A napokban hallgattam egyik kedvenc nevettetőm, a mindenki számára ismert Hofit. Hogy a 10-20-30 évvel ezelőtt elhangzott, mára klasszikussá vált poénji a mára is igaz, már senki nem lepődik meg. Ez bizonyítja azt is, hogy nálunk húsz, harminc éve nem változott semmi. Ha idén el is jön a világvége, nekünk tényleg nem kell semmitől sem félnünk, mert ennyivel le vagyunk maradva... Volt egy darabja, amiben elhanghzott az alábbi vicc, és az a baj, hogy a jelen Magyarországára, azon belül is a kisemmizett lakóira nagyon is igaz. Nincs benne politika, de akár megtölthetnénk ilyen mögöttes tartalommal:
A púpos és a sánta beszélgetnek:
- Képzeld a minap éjszaka mentem keresztül a temetőn és egyszer csak megszólít egy szellem: "Mi van a hááátadooon?" Púp, feleltem neki. "Add nekem a púpodat!" És azzal levette a rég óta elcsúfító púpomat.
- Ó, ez jó! Ma este én is elmegyek arra és hátha engem is meggyógyít!
El is megy a sánta éjfélkor a temetőbe. Jön a szellem:
- Mi van a hááátadoon?
- Semmi.
- Tessék itt egy púp.
Szóval ilyen a helyzet. Nem elég, hogy nyomorékok vagyunk és alig tudunk haladni egyről a kettőre, jön egy seggfej ideológista, egy szellem és mégjobban megnyomorít minket... Végülis... ha belegondolunk a sánta maga választotta az utat a temető felé, ő hitte azt, hogy a szellem meggyógyítja. Sokan -vagyis csak azok, akik megszavazták a kétharmadot- hittek abban, hogy majd jobb lesz. Most meg ott áltak a sorban a melegételért, aztán mentek tüntetni az opera elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése