Corey vs. mopsz
Egy laza, közepesen terhelő sétáltatás végén jártunk útban hazafelé, mikor a Felvidéki utca sarkán észrevettem, hogy az R betűs bank magasságában egy nő és egy kézilabda méretű szőrpamacs közeledik felénk. Szokásos módon Corey átkerült a bal oldalamra, elkerülendő a durvább konfrontációt. Ahogy csökkent a távolság láttam, hogy a mopsz nincs pórázvégen. No, mondok, csak nem lesz baj, bizonyára a gazdája is ezen a véleményen van.
Mindketten tévedtünk. Corey már messziről kepesztett -mint máskor- és mikor egymás mellé értünk az a kis röfögő tengerimalac elkezdett vágtatni felénk. A vén szatyor neki kezdett sipárogni, hogy "jahj, Leo, nem szabad" meg "jahj, gyere vissza". Próbáltam elkerülni, hogy egymásnak ugorjon a két kutya, de az a kis vakarék nagyon meg akart dögleni. Mondanom sem kell, hogy a kisasszony egyből rákapott a kis babzsák fejére és cincálni kezdte. A nyanya közben csak óbégatott és sipárgott. Megunva a tusát és megelőzve a kártérítést lehajoltam, hogy szétválasszam a két házikedvencet. Megmarkoltam a mopsz hámját majd egy hirtelen mozdulattal kirántottam a szorosan záró szájból. Elemelkedés közben nem tudtam nem észre venni, hogy egy aprócska szőrpamacs leválik a félkilós tengerimalac fejéről, amitől önkéntelenül is elfolytott röhögés lett úrrá rajtam. A nő mikor visszaadtam a kis párnáját a kezébe kérdőn nézett rám, de nem tudtam semmi vigasztalót mondani anélkül, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés.
Tanulság: ha meglátsz a Coreyval, jobb ha megkötöd a dögöd, mert különben a kisasszony kézmelegítőt csinál belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése