Az alap ötlet, hogy a Road zenekar Komáromba jöjjön már elég régi keletű, de mivel az alap koncepció még a tavasszal bebukott és a banda így is szeretett volna egy bulit összehozni nálunk, így megindult a szervezés gépezete. Az esemény egy részét a zenekar szervezte, a helyi megoldásokat igénylő feladatokkal a KZE-t bízta meg. Ennek oroszlán részét elnökünk, Sonny végezte.
A koncert napján (10.13. szombat) szerencsére nem dolgoztam és még kérnem se kellett! 13 óra magasságában találkoztunk a már fenn említett Sonnyval a CsMK előtt, aki együtt érkezett a mi Fabynkkal. A rég óta használaton kívüli épület szinte fellélegzett, amikor az ajtajait kitártuk. Boldogan visszhangozta első szavainkat, ahogy a belsejébe léptünk. Semmi nem változott az évzáró óta, kivéve azt az apróságot, hogy most a függöny mögül is kipakoltak mindent (ezért tudtak a kamionról a hátsó rakodóajtón bepakolni). Egy problémánk volt csupán, hogy azt a közel tucatnyi szemetest, ami a város tulajdonát képezi pont nem tudni, hogy a 13 intézmény és a számlálhatatlan felhasználó közül épp ki bitorolja, így kénytelenek voltunk a bejáratnál felállított fémkukát felhasználni erre a célra. Ennek ellenére nem mindenkinek sikerült megtalálni...
Amit kicsit felháborítónak találtam az a kuka tartalma. Nem elemózsiát kerestem, azért ennyire nem szar a helyzet, hanem olyan cuccot, ami nem tenné lehetővé az edény áthelyezését az előtér közelébe. Valljuk be őszintén: senkinek sem hiányzik a szemétszag részegen! Efféle mocskot nem találtam, viszont egy viseltes Nemzeti lobogót és egy városi zászlót igen. Számomra ez gyalázat, jelképeink megbecstelenítése. Nem tudom ki tehette ezeket oda, de valószínűleg a lomtalanítást végző(k). A magyar zászló már nagyon meg volt fakulva, az évek meglátszottak rajta rendesen, a városi címeres lobogó viszont sokkal jobb állapotnak örvend, azt el is hoztam haza és némi áztatás után most a falamon pihen.
A zenekar cuccát egy kisebb kamionnal hozták, a technikusok pedig egy külön autóval érkeztek úgy délután kettő fele. Laza tíz perc alatt kirámolták a motyót és elkezdték az összeszerelést.
Ezalatt érkezett meg a kocsmarészleg, az Indian's-ból (és anno a Goldenből) jól ismert arcokkal, akikkel a bárt hamar összeállítottuk. Mondanom sem kell, hogy kánaán volt ennyi szeszt cipelni...
Délután négy óra magasságában megérkezett a Road sárga kisbusza a tagokkal. Azt kell mondjam, hogy kellemes csalódás volt. Abszolút közvetlenek, nem jártak méterekkel a föld felett annak ellenére, hogy ők már elértek valamit. Egy kötetlen beszélgetést bonyolítottunk le, amíg a két előzenekar és a biztonságiak megérkeztek. A kapunyitásig letisztáztunk mindent, ami a rendezvényt illeti, majd mindenki elfoglalta a felállítási helyét és szép lassan szivárogni kezdtek alkalmi rocktemplomunkba az élő zene hívei.
Az elsőnek a felvidéki Phoenix kezdett. Rájuk azért voltam kíváncsi, mert anno ők is Sopronban, az MD Stúdió falai között, Smicinél vették fel a lemezüket és amit hallottam a youtuben, az felcsigázta az érdeklődésemet. Sajnos ez elég hamar le lankadt. A srácok ugyan hozták a minőséget, amit egy ilyen szintű koncert felszopójaként hozni kell, de a tempót nem a legjobban lőtték be. A harmadik számnál azt mondtam, hogy inkább kimegyek, mielőtt elalszom. Ha egy kicsivel izgalmasabb tempót választanak, bizonyára sokkal élvezhetőbb lett volna számomra. A második brigádból, az AWS-ből elegendő volt pár másodperc: az ének hamis, a hangszerek egymáshoz képest csúsztak, szóval teljes tragédia. Elképzelhetőnek tartom, hogy még az előző nap hatása uralkodott srácokon...
Pár sör és még néhány perccel később aztán elkövetkezett, amiért ide jöttünk, amiért megtöltöttük a jó öreg CsMK nagytermét. Színpadra lépett a Road. Az 1000 lépés című dalukkal nyitottak és a többi ismert dalukkal pörgették végig a bulit. Jól szóltak, a fények jól hatottak, a közönség maximálisan jól érezhette magát, szóval minden frankónak bizonyult. Mivel a számok jó részét ismertem (az első három album anyagát biztosan) a koncert végére egész jól elfogyott a hangom. Azért az épületből kilépve még egy, már-már szignómmá vált "Sok itt a suttyó, csak én nem!" jól hallható kijelentésre még futotta. Ennek ellenére mégse engem akartak kétszer is hülyére verni...
A sikereken felbuzdulva és ha minden jól megy, a KZE a jövőben is szervez hasonló, közismert és népszerű zenekaros megmozdulásokat. Egyenlőre a december 28-ai, lassan hagyományossá váló Évzárót tűztük ki, amivel kapcsolatban érdemes figyelni a Zenész Egylet facebook oldalát, mert idén is lehet majd belépőket és egyéb ínyencségeket nyerni! De ennél többet már nem árulhatok el...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése