Ahogy jöttem hazafelé, úgy éreztem, hogy most jól vagyok. Nem volt kimerítő a napom, de azért kellően fárasztó, amit kedvenc kasszásommal történt beszélgetés ellensúlyozott, ennek ellenére mikor hazaértem -hajnali fél háromkor-, mégis kiborított a látvány, ami mostanában nem először fogadott. Most sem akartam, hogy az indulataim eluralkodjanak rajtam és úriemberként próbáltam viselkedni, visszafojtva az indulataimat, de aztán mégis megfordultak bennem a dolgok és kibukott belőlem: Elegem van! Tudod, egy idő után betelik a pohár és már nem érdekel. Te is biztos voltál már így: leszarod, de ennek ellenére nem szólsz egy kurva szót sem, mert attól tartasz, ha felhozod, akkor azokat sérted meg vele, akik a problémáidat generálják.
Erről egy árja szöveg jutott erről eszembe, miszerint mindenki lakjon végre ott, ahonnan származik: a zsidók Izraelben, a cigányok Indiában! Ehhez társul némi sajátos érzet: a Corey az eredet gazdájánál, én pedig abban a lakásban, ami után már évek óta fizetem a kölcsönt! Persze, ezt is biztos lesznek akik önsajnálkozásnak fognak értékelni, vagy le se szarják, hogy ennek a fasznak meg mi a problémája, mit hisztizik itt, hiszen jól keres, nem panaszkodhat. Nem? Azért had kérdezzem már meg, hogy Téged ez kurvára nem zavarna? Hazajössz, kellően meggyötörten, nem vágysz másra, csak egy fürdőre, meg az ágyad ölelésére, de ehelyett egy kibaszott nagy húgytócsa fogad a konyha közepén, annak ellenére, hogy volt valaki, aki a nap folyamán -annak ellenére, hogy nem kötelessége-, levitte azt az állatot vécézni, amelyik végeredményében még csak nem is a Tiéd, ennek ellenére pár órával később mégis telibe hugyozza annak a lakásnak az előterét, amit bérelsz, mert a saját kéród, ami a neveden van, azt azok az emberek élik, akik vér szerint a legközelebb állnak hozzád mégis kurvára nem foglalkoznak azzal, hogy ugyan meg tudsz e élni, hogy ki tudod e fizetni a számláidat, hogy van e bármire is szükséged, amivel valamelyest kompenzálják a veszteségeidet, azt, ami az életben való előbbre jutásodat szolgálná, azt, amivel meg tudnád alapozni a saját és a leendő családod jövőjét! És mindössze ez itt a probléma, hogy néhányan erről tudomást sem vesznek. Igaz, nem az ő problémájuk, hanem a Tiéd -jelen esetben az enyém-, ennél fogva birkózz meg vele úgy, ahogy akarsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése