2015. június 30., kedd

Szolgálati anekdoták - 74. rész

Amikor először megláttam a módosítást a vezénylésemben nem tudtam eldönteni először, hogy örüljek e, vagy bosszankodjam? 43-perccel később kellett jelentkeznem ugyan, de így is maradtunk a hajnali 5 óra előtt és meghosszabbították 16:22-ig az eredeti 11:09 helyett. Azzal viszont tisztában voltam, hogy egy bakonyi szolgálatról lesz szó. Ide mindig érdemes aparátot vinni. Nem is feledkeztem meg róla. 



Vágányzár van jelenleg július 3-ig Győrszabadhegy és Pannonhalma között és ott citrom... akarom mondani vonatpótló busz közlekedik a megszokott romok helyett. A feladatom mindössze annyi volt, hogy kijussak Pannonba, leváltsak egy éjszakás munkavállalót, körüljárjak, majd pár órával később leváltani egy másik dolgozót, körüljárni és előkészíteni a negyed egykor Veszprémbe induló személyt. Mindezek után, két órával később az első leváltott szerelvénnyel felmenni Bakonyszentlászlóra és onnan visszajutni.


Ilyen oszlopokat itt láttam először.



1973
Ezt a dátumot se most vésték ide.



A sín kora ellenére masszív és biztos.



A csendé lett.



Kemény szolgálat volt...





2015. június 28., vasárnap

Szolgálati anekdoták - 73. rész


Már nap közben kérték többen, hogy ezt írjam meg. Úgyhogy tessék.


Hétvégén nem szeretek annyira a 13:00-s szabad-teheres szolgálatba menni, mert akkor nincs Komáromból a betétjárat. Azzal frankón beérek 12:53-ra, van idő besétálni a beíróig, felvenni a szükséges eszközöket, aztán kimenni váltani, vagy nyitni, meg ilyenek. Most viszont fél órát megint adtam a Cégnek. Első adandó alkalommal majd lecsúsztatom. Így megy ez.

Béla bácsin keresztül a tehénszaros fűtőházban dekkoló 006-os Gringót jelölte ki számomra a nappalos mozdonyos. Első gondolatom az volt, hogy hoztam e füldugót. Meglepetésemre nem volt rá szükség. Na nem azért, mert átvételkor szolgálatképtelennek nyilvánítottam a masinát, hanem mert meglepően jó a futása. Mikor megmozdul kicsit megropogtatja a gerincét, de aztán a szűkebb ívek kivételével meg se nyikkan. 




A rendezőben várt egy kerülő útirányon közlekedő konténervonat. Hamar ráfaroltam és a társszolgálatok is -a megszokottól eltérően- fél órán belül elvégezték a feladatukat. Ennek ellenére csak a 14:28-kor Győrből induló gyorssal nagyjából egy időben vághattam neki az útnak, ami egy kisebb alkalmi, vasárnap délutáni versenybe ment át. Gyárvárosban előztem meg először Ede bácsit, de mikor a vonalit tartottam el húzott. Engem a helytelenben vittek -mielőtt kérdés lenne. Gigantikus akciótársam pikk-pakk felrántotta az ezer tonnás terhét 90-re. Így iramodtam a meglógó gyors után. 

Győrszentivánban hanyag eleganciával vágtattam el mellette, de az állomás kezdőponti oldal bejárati jelzőjénél ismét verve voltam. Ezzel a jelenettel aztán vége is lett a kis versenyünknek, ugyanis Nagyszentjános nem volt partner ebben. Ekkor láttam először, hogy a műanyag féktuskók nagyobb fékezésnél mekkora jelenséget produkálnak - a szúnyogok még most is azt könnyezik.

Ács előtt felhívott Ede bácsi, hogy ne nagyon kepesszek utána, mert Füzitőnél leszakadt a madzag. Őt Komárom lefogadja, engem Ácson parkolnak le. Arról persze nem esett szó, hogy ez öt, azaz 5 órán át fog tartani. Az irányítás egyébként ismét nagyot alkotott: IC-k és gyorsok gerjedtek rá egymás farára és kényszerültek így tovább közlekedni -nagyobb kését okozva a magasabb prioritással rendelkező szerelvények számára. Ellenben az ácsiak elmondhatják, hogy megállt náluk a Rajdzset.

Az ácsi állomás vendégszeretetét élvezve elfogyasztottam az uzsonnám 75%-át és a desszertet -egy szelet Balatont-, olvastam a nálam lévő könyvet és mikor megfáradt a szemem kicsit leeresztettem a fedőit. Időnként egy-egy légy megzavarta a nyugalmam, de rövid időn belül átkereszteltem őket áldozattá és tehetetlen kecses ívben hullottak alá. Úgy sejtettem, hogy mikor az alállomási motor visszatér, nagyjából akkor indulhatok majd el -lottóznom kéne.


Tessék mondani Imrénk Tatabánya előtt hívott fel -a legrosszabbkor, mert nem állt a bejárat se, attól nem messze van egy fázishatár és az ív is elég szűk, így a forgóváz recsegésével és morgásával nyomta el még az éberségi felhívó hangját is. Imrénk az alábbi kérdést szögezte nekem:
-Megoldható e, hogy Fradiból vissza Tatabánya, ott madzag alá rántania csornai vonatot, majd irány vele Csornára?
Erre csak a legőszintébb választ adtam:
-Beleférhet.
Ezen felbuzdulva rögtön ígéretet tett a VPE szám és egyéb aparátusok megszervezésére.


Kelenföld magasságában visszahívott és közölte, hogy változik a kotta, mert nem meri bevállalni, meg a nevem mellett nincs ott a 610. Meg kell mondjam nem sírtam a bánattól.

Fradiban körüljárás után felszedtem az írásbelit és egy szintén zártosztály béli "ápoltat", aki hazafelé igyekezett. Druszám kérdezte, hogy merre megyek, majd mivel az útirány megfelelt neki egy Kelenföldig volt szerencsénk egy kicsit elbeszélgetni.

Azt tapasztalom mostanában a más fűtőházak dolgozóival való kommunikációk során -a minap egykor ideiglenesen Győrben állomásozó debreceni honosítású Jani jött velem-, hogy a helyzet kritikus és a probléma országos szinten mozog. A kényes kérdés továbbra is a sűrű szolgálat (több nap egymás után -négyes túr hiánya), az alacsony létszám és a túl korai jelentkezések. Mindez a magánélet és a szabadidők hátrányára mennek. Pénzzel ezek nem megfizethetőek, pláne annyival, amennyit mi ennél a Cégnél keresünk.

Így telt hát a negyedik szolgálati nap a 16-ból.


2015. június 27., szombat

Szolgálati anekdoták - 72. rész


Amikor a fejetlenség és a szarok bele hozzáállás orgiát rendez a Cégnél, abból születik később az utaspanasz és a késés, meg a szőnyegszéle. Nincs kőbe vésve (vagy csak nem emlékszem rá), de bevált gyakorlat és jól működő rendszer lenne, ha valóban mindenki megtenné a szükséges lépéseket. A történet a következő (ezt feljebbvalóim ha olvassák (mert tudom, hogy igen), akkor már ezért ne hívjatok fel, köszi!
A jegyvizsgálóm 18:24-kor jelezte az ügyeletnek, hogy a WC lezárt. Nálam a képernyőn is bejelzett időnként az összeghiba. Ez lehet víz hiány, dugulás, bármi. Ezek után az ügyeletesnek a feladata, hogy a forgalom felé jelezze (vonatszám alapján), hogy jön egy szerelvény, amit víz töltésre alkalmas vágányra fogadjanak le, mert valószínűleg víz kell belé. Majd szól a takarító szolgálatnak ugyan ezen információkkal. Nos jelen esetben a Déli személyzete (ügyelet/forgalom teljesen mindegy) szart bele a WC-nkbe utoljára: a XI. vágányra érkeztünk. A huszonegyedik században, Magyarországon előfordulhat olyan, hogy egy fejállomáson (fordulóállomáson) nem minden vágány van kiépítve víztöltésre, pedig alapvetően fontos funkció lenne, hiszen ma már a legtöbb szerelvény télen-nyáron tölthető, mert zárt és elfagyás ellen biztosított. A FLIRT mindenképp. 
Hogy nem lehet leszippanatani a klozet tartályát minden érkezés után, azt még megértjük (az mondjuk továbbra sem érthető, hogy Győrben ezt a műveletet miért nem a tárolón végzik?), de hogy a víztöltés miért nem oldható meg, az azért felháborító.
Szóval megérkeztünk a tehénszaros Déli 11. vágányára, ahol aztán szétválasztás után megindult a harc az idővel. Küzdelmet vívott a takarító személyzet, a vonatkísérők, az ügyelet és az állomás forgalmi szolgálata, majd később az egész masszába bele lett rángatva a start irányító, akiben ugyanúgy túladagolt állapotot idézett elő a Leszarom tabletta, mint az rendelkezőnek. Végül aztán -hogy kinek a nyomására- de a szerelvénnyel indulási időben átálltam a 10. vágányra, hogy megvizezzék az egyetlen egységünket három perc alatt. További percekbe telt (összesen 15-be), hogy végre elindulhassunk. 


A tizenöt perces késésből dinamikusabb indulásokkal és megállásokkal (aki nem tudja, hogyan vezetek, az ne ítélkezzen előre!) sikerült hat percet lefaragni, amit aztán a Bermudák központi bázisa, Almás de Füzitő vissza is adott: megfogtak bejáraton, mert a napok óta az állomáson dekkoló egyik Suzuki vonatra fontosabb volt rátenni a Traxxot. No comment.
A lényeg, hogy a felelősöket továbbra sem vonják majd felelősségre. Mert az ott -az a fostartály a budai oldalon- egy nagy forgalmú állomás és sok a feladat, nagy a felelősség. Akkor erre bármikor lehet hivatkozni...

Szolgálati anekdoták - 71. rész

Csak tegnap tudtam meg, hogy csütörtökön egy 16 napig tartó szolgálathalmazba kezdtem bele. Aki ebben a halmazban megtalál az tud valamit -és remélem nem a vezénylőink egyike lesz az. 
Fasz tudja meddig mehet ez még így... vagy meddig bírom. Nincs szabadidőm - nincs magánéletem. Kivéve a céggel - egyfolytában csak szopat. A Cég éli ki magát rajtam. Non-stop az övé vagyok. Szőröstül-bőröstül. Szinte már házasság.
Sírig tartó.
Most kérem a hullazsákomat!




Azon se lepődnék meg, ha egyszer úgy jönnék haza szolgálatból, hogy már jövök szembe.




2015. június 24., szerda

A hangok mindent elmondanak

Van, aki sosem értette, amikor arról beszéltem, hogy a hangszereim miért olyan fontosak számomra -akár embereknél is fontosabb. Könnyebben elmondok velük bármit, mint szavakkal. A legjobb a dologban, hogy még inni sem kell hozzá. 
Amikor megfogom a gitárt és csak pengetek, akkor az első hangtól az utolsóig a belső muzsikám szól. Lelki zene ez. Ritkán hallható. Szól örömről, bánatról, haragról, szeretetről. Meg ilyenek. Közönsége ritkán van, de ha adódik is, a külvilág akkor sem tudja, hogy épp mi szól. Nem érti, vagy csak nem tudja. Ezért nem foglalkozik vele. Ez van.
Legtöbbször az is észrevehető, amikor beszélgetés közben nem figyelnek rám. Többek közt ezért sem beszélgetek akárkivel.
Annak idején, amikor még azt se tudtam mi fán terem ez az egész, csak püföltem a hangszert. Kitörni akartam, mint mindenki, aki ilyen eszközt fog a kezébe. Később, kicsit érettebb fejjel rájöttem, hogy maga a hangszer mire is való. Még később rájöttem, hogy maga a zeneszerzés az önkifejezés, a gondolatok pozitív és negatív kivetülései. Ez van.
Az egész történet egyébként kilenc éve kezdődött. 

A dallamvezetés, hangok száma, a tempó, a nyújtások és vibrátók mind ennek az eszközei. Jobban élvezem, mint beszélni. Persze ha van kivel és nem egy agyhalott, és még érdekel is, akkor persze beszélgetek. Vagyis inkább meghallgatok. Kérdezek, aztán a partner válaszol, de a többségük nem kérdez viszont. Elkönyvelem: nem érdeklem. Ez van.

A gitárom nem kérdez ugyan, de mindig meghallgat. Bármit elmondhatok neki. Egyszer lehet felveszem. Visszahallgatva meg majd megriadok. 
Aztán megnyugszom. Vagy kitisztul a fejem, ha úgy tetszik. Megkönnyebbülök, inkább ez. Nyilván nem tökéletes megoldása a problémának, de valamilyen szinten jobb lesz a közérzetem. Egy kicsit. 

Egyeseknek furcsán hangozhatnak a fenti szavak. Hogyan lehet, hogy egy férfinak efféle gondolatai támadnak. Emberből vagyok. A látszat ellenére. Ez van.
Olykor ha fáradt vagyok, akkor is a kezembe veszem a hangszert. Csak pötyögök. Mostanában gyakrabban pötyögök. Valamikor kisül belőle valami, amit felhasználhatok a Vesztegzárban, vagy a magán kis ötleteim tuningolásához. Valamikor az egész elvész a picsába. Ezért tényleg jó ötlet lenne rögzíteni őket. 




Most pedig a cigiszünet után visszatérek a gitárom mögé...

Dohányozz!


Eljön a pillanat, amikor Kupicánál elszakad az a bizonyos hajókötél vastagságú ideg, amikor kicsordul a pohár -ahogy tetszik, tessék kiválogatni.
Nem kultiválom, ha belepofáznak vagy megjegyzéseket tesznek az életvitelemre nézve. Főleg ha azt olyanok teszik, akik semmivel sem különbek. Legyen itt akár csak a dohányzásról is szó, vagy az alkoholról, az egészségtelen étrendről, vagy a mozgásszegény kultúráról. És igen, az okos ember mások hibájából tanul, de nem feltétlenül kell leckéket vennem. Így a harminc küszöbén meg pláne nem. Hadd döntsem el, hogy mi jó nekem és ha erre rámegy az egészségem, a kibaszott életem is akár, akkor is. Nem most kell félteni, vagy egyengetni az utamat! Akikre hallgatok, vagy meghallgatnám a tanácsait, azoktól úgyis kérdezek. Akitől nem kérdezek, az meg feleslegesen ne strapálja magát!

Ezer köszönet!





avokádó

2015. június 18., csütörtök

2015. június 15., hétfő

Kávé és anomáliák


Forró kávét csurgatok a nyelőcsöveimmel a szervezetembe, ahol aztán megkezdődik a harc és a kálcium alul marad. A szükség nagy úr: enélkül az évezredes lötty nélkül már egyszerűen nem indul el a nap. Rituálévá nőtte ki magát. Nem pihenem ki magam rendesen -hogy is tehetném ilyen munkaidő beosztás mellett? Tíz napokat nyomok egy huzamban, minden rendszer nélkül. Aztán egy nap pihenő nap, aztán pár nap ismét a Cégnél. Majd jön egy újabb tíz napos túra. Jövés menés. Közben a kávé pedig csatákat nyer. A szervezetem pedig elveszti a háborút. Vagy feladja.
Alszom. Keveset. Órák tekintetében négy-öt összejön, valamikor nyolcig is elmegyek. Majd jön a rituálé a forró kávéval és a kivont kálciummal. 


Pár napja egy nagyokos kolléga felböfögte az értelmet: Te választottad. 
Nem ezt a lovat. Akkor még becsülték az embert. Nem számok voltunk egy listán. Nem normaidő volt két szolgálat között. Némi csúsztatással ugyan, de úgy hívtuk: 12-24-12-48. Meg négyes túr. Aztán változtak az idők. És rászoktam a kávéra. Meg a kevesebb alvásra. Eltűnt az emberség, vele együtt a szabadidő. Akiket emiatt hiányolnom kellett, azok is leléptek. 
Megértem.
Maradt a kávé és a harc. Harc az idegekkel, a beosztás készítőkkel, a kollégákkal, az egészséggel. A feszültség nő, a kálcium fogy. A pihenőidőkkel együtt.

A társadalom biztosítást azért fizetjük be, hogy rendbe szedjük vele az egészségünket. Ám legyen...

2015. június 11., csütörtök

Ördögi

*****


*****

Ez egy olyan felület, amit csak én láthatok -meg a TEK. 

*****

Egyébként öt, azaz 5 éves lett a blog. Nyáháá!

*****

Az eddigi 227 bejegyzést eddig a pillanatig 15944 oldalmegjelenítést eredményezett. Vagyis átlagosan egy bejegyzést 70-en olvastak. Persze vannak régebbi bejegyzések, amik az akkori kis ismertség miatt kevesen olvastak el. Állítólag érdemes. Ebben az esetben tessék visszalapozni. A jobb oldalon megjelenik egy lista, ahol ki lehet választani.

***

Köszönöm a támogatottságot. A jövőben is lesznek még bejegyzések. Remélhetőleg egyik miatt se rúgnak ki a munkahelyemről, vagy visznek el a TEKnőcök. 

*****

A liberális gondolkodás újabb áldozata


Akik jobban ismernek egy szimpla sziánál, vagy egy "Te abban a zenekarban játszol?"-nál -nyilván nem a frissen kötött ismeretségeimnek szeretnék szemrehányást tenni- azok tudják rólam, hogy nem vagyok egy annyira kirekesztő fajta. Az embereket nem a bőrszíne, vagy a vallása alapján ítélem meg, hanem a tettei alapján. Egyértelmű az is, hogy attól függ a sorsunk, a világlátásunk, hogy milyen környezetben növünk fel, milyen értékrendek szerint nevelnek és mennyire vagyunk értelmesek ahhoz, hogy lássuk mi a különbség a jó és a rossz között. Nem egy olyan esetben láthattunk példát arra, hogy aki ki akart törni a szánalmas életvitelből, amibe beleszületett, sikerrel lépett túl a családja és környezete árnyékán és a tanulmányait, vagy a tehetségét olyan tökélyre fejlesztette, ami igazán elismerésre méltó. Vannak persze olyan elemek, akiket egyszerűen nem lehet befogadni és megváltoztatni. Egyszerűen leragadtak és nem is akarnak kitörni abból a közegből, amiben tengetik a hitvány és/vagy bűnöző életüket. 
A liberálisok szerint mindenkit egyenlőnek kell tekinteni. Mert egyenlőnek születtünk és így is kell kezelni a dolgokat. Ez a duma sokszor egy politikus, vagy egy tehetősebb ember szájából elég paradoxonnak hangzik, mivel egyik sem segített még egyik embertársán se, leginkább csak a saját megélhetésén, boldogulásán és gazdagodásán munkálkodik és ha a Tesco parkolóban egy hajléktalan, vagy megélhetési kunyeráló akarja lehúzni pár (száz) forintra, akkor erőteljes gesztusok kísértében és magas hanghordozással küldi el a "rászorulót". Nem tagadom, én is rendre elhajtom őket, főleg az ismerős arcokat, de koránt sem olyan a gondolkodásom, mint a többségnek. 
Szintén a liberálisok szerint az országban márpedig nincs cigány bűnözés. Sőt, továbbmentek, alapjában véve maga a szó, hogy "cigány" sértő erre a népcsoportra. (Érdekes módon ezt a passzust az összes cigány hamar megtanulta). Amikor beleépült a közéletbe a szó tiltása rendre felbukkant a kabarészámokban ennek kifigurázása (romameggy pálinka, kisebbségipecsenye), amiből a kedvencünk verziónk, országunk jelenlegi tönkretevőjének, hazánk -általam el nem ismert-miniszterelnökének szájából hangzott el: a "tartalék erőforrás" lett. Bármit is tehetnek, bárhogy is hívhatják őket, attól még cigányok maradnak. A gyermekeimnek -már ha lesznek valaha- is így fogom tanítani, ha törvényt sértek vele, ha nem. 
Említettem, hogy nem a bőrszínük és/vagy a vallásuk alapján ítélem meg az embereket. Tehetném, mert gyerekként engem is megvertek a cigányok. Ellenben tartom magam annyira értelmesnek, hogy túllépek ezen és csak az alapján ítélkezem, amit az egyes emberek tesznek. Vannak cigány munkatársaim. Nem is egy. Különböző munkakörökben. Dolgoznak. Családot tartanak fenn. Részei az ország gazdaságának. Ki-ki a maga szintjén. Ez így van rendjén. De amikor azt hallom, hogy az ország egyes pontjain -jellemző módon a keleti országrészen- bántalmazás, súlyos testi sértés, betörések, lopások, garázdaság zajlik pont ezeknek az etnikai csoportoknak a végrehajtásával, akkor bizony kinyílik a bicska a zsebemben. És a legutóbbi eset -ami miatt ismét elkezdtem verni a klaviatúrát- az elég közelálló volt:
Ma reggel, ahogy böngésztem a híreket a neten, meg azokban a  csoportokban, amikre rendre felvettek találtam egy elszomorítót: ma reggel elhunyt egy záhonyi mozdonyvezető. Ez a mi szakmánkban nem ritka eset, viszont a bevezető után gondolható, hogy mi történt. A sajtóban csak annyi jelent meg, hogy Tiszafaszomtudjahol négy fiatal cigány közrefogott egy 53 éves férfit és összeverték. Merő kedvtelésből. Vagy csak mert magyar volt. A tetteseket a rendőrök elfogták, de hármat szabadlábra helyeztek. Nem a hírekből tudtam meg, hogy az az 53 éves férfi egy záhonyi mozdonyvezető volt, és szintén nem a hírekből tudom, hogy ma reggelre belehalt sérüléseibe! 
Ezt az esetet megelőzően is lehetett látni, hogy idős embereket vertek meg súlyosan és vették el 5-10 ezer forintjukat. A sajtó mindezt nagy buzgalommal hallgatta el. Persze az hír, hogy a rendőrség olyan plakátokat őriz, amik a bevándorlóknak szól. (Szintén a liberálisok ezt rendre átfestik). A gond csak az, hogy a plakátok magyarul vannak így egyetlen menekült sem tudja elolvasni. Bár az idős magyarokat összeverő cigányoknak se megy könnyen. 
A napokban sikerült egy liberálisan gondolkodó hölggyel nézeteltérésbe keverednem a menekültkérdéssel kapcsolatban. Váltig állította és szent meggyőződése, hogy a menekültek nem tehetnek róla, hogy rossz sorba kerültek és itt kötöttek ki nálunk. Ők csak próbálnak megélni valahogy nálunk. Jah. Annak idején pusztán megélhetésből fogták közre és kezdték molesztálni az ex-barátnőmet Pesten a metróaluljáróban. Ha nem szalad el ki tudja mi történik vele? Vagy egy másik eset: alig pár hete az egyik kollégám fiát fényes nappal akarta megkéselni az egyik menekült. Pusztán azért, mert próbált megélni valahogy ebben az országban?
Ezek alapján kívánom azoknak a liberális gondolkodásúaknak, akik szerint nincs Magyarországon cigány bűnözés és hogy a menekültek nem okoznak nekünk problémát, hogy legközelebb őt akarják megerőszakolni és/vagy kirabolni a kis védencei! És még egy: amikor épp az eset történik, akkor mondogassa magában, hogy "csak próbálnak megélni valahogy"!



2015. június 4., csütörtök

Nyomokban szőlőt tartalmaz

"Honnan jönnek neked ezek?"
Jó néhányszor hallottam már ezt a kérdést és erre a válasz mindig az, hogy az életből. Nyitott szemmel járok és egyszer csak puff, ott hever az utca kövén a poén, amit felveszek, gondosan becsomagolom, majd itthon leporolgatom, sütök mellé krumplit köretnek, meg teszek mellé egy kis zöldséget, hogy könnyebben fogyasztható legyen és tálalom. Aki szereti a főztöm az gyakran felemlegeti és az összetevők felől érdeklődik -úgy, ahogy az az első idézőjeles mondatban már olvasható volt.
A legfrissebb szerzeményem folyékony halmazállapotú, de nem az aperitif kategória, hanem a longdrink. Bár a számba nem venném, mégis van egy réteg (régen osztálynak hívták: munkásosztálynak), amely kifejezetten rajong ezért a minőségért. Mert olcsó. A készítője meg hülyére keresi magát belőle, mert a prolikból ismét egyre több lesz. Csak újra hatalomra ne kerüljenek! Valószínűleg itt kezdődött annak idején is minden: a gagyi alkoholok társaságában. Mint '48-ban Petőfiék: jól berúgtak a Pilvaxban, aztán nekiálltak eszmét gyártani, meg hőzöngeni. A kommunistáknál tovább tartott a lendület, meg nagyobb volt a háttér. Csak később áttértek a jugoszláv konyakra. Az meg eltakart mindent. 
Kanyarodjunk vissza a történelmi áttekintéstől a "minőségi" bornak nevezett löttyökre. Kevés fiatal ne tudná milyen. Legalábbis az én időmben még ettől lettünk vagányak, mert erre tellett. Mondjuk nekem részben szerencsém is volt, mert nagyapám után, apám is készített bort. Utóbbi kevesebb sikerrel, de az sem volt olyan rossz. És itt befűznék még egy szösszenetet. Szintén kérdés volt már:
- Te mégis mióta iszol? 
- Reggel óta.
- Nem úgy értem. Hány éves korod óta?
- Apám nyolc éves koromban jött rá.
Na jó, ez valójában nem igaz. Mert hét. Nem, ez sem igaz. Valójában ez nem is az én poénom, de ha felteszik a kérdést, elsütöm. Miért ékeskedem más tollával? Mert nevetnek rajta. És ettől jól érzi magát a publikum. És ez a lényeg.
De megint elkalandoztam... Ez könnyen megy. Előfordul, hogy egy-egy elkalandozásnak köszönhetően egyesek elvörösödnek... Így megy ez. Legalább valamiben tényleg jó vagyok.
Szóval, hogy visszatereljem a dolgokat a valódi sodrásba, a múlt éjszakás szolgálatomban -hogy ezt miért nem a Szolgálati anekdotákba írtam...? Na mindegy. - szólított a szükség és elmentem klozetra. Elég gyakran találkozom ott (is) érdekes feliratokkal, hiányzó felszereléssel, le nem húzott, eldugult csészével, satöbbi. Amire most bukkantam, az hozta meg a kedvet az íráshoz is:



A képen a "Bástya" nevet viselő, flakonos tramini látható. Nyomokban szőlőt tartalmaz, amit a fogyasztó gondosan kiválogatott és a mosdókagylóba helyezte díszítésnek. A kocsmahangulathoz csatlakozik egy elszívott szivarka csikkje és a cipő talpához ragaszkodó padló. Az idill -mondhatni- tökéletes!