral... Elnökünk csaja viselős volt, pedig a kicsi Frankiet még babakocsiban kellett tolnia. Vica és Raven nagyon jó barátnők voltak, sokat segítettek egymásnak, ha szükség volt rá. Jókor toppant be a first lady, így kicsit elvonhatta az asszonyom figyelmét eszement tervéről. Ladislav eközben bőszen telefonált: hol engem, hol Frankiet hívta, hogy jelentse mik a fejlemények, vagy Csokival beszélt, hogy ne siessen a klubba és tisztában legyen vele, hogy mi a fedősztori. 
Eltelt egy újabb óra, de Csoki csak nem érkezett meg. Egyszer csak felnyílt a klubház ajtaja, kintről erős fény szűrődött be a félhomályos terembe és egy hórihorgas alak árnyéka jelent meg. Kissé megtörten, mégis méltóságteljesen lépdelt be Hosszú Pisti, majd mögötte még hatan: a Nyegle, Ropi, Bajusz, Kokó, Maci és Nyakas, azaz az Adventurer csoport. Mellényük poros, koszos, felvarróikat a kipufogógáz és korom kissé feketéssé változtatta. Ladislav és a lányok megölelték a megfáradt utazókat, hellyel és itallal kínálták őket. Szerencsétlen jelöltünk, a Szőke alig győzte a hűs italok kihordását. 
Mikor már túl volt a társaság a második körön, két motor állt le a parkolóban, majd ismét kinyílt a bejárati ajtó és a fényár újból betöltötte a teret. A köpcös, kreol bőrű tetoválónk, Csoki lépett be, s mögötte egy fejjel magasabb, kopaszra nyírt fiatalember. Markáns arca, mélyen ülő, sötétnek ható szemei kun ősökre emlékeztetnek. Katonai gyakorlót és bakancsot, valamint zöld ujjatlan pólót viselt, jobb vállát és felkarját friss tetoválás és az azt elfedő fólia borította. A hátát súlyos málha húzta, testtartása mégsem hajlott meg alatta. Mozgása ruganyos, mégis katonás. 
- Nézzétek kit hoztam! -harsogta szét a termet rekedt hangján Csoki. Mindenki az ajtó felé fordította tekintetét. Raven arcán egy csapásra hatalmas öröm áradt szét, majd szinte röpült az új jövevény felé.
- Kisfiam! -majd könnyes szemmel halálra csókolta és ölelte a nála másfél fejjel magasabb Csongort. A fiúnk leszerelt.

***

- Már megint a családi rész. -csóválta a fejét Lafaty Bandi. 
- Ne aggódj, a Te családodra is rá akartam térni. -vigyorogtam rá vissza némi gúnyos hangnemben. Erre G hangosan felröhögött.
- Ne vigyorogj, ember! Ne felejtsd el, hogy egy drogos kurvát vettél el! -vette el a jó kedvét a köményes cimborája. Szinte már magukénak kezdték érezni az egész történetet, a klubot, ismerősnek a szereplőket és cselekményeket, pedig még sok év választott el bennünket tőle. Úgy éreztem ott és akkor, hogy ezzel a két cimborámmal szép úton haladunk mindannak a megvalósításához, amiről álmodozom. 

Családi kirándulás és egyéb gurulások

Fiam belépése még néhány órára feltartotta az asszonyt, hogy útra keljen, de két órával később végül csak elindultak. Ladislav helyett Hosszú Pisti az Electra Glide-jával és Nyakas a Road Glide Specialjával kísérték el Ravent, Beust és Csongort. 

Ezalatt az idő alatt Alsóörsön nyugodtan söröztünk, társalogtunk más klubok tagjaival, és önálló motorosokkal, árultuk a merch cuccokat. Egy húszas éveinek végén járó fiatal srác különösen érdeklődött irántunk. Bélának hívták, félhosszú haja és rövidre nyírt szakálla volt. Miután meséltem neki a klubról -vagyis a publikus részeiről- kijelentette, hogy szívesen csatlakozna. G-vel összenéztünk, majd közöltem vele, hogy semmi akadálya. Egyenlőre tartson velünk, lógjon a klubban, aztán majd ha együtt lesz a tagság, akkor szavazunk róla. Minden esetre elkértük az adatait, hogy G utána nézhessen a múltjának és megtudjunk róla mindent, amit esetleg nem árulna el. A nap további részében velünk maradt, segített pakolni, beszélgettünk vele és teszteltük a teherbírását -itattuk rendesen-, de elsőre derekasan helytállt. Késő délután menetkészek voltunk a távozásra: a fesztivál területén kívül sorakoztunk fel. Terv szerint csak a Majommal és a Szigorúval mentem volna vissza 'Szemesre, G pedig visszatér klubügyeket intézni. Bobby az új szerzeményemen ült. Megbíztam benne, régi motorosnak számított, mégis a lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzon rá és figyeljen Bélára, aki mellette egy Support pólónkban feszített Iron 883-asa nyergében. A benzintankjára a Szigorú egy matricát is rakott. Triumph a furgonunkat vezette. Épp jelt adtam volna az indulásra, mikor befutott Raven és a kíséret.

- Indulás elnapolva. -gúnyolódott G.

- He he he -feleltem cinikusan. Aztán kissé átváltozott a kedvem, amikor megláttam a fiam. Örültem, hogy élve viszont láthatom, de továbbra sem tartottam jó ötletnek, hogy a klubbal lógjon. Raven mellém parkolt, majd látszólag dühösen lepattant a Sporijáról, odalépett hozzám és méregetni kezdett a zöld szemeivel. Gyilkolni szeretett volna velük, de ez sosem volt az ő sportja. Azt vallom, hogy aki érkezett, az mondjon jó napot, de amikor ilyen szobor mereven és látszólag szigorúan áll előttem mindig megcsókolom, hogy megtörjem a keménységét. A többiek mind halk röhögésbe kezdtek. Mikor ajkaink elváltak egymástól így szólt hozzám:

- Na, hol az új szerzeményed? -féloldalt fordultam és Bobby felé mutattam. Raven közelebb lépett, mire a tetoválónk lekászálódott a gépről. Nem akarta, hogy lelökjék róla, vagy vele együtt borítsák fel. Az asszony egy darabig nézegette, körüljárta, itt-ott megsimította, ráült, majd így szólt:

- Aztán Te hol fogsz majd ülni ezen? -mind nevetni kezdtünk. Ezután üdvözöltük a többieket: Hosszút, Nyakast és Beust, legvégül Csongor lépett hozzám. Pár másodpercig csak meredtünk egymásra. Mintha apámmal néztem volna farkasszemet, csak ezúttal a velem szemben álló volt a magasabb és fiatalabb. Megöleltük egymást, megpaskoltam az arcát:

- Isten hozott. -mosolyogtam rá. Ekkor odalépett hozzánk az anyja és mindkettőnket átölelve a fejét kettőnk közé fúrta. Talán egy percig álltunk még így, aztán összehívtam a jelenlévőket egy kupacba:

- A srácok épp most indultak volna haza. Nekünk még van némi elintéznivalónk itt... 

- Süttetitek a hasatokat, mi? -vetette közbe Raven.

- Nem éppen. -vágta rá a Majom. Ő sem szerette a tiszteletlenséget és ha a szavába vágnak. Szúrós szemmel néztem az asszonyra, majd folytattam a mondandómat:

- ... úgyhogy ti menjetek vissza G-vel és Bobbyval. Pár nap múlva mi is megyünk.

- Miért nem jössz Te is? -érdeklődött kissé megszeppentebben Raven.

- Klub ügy. -feleltem tárgyilagosan és lezárva a további kérdezősködést. Pislogott rám még kétszer, majd halványan megcsókolt, majd a motorjára ült. 

- Mi veled tartunk. -közölte határozottan a Hosszú, utalva rá, hogy a többesszám Nyakasra is vonatkozott. Egy biccentéssel elfogadtam az ajánlatát. Fiam odalépett hozzám, átölelt.
- Vigyázz anyádra. -súgtam neki, majd hagytam eltávolodni. 

Balatonfűzfőig együtt gurultunk, majd G vezetésével Bobby, Raven, Csongor, Beus, Béla és Triumph Litér felé fordultak, a csoport másik felével (Majom, Szigorú, Hosszú Pisti és Nyakas) 'Kenese irányába tértünk el. Minden esemény nélkül haladtunk a lemenő nap fényében. Pont az az időszak volt, amikor normál körülmények közt már nem látsz, reflektorral pedig még nem. Sosem szerettem ilyenkor vezetni.
'Szemesen nem a klubházhoz mentünk, hanem egyenesen a nyaralóhoz. Frankie várt ránk Benny társaságában. A szokásos üdvözlések után a házban tájékoztatott minket az aktuális helyzetről: amíg mi távol voltunk a Murderers háza táján mindössze annyi történt, hogy egy-egy tag párszor megjelent néhány percre, majd ismét távoztak. Elmeséltük, hogy milyen volt az alsóörsi találkozó és vázoltuk a kassai klubbal kötött szóbeli egyezséget, amit Frankie pozitív lépésnek és döntésnek ítélt meg. Ezután Hosszú Pisti számolt be a túrájukról. Vázoltuk a klub jövőjét és az aktuális klubügyeket a kirándulók képviselőivel, majd a társaság aludni tért. A ház előtt a Majom és Benny adott őrséget, vigyázta a rendet és a motorokat. Benn a konyhában egy ócska műanyag terítővel letakart kis asztal mellett, tompán derengő fényű lámpa világánál Frankie készített fel a rám váró feladatokra. Átnyújtott egy vaskos fekete dossziét, ami az eddigi elnökök jegyzeteit tartalmazták -G hozta el a klubház széfjéből (mindössze ketten ismerik annak a kódját: az elnök és a titkár). Elmondta, hogy miért akar visszavonulni az eddigi pozíciójából. Mindig őszinte embernek ismertem, de ekkor döbbentem rá, hogy valójában rengeteg titok lappangott ebben a roppant emberben. Még jobban kezdtem tisztelni mindazért, aki volt. 

Pár órával később Majom lépett be a konyhába:

- Ti még fenn? -vett ki egy doboz energiaitalt a hűtőből.

- Felkészítem az utódomat. Adnál egyet nekem is? 

- Persze... elnököm. - kivett egy másikat, majd átnyújtotta Frankie-nek. 

- Benny fiú, hogy bírja? -érdeklődtem.

- Egész jól. Lenne egy ötlete a Murderers felszámolására. -felvontuk a szemöldökünket, majd egymásra pislogtunk.

- Hallgassuk meg. -tápászkodott fel Frankie a rozzant székéről. Kisétáltunk a ház elé, ahol Benny ücsörgött egy hasonlóan nyomorult állapotú ülő alkalmatosságon. Az égbolton ezernyi csillag szórta fényét, és az idő kissé csípősen hűvösnek bizonyult. Az udvaron rövidre vágott fű már kezdett harmatossá válni.

- Azt mondja a Majom, hogy volna valami ötleted. -települtünk a srác köré. Egy cigarettával kínáltam meg az újoncot és a legszőrösebb tagunkat, majd rágyújtottunk. Frankie nem rongálta a szervezetét efféle koporsószögekkel. A gyújtó fénye halványan megvilágította öregedő arcunkat.

- Így van. Mi lenne ha törvényes keretek közt intéznénk el őket? -a sötétben nem látszott, de egymásra pislogtunk.

- Ezt fejtsd ki bővebben, Benny fiú. -szólította fel Frankie az ifjú motorost. 

- Tudjuk ügyebár, hogyha eltesszük őket láb alól, az később visszaüthet ránk. -vitathatatlan tény, ezzel mi is tisztában voltunk eddig, de mindezek ellenére vállaltuk a dolgot.

- Viszont ha lecsukatnánk őket, akkor anélkül is kiiktatjuk őket egytől egyig, hogy mi bajba kerülnénk. -folytatta az okfejtést Benny.

- Plusz a tesóid is életben maradnának. -gúnyolódott a Majom.

- Nem érdekelnek már egy ideje. Tudod miért. -bökött felém az ujjával. Valóban, pár napja elmondott mindent a múltját illetően és eléggé hihetőnek hatott, így nem is vontam kétségbe a szavait. 

- Folytasd. -utasítottam Bennyt, egyúttal erősítettem meg az állítását a két testvér előtt.

- Szóval, azt már tudjuk, hogy lopásokban, rablásokban, kábítószerben és prostitúcióban utaznak.
- Utóbbi kettőt eddig csak sejtettük. -fordultam kérdőn az elnökünk felé.
- A hétvégén az egyik tag csak akkor rakta el a kis csomagot a mellényébe, mielőtt felült a motorra. Egy másik pedig az utcán szedte be a szoptatási jutalékot a lányoktól -tájékoztatott Frankie.
- Szóval felelőtlenül magabiztosak lettek. Biztató előjel. -jegyeztem meg.
- Már csak azt kell kitalálnunk, hogyan buktassuk le őket. -jelentette ki a Majom. 
- Pontosan. -helyeseltem.
- Kelleni fog egy megbízható, törtető rendőr, akinek leadhatjuk a drótot és bátran lecsukná őket.
- A helyiek keze nem ér el Letenyére, viszont az ottaniaknak se szólhatunk, mert elképzelhető, hogy azokat megvette a Murderers. -egy pillanatig csendben cigarettáztunk.
- Kinyomozhatnánk, hogy valóban így van e. -dobtam fel az ötletet. 
- Hogy gondolod. -érdeklődött a Majom.
- Felhívom Horációt. Meglátjuk mit tud meg nekünk.
- Az sokba fog kerülni. -csóválta a fejét Frankie.
- Egy próbát megér és egyenlőre nincs más ötletünk. -ezt senki nem cáfolta. Csendben elszívtuk a maradék ciginket, majd elbúcsúztam a társaságtól és nyugovóra tértem. Túl sok információ ért a nap folyamán: a reggeli sokk, az új motor, az asszony és a gyerek megjelenése, a váltással kapcsolatos dolgok plusz még a Murderers felszámolásának terve. Hajnali három felé feküdtem le, és nyomban mély álomba zuhantam. 
Nyolc óra alvás után kipihenten ébredtem. Kitámolyogtam a konyhába, ahol előző este Frankievel beszélgettünk és készítettem egy kávét. A lakás csendesnek bizonyult, egyik szobából se hallatszott horkolás, vagy neszezés. Kicsoszogtam a házból a teraszra. Picúr a pisztolyát takarította épp.
- Jó reggelt álomszuszék! -harsogta gúnyosan.
- Neked is. -toltam a szememre egy napszemüveget. A délelőtti napfény már erősen tűzött.
- Többiek?
- Pár órája indultak el váltani. 
Letettem az ülepem egy székre, megkevertem a kávémat, majd a telefonom memóriájában kezdtem kotorászni. Mikor megtaláltam a keresett névhez rendelt számot tárcsáztam. A vonal sokáig csak búgott, váratott, mire létrejött a kapcsolat:
- Haló! -szólt a túloldalról a hang.
- Helló! Kérdeznék valamit.
- Miről lenne szó?
- Kellene pár infó, hogy a déli határ mentén melyik rendőri szervben lehet megbízni?
- Mire szeretnél kilyukadni?
- Van néhány kellemetlen alak, akiket szeretnénk rendőrkézre juttatni.
- Én is tudok pár kellemetlen alakot, akiket egy jó ideje szeretnék lecsukni. -gúnyolódott a vonal túlsó végéről a hang.
- Nagyon vicces.
- Szerintem is. -kacagott a saját poénján.
- Szóval? -szürcsöltem a kávémba.
- Utána járok. -vette komolyra a hangnemet.
- Köszi. Az infót majd dobd a klubházba G-nek... légyszíves. -kissé nehezemre esett egy ilyen korrupt fazonnak ezt mondani.
- Jössz eggyel! -ezzel letette. Sejtettem, hogy ez lesz, de nem volt sok választásunk. Ezután kerestem elő Horáció számát, ugyanis nem akartam a véletlenre és egy ex-rendőrre bízni a küldetésünk sikerét. Városunk hírhedt nyomozója, gyerekkori ismerősöm készséggel kívánt segíteni, persze ő is megkérte az árát és figyelmeztetett, hogy cserébe később valamikor körülnézne a klubházban. 
- Fasza... -fejeztem be a beszélgetést, majd a telefonomat az asztalra dobtam. Picúr kissé szemrehányóan és kérdőn nézett rám. 
- Lesz pár kellemetlen pillanatunk, ha hazaértünk. - társam belenyugvóan bólintott. Nem sokat beszélt. Nem is a beszédkészsége és az ötletei miatt számítottunk rá, hanem roppant ereje miatt. Majd egy fejjel volt nálam magasabb és bár egy súlycsoportban voltunk, mégis ami nekem a hasam tájékán jelent meg sörhas formájában, az nála tekintélyt parancsoló tiszta izomként mutatkozott. Egyszer láttam, ahogy a klubházban segített a tavaszi nagytakarításnál: a hűtőket egymaga emelte arrébb anélkül, hogy megvárta volna, mielőtt valaki kirámolja. Meg se kottyant neki.
Felhívtam G-t, hogy jelezzem neki a látogatást és szóljon, ha megvan az infó. mikor átvette a szót tájékoztatott, hogy az előző nap megismert újdonsült rajongónk, Béla abszolút rendben van és jelenleg is ott lebzsel. Csongorral lóg éppen.
- No, most már dolgoztunk, jöhet a szórakozás! -váltottam hangnemet. Feltápászkodtam majd bementem a konyhába két sörért. Az egyiket Picúr elé helyeztem, nem zavarva meg a módszeresen szétszerelt fegyveralkatrészek rendjét. Hihetetlenül be tudott pöccenni, ha valaki tisztítás közben összekutyulta a katonásan lerakott alkatrészeit. A szolnokiak mesélték, hogy pár évvel korábban Viperát egyetlen ökölcsapással ütötte ki fél napra, mert az felemelt egy rugót és nem oda tette vissza, ahonnan elvette azt. 
Épp a második sörért akartam volna indulni, amikor megcsörrent a telefonom: Lafaty Bandi hívott.
- Kelletek! -aggodalmas hangja szokatlanul mélyen hatott.
- Gáz van? -egyenesedtem fel a székben. Picúr is felkapta a fejét.
- Eltűnt Cinege felesége és lánya!
- Bassza meg! -felpattantam és egy fél ütemmel később a cimbora is. Azonnal motorra ültünk és átrobogtunk a 'szemesi klubházhoz. Odabenn Cinege tajtékzott. Üvegeket, székeket, asztalokat csapdosott a falhoz, a földhöz, vagy valamelyik útjába eső jelölthöz. Nem is közelítettünk inkább hozzá, hanem a Trükköst faggattuk ki a részletekről:
- Reggel elugrottak vásárolni, de nem tértek vissza. A telefonjuk kicsöngött, de nem vették fel. A főnök elvárja még az asszonytól is, hogy pontos legyen. Elindultunk megkeresni, és az egyik áruház parkolójában megtaláltuk az autót: az ajtaja nyitva, szatyrok eldobálva, telefon az ülésen. Ezt a cédulát hagyták. -átnyújtott egy tollal írt papírt, amin ez állt:

"Ha egészben vissza akarod kapni a családodat, felszámolod a tetves klubodat és a többi köcsög se kémkedjen utánunk! Továbbá negyvenöt millió forintot fizetsz nekünk! A részletekért még hívunk!"

Vagyis lebuktunk. Vagy valaki még mindig köpött nekik. Benny végig szem előtt volt, így őt kizárhattuk a gyanúsítottak listájáról. Sürgősen meg kellett találnunk Cinege családját, mielőtt baj történhetett volna. Tiszta sor volt, hogy a megfigyelést abba kellett hagynunk és a tettek mezejére kellett lépnünk, és magunknak kellett a bosszút véghezvinni! Ismét felhívtam G-t, hogy megérkezett e már a kért infó, de a válasz tagadó volt. Ellenben szólt, hogy a mi házunk táján is megjelent egy sötétkék furgon. Naponta többször is elhalad a klubház előtt. Azt az utasítást adtam G-nek, hogy azonnal zárkózzanak be, a lányokat és a gyerekeket a klubház feletti lakásokban szállásolják el és a kiránduló csoport őrizze a környéket. Meg kellett előznünk, hogy még valaki eltűnjön, vagy elrabolják. Nem tudhattuk mi vár ránk. 

***

- A helyzet egyre fokozódik. -jegyezte meg egy üveg sör mögül G.
- Hagyd már, hadd folytassa. Most jönne a lényeg! -vágta oda Bandi. Azt képzelte, hogy kezdtük kiinni a Tó parti kimérés, a Hableány teljes italkészletét. Részeg volt.
- Mindjárt folytatom, csak egy pillanat. Előbb kidobom a gangeszt...