A pincér
A puhakalapos férfi cigarettáját is a lépcsőházban dobta el. Úgy gondolta, megteheti. Ki akarna belekötni egy ilyen magas, jó kiállású fiatalemberbe, pláne ezen a késői órán. Fürgén szedte a lábait a lépcsőn, nem úgy, mint az étteremben, ahova a szürke hétköznapok kötik. Emberünk egy felkapott fővárosi vendéglátóipari egység pincére. Kollégái irigylik a népszerűsége miatt, hiszen a nők (és nem csak a korban hozzá közelebb, de a jócskán idősebbek is) harcolnak az asztalaiért. Fiatal, sármos, a vendégekkel mindig gálánsan viselkedő, udvarias férfit gyakran környékezik meg ajánlatokkal a másik nem tagjai, amiket hősünk igyekszik is kihasználni. Ez az este is egy eféle megkeresésnek köszönhetően jöhetett létre. Párkapcsolatát ezen viselkedése különösebben nem töri meg, hiszen oldalbordája is meglehetősen csalfa teremtés...
A finom hölgy barátnőjével érkezett egy könnyű ebédre. A manapság szokásos "kimerítő" plázatúrán éheztek meg. Betérve az első szabad asztalhoz telepedtek le, retiküljüket hanyagul a szabadon maradt székek valamelyikébe bigyesztették, majd az órák óta tartó csevegésüket folytatták. A következő pillanatban lépett hozzájuk az étterem közkedvelt pincére. A két vidáman csacsogó madárka igyekezett a másik elöl eltitkolni érthetetlen módon gerjedt vonzalmát a képbe toppanó pingvin iránt, ezért kissé tartózkodóan adták le az első üdítő rendelésüket. Amit aztán persze a fogyókúra legfőbb tápláléka, a saláta követett, majd a gyomornedvek kielégítése után egy párosan eltöltött kétbetűs kitérő (ahogy azt csak a nők tudják) és a számla rendezése, amihez a finom hölgy a telefonszámát is mellékelte. Barátnője résen volt és egyből lekorholta. Mégis hogy képzelheti ezt, hiszen férjezett. Igen ám csak a drága jó férj kamionján járja Európát. Sokszor hetekig távol van és meggyötörten hazatérve már nem vágyik annyira hitvese ölelő karjaiba. Még ha a legodaadóbb és leghűségesebb férj is a világon kedvese vágyait távolról nem enyhítheti, s így talán érthető a hölgy kiéhezettségéből fakadó viselkedése.
Pincérünk ravasz és rutinos volt már e kérdésben. Nem kapkodta el a hívást és különben is akadt még kuncsaft az előző hétről. Amikor végre beszéltek, akkor is csak röviden, lényegre törően: mikor és hol? Az alkalomra pár héttel később került sor, amikor a férj épp Belgium felé robogott a kenyérkeresőjével. Hűvös márciusi este volt. Szokatlanul rideg, akár az acél. Az óra álmosan kajtatott az utolsó percekért, hogy egy újabb napon majd frissen róhassa megunhatatlan köreit a számlapon. Hősünk vonattal érkezett és leszállás után rögtön rágyújtott, mint ilyen alkalmakkor mindig. Rituálissá fejlődöt nála ez a szokás. Hosszú sötét bőrkabátot és puha kalapot visel. Cipője kissé kopottas már, a talpán cuppogó hangot ad a nedves utcaköve. Fiatal kora ellenére régi vágású fickó, de könnyed a járása. Nem olyan, mint a mai lúdtalpas ifjaké, flegma és szétcsúszott, hanem csak könnyed és a kezeit sem lóbálja, mint egy madárijesztő. A külső körülmények nem izgatják fel különösen, az egyetlen dolog ami zavarja, hogy a szél miatt nehezen gyújtja meg a cigarettáját. Az utolsót nem sokkal a cél előtt. Felfelé menet elgondolkodik kissé, hogy jó címre érkezett e, de aztán a fordulóban egy ajtó nyílik, majd egy ismerős arc tekint le rá. Ő az. Ide jött. Egymás karjaiban fonódva lökik be maguk után az ajtót, amit hajnalig nem háborgat senki.
Hősünk négy órakor ébred. Alkalmi partnere testén az utcáról beszűrődő fény táncol és fedi fel annak finom vonalait. Öltözni kezd. El kell érnije a vonatot, hogy előbb érjen haza, mint a párja. Sebtében magára kapkodja szétszórt ruháit, óvatos léptekkel a szoba ajtajához oson, visszatekint nem hagyott e hátra valamit, még egy gyors pillantás az ágyon, szextől aléltan heverő nőre és aztán irány a lépcsőház. Az ajtót óvatosan teszi be maga mögött, nehogy riadalmat okozzon a lakás, vagy a környező lakói között. Az utcára kilépve az éjszakát a kabátja zsebében átvészelő cigarettára gyújt. Füstje körbe lengi arcát, melyen könnyed mosoly terül el, mikor az elöltött pár órára gondol. Tudja, nincs folytatás, de egy újabb trófeát könyvelhet el képzeletbeli gyűjteményében. Fejedelmit, hiszen ilyen kiéhezett és jó mozgású prédával már rég nem volt dolga, ennek ellenére nem kíván több időt egy nő mellett eltölteni. Úgy érzi, ezt mással még bármikor megteheti. Felhőtlen boldogságában megfeledkezik magáról és szórakozottan üget végig a hátsó utcán. Teljesen kikapcsol, nem gondol másra, csak a múlt éjjel szerzett örömökre. A következő pillanatban egy széles jármű fényszórói tűnnek fel az utcában a puhakalapos férfi háta mögött. Kerékcsikorgás és motorzaj kergeti szét az este folyamán nyivákoló macskákat. Mikor közelebb ér a pincér megfordul a lármára, de túl későn eszmél fel ahhoz, hogy időben kitérhessen a rohanó végzet elöl. Riadtan felkiált, de a kíméletlen kerekek kegyetlenül átgázolnak a melkasán és a fején, majd érzéketlenül tovább robognak. A földön heverő férfi még szuszog párat, az anyját szólítja -akit már évek óta nem is látott- majd szép csendben örökös álomra szenderül. Nem segít rajta sem a macskák baljós nyávogása, sem az éjszakai tündére, sem a többi szétvetett lábú alkalmi szexpartner, sem a gázoló. Senki. Az eső lassan csepegni kezd, majd egyre sűrűbben mosni kezdi az utcát, arról a vért és a tetemet, mely elhagyatottan hever a flaszteren.
Hamarosan a hátsó utca megtelik élettel: fellelik a holt testet, kiérkeznek a rendőrök, mentők, a nyomszakértők és természetesen az elmaradhatatlan katasztrófa-turisták. Felbolydul a város...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése