Arról, hogy mi is van velem mostanában

   Elég rég jelentkeztem már, úgyhogy ezzel a pár sorral szeretném az esetleges hiányt pótolni!

   Mostanában egyre többen támadnak le azzal a jól ismert sallangos kérdéssel, amit már annyiszor vágtak az arcomba, hogy "mi újság van veled?" és persze erre ugyan azzal a semmit mondó szöveggel válaszolok, amit én is kapok, ha előbb teszem fel ugyan ezt a kérdést. Semmi különös. Egymás agyára megyünk ezzel a körrel, de mégis könnyedén elhitetjük -vagy legalábbis azt hisszük, hogy így van-, hogy valóban minden rendben, éljük a kis hitvány és egyre unalmasabb, vagy épp teljesen hétköznapi, beszürkült kis életünket. Mivel tőlem is ezt hallották páran -már mint azok, akik veszik a fáradtságot és megkérdezik- ezért most inkább elmondok mindent, ami a legutóbbi bejegyzés óta történt, történik, vagy történni fog.

   Dolgozom, ahogy vezényelnek ugyan azért a pénzért. Nem lesz több, sőt ahogy az árak emelkednek, inkább hónapról-hónapra kevesebb. Így aztán amit szeretnék, arra nem költhetek: például kurva jó lenne már ha egy új, energiatakarékos hűtőben hűlhetne a söröm, mert a régi szinte folyamatosan megy. Még mielőtt valaki nekiállna matekozni -kár vesződni vele, úgysem fog összejönni- hogy valószínűleg a sör iránt érzett szeretetem az oka annak, hogy nem jövök ki a pénzemből. Fogyott már ebben a lakásban ennél több is havonta és érdekes módon, akkor nem volt ilyen probléma. Igazából nem az elfogyasztott sör kifizetésén, vagy a drágább élelmiszerekkel, illetve az egyéb olyan kiadásokkal van problémám, amik folyamatos emelkedésükkel egyre jobban csapolják a költségvetésemet, hanem inkább csak azzal, hogy a bérezésem ezt az emelkedést nem követi. Pedig tehetné, de tényleg! Nem haragudnék meg. Talán akkor az sem zavarna, hogy havonta 18-19 alkalommal kell bemenni a munkahelyemre, amit ahogy telik az idő, egyre inkább csak elvégzek. Koránt sincs akkora élvezeti és élmény hatása, mint ami volt. Nem lelkesedéssel indulok el itthonról, hanem egyre savanyúbban, kiábrándultabban. Hogy nem Komáromban vehetem fel a munkát, hát rendben van. Hogy hajnali kezdések és éjfél körüli végzések is kijutnak, rendben van. Közös teherviselés. Ha így lenne, akkor rendben is lenne! ... Ehhez társul némi "idegennek érzem magam köztetek" életérzés. Hogy kibaszottul elegem van az állandó beszólásokból, amik a szakállamról, vízumkérelmekről és egy bizonyos vallásról szólnak csak tovább erősítenek azon gondolaton, hogy "kurvára fogalmatok sincs arról, hogy ki vagyok?"

   Lassan másfél éve gitározom a Vesztegzárban. Ez idő alatt a banda összehozott egy kibaszottul kemény, "old scool thrash" albumot, ami december 28-án jelenik meg és aznap a KZE évzárón teljes egészében hallható is lesz. Közben készülnek az újabb ötletek, immáron az új albumhoz. Nincs megállás! Most ebben hiszek, ebben a zenekarban, ezekben a srácokban. Minden más ez után következhet. Alapjáraton egy komoly zenésznek (már ha magamra tűzhetem ezt a jelzőt) első a zene. Aztán a második a hangszere(i). Harmadik helyen a zenekara, amiben játszik. Ezt követik a családtagok és a barátnő(k). Nekem jelenleg a zenekar a családom. (Félreértés ne essék: a vér szerinti családomat is szeretem. Kellő távolságból és találkozom is velük a lehetőségeimhez mérten kialakított gyakorisággal, de számomra azok alkotják a "családot", akikkel együtt vagyok, akikben megbízom és akiktől érzek viszont szeretetet). Nem titkolt szándékom minél magasabb szintre eljutni a bandával és minél több albumot kiadni, többre vinni, mint azok, akik nem hittek bennem.

   Szó esett már munkáról, a hobbimról. Következzék hát a magánélet...

Na jó, a viccet félre téve: az életemben most egyetlen nő kapott helyet, akinek most már másfél éve szentelem minden maradék szabadidőmet. Hogy ez a kapcsolat meddig tart, még nem tudom, bár néha már kicsit elegem van belőle és ezt ő is tudja, de valószínűleg ezzel ő is így van. Minden esetre jó érzés, hogy amikor hazajövök, mindig vár itthon valaki. Ez a lány pedig nem más, mint a lassan hét éves Corey. Az a tündéri arcú amerikai Sztaffi.

   Úgy gondolom, így az év végeztével, hogy ugyan elég sok dolog történt az idén, de számomra mindig is a páratlan évek szoktak igazán páratlanul összejönni: 

- 1985 tizenegyedik havának huszadik napján, pontban 21 órakor hozott világra édesanyám, egy elég szélsőséges napon (havazás, jégeső, napsütés, orkán erejű szél volt aznap)

- 1989-ben nem csak a szocializmus ért véget, hanem egy olyan időszak is, amikor nagyapám olvas fel a Futrinka utcából

- a '90-es évekre nem emlékszem...

- 2001 őszén elkezdett megváltozni a zenei ízlésem: a disco és a rap szeretete átfordult egy tradicionálisabb, hangszeres zenét szerető világba, ez a világ pedig a rock!

- 2005-ben, az I. Mozdonyvezető tanfolyam utolsó csütörtökén a tanfolyamtársammal némi Jack és sör, illetve bor hatására pokollá változtattuk szállásunkat, minek következtében a vizsga előtt ki akartak bennünket csapni, de egy jegyzőkönyvbe mondott kegyes hazugság és pár üveg ital -melyek kenőpénzként szolgáltattak- hatására mindezt megúsztuk.

- 2009-ben megismertem egy csodálatos embert, akitől nagyon sokat kaptam és mindörökre beírta magát az életem kis történetébe. Tettem jó pár komoly lépést (többek között elköltöztem a szülői házból). 

- 2011-ben kiléptem az általam alapított Corelosa zenekarból, majd egy hónappal később már a Vesztegzár zenekart erősítettem, ahol elég kemény munka árán fejlesztettem tudásomat, hogy kellően részese lehessek a bandának.

A 2013-tól hasonlóan pozitív sorsot várok. Rajtam ne múljék, állok elébe. Bármin átgázolok ha kell, csak hogy a céljaimat elérjem. Azokból pedig van még bőven!

Mivel holnap kezdődik ez a karácsonyi cécó, kívánok mindazoknak és családjuknak boldog karácsonyt és egy úttal boldog karácsonyt, akik egész évben kitartóan olvasták bejegyzéseimet és azoknak akik szeretetükkel támogattak!