Kutyasétáltatás

   Gyerekkoromban -szóval kb három évvel ezelőttig- nem volt kutyám. Amikor összekerültem életem szerelmével, akkor kerültem közelebbi viszonyba az ebekkel és a tartásukkal. Az első amelyiket szerencsém volt gondozni egy kis utcai vegyes, apróbb termetű fekete színű jószág volt. Lemmyre kereszteltük el. Miután kevsebb szabadidőm lett a munkám miatt -akkoriban még Győrbe jártam munkátvállalni és mert hőn szeretett vezérünk, központvezetőnk, N. Zoltán úr így kívánta- ezért el került tőlem. Úgy gondolom, hogy egy kölyökre sokkal több időt kell fordítani, mint ami nekem akkoriban megadatott... Alig két évvel később került hozzám Corey (egy öt éves, fehérfoltú, tigriscsíkos pitbull szuka). Egy igazi imádni való, jól nevelt arany tündér virágszál. Na, most ennek fajtának alapvetően feltűnő jellege, hogy (azon kívül, hogy sokat bír enni) hatalmas energiák lakoznak benne, amit sétáltatással és futtatással kell levezetni. És innentől kezdve teljesen át van alakítva az életem...

   Nagyjából egy hónappal az után, hogy Cornelius Amadeus Wolfgang Titus hozzámkerült egy Duna-parton töltött délutánon megtudtam a közutálatnak örvendő, civilben kutyasétáltató Horáció törzsörmestertől, hogy pár nappal korábban egy koszterületvédelmis meg akart bírságolni, mert a póráz nélkül sétáltattam a kutyát! (Ez tévedés, ugyanis a póráz ott volt a kezemben)! Jó, elismerem, hogy az emberek többsége fél a harci kutyának titulált ebektől (mert megtámad és megcsócsál), de az egyszerű utcai vegyes is megharaphat bármikor! Tény és való, hogy nem valami bizalomgerjesztő, amikor száguld feléd egy vigyorgó, lógónyelvű egyed, de nem kéne ennyire előítéletesnek lenni! Ismerek pár rotweilert és pitet, akik sokkal szelídebbek és kezesebbek, mint a ház tulsó végén lakó néni fehér szobakutyája (az a fajta, amit a Corey fél perc alatt enne meg reggelire - és utána még kérdőn rád nézne, hogy ennyi volt csak?), amelyik amint meglát valakit torkaszakadtából el kezd ugatni. És a néni is csak ennyit mond, hogy nem akar bántani. Kíváncsi lennék, hogy az övé, vagy a Corey harapna e meg valakit előbb?

   Egyik alkalommal egy iskola előtt végezte el a dolgát -fényes nappal (mondok, na, Te is leszarod az iskolát...)- és jobbról jött egy biciklis nő. Mikor közelebb ért akkor vettem csak észre, hogy az, mert egészen addig olyan mérgesen nézett, mint a sátán (biztos van veje). De mivel engem se ejtettek a fejemre, fel voltam készülve az ilyen kellemetlen szituációk kiküszöbölésére, el kezdtem kotorászni a zsebemben. Na, ekkor változott vissza egy ötvenes asszonnyá a kerékpáros pokolfajzat. Gondolom megörült annak, hogy kakiszacskót matatok a kabátom valamely rejtekében. És lám, valóban: mikor elém ért egy elegáns mozdulattal meglengettem az egykor zsömlés szatyrot. Bíztam benne, hogy ezzel búcsút is intek a nyanyának, de nem úsztam meg, hogy felszedjem a szart, ugyanis ahogy távolodott, minden második méternél hátra fordult, hogy lássa -és örülhessen- szedem a kotorékom piszkát. Szerencsémre ez már a második adag volt, ami általában már kisebb, mint az első, de attól még tényleg az ami... Egészen addig tornázott a kétkerekűn a csoroszlya míg utol nem érte egy autó és rá nem tülkölt, hogy ugyan ne az út közepén mennyen már!

   Egyébként nem értem, miért vannak ennyire ráizgulva egyesek a kutyaszarra? A harminckilós homelessnek szabad a flaszterre kuláznia, a vele egysúlycoportban lévő ebnek pedig nem? Mennyivel higénikusabb a csövesé? Vagy szebb, mert emberi? Vagy a kutya esetében van kit megbüntetni, ha rajtakapják? Dögöljek meg ha értem...