Kutyasétáltatás

   Gyerekkoromban -szóval kb három évvel ezelőttig- nem volt kutyám. Amikor összekerültem életem szerelmével, akkor kerültem közelebbi viszonyba az ebekkel és a tartásukkal. Az első amelyiket szerencsém volt gondozni egy kis utcai vegyes, apróbb termetű fekete színű jószág volt. Lemmyre kereszteltük el. Miután kevsebb szabadidőm lett a munkám miatt -akkoriban még Győrbe jártam munkátvállalni és mert hőn szeretett vezérünk, központvezetőnk, N. Zoltán úr így kívánta- ezért el került tőlem. Úgy gondolom, hogy egy kölyökre sokkal több időt kell fordítani, mint ami nekem akkoriban megadatott... Alig két évvel később került hozzám Corey (egy öt éves, fehérfoltú, tigriscsíkos pitbull szuka). Egy igazi imádni való, jól nevelt arany tündér virágszál. Na, most ennek fajtának alapvetően feltűnő jellege, hogy (azon kívül, hogy sokat bír enni) hatalmas energiák lakoznak benne, amit sétáltatással és futtatással kell levezetni. És innentől kezdve teljesen át van alakítva az életem...

   Nagyjából egy hónappal az után, hogy Cornelius Amadeus Wolfgang Titus hozzámkerült egy Duna-parton töltött délutánon megtudtam a közutálatnak örvendő, civilben kutyasétáltató Horáció törzsörmestertől, hogy pár nappal korábban egy koszterületvédelmis meg akart bírságolni, mert a póráz nélkül sétáltattam a kutyát! (Ez tévedés, ugyanis a póráz ott volt a kezemben)! Jó, elismerem, hogy az emberek többsége fél a harci kutyának titulált ebektől (mert megtámad és megcsócsál), de az egyszerű utcai vegyes is megharaphat bármikor! Tény és való, hogy nem valami bizalomgerjesztő, amikor száguld feléd egy vigyorgó, lógónyelvű egyed, de nem kéne ennyire előítéletesnek lenni! Ismerek pár rotweilert és pitet, akik sokkal szelídebbek és kezesebbek, mint a ház tulsó végén lakó néni fehér szobakutyája (az a fajta, amit a Corey fél perc alatt enne meg reggelire - és utána még kérdőn rád nézne, hogy ennyi volt csak?), amelyik amint meglát valakit torkaszakadtából el kezd ugatni. És a néni is csak ennyit mond, hogy nem akar bántani. Kíváncsi lennék, hogy az övé, vagy a Corey harapna e meg valakit előbb?

   Egyik alkalommal egy iskola előtt végezte el a dolgát -fényes nappal (mondok, na, Te is leszarod az iskolát...)- és jobbról jött egy biciklis nő. Mikor közelebb ért akkor vettem csak észre, hogy az, mert egészen addig olyan mérgesen nézett, mint a sátán (biztos van veje). De mivel engem se ejtettek a fejemre, fel voltam készülve az ilyen kellemetlen szituációk kiküszöbölésére, el kezdtem kotorászni a zsebemben. Na, ekkor változott vissza egy ötvenes asszonnyá a kerékpáros pokolfajzat. Gondolom megörült annak, hogy kakiszacskót matatok a kabátom valamely rejtekében. És lám, valóban: mikor elém ért egy elegáns mozdulattal meglengettem az egykor zsömlés szatyrot. Bíztam benne, hogy ezzel búcsút is intek a nyanyának, de nem úsztam meg, hogy felszedjem a szart, ugyanis ahogy távolodott, minden második méternél hátra fordult, hogy lássa -és örülhessen- szedem a kotorékom piszkát. Szerencsémre ez már a második adag volt, ami általában már kisebb, mint az első, de attól még tényleg az ami... Egészen addig tornázott a kétkerekűn a csoroszlya míg utol nem érte egy autó és rá nem tülkölt, hogy ugyan ne az út közepén mennyen már!

   Egyébként nem értem, miért vannak ennyire ráizgulva egyesek a kutyaszarra? A harminckilós homelessnek szabad a flaszterre kuláznia, a vele egysúlycoportban lévő ebnek pedig nem? Mennyivel higénikusabb a csövesé? Vagy szebb, mert emberi? Vagy a kutya esetében van kit megbüntetni, ha rajtakapják? Dögöljek meg ha értem...

Lángos

   Egy hónappal ezelőtt a tehénszaros Komáromban, pontosabban a Híd lábánál, a Vasmacska étteremmel szemben (újra) megnyílt egy büfé. Első ránézésre azt gondolná az ember, hogy milyen jó, itt majd mindig kap egy hamburgert vagy egy lángost, vagy netán egy sült kolbászt. De egy nagy lófaszt! Ugyanis egy ilyen frekventált helyen elhelyezkedő falatozó csak reggel 7:00-tól délután 17:00-ig van nyitva - papíron!
   Gondoltunk egy merészet az egyik cimborámmal (aki mindig belemegy az efféle marhaságokba; nevezzük B-nek), hogy ha már ilyen szűkre van tervezve a nyitva tartás, bizonyára az alatt az idő alatt végig nyitva lesz, vagyis ha 07:05-kor beállítunk, hogy "kérünk 3 hamburgert, 5 lángost két kolbásszal, de izibe!", akkor pikk-pakk megkapjuk. Ennek teszteléséhez bizony korán kellett kelni. Menetrend szerint és fűtve a vágytól, hogy reggel egyek valami jó zsírosat, "kipattantam" az ágyból 6:10-kor. Elvégeztem a dolgomat, legurítottam a torkomon egy laza instant kávét -csak hogy felgyorsuljon a vér az ereimben- majd miután elbúcsúztam hűséges házőrzőmtől átslattyogtam B-hez. Hasonlóan vidám hangulatban botorkált le a lépcsőn, s kisvártatva a nevezett ételkiszolgáló helyiség felé vettük az irányt. 07:02-kor érkeztünk az üzlet elé, de pechünkre ZÁRVA volt. Gondoltuk, hogy ez lesz, hiszen alig a megnyitást követően egy hasonlóan hajnali alkalommal tekertem arra kivénhedt szolgálati kerékpárommal -akkor épp oktatásra igyekeztem- és bizony negyed nyolc után még csak az talponállót és a hirdetőtáblákat rámolták ki az üzletből... B-vel úgy sakkoztuk ki, hogy ha 7:15-ig nem ér oda senki, akkor ezt a reggelit hanyagoljuk, de teszünk róla, hogy mások is megtudják, mennyire nem vevő és profit centrikus a hozzáállás ebben a büfében. Mivel hiába vártuk a hidegben így sajnos a panaszkönyvig sem jutottunk el, pedig a reggeli programban ez is bele volt szőve, sőt még a sárga, vásárlók könyvét is megtaláltuk lógni a falon. Ha esetleg ezek után valaki betér ebbe a gyorskajáldás-sütödés-megoldásosságba, akkor legyen olyan kedves és tegyen egy bejegyzést, hogy "7:01-kor már kiszolgálni kellene a vendégeket!"...
   Alapvetően a hellyel nem volna gondom, hiszen nem tudom, hogy milyen lehet a kiszolgálás, az étel és a higiénia (milyen szavakat tudok, mi? beszarás...), de nem értem, hogy egy ennyire frekventált (csapongok, figyeled?) helyen lévő üzlet miért csak ekkor van nyitva (Nincs a városban egy non-stop büfé! Helló!); miért nincs időben nyitva és miért zár be korábban; miért ül unott citromfejjel a büfés a pult mögött (az ilyen miért akar emberekkel foglalkozni? Sokkal szívesebben megyek be egy olyan helyre, ahol kedvesen mosolyog az eladó és nem a bunkósság és a "tele van a faszom, hogy megint itt kell lennem" arckifejezéssel fogadja a vendéget); miért nincs nagyobb választék? Miért? Legalább péntek-szombaton! Amikor úgy is a sok fiatal bóklászik a városban kitaszítva a diszkóból, meg kocsmákból éhesen... biztos lenne pár olyan figura, aki késő este is betérne egy falat valamire... Ezen azért el kéne gondolkozni...

Teljes kivonulás - vagy mégse?

Az alábbi, normál betűs cikk a bombahír.hu oldalról való! A dőlt betűs rész pedig a saját kommentár:

Több mint nyolc év után 2011. december 31-én véget ér az amerikai részvétel az iraki háborúban. Az ország instabilitása és az iraki biztinsági erők állapota miatti aggodalmakat figyelmen kívül hagyva a Fehér Ház és a védeémi minisztérium tudatta, a határidő után egyetlen amerikai katona sem fog az országban maradni. (Ennek örülnek most igazán az irakiak! USA a háborújával jött, Szaddam és az olaj ment. Eleinte egy stabil országot akartak hátrahagyni, most meg már mindegy?)

Második öbölháború

A második öbölháborúnak is nevezett iraki háború 2003-ban indult, amikor az Egyesült Államok vezetésével nemzetközi erők szállták meg a polgárháborútól sújtott országot (nem volt polgárháború csak néha egy-két, a rezsim, vagy a rebellisek számára nem kívánatos egyént kiiktattak). A háború hivatalos okaként elsősorban a terrorizmus elleni harcot jelölték meg, de helyet kapott a gyakran hangoztatott állítások között a humanitárius szempont is (valójában meg az olcsóbb olajért mentek). A nyugati hatalom kritikusai (a kritikusok? az egész világ!!!) szerint azonban szó sincs ilyesmiről, a kormány célja a népszerűség fenntartása, az energiaszektor ellenőrzése, valamint az amerikai ideológiák megerősítése lehetett.

A csapatkivonás már tény

Az okok helyett azonban immár csak a következményekről beszélhetnek majd a kritikusok és az elemzők. A 2008-ban aláírt megállapodás értelmében a harcoló csapatok 2010 végéig hagyták el az országot, míg a hátramaradt katonák 2012 végéig távoznak, ezt követően az országban kevesebb mint 200 amerikai katona maradhat majd. (Most akkor mégsem teljes kivonulás? Ha egy sem marad december 31 után, akkor az a 200 mit csinál? Csikket szed?)

Az amerikai kormány hónapokon át tárgyalt a bagdadi vezetéssel a kérdésről, hogy a 2008-ban aláírt megállapodás módosítását léptessék-e életbe, avagy teljesen új megállapodást írjanak alá. A tárgyalások elsősorban arról szóltak, hogy maradjon-e a térségben néhány száz katona (csak egy hadosztály), hogy segítse az iraki kiképzését.

A Pentagon egyik szóvivője szombaton azt mondta, hogy még nem született végleges döntés a kiképzésben való együttműködés kérdésében. Ugyanakkor a Fehér Ház egyik magas rangú tisztségviselője (az orális... ovális iroda takarítónője) megerősítette, hogy minden amerikai csapatot haza vezényelnek, s csak mintegy 160 katona marad a nagykövetség alárendeltségében (Akkor nem kétszáz? Így folytatódik a cikk végére vagy senki nem marad az országban, vagy mégsem lesz kivonulás!). Egy magas rangú katonatiszt (A tizedes meg a többiek) ugyancsak közölte, hogy a csapatkivonás befejezése kész tény.

Kell-e Iraknak Amerika? (és fordítva?)

Nem csak saját népét és a világ többi országát, de az iraki vezetést is megosztja az Egyesült Államok katonai jelenléte (és ezen még valaki meglepődik?). Míg a támogatók úgy vélik, hogy az iraki légtér védelmében és hírszerzésben az amerikai segítség létfontosságú, addig a síita milicisták például mindennemű amerikai katonai szerepvállalást elleneznek (az idegen katonákat épp elméjű hazafi nem tolerálja!). Utóbbiak fenyegetőznek például azzal, hogy a határidő után esetlegesen maradó amerikai katonákat megtámadják (na, mit mondtam!?).

Diplomatákra cserélik a katonákat

A megállapodást erősen akadályozza, hogy Washington és Bagdad nem jutott dűlőre az Irakban állomásozó amerikai katonák jogállásáról. Az Egyesült Államok ragaszkodott ahhoz, hogy katonái jogi mentességgel rendelkezzenek (amivel egy csapásra korrupt kiskirályokká válnának), amit viszont az iraki vezetők elutasítanak (vagyis nem tűrik a konkurenciát). Núri al-Máliki iraki kormányfő nyugati diplomatáknak elmondta, hogy nem viszi a parlament elé az immunitás kérdését, mert a képviselők úgysem szavazzák meg.

Az amerikai diplomácia viszont gőzerővel fog működni (lopnak, csalnak, hazudnak, sikkasztanak, félrevezetnek, és mindenkivel elhitetik, hogy amit csinálnak az legális, teljesen hasznos és jó - de csak nekik). Az amerikai nagykövetségek közül a bagdadi a legnagyobb (valószínűleg az egyik Huszein palotát foglalták le követségnek), és külügyminisztérium irodákat nyit Bászrában, Erbílben és Kirkukban, valamint szerte az országban azokon a helyeken, ahol alvállalkozók tanítják meg az amerikai fegyverek kezelésére az iraki erőket. Bagdadban az amerikai nagykövetség védelmére maroknyi tengerészgyalogost (csak pár ezredről van szó) rendelnek ki, az Irakban maradó további 157 katonának (na, hármat megint kivontak) pedig az lesz a feladata, hogy megkönnyítse az amerikai fegyvereladásokat Iraknak (Ez azt jelenti, hogy a seftelés beindul. Annyi fegyver lesz az országban, hogy végül újra csapatokat kell odavinniük, mert ismét lázadás, forrongás, és "polgárháború" fog kirobbanni. Felettébb okos húzás: eladunk egy rakás fegyvert, aminek az árán tovább fejlesztjük a sajátjainkat és majd meglátjuk, hogy a régiekkel hogy védik meg magukat. Az amcsiknak ez évszázados hadászati technikájuk. Minden a szerencsétlen indiánokkal kezdődött: a rézbőrűeknek csak íjaik meg fából faragott dárdáik voltak, a sápadt arcúak meg jöttek a puskáikkal. Hol itt az egyenlőség?)

Le Crazy Horse Paris

   Novemberben ide hoznak egy rakás kiégett francia luvnyát, akiknek nem fagy be segge ha meztelenül vonaglanak egy huzatos színpadon! Ebbe tyúkfarmba összeszedték a legrondább, legkisebb mellű, lúdtalpas, szóval a világ francia típusú buláit, és most itt lesznek nálunk -jó drága pénzért- november 10-én és 11-én. Nesztek, a pénzetekért! Ez tényleg kell nekünk? Egy normális bordélyház nincs az országban, mert tiltja a törvény, de a vergődő csirkeólat idehozzák! Mi értelme van meztelen picsákat mutogatni, ha utána meg se dughatod őket? Ha elég ügyes vagy egy éjszaka alatt egy mai magyar diszkóban össze tudod szedni magadnak az "alapanyagot" és a végén még egy jó kis grupetto is összejöhet és csak pár rum-kólába, vagy vodka-narancsba kerül! Megnéztem a műsor egy rövidke előzetesét és el vagyok kábulva. Lehet hogy csak én nem értem, de azért megkérdezném, hogy  mi értelme van ennek az egésznek? A burzsázia már csak erre gerjed be? Vagy ez hőn szeretett vezérünk, O. Viktor első lépése a családbővítés felé? Vagy mi a rákos franc ez?

Szolgálati anekdoták - 6. rész

A halott állomás: Felsőgalla

   Valószínűleg nem mindenki tudja, hogy valójában hol is helyezkedik el Felsőgalla. (Sőt, vannak akik inkább nem is szeretnék tudni).Talán már csak a gyűröttebb fejűek ismerik, hogy milyen is volt egykoron a hely, amit e név jelez. Jelen helyzetben igazából csak az állomásnak van jelentősége, hiszen ez egy munkahelyi történet ihlette eszmefuttatás. Az egykor nagy forgalmat lebonyolító állomás ma már inkább egy háború sújtotta övezetre emlékeztet, amit az utolsó ember évekkel ezelőtt elhagyott. Ide már a feljutás sem egyszerű. A fővonalról kiágazó vágány valamikor maga volt a fővonal. Egy pár száz méter megtétele után érjük el az állomás bejárati váltókörzetét, amit -mivel helyszíni őrzés nincs- minden behaladó vonat személyzetének biztonsági okokból magának kell ellenőriznie. A vonatkísérőim elbeszélése alapján volt már rá precedens, hogy hiányzott egy-két sín rögzítő csavar, vagy heveder. Beljebb érve a látvány egyre lehangolóbb: a még járható két vágányon kívül a többit benőtte a gaz, az idő vas foga marcangolja szét és a kreolbőrű lakosságnak köszönhetően napról napra fogyatkozik. Ahol egykoron vezetékek húzódoztak a földben, most derékig érő (lövész)árkok futnak üresen köszönhetően a mozdony-szőke kábelbarátoknak. A háborús helyzet az egykoron szebb napokat is megélt felvételi épületnél tovább fokozódik. Egy turista valószínűleg felújítást/építkezést szimatolna a sok elmozdított virágágyás, kivert nyílászárók, betonalj, -elem, és árkok láttán, de valójában korántsem ez a helyzet: egy pusztuló, halálra ítélt indóház áll előttünk -mármint ami megmaradt belőle.
   Hogy mégis miért vetődtünk ide? Feladatunk az volt, hogy a régi cementgyár területén üzemelő tüzép-telepre hat, csehszlovák szénnel rakott kocsit, és az "ómész" iparvágányra (jelen utasítások szerint: sajátcélú vasúti pályahálózat) négy üres kocsit beállítsunk. (Mily meglepő, hogy utóbbinál vashulladékot rakodnak...)! Mivel az utóbb említett vágány váltójának átállítása lehetetlen és hiába való kísérlet, ezért csak a szén maradt. Ehhez neki is láttunk sebtiben. Ehhez a teljes szerelvényt (10 kocsi, 620 tonna) egy meredek lejtőn le kellett ereszteni (Vmax = 5Km/h), majd egy váltón át visszatolni egy másik helyre. Mivel forgalom ezeken a vágányokon nagyon ritkán (szezonálisan) van, és a gondozás elmarad így a természet szép lassan visszaveszi azt ami az övé: a derékig érő gaz ráhajlik a sínszálakra ezzel csúszást és kerék perdülést okoznak (állj meg és indulj el - Ha tudsz)! Eleinte reménykedtem, hogy nem lesz gond és kisebb motorfordulattal majd nem szalajt meg a futómű, de sajnos tévedtem. A legkisebb fordulatnál, amivel már nem csak a lejtővel ellenben, helyben tartom a szerelvényt, hanem mozgásra is bírom, olyan rázkódásra és táncra került sor, amit már rég nem tapasztaltam. Természetesen a karbantartás hiányosságának köszönhetően a beépített homokoló berendezés hasznavehetetlen volt, így kézzel kellett a finom szemcséjű sódert a sínszálakra teríteni. Hosszas szarakodás után végül becseréltük a rakott kocsikat az üresekre. A fuvarozó cég, a RCH emberei természetesen nem értik, hogy mi tart olyan sokáig, miért nem lehet rövidebb idő alatt megtenni az utat. Jah, kérem: nem egy vadonatúj íróasztal fölé görnyedve kell kimatekozni a normaidőket, hanem számolni azzal is, hogy külső tényezők hatására megváltoznak a körülmények...

   Ha van még az országban még egy ilyen lepusztult ócska putri, mint a felsőgallai, akkor az nem a vasutat, hanem a környék lakóit minősíti. Már pedig az utazó először az állomást látja meg, ha egy városba érkezik. szerencsére ide már nem. Valószínűleg a legerősebb idegzetű, épelméjű vasútbarátot, jó érzéssel teli, romantikus lelkű turistát is fintorgásra késztetné a látvány. A látvány, mely egyre inkább beleolvad az őt átölelő természetbe. Előbb körül öleli, majd egyre szorosabbá téve a "harapófogót" lassan bekebelezi azt és újra átveszi az uralmat fölötte. De addigra már talán senki sem fog emlékezni arra, hogy volt egyszer egy Felsőgalla...

Politikai balról jobbra - 3.rész

Viktor álmodik

De rohadtul unalmas ez az ülés. Kicsit behunyom a szemem...
- Milyenre festessem a nyaralómat a horvát tenger partján? Ha tengerkékre festetem, akkor bele fog épülni a tájba, mint a melósok bérébe a műszakpótlék... jaj, milyen frappáns poént találtam ki... ez jó... pártülésen majd elmondom...

- Most váljak el az asszonytól, vagy csak dugjam a bejárónőt? Ha elválok az nem jó fényt vetít a karieremre. Pedig már rohadtul unom azt a szottyadt lotyót. Ráadásul a pápa is kitagad... Kit érdekel, református vagyok... 

- Hogy lehetne még több pénzt kiszedni ezekből a tetü magyarokból? Janikámmal majd kieszelünk valami okosat, aztán majd év végén szétosztunk egymás közt pár milliót prémiumnak... a picsába: a többieknek is kéne adni, hogy tartsák a pofájukat... 

- Nem hajtom rá a fejem a mellettem ülő zugivó vállára mert még a végén azt hiszik buzi vagyok. A nőket szeretem. A fiatal, zsenge kis husikákat... hmmm... mint a bejárónő... majd a nyaralóba költöztetem és majd ott... Mi ez a pia szag?  Jah, csak ez a szemüveges vén trotli... ezt a parasztot is el kéne távolítani a pártból, csak a pénzem viszi el... 

- Kellene egy új szolgálati autó... is... de inkább egy helikopter... vagy mindkettő... meg egy repülő se ártana... Egy sugárhajtású kis gép, narancssárgára fényezve, az oldalán az arcképemmel és egy rakás fiatal stuardesszel...

- Jaj, egész este fenn voltam, néztem a pornó csatornát, baromi fáradt vagyok és ráadásul még unalmas is ez a nap... ki kéne találni valami koholmányt a Fletó ellen... jah, nem, az már meg van... akkor a Bajnai ellen! Túl sokáig vezették a népemet és túl sokat loptak... amíg a média és az ország a pereskedéssel van elfoglalva, addig majd kilopjuk az emberek vagyonát a Janikámmal... 

- Valahogy törvénybe kéne iktatni a sztrájk tilalmát. Állandóan lázadoznak, ahelyett, hogy elfogadnák a tényt, hogy a kétharmad úgyis megszavazza, amit mi kitalálunk a Janikámmal... A sok idióta magyar ne sztrájkoljon! Dolgozzon az országért, a Fideszért... értem...

- Ohh, valaki szopja a farkam... jah, csak az ország... ők szopnak és én élvezem... ezt is elmondom majd a pártülésen...

- Azt beszélik cigányprímás van az ország élén... de a Schmidt Pali nem is cigány... 

- Csak fagyna már be a Duna...
Mi a fasz, még mindig nincs vége az ülésnek?

Szolgálati anekdoták - 5. rész

Sárbogárd, én így se szeretlek!

   "Mindig is arról álmodtam", hogy úgy menjek el valahová, hogy fingom sincs merre megyek. Valószínűleg sokakkal előfordult már ez, amikor mondjuk elindulnak egy olyan hely felé, ahol még nem, vagy nagyon régen jártak és nem emlékeznek pontosan, hogy mi merre található. Nos velem is ez utóbbi esett meg a minap. Pofátlanul rövidke szolgálatom mindössze arról szólt, hogy egy lendülettel eljussak Komáromból -drága, méltatlanul elfeledett kishazámból- a tehénszaros Sárbogárdra. Van ugyan vonalismeretem -amikor odavezényeltek, hogy megnézzem magamnak, el is mentem... persze-, de mégis annyira idegenül hatott így, lassan négy hónap után, mintha először látnám a pályát. Olyasmi érzésem volt, mint amikor bemész egy labirintusba, de nem tudod, hogy mikor jön a Minotaurusz. A dolgot még érdekesebbé tették azok a rendellenes üzemi sajátosságok, amikkel a többkilónyi utasításainkban olvashat a kedves érdeklődő és az arra kötelezett dolgozó -utóbbiból bizony több van. A mindig morgolódó utas persze az egészből annyit vesz észre, hogy "már megint lassan megyünk". De hát a szabály az szabály...
   Hivatalosan a pálya Fehérvár és Börgönd között 80 Km/h sebességre alkalmas és minő meglepő: jó is. Az érdekesség Börgöndnél kezdődik. Először is a Bogárdra közlekedő személyvonatok nem állnak meg. Másrészt az egész állomást keresztül utazzuk -kitérő irányba haladunk tovább, ami 10 Km/h sebességre van engedélyezve (valóban szar). Innentől 60-ra alkalmas -lenne- a pálya, csak hát az idő vasfoga, meg azok a milliárdok amit ráköltenek erre a vonalra se, mind nyomot hagyott. Szóval döcögünk óránként 40-nel és a Bzmotorost dobálja is rendesen. Ez a sebesség ma már nem versenyképes a közúti szállítással! Van ugyan két szakasz, ahol lehet menni hatvannal, de mégsem a teljes hossz. Ráadásul van egy kb 400 méteres szakasz, ahonnan nem olyan rég ellopták a sínt rögzítő csavarokat, ezért a megengedett sebesség 20-ra csökken. Most őszintén: már ennyire szarul élünk, hogy szaros csavarokat kell lopni, hogy fenn tudjuk tartani a "csáládot"? És ahelyett, hogy pótolnák, kitűznek két táblát, hogy még sokáig ne felejtsük el, hogy nem sokára nekünk is hasonló mozdítható tárgyakra lesz szükségünk az életben maradáshoz. Ennek ellenére az íves részen még így is elég rendesen himbálózik a jármű így téve izgalmasabbá az utazást. Fehérvár és Sárbogárd között a hét helyett már csak Belsőbáránd megállóhelyen és a Aba-Sárkeresztúron áll meg. A többi falu nem kérte, hogy megálljon a vonat. A MÁV-Start feldobta a labdát az önkormányzatoknak, hogy csináljanak közvélemény kutatást az igényekről. A falu előljárói hamar be is tértek a helyi italkimérésbe és megkérdezték a büszke családapákat -a falu magját és a népesség 50%-át-, hogy kell e? Erre ők rendeltek még egy kört -azzal elitták a segély maradékát is- és kijelentették, hogy nincs szükségük rá, mert úgyse járnak vonattal sehova... Most már! ... Akkor buszozzatok! ... Sem odafelé, se visszaútban nem szállt fel senki. Induláskor volt három utasunk, akik Fehérvárra tartottak... Ennek ellenére a vonal nem hasztalan, de megérett a karbantartásra, a fejlesztésre! Hahó! Fel kéne ébredni!