Na, hát ez egy igen érdekes rétege a mai magyar valóságshownak! Most is az elmúlt (éjszakás) szolgálatom adott inspirációt ezen sorok leírásához. Kevés kivétellel a többségük nyugdíjas, vagy egykori munkanélküli keletről. Jórészük vagy nem tud rendesen járni se, vagy félsüket és félvak, túlsúllyal kűzdők, vagy annyira kákabelüek, hogy ha nem lenne a hátukon a zsákjuk az első határozottabb széllökés két faluval arrébb repítené őket. Legtöbbjük nem ad magára és már messziről észre vehetjük őket, de nem a láthatósági mellényük miatt, hanem mert tespedt segg- és izzadságszagúak, mint L. János menekülés közben. (Azt is csak egy jó, hűvös helyre kéne leültetni és akkor nem lenne ilyen gondja -az országnak se! Elbratyiznának kicsit Zusclaggal és ha jól működik a lehallgatás azt is megtudnánk, hova tűnnek el a milliárdok...) Az a kis hányada ezen őröknek, akik nem ilyenek, azok meg rendszerint túl fáradtak, mert másodállásban kénytelenek ezt csinálni fillérekért. Direkt nem neveztem munkának! Mert ez nem az. A tapasztalataim alapján talán az olvasó is belátja majd, hogy ez nem munka.
Az elmúlt este egy meglett öregember akart rám rontani. Előrelátó vagyok és mindig magamra zárom a vezetőállást, mert sokan -és most nem csak az őrökről van szó- úgy csődülnének be, mintha a klozetra sietnének! Kopogni ezek nem tanultak meg? Vagy lejön a flazúr azokról a görcsös ujjaikról? Akkor kocogtassa meg a gép oldalát a lámpájával, vagy egy bazalttal -mondjuk utóbbit meg a rossz dereka miatt nem tudná felvenni a földről... Kinyitottam a vénembernek az ajtót. Amin meglepődtem köszönni azt még tudott, bár el telt egy kis idő, amíg kinyögött egy "jó reggelt". Türelmes voltam és kivártam. "Aki érkezett, az mondjon először jó napot!" (Ha valakinek nem lenne ismerős, ezt Dobó István mondja az Egri csillagokban a türelmetlen hadnagyának). Aztán az elsőt egy második is követte. Első ránézésre nem tudtam volna megmondani melyikük a veteránabb és a részegebb. Úgy áradt belőlük a leplezett szeszszag, hogy menten ablakot kellett nyitnom, nehogy berúgjak a párlattól. (Azért leplezett, mert egy olcsó cukorka édeskés "illata" is körül lengte őket). Kicsivel később világossá vált, hogy az első lehetett a rangidős, mert kettejük közül ő tudott írni is. Óvatos és megfontolt mozdulatokkal táncoltatta a hitvány iront a papírokon és remegő kezei ellenére oly gyermeki írást produkált, hogy még egy kisiskolás is megirigyelhette volna azt. Majd ahogy az lenni szokott leültek a megmaradt alkalmatosságokra és indulás után pár perccel már szunyókáltak is. Hogy a motor egyenletes járása, vagy a pia nyomta el az éber őröket, nem tudom, de hogy nem a buzgalom, az tuti! A beosztott a megállások alkalmával megriadt, megnézte az óráját (memorizálta a mutatók állását, vagy a karika-kisszék-karika-fésű kombinációt) majd indulásnál újra és engedelmeskedett a honvédségnél már beidegződött parancs szavaknak: "Pihenj! Folytasd tovább!"
Egy másik esetem is volt pár évvel ezelőtt. Akkor a tehénszaros Franzstadtba (közismertebb nevén Ferencvárosba) kellett mennem tehervonattal. Hajnali kettő körül járhatott az idő és eléggé meg voltam pilledve. Időben rákerültem egy konténer vonat elejére, csakhogy mire elfordítottam a székem, hogy a fékvizsgáló megérkezéséig hunyjak egy hangyányit, egy cseppet sem bájos vasútőr "hölgy" (később tudtam csak meg én is) zargatott meg mondván, hogy ő lesz a szállítmánykísérő! Mondok jól van, legalább valami ébren tart az úton! Egészen Kelenföldig be sem állt a szája, csak mondta a kis életét, hogy milyen szemét a férje, mennyire utálja és különben is neki milyen rossz az élete... taramm taramm... és a gyerekei milyen aranyosak, mert őt annyira szeretik, csak félnek az apjuktól... taramm taramm... és ezért kénytelen ezt a munkát is elvállalni... Alig, hogy kiléptünk Kelenföldről ez a szittyós némber (még mielőtt valaki köpködni kezdene, ezt az elmondott sanyarú élete alapján szűrtem le) el-a-ludt! Mondok fasza. Amíg nem gurultak a kerekek jobban nyolcvannál be nem állt a szája, most meg horpaszt. Mindegy, mondok, lesz ami lesz, kitámasztom a szemeimet, kiteszem a fejem az ablakon kívülre, ha kell, de ébren maradok! Eljutottunk egészen Győrig megállás nélkül. Amikor gurultunk be a rendezőbe, a nyamvadék picsa felriadt és ijedten kérdezte, hogy hol vagyunk! Mondok neki, Győrben. Én már dörzsöltem a tenyerem, hogy "na, most hunyok egy picit", erre újra neki állt fecsegni... Még ennyire, mint akkor, nem örültem annak, hogy leváltanak! ...
Nem azt mondom, hogy ne legyenek biztonsági őrök. Szükség van rájuk, ez tény! Ebben az országban úgy is csak lopni érdemes, azt ami van, meg még meg kell védeni -a politikusoktól! Ha már egyszer elrettentő hatást akarnak elérni, akkor fizikálisan is feleljenek meg az alkalmazottak! Mondjuk kíváncsi lennék rá, hogy mennyit futnak százon (én 20 métert...), mert a c. tolvaj banda még hűtővel a kezében is gyorsabb ezeknél!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése