A múlt éjszakás szolgálatom alatt két nagyon fontos dologra jöttem rá:
1. Minek törjem magam? Vannak köztünk olyanok, akik 690-ben "lógnak", egy százas tehervonattal is csak 60-80-nal közlekednek, ráadásul mindent komótosan hajtanak végre. Eddigi mentalitásom inkább olyan volt, hogy a vonatot a menetrendben előírt sebességgel továbbítsam, a mozdonnyal minél hamarabb a vonatra járjak, ha kellett sürgettem a társszolgálatokat, hogy a vonat minél hamarabb indulhasson. Cserébe időnként titkon számítottam némi "lazításra", például amikor egy adott szolgálatba előirányzott vonatokat lemondják (van még ilyen), akkor -mivel alapjáraton egy másik vonalon közlekednék- más vonalra nem fognak be, hiszen arra a napra megvannak azok az emberek, akikkel oda lehetett tervezni, így rám ott nincs szükség. Persze lehet, hogy én voltam a barom, hogy becsülettel jelentettem a szolgálati feljebbvaló felé, hogy adott vonataimat lemondták...
2. Panaszkodunk egy ideje, hogy már rég nem négyes túrba járunk. Valójában igen. Mind a négy túrt járjuk, mert egyik nap az egyikben jelentkezünk, másnap a másikban, harmadik nap megint egy újban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése