Hogy s mint, Kupica mester?

Kapom a kérdést mostanában. Meg azt is, hogy van e újabb? A válaszom sajnos tagadó. Sokszor írtam már, hogyan is zajlik ez a dolog. Meg azt is, hogy mikor mennyire van kedvem és időm is minderre. A párom meg "őrjöng", mert őrá is kevesebb időm marad a sok szarság miatt, ami körül vesz. Pedig a legszívesebben mostanában csak vele lennék. Ez van.

Február elején rosszul lettem a komáromi lakásomban. Nem is picsáztam sokat, azonnal beteget jelentettem. Megmondom őszintén kicsit megijedtem -amitől persze a vérnyomásom némiképp normalizálódott. Másnap a doki kimerültséget állapított meg nálam. Ami nem is meglepő. Több száz kilométereket utaztam nap nap után, szolgálatba, szolgálatban és szolgálatból, aztán próbák, vagy egy kis magánélet. Túlzsúfoltam az életem és a szervezetem összeomlott a nyomás hatására. Ez van. Persze lehet azt is mondani, hogy sajnáltatom magam. Lehet. Ugyanúgy rám tör néha, mint a kapuzárási pónik, csak nem mondom ki. Minden esetre nem véletlen, hogy egyre több kolléga panaszkodik kimerültségre és fáradtságra.

A múlt héten (március 9-től 12-éig bezárólag) a Vesztegzár négy tagja beballagott a Moby Dick/Bloody Roots frontember Smici soproni stúdiójába, hogy felvegye második lemezének húros részeit. Hétfőn reggel beszálltunk a zenekar koncertekre is kölcsönzött kisbuszába és nekivágtunk a hosszú útnak. Közben forgott a kamera ezerrel -lesz egy fain kis filmünk a lemezhez. Épp azt ecsetelgettem a Sapinak odaúton -amikor épp nem Kurt Vonnegut: Ötösszámú vágóhíd című könyvét olvasgattam-, hogy előtte szombaton és vasárnap ezer valahány kilométert utaztam le, abból nagyjából 900-at vezettem. Sipos tervez, Kupica végez. Ez van.

A felvételekkel jól haladtunk. Első nap Sapink felprüntyögte a basszust, második és harmadik nap főszereplője a Faby lett. Ez némi indoklást igényel:

- Az előző lemezen a két gitáros a maga sávjait játszotta fel, kivéve két dalt, amit csak a Faby, plusz a szólók alatti részeket. Akkor már kaptunk egy olyan tippet, hogy jobb ha csak az egyikünk játszaná fel a ritmust (mint ahogy a Slayerben Kerry King). Ez több szempontból is előnyös:

- Egy biztosabb kezű, tisztábban játszó, rutinosabb stúdiózó tutira húzza fel a sávokat, nem kell velük annyit vacakolni az utólagos munkáknál, hogy egyformán szólaljon meg.

Ezek után előzetesen megbeszéltük a Faby fiúval, hogy ő játssza fel az azonos részeket, ahol pedig eltér a két gitár játéka egymástól, a díszítéseket meg majd én belekotrom. Ez viszont egy váratlan eseményhez vezetett:

- Az első nap végére a Faby totál lefáradt. Másnap már gitározni se volt kedve (mint ahogy a Slayerben Kerry Kingnek).

Végül aztán a szerdai napon már többet fogtam a gitárt, de így is 23 óra körül végeztünk. Másnap reggel nem olvastam annyit a könyvből, mint előző napokban. Ez van.

Csütörtökön nyomtam fel a szólókat, meg tettünk fel a lemezre némi akusztikus betéteket. Nálunk ez is belefér. Egyikből sincs sok, de a végeredményben senki sem fog csalódni! (Egy kis érdekesség: amikor a tiszta gitárokat vettük fel -nem az akusztikust-, valami zörejek állandóan elcseszték a felvételt. Először kikapcsoltuk a telefonokat, majd mindet kivittük a teremből, de a zaj megmaradt. Végül csatorna váltással tudtuk megoldani a kérdést, de alighanem egy zajzárra be kell ruháznunk.) 

Még megkajáltunk, jókedvűen elbeszélgettünk Smicivel, becuccoltunk -ne a kábszerre tessék gondolni-, majd elindultunk haza. Nem vágytam másra, csak hazaérni, megfürdeni, és befeküdni az ágyamba -a tökéletességhez csak a párom hiányzott. Ez van.

Szombaton Szombathely volt a célállomás, méghozzá a Végállomás. Smici meghívására a Moby Dick előtt és a Noctis nevű ajkai zenekar társaságában volt lehetőségünk nyomulni egyet. (Akik kedvelik a prog-power heavymetált, azoknak feltétlenül ajánlom a csapatot, nagyon patent). Engem némi rosszullét kerülgetett az úton. A párom persze aggódott, nehogy bajom legyen (mint ahogy a Slayerben Kerry King). Komolyan mondom a hely nagyon tuti! Ilyen szórakozó helyek kellenének az országba. Van normális backstage, nagy színpad (amit frankón be tudtunk rohangálni a Sapival), hang- és fénytechnika, elszeparálva söntés (fain megoldásnak találtam a boxok ülőhelyeit, amik kiszuperált Ikarusok üléseiből készültek). A közönség is elég szép számban jelent meg és aki ott volt jól érezte magát -rólunk nem is beszélve! Moby Dick előtt játszani? A hazai thrash legendák előtt? Megtiszteltetés volt! Szívesen megtennénk máskor is. Ez van.

A buli után nekem most is mehetnékem volt. Így szokott lenni. Nem mindig, de akkor meg általában a többiek húznának haza. Már többször elgondolkodtam rajta, hogy bizonyos szempontból jobb lenne ilyenkor motorral mennem. Így akkor léphetnék le, amikor én akarok és nem lennék a társaimhoz kötve. Viszont így elmaradna az együtt utazás "romantikája". Szóval marad az együtt buszozás és a várakozás. Ez van.

(Érdekesség: hazafelé Szombathelyet alig hagytuk el, és már aludtam, de valamilyen láthatatlan kéz megsimogatta az arcomat és megébredtem: épp Rába menti falu mellett haladtunk el. Felnéztem és az első gondolatom egy esetlen mosoly mögött a páromig repült tudva, hogy tőlem alig pár kilométerre Ő is ott alussza álmát).

A koncert utáni vasárnap pihenéssel telt, de olyan kurva gyorsan, hogy szinte észre se vettem. Mondjuk javarészt nem voltam magamnál. Így készültem fel a hétfőre (mint ahogy a Slayerben Kerry King).

Hajnali hatkor szolgálatba jelentkeztem, majd nem sokkal később érkezett is az első fuvar. Elkocogtam gyorsan (80-nal) a GySEV által birtokolt tehénszaros Rajkára egy könnyű kis vonattal. Visszafelé a mozdonyirányító gépmenetet rendelt. Azt súgta nekem, hogy a győri fűtőházig megyek majd, mert "lazaság van", nincs vonat. Kezdtem örülni. Azt terveztem, hogy elbohóckodok ott majd még pár órát (be is kellett húzatni az MTZ-t, amivel a vizsgálatra szokták beráncigálni a gépeket a szín alá), aztán felajánlom magam állásidőre úgy 13 órától és meglepem a páromat. Csakhogy 11 óra után az irányító mégis megtalálta a három nappal azelőtt lezárt tehervonatot Casibaszentjánoson. Ki is zavart rá egy ótvar dombóvári Szilivel. A tervek szerint Hegyes felé lépett volna ki -eredetileg Sopron volt az útvonal, de közben a Cargo megváltoztatta a véleményét. VPE- és vonatszámra vártunk. Egy órát. Aztán mikor meglett rájártunk a vonatra, fékpróbáztunk. Közben egy Cargos női hang kitalálta, hogy marad az eredeti terv és mégis a tehénszaros Sopron felé lép majd ki az a fos. Újabb várakozás az új VPE- és vonatszámra. Az éppen utolsó szolgálatát töltő szolgálattevő (Laci bácsi) meg egyfolytában zsörtölődött, káromkodott és nosztalgiázott, anekdotázgatott. Az utolsó szolgálata volt: szart mindenre nagy ívben. Igaza is volt. (Anno egykori tanfolyamtársam Lacikával megbeszéltük, hogy az utolsó szolgálatunkban benyomjuk a győri fűtőház egyik kapuját egy mozdonnyal. Erre ő már lehet nem emlékszik.) Közel négy óra várakozás és pár A4-es papír felhasználása után megmozdultam Győr és a leváltóm felé. Ez van.