Az alábbi, normál betűs cikk a bombahír.hu oldalról való! A dőlt betűs rész pedig a saját kommentár:
Több mint nyolc év után 2011. december 31-én véget ér az amerikai részvétel az iraki háborúban. Az ország instabilitása és az iraki biztinsági erők állapota miatti aggodalmakat figyelmen kívül hagyva a Fehér Ház és a védeémi minisztérium tudatta, a határidő után egyetlen amerikai katona sem fog az országban maradni. (Ennek örülnek most igazán az irakiak! USA a háborújával jött, Szaddam és az olaj ment. Eleinte egy stabil országot akartak hátrahagyni, most meg már mindegy?)
Második öbölháború
A második öbölháborúnak is nevezett iraki háború 2003-ban indult, amikor az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi erők szállták meg a polgárháborútól sújtott országot (nem volt polgárháború csak néha egy-két, a rezsim, vagy a rebellisek számára nem kívánatos egyént kiiktattak). A háború hivatalos okaként elsősorban a terrorizmus elleni harcot jelölték meg, de helyet kapott a gyakran hangoztatott állítások között a humanitárius szempont is (valójában meg az olcsóbb olajért mentek). A nyugati hatalom kritikusai (a kritikusok? az egész világ!!!) szerint azonban szó sincs ilyesmiről, a kormány célja a népszerűség fenntartása, az energiaszektor ellenőrzése, valamint az amerikai ideológiák megerősítése lehetett.
A csapatkivonás már tény
Az okok helyett azonban immár csak a következményekről beszélhetnek majd a kritikusok és az elemzők. A 2008-ban aláírt megállapodás értelmében a harcoló csapatok 2010 végéig hagyták el az országot, míg a hátramaradt katonák 2012 végéig távoznak, ezt követően az országban kevesebb mint 200 amerikai katona maradhat majd. (Most akkor mégsem teljes kivonulás? Ha egy sem marad december 31 után, akkor az a 200 mit csinál? Csikket szed?)
Az amerikai kormány hónapokon át tárgyalt a bagdadi vezetéssel a kérdésről, hogy a 2008-ban aláírt megállapodás módosítását léptessék-e életbe, avagy teljesen új megállapodást írjanak alá. A tárgyalások elsősorban arról szóltak, hogy maradjon-e a térségben néhány száz katona (csak egy hadosztály), hogy segítse az iraki kiképzését.
A Pentagon egyik szóvivője szombaton azt mondta, hogy még nem született végleges döntés a kiképzésben való együttműködés kérdésében. Ugyanakkor a Fehér Ház egyik magas rangú tisztségviselője (az orális... ovális iroda takarítónője) megerősítette, hogy minden amerikai csapatot haza vezényelnek, s csak mintegy 160 katona marad a nagykövetség alárendeltségében (Akkor nem kétszáz? Így folytatódik a cikk végére vagy senki nem marad az országban, vagy mégsem lesz kivonulás!). Egy magas rangú katonatiszt (A tizedes meg a többiek) ugyancsak közölte, hogy a csapatkivonás befejezése kész tény.
Kell-e Iraknak Amerika? (és fordítva?)
Nem csak saját népét és a világ többi országát, de az iraki vezetést is megosztja az Egyesült Államok katonai jelenléte (és ezen még valaki meglepődik?). Míg a támogatók úgy vélik, hogy az iraki légtér védelmében és hírszerzésben az amerikai segítség létfontosságú, addig a síita milicisták például mindennemű amerikai katonai szerepvállalást elleneznek (az idegen katonákat épp elméjű hazafi nem tolerálja!). Utóbbiak fenyegetőznek például azzal, hogy a határidő után esetlegesen maradó amerikai katonákat megtámadják (na, mit mondtam!?).
Diplomatákra cserélik a katonákat
A megállapodást erősen akadályozza, hogy Washington és Bagdad nem jutott dűlőre az Irakban állomásozó amerikai katonák jogállásáról. Az Egyesült Államok ragaszkodott ahhoz, hogy katonái jogi mentességgel rendelkezzenek (amivel egy csapásra korrupt kiskirályokká válnának), amit viszont az iraki vezetők elutasítanak (vagyis nem tűrik a konkurenciát). Núri al-Máliki iraki kormányfő nyugati diplomatáknak elmondta, hogy nem viszi a parlament elé az immunitás kérdését, mert a képviselők úgysem szavazzák meg.
Az amerikai diplomácia viszont gőzerővel fog működni (lopnak, csalnak, hazudnak, sikkasztanak, félrevezetnek, és mindenkivel elhitetik, hogy amit csinálnak az legális, teljesen hasznos és jó - de csak nekik). Az amerikai nagykövetségek közül a bagdadi a legnagyobb (valószínűleg az egyik Huszein palotát foglalták le követségnek), és külügyminisztérium irodákat nyit Bászrában, Erbílben és Kirkukban, valamint szerte az országban azokon a helyeken, ahol alvállalkozók tanítják meg az amerikai fegyverek kezelésére az iraki erőket. Bagdadban az amerikai nagykövetség védelmére maroknyi tengerészgyalogost (csak pár ezredről van szó) rendelnek ki, az Irakban maradó további 157 katonának (na, hármat megint kivontak) pedig az lesz a feladata, hogy megkönnyítse az amerikai fegyvereladásokat Iraknak (Ez azt jelenti, hogy a seftelés beindul. Annyi fegyver lesz az országban, hogy végül újra csapatokat kell odavinniük, mert ismét lázadás, forrongás, és "polgárháború" fog kirobbanni. Felettébb okos húzás: eladunk egy rakás fegyvert, aminek az árán tovább fejlesztjük a sajátjainkat és majd meglátjuk, hogy a régiekkel hogy védik meg magukat. Az amcsiknak ez évszázados hadászati technikájuk. Minden a szerencsétlen indiánokkal kezdődött: a rézbőrűeknek csak íjaik meg fából faragott dárdáik voltak, a sápadt arcúak meg jöttek a puskáikkal. Hol itt az egyenlőség?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése