Aludj, ha tudsz!
Egy újabb szolgálat és újabb történet -természetesen csak úgy "kupicásan"! A történet a vezénylésem átvételénél kezdődik. Amikor megláttam azt a munkaidő-beosztásnak nevezett emberi méltóság és -lét megcsúfolását, már akkor láttam, hogy biza jó pár éjszakát töltök majd a győri pihenőhelyiségben. (Épp elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne akkor, ha tényleg hithű muzulmán lennék? Akkor nyugodtan fordulhatnék az ombucmanhoz, meg az emberjogi szervezetekhez, hogy ez számomra hátrányos megkülönböztetés és hogy emiatt nem tudom a vallásomat gyakorolni! Bár akkor el kéne hagynom olyanokat, mint a megváltó sör...) Az alap elképzelés jó -nem a vezénylésre és a Győrbe járásra értem, hanem a pihenőre-, csak a kivitelezés hagy némi kívánni valót. Példának okáért miért van négy ágy? Egy ilyen szobának inkább egy személyesnek kellene lennie, így a pihenésre vágyó dolgozó nem lenne semmiféle zavartatásnak kitéve. Így viszont bármikor kifoghat egy erősen horkoló kollégát, egy olyat aki a puszta hortyogásával leveri a vakolatot a falról...
Elég rosszul alszom. A legkisebb zajra képes vagyok felriadni (volt olyan, amikor a mellettem békésen szunyókáló párom egyik pillanatról a másikra csak egy kicsit más ütemben vette a levegőt és megriadtam rá), nem hogy arra, a közvetlen közelemben valaki horkol. Tanfolyamon igaz volt egy társunk, aki szintén horkolt, de ott minden este K.O.-ra ittuk magunkat, úgyhogy tényleg csak akkor zavart, amikor vizsgaidőszak volt... Két évvel ezelőtt ugyan ebben a pihenőben esett meg az alábbi incidens: hajnali 3 órási kezdéshez kellett előző nap bemennem. Próbáltam aludni, de egy rakat sikítózó picsák és néhány "keménykötésű" tizenéves diszkópatkány ricsajozott lenn a flaszteren. Kis idő elteltével meguntam a dolgot egy jól előkészített célzással nyakon borítottam a társaságot egy palack vízzel. Fenyegetőztek, és próbáltak bosszút állni, de az állomáson épp kísértek valakit a rend éber őrei, akiknek meg sikerült a kezeik közé szaladniuk, úgyhogy innentől a nyugalmam biztosítva volt.
Egyetlen gondom azért mindig is volt ezzel a pihenővel. Mindössze egy állandó tényező van, amit sehogyan sem tudok kiiktatni, nem tehetek ellene semmit. Ott van, oda építették, kész. Ez pedig nem más, mint a tanácsháza éke, az óratorony! Az a kibaszott Big Ben győri változata. Az aludjon alatta, aki azt kitalálta, hogy negyed óránként jelezzen, óránként meg harangjátékkal keserítse meg az alvók életét. És az enyémet, mert nem tudok tőle aludni! Persze, ha ott laknék, és minden áldott nap hallanám egy idő után fel sem tűnne, mert az ablakom alatt száguldozó kamionokat is megszoktam, de alkalmi vendégként elég más a szitu. Nem tudom, nem lehetne valahogy legalább éjszakára kicsit elnémítani, vagy lejjebb csavarni a hangerőt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése