Amikor visszanyal a fagyi
Utasszámláló
Alig tettem le a seggem az ülésre, már letámadott. Bizonyára mindenki látott már ilyet: egy görcsökkel teli, bátortalan, erősen főiskolás programozó külsejű fiatal fickó, jelen esetben utasszámláló. Valószínűleg a számlálásból megkeresett pénzből akarja megvenni a Duke Nukem 32. verzióját. Illedelmes volt, mert tudott köszönni, viszont még mindig nagyon fiatalnak látszom, ha a Hellóval indított, majd megkérdezte miközben huppant le velem szembe, hogy feltehet pár kérdést. Nagyjából ekkor vettem észre a pulóverére rendellenesen felcsíptetett kártyán, hogy ő miért is akar kérdezősködni. Amikor beleegyeztem az interjúba így folytatta:
- Hol laksz?
Mondok magamban: ezt csak így? Ilyen gyorsan? Legalább meghívna egy sörre, vagy valami. Ilyen könnyen azért nem adom magam. Nem gondoltam volna, hogy a gyámoltalan külső egy rejtett letámadó vadállatot takar.
- Hová mész?
El akar kísérni, vagy mi? Tudok magamra vigyázni, hé! A válaszom alig hallhatóan a következő volt:
- A vágóhídra.
- ???
- Győrbe dolgozni. -úgy tűnik ez az egyenruhából neki nem derült ki.
- Milyen gyakran?
Tisztára úgy záporoztak a kérdések, mint előzetesben...
- Majdnem minden nap.
Beírt egy számot a lapra, amin a számlálást végezte.
- Jeggyel, bérlettel?
- Bliccelek -még mindig nem derült ki számára a munkahelyem, pedig eléggé virít az az embléma.
- ???
- Arcképes igazolvánnyal.
Előkotort egy térképet és arra kért, mutassam meg neki, hogy Győr melyik körzetére megyek. Érdekes módon a körzetek egy részét, pont a vasút választotta el egymástól. Elmutogattam neki, hogy nagyjából négy körzetet fogok érinteni az ő térképe szerint (ha a hetedik vágányra érkezünk, akkor át kell mennem az öltözőbe, ami már egy másik körzet, és onnan a fűtőház még két körzet érintéséhez vezetne), de hogy egyszerűbb legyen ráböktem neki a felvigyázói részre:
- Ide megyek, mert itt van a fűtőház -a csávó még ebből sem jött rá, hogy hol dolgozom.
Ismét írt pár számot a papírjára, megköszönte az információkat, majd elbúcsúzott és visszament a helyére.
Megérkezésnél tapasztaltam, hogy mind a három egységben volt egy-egy számláló, de nekem rittig egy ilyen dugaszt kellett kifognom, pedig előrébb egy olyan macska számolgatott, akinek azért szívesebben válaszolgattam volna, bármilyen kérdésére...
Beballagtam a felvigyázóhoz, üdvözöltem a bent lévőket, majd helyet foglaltam a kanapén, szemben avval a hodály tévével. Jóval a munkaidő kezdete előtt, úgy jó fél órával 23 óra előtt érkeztem, egy kisebb belső vigyorral. (Ez némi magyarázatot igényel: az esti szolgálatom szabadteheres lett volna, ami azt jelenti, hogy különböző tehervonatokat, - villanymozdonyokkal továbbítunk A-ból B-be és viszont. No most az én jogosítványom mellékletén a 460-as és a 630-as, valamint néhány, a szolgálathoz esetleg szükséges vonal hiányzott, mivel az időszakos vizsgán, a fene tudja miért, ezek nem sikerültek. Ezt a tényt viszont a felvigyázó, illetve a mozdonyirányító nem tudta -a vizsga óta már egy hónap is eltelt, tehát ennél fogva tudniuk kellene. Na, ezért vigyorogtam). Miután az utolsó személyvonat is elment Komáromba, nagyjából úgy háromnegyed tizenegy felé a felvigyázó nagyképűen -ahogy csak ő tudja előadni- a kezembe nyomta a menetigazolványomat:
- Csak hogy ne maradj munka nélkül.
Néztem a papírt és ez állt rajta: 460-028 45202. A vigyor ekkor már kiteljesedett. Mondok a mellettem idő közben helyet foglaló felvigyázónak:
- Van egy kis gond.
- Micsoda?
- Nincs papírom Szöcskére.
- Nem mondod?
- (Jó akkor nem mondom).
- És Gigantra sincs?
- Nincs. Csak Szilire.
- Hú bassza meg! Akkor téged minek vezényelnek szabadteherbe?
- Ezt nem tőlem kéne kérdezned...
Így aztán telefonálgatni kezdett, én meg egyre jobban röhögni. A vége az lett, hogy a Misiszaurusznak be kellett jönnie Győrbe, engem meg hazaeresztettek állásidővel. Éjfélkor szálltam le egy Cargos tehervonatról. Így legalább idehaza aludhattam, a saját ágyamban...
A répaforda
Három nappal később (tegnap) 9:35-kor kellett ismét szolgálatba jelentkeznem, ismét teherfordába. Amint beléptem a köpködőbe és a vezénylő észrevett már akkor a lelkére kötötte a felvigyázónak, hogy adja oda a borítékot, amiben az új mellékletek vannak, amit a jogosítványhoz kell csatolni és amikről már nem hiányoztak a típusok és a vonalak sem. Ennek rendje és módja szerint rögtön kaptam is egy Gigantos szolgálatot...
10:30-kor roham léptekben kellett kiérnem a személy második vágányára, mert hogy áll a kijárat! Állt a faszt. Csak a leváltandó nem akart Ácsra menni, illetve el akarta érni a Jetit hazafelé.
Elrongyoltam Mordorba, ráfaroltam a vonatra, majd miután megcseréltem elvégeztettem egy féktesztet a géppel. Amint meglett leszálltam, hogy a mozdonyt a kocsikhoz kapcsoljam. Amikor bíbelődni kezdtem a gép fővezeték tömlőjének kutyafejében lévő gumigyűrűvel a masina kidobta a főmegszakítót és engedni kezdte a levegőt. Kibújtam, felmásztam, nyugtáztam a hibát, visszaüzemeltem, lemásztam, majd ismét bebújtam a mozdony és a kocsi közé. Aztán jött az a bizonyos "ezt már az előbb átéltem" érzés: amikor bíbelődni kezdtem a gép fővezeték tömlőjének kutyafejében lévő gumigyűrűvel a masina kidobta a főmegszakítót és engedni kezdte a levegőt. Kibújtam, felmásztam, nyugtáztam a hibát, visszaüzemeltem, majd azt mondtam magamban, hogy "bassza meg, ezt velem nem játszod el többször!" Kilőttem az agyát (kikapcsoltam az akksit), majd újra bootoltattam a rendszert. Ezután már nem volt több gondom vele.
A szolgálat fárasztóbb része mégsem ez, vagy a vezetés volt, hanem az a három órás ácsorgás Kelenföldön, illetve, hogy a szolgálat végére estem csak be Győrbe. Ha esetleg egy illetékes olvassa, akkor hadd kérdezzem meg, hogy ha letelik a tíz óra vezetési időm (Létezik még? Mettől meddig és feltételek mellett számolandó?) és teszem azt Ácsról már nem viszem be a gépet Győrbe, akkor megbarackolhatnak e érte? Jogosan járok e el?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése