Amikor a sorozatot elindítottam, azt ígértem, minden egyes könyvről írok pár sort, amit 2015 januárjától kivégeztem, de mivel elég kicsi lett az érdeklődés az efféle írásaim iránt, ezért úgy döntöttem ritkítok a megjelenéseken. Lehet ezen a bolygón élő ismerőseim nem szeretnek olvasni. Vagy csak engem nem annyira.
Bálint barátom ajánlására kezdtem el Kurt Vonnegut: Virágvasárnap (nem összetévesztendő a Vidám vasárnappal!). Nem egy hétköznapi író, nem az, amit megszoktam és/vagy megkedveltem. Ebben a kötetben több rövidebb írást véltem felfedezni. Egyetlen összefüggés van: az állandó önostorozás, hogy ő mennyire rossz író. Egy idő után tényleg az lesz ettől. Volt benne egy-két rész, ami lekötött, vitte a szemem. Faltam. De bizonyos részeket kihagytam. Unalmasnak találtam. Szóval nem is mondhatom el, hogy kiolvastam. Viszont ennek hatására kezdtem bele egy másik könyvébe, Az ötös számú vágóhídba.
Nem egy tipikusan háborús könyv. Sven Hassel 13 kötete kifejezetten háborús. Vér és bél, kínok, harc, öldöklés és egy csepp humor. A jellemzések pedig már-már Jókai szintjén jelennek meg. Mintha egy moziban ülnénk. Kurt Vonnegutnál ezt senki ne várja. Sokkal egyszerűbb az egész. A cselekményre koncentrál. És az időben ugrásokra. Vagyis nem csak a háborúról szól. Nem egy tipikusan háborús könyv!
A hatvanas években, a híres hippi korszakban, amikor az USA uralma alá akarta hajtani Vietnam-ot ez a könyv óriási sikert aratott. Több nyelvre lefordították és a mai napig egy alapműnek számít. Kíváncsi lettem: mitől? Belekezdtem. Az első húsz oldal után zavarni kezdett a refrén: "Így megy ez." és a "Satöbbi." Aztán megszoktam. Ahogy az idők közti ugrálást is. Magával rántott, értelmet nyert minden. A könyv végén van magyarázat is bizonyos dolgokra, mint például az "Így megy ez"-ekre: 106szor jelenik meg a könyvben. Kurt Vonnegut a második világháborúban a 106. gyalogos hadosztály felderítője volt. Zseniális.
Eredetileg az író Drezda bombázásáról akarta megírni "A könyvet". Végül huszonnégy év folyamatos változtatás után született meg ez. Hogy mennyire remekmű? Ki-ki döntse el maga. Ajánlom e? Igen. Ezt igen. A Virágvasárnapot már nem annyira. Bár lehet, hogy annál csak én voltam annyira barom, hogy nem értettem meg. Nem tudom. Mindenesetre tegnap beszereztem a Macskabölcsőt. Aki nem tudná: az író azonos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése